A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 32. szám - A Btk. novellája. 3. [r.]

238 A JOG akiknek javára az árverés az uj törvény rendelkezései értei mében elrendelendő. Az árverés pedig ezentúl mindazon foglaltatok és felülfoglaltatók követelésének kielégítésére rendelendő el, akiknek javára a hirdetmény kibocsátása napjáig a foglalás már foganatosíttatott, s ez a rendelkezés csakis akkor nem nyer alkalmazást, ha a foglaltató vagy a felülfoglaltató követelésének megszűntét bejelentette; továbbá ha végrehajtást szenvedő a követelés megszűntét postaföladó-vcvénynyel vagy más okirattal igazolta-, és végre ha a foglaltató vagy felülfoglaltató a foglalástól számított egy éven belül átverést nem kert. A bánatpénz összegét a bíróság állapítja meg, de ez az összeg a kikiáltási árnak 5°j0-nál kisebb és 20°/0-nál nagyobb nem lehet. A kincstár bánatpénzt letenni nem köteles. Továbbá nem kötelesek bánatpénzt letenni az adómentes záloglevelek kibocsátására jogosított és Budapesten székelő részvénytársaságok és szövetkezetek, valamint a központi hitelszövetkezet sem a javukra záloggal megterhelt ingatlan elárverezésénél. A bánatpénz elvesztésének esetében az annak letétele alól felmentett árverelő a megfelelő összeget birói letétbe helyezni köteles. A végrehajtató a hirdetmény kibocsátása előtt feltótlenül és minden esetben kérheti, hogy az ingatlan becsértéke saját költségén hivatalból becslés utján megállapittassék, amikor is a becsérték szolgál kikiáltási árul. A hivatalos lapban az árverési hirdetmény ezentúl minden esetben csak egyszer teendő közzé. Ha több tulajdonostárs, de nem valamennyinek adóssága miatt intéztetik a végrehajtás, rendszerint csak a végrehajtást szenvedő, vagy szenvedők hányadára rendeltetik el az árverés. Ha azonban a hirdetmény kifüggesztésétől 15 nap alatt a többi társ hitelesített beadványban kéri s egyúttal az ujabb hirdetési költségeket előlegezi: az árverés az egész ingatlanra rendelendő el s uj határnap kitűzése mellett uj hirdetmény bocsátandó ki. Ez. a kérelem vissza nem vonható. A kérelmező társak bármelyike az ingatlanra árverezhet és a bánatpénznek csak oly hányadát tartozik letenni, mely a többi társak hányadrészére esik. Ha az ingatlant egy vagy több társ vette meg, a vevő a vételárnak azt a hányadát, mely az ő hányadának megfelel, megfizetni nem köteles. (Vége köv.) A Btk. Novellája *) Irta FALK PÁL dr. (Befejezés.) \i III. A már ismertetett uj büntető rendelkezéseknek — u. m. dorgálás, javító nevelés, próbárabocsájtás, — alkalmazásánál, a bíróságnak mindenkor szem előtt kell tartani a bűntettesnek egyéniségét, erkölcsi érdekét, megmentését. Az individualisatio elvének alkalmazásával azon intézkedést fogja alkalmazni, melytől üdvös hatást és eredményt várhat. Uj szerephez jut a biró ilyképen, kétségkívül nem könnyühöz és a Btk. mai rendszerétől eltérőhöz. Terhes feladata megoldásához a Novella azonban számos uj és hathatós eszközt nyújt s bíráink céltudatosan szolgálhatják majd a fiatalkorúak megmentésének nehéz munkáját és a jó biró a Novella eszmevilágában is meg fogja találni mindenkor a fiatalkorú jövőjének megfelelő megoldást. Csak azon végső esetben, ha a büntethetőséghez szükséges értelmi és erkölcsi fejlettséggel biró fiatalkorúnál nagyobb romlottság avagy gonoszság mutatkoznék, fog a biró szigorú büntetés alkalmazásával előlépni és szabadságvesztés-büntetéssel élni. Büntetőtörvénykönyvünk 85. §-a is az ifjú büntevők bűnösségét enyhébben itéli meg, mint a kifejlett, értelmi tehetséggel biró egyének törvényszegéseit és ezen elv alkal«) L A Jo* 23 és 23 sz mazásával határoztattak'meg a 85. §-ban (redukált skála) az ifjúkori bűntettesek büntetései. De éppen csak enyhébb és nem más jellegű büntetéseket állapított meg a büntetőkodexünk és a kiszabott büntetés végrehajtása is ugyanazon letartóztató intézetekben történik, mint a felnőtteké. Törvényünk eme rendelkezései nem bizonyultak célszerűnek, káros eredményekkel is jártak. A fiatalkorú bűnözők ugyanis még nagyobb bűnösség mellett is teljesen másnemű elbánásban részesitendők, mint a felnőttek, még a szigorúbb jellegű büntetésnek is nevelő és megmentő szempontokat kell első sorban szem előtt tartani és érvényesíteni. A Novella ezen célok elérésére egységes fogházbüntetést statuál, melyre a bíróság a fiatalkorút a törvény szerint halállal, fegyházzal, börtönnel, vagy fogházzal büntetendő cselekmény miatt itéli. A fogház- és az államfogházbüntetés határozott tartamban, a bűnösség súlyához mérten állapítandó meg és ennek meghatározásánál ugyan tekintetbe lesz veendő a cselekmény tárgyi súlya is, de annak döntő fontosság nem lesz tulajdonítandó. Az egységes fogházbüntetés statuálása mellett, a Novella elrendeli, hogy ezen büntetés fiatalkorúak részére felállított külön fogházakban hajtandó végre. Olyan intézetben, ahol a fiatalkorúak egyéb gonosztevőkkel össze nem kerülnek, ahol a büntetésnek végrehajtása a legalkalmasabb módon foganatosítható. A Btk. nem ismer a fiatalkorúak befogadására szolgáló, külön büntető intézetet, a 86. §. és a végrehajtási rendeletek előírják ugyan az elkülönítést és az osztályozást, de az keresztülvihetőnek nem bizonyult. Régóta hangoztatott követelménynek tesz eleget az uj törvény, amidőn külön fogházak felállítását rendeli el és ez által meggátolni kívánja azon veszedelmes hatású érintkezést, amely a fiatalkoruaknak egyéb bűnözőkkel egy intézetben való elhelyezése következtében keletkezett. A bíróság azt is elrendelheti, hogy a fiatalkorú a fogházbüntetés kiállása után is javító nevelésben részesüljön, ha attól gyökeres erkölrsi átalakítása várható, valamint a szorgalmat tanúsított és javulásának jelét adó elitélt már a büntetés kétharmad részének kitöltése után feltételes szabadságra bocsájtható. Mindenképpen az uj törvény alapgondolata az, hogy a fiatalkorú bűnöző a társadalomnak mentessék meg és ezen alapgondolatnak megfelelően ugy rendelkezik, hogy a büntető és nevelő intézetekből kikerült fiatalkorúak megfelelő elhelyezéséről is történjék gondoskodás. A törvény ezen intézkedése, csak a társadalom támogatásával, a gyermekvédő egyesületek s egyéb hivatalok munkásságával lesz keresztülvihető és a törvényhozó szemei előtt, midőn ezen üdvös rendelkezést statuálta, bizton csak az összes hivatott tényezők hatékony közreműködése és áldozatkész buzgalma lebeghetett. A Btk. 87. §-a helyébe is uj rendelkezés lép, mely a következő : «Az ellen, aki a bűntett elkövetésekor életének 18-ik évét már meghaladta, de huszadik évét még be nem töltötte a törvény szerint halállal vagy életfogytig tartó fegyházzal büntetendő cselekmény miatt tiztől tizenöt évig terjedhető fegyházbüntetés állapítandó meg. Ez a büntetés a btk. 92. §. alapján a halállal büntetendő cselekmény esetében három évi, az életfogytig tartó fegyházzal büntetendő cselekmény esetében két évi fegyháznál kisebb mértékre nem szállítható le.» K § nem alkot uj jogot, hanem megfelelve az igazságosság és méltányosság követelményeinek, fenntartja azon elvet, hogy a 20 évnél fiatalabb bűntettest sem halálra, sem életfogytig tartó fegyházra ítélni nem lehet és kimondja, hogy az ily bűntettesek ellen halál- és életfogytig tartó fegyházbüntetés helyett, 10 évtől — 15 évig terjedhető fegyházbüntetés állapítandó meg. A btk. 87. §-ának a magyar kir. Kúria 87. sz' döntvényében adott azon magyarázata, hogy e § esetében «nem szabható ki a 92. §-ban említett 15, illetve 10 évi fegyháznál enyhébb büntetés» kizárta 'az eset körülményeinek