A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 37. szám

Huszonhetedik évfolyam. 37. szám. Budapest, 1908. szeptember 13. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. ez. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) HETILAP AZ IGlZSiCÜGI ÉRDESEINEK KÉPVISELETÉRE. A MAGYAR ÜGYVÉDI, BIRÖ1, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR ÍÖZLÖNYR. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MOR dr. ügyvédek. Megrendelések, felszólalások a kiad^hrvatjüapz intézendők. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: N gyed évre _ 4 korona Fél « _ 8 « Egész « _ 16 c Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalvány nyal küldendők. TARTALOM: Kis dat, qui cito dat. Irta Tymauer Albert dr., ** rozsnyói ügyvéd. — Elkövethet-e a bizományos sikkasztást a •\ bizoraáfiyi árukra nézve? Irta D a r v a i János dr , Budapest. — I Belföld (Obers-chall Adolf halála). — Vegyes. . MELLÉKLET: Jygesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvénveTc* — Kivonat a Budapesti Közlöny-bői. Qui cito dat, bis dat! . . . Irta TYRNAUER ALBKRT dr., rozsnyói ügyvéd. Némi változtatással lehetne e közmondást a végrehajtási novella "gyors életbeléptetésére alkalmazni. Aki gyorsan ád, kétszer ád, aki pedig, gyorsan váratlanul elvonja a segítséget, az kettős csapást mér a szükölködőre. Fiat lux! A század legjobb (!) novellájának oly gyors meghozatala és elképzelhetetlenül még gyorsabb életbeléptetése egy csapásra két sajnálatra méltó eseményt fog szülni ! Egyrészt a kis emberek adósságának kíméletlenül való behajtása, mábrészt a további hitel teljes megtagadása. Szóval duplán lesz megverve a szegény ember. Eddig hitelre kapott, részletfizetéseket eszközölhetett és ugy, ahogy, de megélt valahogy. Ezentúl sem élni, sem halni. Meggondolási időt sem hagyott a törvényhozás ahhoz, hogy hitelező és adós tisztába jöjjenek magukkal, hogy a bekövetkező változás folytán megállapodásra juthassanak. «Fiat lux !» mondá a törvényhozó és lett egy chaos, zűrzavar, egyptomi sötétség, valóságos camera obscura. A legválságosabb helyzetbe kerültek most a kisadósok ezrei. Hogy mi leszen a jövőben a hitellel, a kereskedelmi élettel ? erről már sok hasábot írtak tele napi és szakírók. Altalános pangás minden téren. Nem lesz hitel, nem lesz üzlet, nem lesz élet. Megáll minden, mert hiszen hitelből él az állam, hitelből az egyes. Amilyen tarthatatlan a novella hitel téren, épp oly chaost fog szülni más téren is. Ugyanis a novella 2. §~ának indokolása, amely az 1881. évi LX. t.-c. 51. §-a helyébe lépett, azon alapul, hogy a hitelező, midőn hitelt nyújt, eleve tudja, kinek hitelezhet és meddig nyújthat hitelt és vagy személyi vagy anyagi garanciát nyújt neki a hitelt igénybe vevő. Ez teljesen helyes álláspont a hitelező részéről, de nem a társadalmat, államot íentartó hitelre nézve. Azonban nem minden követelés ered hitelügyletből! S itt a punctum saliens, amelyről a törvényhozás megfeledkezett teljesen, nem tévén különbséget a követelések, igények eredetét illetőleg. A novella indokolása, bár a hitelügyleteken alapul legalább abból látszik kiindulni, sőt még a bejelentésre vonatkozó forma is erre vall, de kifejezetten még sem szól hitelből s más ügyletből eredő követelésekről, miből, folyik, hogy a novella 20. §-ában kiterjesztett mentesség bármely követelésre, bárminemű igényre vonatkozik. Nézzük csak, mikép vagyunk a hitelügyletekkel ? A kereskedők, bankok, szövetkezetek és magán escomptőrök, midőn hiteleznek, eleve tisztában vannak, kivel lépnek hitelügyleti viszonyba ? Ha tehát hiteleznek, azt vagy személyi, vagy kellő vagyoni garancia mellett teszik s igy viselhetik és viselik is a risicot! Nem ugy vagyunk ám a nem hitelen alapuló igények kel, követelésekkel. Lapunk mai száma 13 oldalra terjed. A perek nagy %-at a kártételen, kártérítéseken alapulók teszik ki, s nem kis °/Q-ka\ vannak képviselve az örökösödés és családjogon alapuló vagyonjogi perek. Mint fönnebb emlitém — a novella 2. §-a nem tesz különbséget a kielégitési alap tekintetében a hitelügyletekből eredő és egyéb jogcímeken alapuló követelések, igények között. Mindent egy kalap alá von össze ! Akár hitelügylet, akár kártérítési, akár vérségi köteléken alapuló igény, a 2. §-ban foglalt mentességre nézve teljesen mindegy! Az alperes ma már valóságos nebántsvirág! (Be jó lesz alperes lehetni!) Éljünk csak néhány concrét példával ! X-nek van egy belső bajban szenvedő lova, szabadulni akarván tőle, fölhajtja a legközelebbi vásárra. Y. a lovat megvevén, az pár nap multán elhullt. Beperli X-et, kártérítéshez azonban nem juthat, mert X-nek csak 4, «sage» négy hízott sertése van, csak két igás lova, (melyek egyikét ugyanazon vásáron vette Y pénzéből) Y tehát, aki alperesnek magánjogi - talán büntetőjogi — dolusa folytán szenvedett kárt, kénytelen még több kárt elszenvedni a novella bőkezűsége folytán, amely védi a rosszhiszemű alperest is. Egy másik példa: Valaki elszántja másnak a földjét, jogtalanul birtokba veszi. Perlés esetén a sommás visszahelyezés horribilis költségét fölperes kénytelen lesz elviselni, mert alperest védi a novella 2. §-a. Hol vannak még a büntetőjogi dolusból és culpából eredő kártérítési igények? Hány esetben nem fog juthatni még költségeihez sem, nem hogy kártérítési igényének kielégithetéséhez jutna, a sérelmet elszenvedett fél a novella jóakarata (!) folytán? Hogy fognak megszaporodni az alaptalan örökösödési perek, mert itt már a vagyontalan vagy a novella mentességével biró felperes kockázat nélkül fog perbe szállni, mert hiszen nem lesz veszteni valója ! Sok-sok példával állhatnék elő, de az eddigiekből is következtethetni, hogy hová fog mindez vezetni. Azt minden laikus ember is meg fogja érthetni, hogy az elharapódzott káros hitelügyletek apasztása végett kellett néhány, a könnyelmű hitelt megszorító egy-két rendelkezés, de annál érthetetlenebb mindenki előtt az, hogy miért veszi védelmébe a törvény a kártokozót is és ha valaki akár magánjogi, akár büntetőjogi felelősség folytán, akarata ellenére jut az adóssal hitelezői viszonyba, miért legyen kénytelen per esetén még nagyobb kárt elszenvedni csupán azért, mert a kötelezett fél, ha gazdaember, nem bir a felesleges jószággal, ha egyéb foglalkozású, vagy állású, nem bir «luxus» bútorral? Ily körülmények között, minek a perlés ? Minek az igazságkeresés és szolgáltatás, midőn az csak papíron marad és foganatja nem leszen? Mirevaló lesz a sok perköltség, amely felperes nyakába szakad majd ? Visszamegyünk az ökölkorszakba, az ököljog, az önbíráskodás lesz az élet mestere, éltetője. Minek fordulna károsult a bírósághoz, ha tudja, hogy ítéletének foganatja nem leend és ha pernyertes is, mégiscsak a károsult, — sőt még nagyobb mértékben — ő marad. Novellánk mellett nem is lesz az máskép. (Akinek ökrét más majd leszúrja, jobban is fogja tenni, ha a jus «talio»-val élve önhatalmúlag kicseréli lehullott ökrét a kártokozó ökrével,