A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 24. szám - A polgári perrendtartási javaslat 141. és 180.§-airól

Huszonhetedik évfolyam. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. 24. szám. Budapest, 1908. j unius 14 Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. A JOG Előfizetési árak: Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre ._ 4 korona (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KOZLOiNY) HETILAP AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE. A MAGTÁR ÜGY7ÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE. ~ 1A \ Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MOR dr. Az előfizetési pénzek ügyvédek. legcélszerűbben bérmentesen postauta 1 vá ny ny al küldet Megjelen minden vasárnap. TARTALOM: A polgári perrendtartási javaslat 1*1. és 180. §-áról. Irta Hamar Gyula, szakolcai járásbiró. — Ingatlanok tulajdonjogának szerzése árverési vétel esetén. Irta Koncz Mihály dr., csongrádi kir. járásbiró. — A gyilkosság és emberölés. Irta Thót László dr., budapesti kir. ítélőtáblai tanácsjegyző. — A békebiróság intézménye Angliában. Irta R e i c h Péter Kornél, Budapest. — Belföld (A büntető novella a képviselőházban). — Külföld (Német birodalmi törvényjavaslat az ipartörvény módosításáról.). — Vegyes. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlönyből. A polgári perrendtartási javaslat 141. és 180. §-airól. Irta HAMAR GYULA szakolcai járásbiró. A som. elj. törvény §-ai közül egyik sem adott eddig annyi vitára okot, mint a pergátló kifogásokat tárgyazó 21§. és az azzal sok tekintetben összefüggő 17. §. Bizonyosan ma is sok bíróságnál divik az a gyakorlat, hogy abban az esetben, ha a keresetből látja a biró,- hogy nem illetékes, vagy nem tartozik az ügy az ő hatáskörébe, a keresetet hivatalból visszautasítja. De bizonyára van sok bíróság, mely ezt a gyakorlatot nem követi, s a felsőbíróságok már többször megnyilatkozott álláspontját osztva, csupán a 27. §. utolsó előtti bekezdésében felsorolt esetekben utasítja vissza a keresetet. Mindkét gyakorlatnak napvilágot látott az indoka s így nem célom ezek bármelyikének is bírálatába bocsátkozni, hanem rámutatni a perrendtartás fenti §-ainak helyességére, melyek jövőben ennek a két különböző gyakorlatnak útját vágják. A felebbezési bíróságok — nyilván több helyen is elvi kijelentést tettek már, hogy a keresetet az elsőbiróság csak a S. E. T. 27. §-ának utolsóelőtti bekezdésében felsorolt esetekben jogosult hivatalból visszautasítani, más esetekben csak pergátló kifogás folytán szállítható le az illetékesség. Ezt az elvet tartva szem előtt, széles Magyarországon bárhol lakó alperes akárhol az országban megperelhető. És alperesnek az idézésre meg kell jelenie, mert külömben hacsak nem ügybiróság elé tartozik a per — marasztalva lesz. A S. E. T. javaslatának 13. §-át annak idején azzal indokolta az igazságügyminiszter, hogy a célra nem vezető kere)t az ellenfél «felesleges» meghallgatása nélkül utasítandó vissza. Nincs benn az igazságügyminiszter indokolásában, de nyilván találó indok az is, hogy senki sem fosztható meg rendes birájától. Mert már az, hogy nem a rendes lakhelyén perelnek valakit, sok esetben erre nagy hátránynyal jár, mely hátrány nincs pótolva az által, hogy védekezés folytán a bíróság a pert beszünteti. Felesleges munkát végeznénk, ha ezeket a hátrányokat egyenként találgatni iparkodnánk. Elég csak arra hivatkozni, hogy ha az alperesnek otthonát el kell hagynia, s rendes munkáját elhanyagolnia, sokszor oly hátrány sújtja, melyet a megállapított költségek nem pótolnak. Egymagában az a körülmény, hogy ki lehet kötni valamely bíróság illetékességét, s hogy az 1,000 koronán felüli összegek is kölcsönös megállapodással a kir. járásbíróságok elé vihetők — arra enged következtetni, hogy van valami Lapunk mai száma kényszerítő szabály, mely arra irányul, ho£ az ő illetőségük- és hatáskörükbe eső üg^l^w^jtrhatnak ;eL j És ha a bíróság a törvény kénysze^j5^^^rozm^nX4^/1 figyelmen kívül hagyta, s megállapította ille^k^jo^pt oU,.ho3í' nem illetékes — már a felsőbíróság ebbe neii^^^ozíjatwelc ? A mai gyakorlat szerint nem, mert az ujabb keletű felsőbirósági határozatok a hivatalból figyelembe veendő eseteket a 27. §. utolsóelőtti pontjában felsoroltakra szorították. A debreceni kir. ítélőtábla 1897. dec. 9-én kelt 7. sz. határozatában kimondta, hogy a kir. járásbíróságok előtt sommás uton indított olyan örökösödési perben, amelyben a hagyaték értéke az adósságok és terhek levonása nélkül 200 frtot meghalad, a birói hatáskör kérdése az eljárás bármely szakában akkor is megvizsgálandó, ha az eljárás folyamán az alperes a birói hatáskör ellen kifogást nem tett. Indokolásában helyesen utal arra, hogy a törvény nem teheti a felek tetszésétől függővé azt, hogy ezek a bíróságok hatáskörét maguk állapítsák meg, a törvény meg nem engedheti, hogy bármily értékű örökösödési per a járásbíróságok hatáskörébe utaltassék. Az bizonyos, hogy ha a felsőbb bíróságnak nincs joga az elsőfokon eljárt bíróság határozatát illetékesség szempontjától vizsgálat tárgyává tenni, akkor a törvény irott betűje csak betű marad, melyet a felek kölcsönös és egybehangzó akarata hatálytalanít. A kassai kir. ítélőtábla 1898. május hó 5-én kelt 6. sz. határozatában kimondja, hogy habár az 1893. XVIII. t.-c. 17. §-ának rendelkezése szerint az elsőbiróság a sommás eljárás alá nem tartozó keresetet hivatalból tartozik visszautasítani, mindazonáltal oly esetben, midőn alperes a sommás birói hatáskör miatt kellő időben pergátló kifogással nem élt, a sommás bíróság, tekintettel a S. E. T. 27., 34, és 155. §§-nak rendelkezéseire, az illetékességre vonatkozó pergátló körülményeket csupán a 27. §• utolsó előtti bekezdésében jelzett esetekben veheti figyelembe. A jogeset, melyre a hivatkozott határozat vonatkozik, az, hogy 200 frtnál nagyobb összeg kitörlését kérte a felperes s az alperes pergátló kifogással nem élt. A kir. ítélőtábla azzal indokolja ezen határozatát, hogy a kir. járásbíróságok is ingatlanra vonatkozó perekben hatáskörrel birnak, s hogy az értékre való tekintet nélkül az ügy más bíróság elé nem tartozik. Egy szóval a két táblai határozat annyira különbözik egymástól, hogy már jobban nem is különbözhet. Mi sem valószínűbb, mint hogy a két tábla területén a sommás perekben eljáró bíróságoknál a két ellentétes gyakorlat honosodott meg s divik esetleg máig is. A kir. Kűria 1901. I. G. 15. sz. a. az utóbb hivatkozott táblai határozat álláspontjára helyezkedett s kimondta, hogy «a S. E. T. 27. §. 2. p. szerint az a pergátló kifogás, hogy az ügy nem tartozik a sommás eljárás alá, vagy hogy a bíróság nem illetékes, az idézett § utolsóelőtti bekezdése szerint nem tartozik azok közé a pergátló kifogások közé, amelyeket a bíróság az eljárás bármely szakában hivatalból figyelembe venni tartozik, mert a S. E. T. 1. §. 3. pontja szerint örökösödési perekben a kiszabott értékhatáron belül a járásbíróságok is birnak hatáskörrel, tehát az örökösödési ügy nem olyan, mely törvény12 oldalra terjed.