A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 34. szám - A békebiróság intézménye Angliában. 11. [r.]

A JOG 247 Belföld. A kolozsvári ügyvédi kamara véleményes jelentése az igazságügyminiszterhez az ügyvédi díjszabás tárgyában. A választmány megbízásából szerkesztette Fischer Róbert dr., kolozsvári ügyvéd. Nagyméltóságú Igazságügyminiszter Ur ! Nagyméltóságodnak a tervezett ügyvédi dijszabás tárgyában kamaránkhoz intézett rendeletére hivatkozással, véleményes jelentésünket a következőkben van szerencsénk előterjeszteni. Első sorban is fogadja Nagyméltóságod választmányunk elismerését és köszönetét azért, hogy az ügyvédi dijszabás — ezen az ügyvédi érdekekre nézve nagy jelentőséggel biró intézkedés — megalkotását tervbe vette. Kamaránk már rég idő óta szükségét érzi az ügyvédi díjszabásnak s kamaránk választmánya a maga hatáskörében birósá gainkkal egyetértve alkotott is egy ügyvédi díjszabást, melyet bíróságaink figyelmébe ajánlott s melyet az egyes biró urak gyakran követtek is. Ezen dijszabás egy példányát, miután abban elvek megállapítása is foglaltatik s miután az sok tekintetben önmagában véve is tanúságot tesz kemaránk álláspontjairól e kérdésben, csatoltan van szerencsénk felterjeszteni. Ami magát Nagyméltóságod rendeletét illeti, abban két kérdés foglaltatik, amelyre Nagyméltóságod tőlünk véleményes jelentést kér, de miután e két kérdés lényegileg több kérdést foglal magában, ezekre egyszerű igennel vagy nemmel felelni nem igen áll módunkban. Ennélfogva feljogosítva érezzük magunkat arra hogy e kérdések tárgyalásában szorosan sem a sorrendhez, sem pedig az azokban irt kombinációkhoz ne kössük a véleményünket, hanem e helyett egyszerűen azt irjuk meg, hogy szerény véleményünk szerint, milyennek kellene lennie az alkotandó díjszabásnak. I. Mielőtt azonban áttérnénk erre, utalnunk kell a miniszteri leirat egyik kijelentésére, amely ugyan nincs kérdés tárgyává téve, de azon átsiklani még az általánosság mellett sem lehet; ez pedig azon kijelentés, hogy Nagyméltóságodat a felpanaszolt bírósági folyósítások, mint ok vezették arra, hogy azt orvosolni kell egy megalkotandó díjszabással. A megalkotandó dijszabás fő és általános nézőpontjai és irányító elvei közé felveendőnek tartjuk ezen okot, de bővebb taglalással és emellett még más okokat is. Ugyanis : Az általánosságból tekintve a hivatkozott okot, a tapasztalat mintegy önként reávezeti a kutatót, hogy itt két okról van tulajdonképpen szó, amely egymástól vonatkozó s alább jelzett értelemben mégis csak különbözik. Ez a két oka a következő : a) az alsóbiróságok folyósitása ; b) a felsőbíróságok folyósitása ; ez a két kérdés pedig különböző, mert az alsóbiróságok kisebb-nagyobb mértékben valamelyes díjszabás-félét követnek, míg a felsőbíróságokról ilyent elenyésző kis mértékben lehet állítani ; továbbá éppen a fent irt okból az alsóbirósági folyósítás elleni panaszok — természetesen mindig az általánosságban szólva — inkább csak esetek, személyek, egyenes biróság s hasonlókhoz vannak kötve s ilyeneknek minősülnek még akkor is, ha a sérelmes folyósítások száma tulnagy; ellenben a felsőbirósági folyósításokról a tapasztalatra támaszkodó köztudat azt tartja, hogy ott rendszerüleg rossz, mert tulságps alacsony és szűkmarkú a folyósítás. Ezen megkülönböztetést, mint esetleg elvi álláspontot szem előtt tartandónak nemcsak azért véljük, mert ez a való tapasztalatnak kifejezője, hanem azért is, mert a megalkotandó dijszabás azon részében, amely esetleg a felsőbirósági díjszabályt tartalmazná, a megalkotásnál már eleve arra utalja a törvényhozót, hogy a felsőbirósági költségfolyósitást a mai adatokhoz mérten feltétlenül s minden ágában emelni kell. Ezen különbségeknek a részletekre kiható milyenségét mellőzzük, mert a részletkérdés nem képezheti véleményünk tárgyát. De nemcsak a bírósági költségfolyósitás elleni panaszok lehetnek mintegy ok a dijszabás megalkotására, hanem emellett több és más természetű okok is, nevezetesen az ügyvédi tisztesség megóvása, a verseny kizárása és a nagyközönség érdeke, továbbá az ügyvédnek a tisztességes megélhetése s hasonlók. Ezen nézőpontoknak kiemelését azért tartjuk szükségesnek, mert a miniszteri leirat idézett része a kérdést kiinduló pontjában mint az ügyvédi és birói kar közötti vitázást tekinti; pusztán ennyit mondani nem lenne helyes, mert alkalmas arra, hogy a birói és ügyvédi kar közötti súrlódást kiélesitse. Szükségképpen nemcsak a rossz folyósítás, de sok más ok is megkívánja az ügyvédi dijszabás megalkotását. II. Kiemelendőnek tartjuk annak hangsúlyozását, hogy az alkotandó dijszabás akár minden, akár csak némely kérdésre vonatkozzék, feltétlenül következetes legyen, ami csak ugy érhető el, ha valamelyes világos rendszert követ s feltétlenül mellőzi az ötletszerűséget. Talán nem is tartozik jelen vélemény keretéhez, de mégis megemlítjük, hogy a most emiitett kellék csak ugy teremthető meg, ha egyrészt az ügy védi ténykedés keretébe tartozó munkáknak — már t. i. oly terjedelemben, amint azokat szabályozni akarják — egymáshoz való viszonya az egyszerűség, közönségesség, fontosság s hasonlók szempontjából valamelyes módon megállapíttatik s másrészt az önmagukban semmi támpontot nem nyújtó számadatokra, számjegyekre nézve megállapíttatik azoknak a munkálathoz való viszonya, ami természetesen csak ugy fog lehetséges lenni, ha a köztudatba átment bizonyos értékelések, mint megannyi kiinduló pontok vizsgálat tárgyává lesznek téve a fentemlített cél szempontjából. Az erre vonatkozó eljárási mód, továbbá a kiszámítások és arányba állitások részletkérdéseket képezvén^ véleményünk mindezekre nem terjedhet ki. De hogy mindennek való értelme van s nem puszta elmeíuttatás kedvéért hoztuk fel, hivatkozunk arra, hogy minduntalan ügyvéd, biró, sőt a nagy közönség részéről is felhangzik az örökös kérdés, mely szerint miért ér ez a munka annyit, ha pl. egy másik munka csak annyit ér. Oly díjszabás, amely ezen kérdéssel nem számol, soha, de soha megnyugtató nem lesz. Ezen általános elvek folyton való szem előtt tartásával áttérünk most a feltett kérdésekre : a) Az első kérdés, hogy az alkotandó dijszabás mindenféle ügyvédi munkára vonatkozzék-e vagy sem ? A kérdés talán másként lett volna felteendő, mert az elvi és gyakorlati felfogás nem kutatjuk, hogy helyesen vagy sem — itt nagyban és sokszorosan különbözik és a «mindenféle» kifejezésnek más és más terjedelmét érti és értheti, hogy a nekünk feltett kérdések melyikét érti, az eh i álláspontot-e vagy gyakorlatit, nem állapithatjuk meg. Alakilag helyesen véljük tárgyalhatni a kérdést, ha a «mindenféle* kifejezéstői eltekintve, arra felelünk, hogy mely munkák szabályoztassanak az alkotandó díjszabásban. E szerint szabályozandó a peres ügy munkadija és pedig ugy első, mint felebbviteli forumok előtt, tekintet nélkül arra, hogy úgynevezett egyszerű, tehát tarifaszerüleg kiirt számjegyekkel értékelt munkáról van-e szó, vagy pedig úgynevezett fontosabb nem egyszerű ügyekről, amelyek ilyen tarifaszerü és számértékelést nem tűrnek meg, hanem bizonyos — az alkotandó díjszabásban kifejtendő elvek, szabályok és számítási kulcsok mellett — az egyszerű és fontos viszonyára alapítottan kiszámitandók. Indokunk röviden az, hogy a panasz nemcsak az egyszerű ügyek folyósítását érinti, hanem és különösen a nem egyszerű ügyek folyósítását, sőt az igazán erős sérelmek éppen itt fordulnak elő ; sok okot lehetne felhozni, hogy miért legsérelmesebb a folyósitás a nem egyszerű perekben, egy ok feltétlenül él a köztudatban, annál kevésbé azonban írásban s ez az, hogy a biróság nem ismeri az ügyvédi munka természetét s nem tudja megbirálni, hogy még közepes számítással is, valamely nem egyszerű perben mennyi lehet azon élőmunka, amelynek eredménye például egy világos formába öntött kereset. Részletezhetnénk és példálózhatnánk beláthatatlan terjedelemben mindezt, de a részletezést a kéidések elvi általánossága nem engedi meg. Ha tehát a nagyobb baj éppen a fontosabb ügyeknél van meg, világos, hogy azok is orvoslandók, ^zaz a díjszabásban megoldandók. — A módszer részletkérdés. Irodalom. A végrehajtási eljárásról szóló 1881. évi LX. t.-c. módosításáról és kiegészítéséről szóló 1908-iki novella és a m. kir. igazságügyminiszternek ezen t.-c. végrehajtása és az átmeneti intézkedések tárgyában kiadott rendelete. Magyarázatokkal és jegyzetekkel ellátták Marschalkó János dr., a m. kir. igazságügyminisztériumhoz beosztott kir. törvényszéki biró és Torok Sándor, budapesti ügyvéd. Ara 3 korona. Budapest. 1908. SzerzŐK kiadása (V., Nagykorona-utca 8.).