A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 35. szám - A jogfolytonosság elve a magyar közjogban. 1. [r.]

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK Melléklet a Jog 35. számához Budapest, 1908. augusztus 30. Köztörvényi ügyekben. Nincs törvényünk, mely akkép rendelkeznék, hogy az alkalmazott által szolgálat alkalmával, vagy munka közben harmadik személynek vétkesen okozott kárt a munkaadó megtéríteni tartozik akkor is, ha őt saját személyében hiba vagy mulasztás egyáltalán nem terheli. Ily felelősséget a szokásjog sem állnpit meg. A munkaadó az alkalmazott vétkessége által harmadik személynek szerződési viszonyon kivül okozott kárért csak akkor felelős, ha őt az alkalmazott megválasztásában gondatlanság terheli, vagy ha a köteles felügyeletet elmulasztotta, vagy végre ha a saját ténye vagy mulasztása a kár előidézéséhez hozzájárult. A budapesti kir. tábla felülvizsgálati tanácsa: (1908. március 3. I. G. 678/907. sz. a.) Az alperes felülvizsgálati kérelmének helyt ad, a megtámadott Ítéletet megváltoztatja, felperest keresetével elutasitja. Indokok: A szerződésen kivüli kártérítésnek alapvető szabá. lya az, hogy aki másnak szándékosan vagy gondatlanságból kárt okoz, azt megtéríteni köteles. A kártérítési kötelezettség tehát a vétkesség folyománya. Vannak e szabály alóJ kivételek. Az 1874 : XVIII. t.-c. szerint a vasút, melynek üzeménél valaki életét veszti, vagy testi sértést szenved, az ebből eredő vagyoni kárért felelős, kivéve, ha a balesetet erőhatalom, a sérült saját hibája vagy harmadik személynek elháríthatatlan cselekménye okozta. E szerint a vasút vétkesség nélkül is felel s ezt az elvet a birói gyakorlat minden veszélyes üzemre kiterjesztette. Azonban nincs törvényünk, mely akkép rendelkeznék, hogy az alkalmazott által szolgálat alkalmával vagy munka közben harmadik személynek vétkejen okozott kárt a munkaadó megtéríteni tartozik akkor is, ha őt saját személyében hiba vagy mulasztás egyáltalán nem terheli. Ily felelősséget a szokásjog sem állapit meg. Szerződésen kivüli jogviszonyokban, melyeket a felek megállapodása nem szabályoz, melyekben tehát az érdekeitek jogalkotó meggyőződése az ügyletkötésnél követett állandó gyakorlatban nem nyilvánulhat, a szokásjog csak a birói ítélkezésben nyer kifejezést. Már.pedig nincs olyan állandó birói gyakorlat, mely a nem vétkes munkaadó szerződésen kivüli viszonyban az alkalmazottak tényeiért felelőssé tenné. Ellenkezőleg a kir. Kúria 1907. évi máj. 29-én 7,672/905. sz. a. 1907. évi jan. 25-én 8,966/905. sz. a. s legújabban 1907. évi máj. 1-én 400/907. sz. a. a most fennforgóval hasonló tényállás mellett, amidőn ugyanis nagyfuvarosnak kocsisa vigyázatlan hajtással emberhalált okozott s emiatt büntető uton el is ítéltetett, kimondotta, hogy a munkaadó az alkalmazott vétsége által harmadik személynek szerződési viszonyon kivül okozott kárért csak akkor felelős, ha őt az alkalmazott megválasztásában gondatlanság terheli, vagy ha a köteles felügyeletet elmulasztotta, vagy végre ha a saját ténye vagy mulasztása a kár előidézéséhez hozzájárult. Az általános polgári törvénykönyv tervezete az esetek különféleségéhez képest, hol az alkalmazott felfogadása és a felügyelet gyakorlása körüli gondatlanságot tekinti a szolgálatadó felelősségének felltételéül (1091. §.), hol feltétlenül kötelezi őt az alkalmazottja által harmadik személynek jogellenesen okozott kár megtérítésére. (1789. §.) Azonban az utóbb idézett 1789. §. intézkedését a polgári törvénykönyv főelőadmánya is (Igazságügyi javaslatok tára VI. kötet 454. lap) újításnak jelezte. A bíróságnak pedig a fennálló jogot kell alkalmazni. A kir. törvényszék tehát jogszabályt sértett meg, midőn alperes bérkocsitulajdonost kártérítésre kötelezte, egyedül az alapon, mert B. M. kocsis gondatlanságból neki hajtott a felperes jármüvének s azt megrongálta. Ennélfogva a felülvizsgálati kérelemnek a sommás törvény 185. §. a) pontja alapján helyt kellett adni. Minthogy pedig a meg nem támadott tényállás szerint B. M.-nak a magy. kir. államrendőrség részéről kiállított hajtási engedélye volt s igy őt a reá bízott teendőkre képesítettnek kell tekinteni, minthogy a felterjesztett iratokból kitünőleg felperes fel sem hozott a perben oly körülményt, melyből következtetni lehetne, hogy B. M. kocsisnak valamely oly tulajdonsága volt, mely őt a szolgálatával járó munka rendszerinti teljesitésére alkalmatlanná tette, vagy hogy magának a káresetnek előidézése alkalmatlanná tette, vagy hogy magának a káresetnek előidézése körül terhelné alperest valamely mulasztás, a köteles felügyelet elhanyagolásáról pedig az eset természeténél fogva szó nem lehet, minthogy ekkép az alperes ellen támasztott kártérítési igénynek jogalapja nincs : az ügy érdemében határozni, a megtámadott ítélet megváltoztatásával a keresetet elutasítani kellett. Aki büntetendő cselekménynyel másnak halálát okozza : ennek kiskorú gyermekét mindaddig eltartani köteles, mig a kiskorút atyja is eltartani köteles lett volna. Nem mentésit e kötelezettség alól az, hogy a megölt apa sem volt képes kiskorú gyermekét eltartani és hogy a kiskorút nagynénje kötelezettség nélkül eltartotta és esetleg a jövőben is eltartja. A pestvidéki törvényszék: Alpereseket felperes 16. évének betöltéséig havi 12 K tartásdíj fizetésére kötelezi. A kir. törvényszék mint büntetőbíróság ítéletében tényként állapította meg, hogy a kiskorú felperes apja T. J. az 1. r. alperes házában lakott s ennek házában garázdálkodott, és e miatt őt elutasító L. r. alperesre támadt s 1. r. alperest fenyegette, 1. r. alperes T. J. támadása és fenyegetése miatt és az 1. r. alperes segítségére jövő többi alperes az 1. r. alperes elleni fenyegetések miatt erős felindulásba jutott és mindhárman T. J.-t sodrófával és szuronykéssel ütlegelték s T. J.-n oly testi sértéseket ejtettek, hogy T. J. meghalt. Megállapitatott az is, hogy alperesek akkor, mikor T. J.-t bántalmazták, védelmi téren nem állottak. Ennek folytán alperesek jogerejüleg bűnösöknek mondattak ki a halált okozó súlyos testi sértés bűntettében s ezért meg is büntettettek. Eme ténymegállapítások és jogi álláspont ezen perben is irányadók, mert az alperesek ellen hozott jogerős birói Ítéletben foglaltatnak s mert alperesek oly ujabb ténykörülményeket és bizonyítékokat fel nem hoztak, amelyek alapján más tényállás volna megállapítható. T. J. után egy kiskorú gyermek, a 10 éves felperes maradt. Tényként meg kellett állapítani, hogy T. J. a kiskorú felperest el nem taytotta, hogy felperest nagynénje vette magához és ő gondoskodott a felperes tartásáról s hogy T. J. mint szőlőpásztor csak a nyáron bírt keresettel, 280 K-val, amit teljesen a saját személyére költött, s vagyontalanul halt el: mégis mivel a kiskorú felperes nagynénje, T. Zs. azért, mert felperest magához vette, felperest eltartani köteles nem volt és ma sem köteles eltartani, viszont az elhalt T. J. mint apa pedig a kiskorú felperes eltartásáról gondoskodni köteles volt és mivel az a körülmény, hogy a kiskorú alperest a nagynénje kötelezettség nélkül eltartotta s esetleg a jövőben is eltartja, az alperesek előnyére nem szolgálhat alperesek bűncselekményük folytán kötelesek kártérítésként a kiskorú eltartásához szükséges költségeket mindaddig a kiskorú felperesnek megfizetni, mig a kiskorút az apja is eltartani köteles lett volna, illetve alperesek kötelesek a kiskorú felperesnek azon időig tartásdijat fizetni, amig a kiskorú apja a kiskorút arra kötelezhette volna, hogy fentartásáról maga gondoskodjék. Azt az időpontot a törvényszék a kiskorú felperes 16. életévének betöltéséig határozza meg.