A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 30. szám - A birói függetlenség és a bírák memoranduma. 5. [r.] - A békebiróság intézménye Angliában. 9. [r.]

118 A JOG résnek nyugdíjjogosultsága megszűnvén, a keresetet elutasítani kellett. (1,152/907.) A m. kir. Kúria (1,166 907. 1908 márc. 13.): A másodbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: A másodbiróság által egyébként helyesen megállapított tényekből nem állapitható ugyan meg, az, hogy felperes a sikkasztás bűncselekményét elkövette volna, ellenben mégis megállapítható e tényekből annyi, hogy felperes, mint a gyulai kör pénztárnoka, ezen kör pénztárának kezelése körül oly eljárást követett, hogy ezen eljárásával magát a közbizalomra méltatlaná tette, aminek folytán alperes ©t ezért a nála viselt állásától saját hibája okából joggal elbocsáthatta, ezt figyelembe véve pedig felperesnek anélkül, hogy ellenében bűncselekmény elkövetésének bizonyítására szükség lenne, nyugdíjhoz való igénye az alperesi nyugdijszabályzat 4. és 8. §-ai értelmében elenyészett. Az automobilközlekedés által okozott károkért való felelősség elbirálásánál a veszélyes üzemekre vonakozó jogszabályt kell joghasonlóság alapján alkalmazni. Ennélfogva a kárért, minthogy a veszély az automobil, a közlekedési eszköz működésével jár, ennek a tulajdonosát terheli a felelősség; tekintet nélkül arra, hogy őt a kocsi vezetője megválasztásában, vagy a kocsi vezetőjét a vezetésben gondatlanság terheli-e, vagy sem; és a tulajdonos a felelősség alól csakis akkor mentesül, ha bizonyitja, hogy a káresetet erőhatalom, harmadik személy elháríthatatlan cselekménye, vagy magának a károsultnak a hibája okozta. A budapesti kir. ítélőtábla (1908. április 10. 1,908. sz.) Felperes felülvizsgálati kérelmének helyt ad, a felebbezési bíróság ítéletét megváltoztatja, alperes feleló'sségét a felperest ért balesetből származott károkért megállapítja és a kir. törvényszéket utasitja, hogy a kár ténye és mennyisége kérdésében határozatot hozzon. Indokok: Tekintettel arra, hogy az automobil hajtására robbanó gázok, vagy villamos áram ereje alkalmaztatik, hogy ez a hajtóerő a kocsinak az állatok által vontatott járműveknél tetemesen gyorsabb mozgását idézi elő, menetiránya pedig sínpárokkal szabályozva nincsen s mindez a közutakon való gyalogátjárást nagymértékben veszélyezteti, az automobilközlekedés által okozott károkért való felelősség elbirálásánál a veszélyes üzemekre vonatkozó jogszabályt kell joghasonlóság alapján alkalmazni. E jogszabály 4rtelmében pedig a kárért, minthogy a veszély az atomobil, a közlekedési eszköz működésével jár, ennek a tulajdonosát terheli a felelősség, tekintet nélkül arra, hogy őt a kocsi vezetője megválasztásában, vagy a kocsi vezetőjét a vezetésben gondatlanság terheli-e vagy sem; és a tulajdonos a felelősség alól csakis akkor mentesül, ha bizonyitja, hogy a káresetet erőhatalom, harmadik személy elháríthatatlan cselekménye vagy magának a károsultnak hibája okozta. A kir. törvényszék tényként megállapította, hogy az automobil vezetője a lánchid-utcából kijövet, felperest már messziről észrevette és látta, hogy íelperes az uttestén lassú, totyogó léptekkel és felhajtott galléral áthaladt, hogy akkor azonnal figyelmeztető jelzéseket adott, hogy azonban felperes ezeket a jelzéseket nem hallotta, mire a gépkocsi vezetője fékezett is, de ennek dacára felperest oldalt elütötte ugy, hogy az elesett. Mindezekből azonban felperes gondatlanságára következtetni nem lehet. Az az ítéleti kijelentés pedig, hogy felperes kellő óvatossággal körül nem tekintett, midőn az uttestén áthaladni akart, az iratokban mi támpontot sem talált, mert tényként az van megállapítva, hogy felperes már az uttestén haladt keresztül — midőn őt a kocsivezető messziről megpillantotta — és nincsen megállapítva, hogy felperes mielőtt az úttestre lépett, már a maga részéről a gépkocsi közeledését és útirányát észlelhette volna. Nincsen tehát alap arra, hogy felperes gondatlansága, hibája bizonyítottnak tekintessék, ellenkezőleg inkább az automobil vezetője, ki felperest és ennek útirányát már távolról látta, lehetett abban a helyzetben, hogy felperest elkerülje, vagy oly időben fékezzen, midőn a kocsi még megállítható volt volna. A kir törvényszék döntése ezek szerint a fent kifejtett jogszabályba ütközik, miért is felperes felülvizsgálati kérelmének a sommás eljárás 185. §-ának a) pontja alapján helyt adni és a felebbezési biróság ítéletének megváltoztatása mellett alperes feejlősségét megállapítani, egyebekben azonban az ügyet a kár fenforgásának és mennyiségének, valamint a költségek viselésének | kérdésében való határozathozatal végett a felebbezési birósághoz visszautasítani kellett, mert alperes a felszámított kiadásoknak a balesettel való oki összefüggését és szükségszerűségét kétségbe vonta. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A hosszabb időre kötött kölcsön lejárata a hitelező érdekében is megállapítottnak tekintendő ; ezért, ha a kötelezvényben felmondási idő, vagy stornódij nincs is megállapítva, az adós a kölcsönt kifizetés előtt felmondani tartozik ; jelen esetben (3600 kor. és 1700 kor. kölcsönök 25 évre) félévi felmondási kötelezettség állapíttatott meg; felmondás elmulasztása esetén ezen felmondási időre is fizetendő a teljes kamatösszeg. A kaposvári kir. törvényszék : Kötelezi alperest, hogy felperes részére ez utóbbi által lerovandó okmánybélyeg-illeték ellenében a bekebelezett zálogjogok törlésére alkalmas okiratot kiszolgáltassa Indokok : A törvényszék a B) és Q a. kötelezvényekben kitett határozmányokból megállapítja tényül azt, hogy felperes alperestől 3,600 és 1,700 korona összegek erejéig kölcsönt vett fel, melyet 25 évre terjedő féléves részletekben tartozott lefizetni, a fizetések lejárati ideje tehát 25 évre terjedt ki. Felperes azonban teljes fizetési kötelezettségének korábban és az egész tőkehátralék lefizetése mellett óhajtván eleget tenni, a fizetést alperesnek felajánlotta, amidőn ajánlata el nem fogadtatott, birói kézhez teljesítette; alperes pedig a fizetés felvételét és törlési engedély kiadását azért tagadta meg, mert a B) és C) a. kötvények tartalmára támaszkodva azt vitatta, hogy alperesnek a felmondáshoz, illetőleg a kölcsönök egész hátralékának, a 25 évi lejárati idő előtt való visszafizetéséhez joga nincsen. Minthogy azonban kölcsönszerződésekből folyó fizetési kötelezettségének az adós a fizetési lejárat előtt is eleget tenni jogosult . minthogy alperes a per során nem is állította azt, hogy felperes a törlesztési terv értelmében még fennálló egész tőkehátralékának a lejárati idő előtt való visszafizetését fel nem ajánlotta, illetőleg az ajánlat visszautasítása folytán birói kézhez le nem tette volna ; minthogy továbbá a B) és (j alatti kötvények nem tartalmaznak rendelkezést arra nézve, hogy amennyiben felperesnek lejárat előtt egész tartozását lefizeti, ez esetben 3°;0 stornódijat tartoznék alperesnek megfizetni : a törvényszék megállapítja azt is, hogy felperes akkor, midőn tett fizetési ajánlatának elutasítása után az alperes által mellőzött felszámolás hiányában a kérdéses kölcsönök tőkehátralékát birói kézhez letéve fizetési kötelezettségének eleget tett, s ebből folyóan a kölcsönök összege és járulékai erejéig bekebelezett zálogjogok törlesztését joggal követelheti. (12,001/1906.) A pécsi kir. ítélőtábla: Az elsőbiróság ítéletét felhozott indokaiból és még azért is helybenhagyja, mert a kétrendbeli követelésről kiállított adóslevelekben a hitelező alperes nem kötötte ki, hogy felperes tartozását lejárat előtt vissza nem fizetheti és mert ha az adós a törvényes kamatlábat tetemesen meghaladó kamat fizetésére kötelezte magát, tőketartozását felmondhatja és ezt a felmondási jogot sem kizárni, sem korlátozni nem lehet és végre, mert az alperes a felperes eme felmondási jogát sem ismerte el és lényegileg csakis ezen ellentétes alapon védekezett, a felmondási idő pedig a per folyama alatt is már lejárt és a felperes arra nézve, hogy az ekként felmondott tőke- és kamatkövetelés a birói letétbe helyezett összeggel fedezetet nem találna, tüzetesen mit sem hozott fel. (643/1907.) M. kir. Kúria: (1908. május 12. 5,179/1907. sz. a.) Mindkét alsóbiróság ítéletét akként változtatja meg, hogy a bekebelezett zálogjogot 73 K. 62 f. tőke s ennek 1906. évi május hó 1-től járó 6% kamata erejéig továbbra is hatályában fennállónak mondja ki; egyéb rendelkezésében pedig a másodbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok : A felperes a nem vitás perbeli tányállás szerint az 1906. évi június hó 1-én tehát még a kereset beadását megeelözőleg, az alperessel szemben eredetileg 3,600 K. és 1,700 K. tőke s jár. erejéig fennállott tartozásának törlesztésére 4,954 K. 60 f.-t az alperes részére ezáltal bármikor felvehetőleg, birói letétbe helyezett. A felperes ennek az összegnek letétbe helyezésével tehát a válaszhoz M) a. csatolt nem kifogásolt nyugtában