A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 31. szám - A végrehajtási novella. 1. [r.]

Huszonhetedi k évfolyam. 31. szám. Budapest, 1908. augusztus 2 Szerkesztőség: ^\ Előfizetési árak: A JOG V., Rudolf-rakpart 3. SZ. MJk —> I Helyben, vagy vidékre bér­mentve küldve: Negyed évre _ 4 korona Kiadóhivatal: (e«eiő« MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) FÉI 8 A V Rudolf-rakpart 3 az BETILiP AZ IGAZSjÍgCgY ÜDÉKÉINEK KÉPVISELETÉRE. A MAGYAR L'GTFÉDI, BIRÖ1, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYR £gész « _ i6 « Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Kéziratok vissza nem adatnak. RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MÓR dr. Az előfizetési pénzek ügyvédek. legcélszerűbben bérmentesen Megrendelések, felszólalások a postautalványnyal kiadóhivatalhoz intézendök. Megjelen minden Vasárnap. küldendők. TARTALOM: A végrehajtási novella. Irta Fehér Manó dr., oravica­bányai ügyvéd. - Az ármány cselszövényei. Irta B u c h w a 1 d Lázár szabadkai ügyvéd. — Becsület és becsületsértés. Irta A u e r Pál dr., Budapest. — Vegyes. MELLEKLET: Jogesetek tára. — Felsöbirósági határozatok és dönt­vények. — Kivonat a Budapesti Közlöny-bői. A végrehajtási novella. Irta FEHÉR MANÓ dr. ügyvéd, Oravicabánya. A magyar igazságszolgáltatásra nézve az 1881-iki év ne­vezetes fordulópontot képezett azért, mert akkor léptették életbe egymásután a csődtörvényt, a kisajátításról szóló törvényt, valamint a polgári törvénykezési rendtartásról és a végrehaj­tási eljárásról szóló törvényeket is. Mindezen törvényalkotásaink hosszas, sürgős és alapos tanulmányozáson alapulván, megfeleltek az akkori jogfejlődés követelményeinek és megfelelni látszottak hazánk közgazda­sági viszonyainak is, minélfogva úgynevezett jó törvényeknek Ígérkeztek. De már egy pár év elmultával kimutatta az emberi al­kotások kritikusa — a gyakorlati élet, hogy mindezen fontos uj törvényeink sok tekintetben hibásak és fogyatékosak s ennélfogva több irányban módosítás vagy kiegészítésre szorulnak. Csődtörvényünkről például tudjuk, hogy az a modern jogfejlődés követelményeinek annyiban tökéletesen megfelelt, amennyiben a csődvagyon önálló kezelését és értékesítését teljesen a csődhitelezők jogkörébe utalta. Ennek dacára azon­ban ez a törvény a gyakorlati életben be nem vált s az in­téző körökben mindenki már régen tisztában van az iránt, hogy csődtörvényünk radikális módosítására égető szüksé­günk van. A kisajátításról szóló törvényünk is a gyakorlatban több tekintetben hiányosnak bizonyult s azért előbb-utóbb refor­málandó lészen. Nem nevezhető szerencsés alkotásnak a polgári törvény­kezési rendtartás módosításáról szóló novella sem ! Igaz ugyan, hogy az 1868. évben alkotott polgári per­rendtartásunk akkor már elavulttá vált és az időközben előre haladt modern jogfejlődés követelményeinek megfelelő reformra szorult ; ámde a gyakorlati élet igazat adott azoknak, akik akkor a peres eljárásnak az egész vonalon való gyökeres reform­ját sürgették. Annyi bizonyos, hogy ezen novella által a szóbeli peres eljárás életbeléptetése évtizedekre el lett odázva. Mert dacára annak, hogy az intéző körökben már akkor is el volt döntve, hogy polgári eljárásunk a szóbeliség, közvet­lenség és nyilvánosság alapján fog reformáltatni, ezen reform­alkotásunkkal máig sem készültünk el, és igazságügyi kormá­nyunk kénytelenitve volt azután is hasonló novellákkal félmun­kákat végezni. Így létesült 1893. évben a sommás eljárásról szóló tör­vény s igy válhatott szükségessé még a mult évben is, hogy a polgári törvénykezési rendtartás és a sommás eljárás egy speciális jogszolgáltatási érdek szempontjából, tehát quasi inci­dentaliter egy kis novella segítségével módosittassék. így történt tehát, hogy igazságügyi kormányunk az uj Lapunk mai száma magyar polgári perrendtartás tervezetével csak 1902. évben készült el, amely azonban mai napig sem volt törvényerőre emelhető. Ami mármost végrehajtási törvényünket illeti, ugy minden habozás nélkül el kell ismernünk, hogy az egy nagy gonddal és nagy alapossággal kidolgozott törvényalkotást képez s ennyiben egészben véve jó törvénynek is mondható. Minden alapossága mellett is azonban ez a törvény a gyakorlatban mégsem vált be egészen, sőt több tekintetben alapos kifogás alá esik leginkább azért, mert az eljárás egész­ben véve terhes és költséges és mert sok rendelkezése a praxisban felesleges és célszerűtlennek, vagy pedig az érde­kelt felekre és leginkább a végrehajtást szenvedettre nézve tulszigoruak, sőt kíméletlennek is bizonyult. Azért mindenki csak természetesnek fogja találni, hogy az elégedetlenség a joggyakorlatban is s a szakirodalomban is az évek folyamán általánossá lett s a folytonos panaszkodás és sürgetés végre azt eredményezte, hogy az intéző körökben csakhamar hozzáláttak a fórvény gyökeres reformálásához. így keletkezett az nj végrehajtási eljárásról szóló novella, mely csaknem két évtizedre terjedő szorgos munkálkodás- és érlelődésnek az eredményét képezi. Ha az uj törvényt kritika tárgyává akarjuk tenni, akkor az ellen is több tekintetben alapos kifogásokat lehet felhozni. Főhibája abban áll, hogy igazságügyi kormányunk ezzel a novellájával szintén csak félmunkát végzett, amennyiben a most fennálló törvénynek 260 szakaszából mindössze csak 15 szakaszt szemelt ki, s ezeknek a módosítása s illetve kiegészí­tése alkotja az uj törvényt; holott nekünk az egész végrehajtási törvénynek radikális reformálására volna szükségünk! De más kifogások is hozhatók fel ezen novella ellen, amely kifogások azonban persze különbözők lesznek aszerint, amint a végrehajtató avagy a végrehajtást szenvedett érdeké­nek a szempontjából tétetnek. Csakhogy a mi feladatunkat most nem képezheti az, hogy ezekkel a kifogásokkal itt bővebben foglalkozzunk. A gyakorlati élet ugyanis már a legközelebbi években ennél a törvénynél is ki fogja mutatni, hogy a két ellentétes felfogás közül melyik volt a helyes ? Nem akarunk tehát itt sem a hitelezők érdekének a védelméről, sem az úgynevezett kisemberek, vagy jobban mondva az eladósodott kis existentiáknak a megmentéséről hosszasan értekezni. Egy kész positiv törvénynyel állunk szemben, amelyet a törvényhozás mindkét háza már elfogadott s amely a közel jövőben a király által szentesitettni s a kivatalos lapban kihir­dettetni fog. A közelmúlt években alig emlékezünk egy törvényre, melynek életbeléptetése közgazdasági életünkre oly fontos s oly mélyreható lett volna, mint ez az uj novella!! S éppen azért most nincsen szükségünk hosszas elméleti fejtegetésekre, hanem igenis feladatunknak tekintjük, a gyakor­lati élet mindennapi szükségleteinek szem előtt tartásával, először is a novella tartalmát rövidesen ismételni s aztán a jogkereső közönségnek uj végrehajtási eljárásunk jövőjére nézve némi gyakorlati útbaigazításokkal szolgálni. 8 oldalra terjed.

Next

/
Oldalképek
Tartalom