A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 23. szám - Német birodalmi törvényjavaslat az ipartörvény módosításáról. 8. [r.]

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 23. számához. Budapest, 1908. június 7. Köztörvényi ügyekben. Az örökösök rendelkezhetnek a hagyatéki tárgyaláson a hagyatékról olyképen, hogy a hagyaték az egyik örökösnek atadassék és ennek halála után a másik örökös javára biztosittassék. Ez a szerződés természetesen nem utóöröklési jogot létesit, hanem örökösödési szerződésnek tekintendő. A m.kir. Kúria (1908. ápr. 29. 4,511/1907. P. szám.) következő ítéletet hozott : A kir. Kúria a másodbiróság Ítéletét helybenhagyja s egyúttal a felperes képviselőjének felebbezési dijat és költségét ügyfelével szemben 45 K 30 fillérben megállapítja. Indokok : N. í. Milán örökhagyó végrendeletében a csupán ingatlanokból álló hagyatékát atyjának a felperesnek hagyta, kötelezte azonban a felperest, hogy fizesse ki az örökhagyó tartozásait és emellett ujabbi férjhezmenetele idejéig tartsa el az örökhagyó nejét: az alperest s amennyiben ez a felperessel egy házban megférni nem tudna, felperes az alperes végkielégítéséül fizessen 400 koronát. A végrendelet e tartalmával szemben, felek a hagyaték tárgyalása alkalmával, azt kérték, hogy a hagyaték felmenő öröklés címén egyedül a felperesnek, azonban a hagyatéki terhek viselésének és alperes özvegyi eltartásának kötelezettsége és telekkönyvi biztosítása, végre ugyancsak alperes utóöröklési jogának bírói megállapítása és telekkönyvi feljegyzése mellett bíróilag átadassék. E kérelemhez képest a hagyaték a felperesnek át is adatott, egyidejűleg azonban alperes javára az utóöröklési jog is megállapittatott s ennek a hagyatéki ingatlanokra leendő bejegyzése elrendeltetett, ami azután be is következett. Felperes most már keresetében azt kérte, hogy a hagyatéki bíróság átadó végzésének az alperes utóörökiését megállapító része érvénytelennek kimondassék s alperes a javára telekkönyvben biztosított utóöröklési jog törlésének tűrésére is köteleztessék. Ez a kérelem elsősorban arra van alapítva, hogy a hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyvnek az utóöröklésre vonatkozó része tévesen és a felek akarata ellen vétetett be a jegyzőkönyvbe. A keresetnek ez az alapja az elsőbiróság ítéletének ide tartozó indokolása értelmében felperes részéről bizonyítva nem lévén, az alsóbiróságok felperest, keresetének ezen alapja tekintetében helyesen utasították el keresetével. Kereseti kérelmének további alapjául felperes azt terjesztette elő, hogy a végrendeletben utóörökös kijelölve nem lévén utóöröklés a hagyaték tárgyalásakor nem létesíthető, és hogy e részben a hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyvben sem lévén említve, hogy a felek öröklési szerződést kötöttek volna, a hagyatéktárgyalási jegyzőkönyvnek ide vonatkozó része tehát érvénytelen. A kereset ez alapja tekintetében kétségtelen ugyan, hogy utóörököst csak örökhagyó jelölhet ki, az tehát, aki az örökhagyó halálesetre szóló rendelkezésében utóörökösül nevezve nincsen — s igy jelen esetben az alperes — utóörökösül el nem ismerhető, ez a körülmény azonban nem zárja ki azt, hogy akár a törvénynél, akár a végrendeletnél fogva öröklésre hivatottak a hagyaték tárgyalásakor a hagyaték fölött akkép rendelkezhessenek, hogy a hagyaték az'egyik örökösnek átadassék s ennek halála után a másik örökös javára biztosittassék. Az ilyen rendelkezés azonban nem létesít utóöröklési jogot az örökhagyó után, hanem az örökösök között létrejött s a felperes leendő hagyatékának most szóban forgó ingatlanokból álló részére vonatkozó s alperes javára öröklést biztosító örökösödési szerződésnek tekintendő s az erre vonatkozó jogszabályok szerint bírálandó el. E részben nem forog fenn akadály arra nézve, hogy ez a szerződés a hagyatéki tárgyaiás alkalmával létesíttessék s a hagyaték tárgyalásáról felvett jegyzőkönyvbe foglaltassák, viszont azonban az öröklési szerződésnek ilyen módon létesítése nem teszi mellőzhetővé az öröklési szerződés érvényes kötéséhez megkívánt és az 1876 : XVI. t.-c. 33. §-ában előirt alakiságok betartását, miután ezek semmi más tőlük eltérő alakiságokkal, jelesül a hagyatéki tárgyalásra megszabott alakiságokkal sem pótolhatók. Ezekhez képest a felek közt létrejött megállapodás tévesen minősíttetett ugyan utóöröklésnek, ez a minősítés azonban a megállapodás érvényességét az anyagi jog szempontjából nem érinti, mert minden jogügylet nem annak a felek részéről történt elnevezése, hanem benső tartalma szerint bírálandó meg, ez alapon pedig a felek megállapodása mint örökösödési szerződés érvényesen jöhetett létre. Ennélfogva, ugy tekintettel arra, hogy felperes keresetében tüzetesen meg nem jelölte azokat az alakiságokat, amelyek esetleg be nem tartattak, a megjelölés nélkül pedig az alakiságok betartása hivatalból nem vizsgálható, — felperes keresetének ezen másik alapja szempontjából is helyesen lett keresetével elutasítva és pedig annyival inkább, mert a szóban forgó telekkönyvi bejegyzés az ő hozzájárulásával az ő ténye alapján is keletkezett; az anyagi jog szempontjából érvényesen köthető, a fentiek értelmében pedig megfelelő alakiságok betartásával létrerejöttnek tekintendő ezt a tényét tehát felperes sikerrel meg nem támadhatta. A másodbiróság Ítélete tehát a kereset főtárgyára nézve ezeknél az okoknál fogva, a perköltséget illetően pedig vonatkozó indokolása alapján hagyatott helyben. Az adóst ama jog, hogy tartozását lejárat előtt visszafizethesse, csupán annyiban illeti meg, amennyiben a lejárat nem egyszersmint a hitelező érdekében is állapíttatott meg. A m. kir. Kúria (1908. máj. 12. 5,179 1907. sz. P.) következő ítéletet hozott: A m. kir. Kúria mindkét alsóbb bíróság ítéletét akként változtatja meg, hogy a csurgói 1310. sz. tjkvben A -|- 2. és 4. sorszám alatt foglalt ingatlanokra C) 10 alatt bekebelezett zálogjogot 49 K. 14 f. tőke s ennek 1906. évi május hó 1-től járó 6°/0 kamatai erejéig az ugyanott C) 13. alatt bekebelezett zálogjogot pedig 24 K. 68 f. tőke s ennek 1906. évi május hó 1-től járó 6°/o kamatai erejéig továbbra is hatályában fennállónak mondja ki, a jelen per költségeit a felek között kölcsönösen megszünteti, egyéb rendelkezésében pedig a másodbiróság ítéletét helybenhagyja; egyszersmind az alperesi ügyvéd felebbezési munkadiját és kiadását saját fele irányában 79 K. 30 f-ben megállapítja. Indokok : A felperes a nem vitás perbeli tényállás szerint az 1906. évi június hó 1-én, tehát még a kereset beadását megél ezőleg, az alperessel szemben eredetileg 3,600 K. és 1,700 K. tőke s jár. erejéig fennállott tartozásának törlesztésére 4,954 K 60 f.-t az alperes részére ez által bármikor felvehetoleg, birói letétbe helyezett. A felperes ennek az összegnek letétbe helyezésével tehát a válaszhoz M. alatt csatolt, nem kifogásolt nyugtában az alperes részéről az 1906. évi május hó l-ig kimutatott tartozásának, 4,953 K 60 f.-nek és a törlési nyugtára szánt 1 K-nak megfelelő fizetést teljesített. Ezzel azonban a felperes nem fizette le teljesen az alperessel szemben fennálló s a törültetni kért zálogjoggal biztosított tartozását. Az adóst ugyanis az a jog, hogy tartozását a lejárat előtt visszafizethesse, csak annyiban illetheti meg, amennyiben a lejárat nem egyszersmind a hitelező érdekében is állapíttatott meg. A jelen esetben hosszabb időre kötött törlesztéses . kölcsön szerződésről van szó, amelynek természetéből is következik az, hogy a visszafizetési időpontoknak, tehát a lejáratnak megállapítása a hitelező érdekében is történt. Nyilvánvaló tehát, hogy a felperes adós a lejárati időt minden joghátrány nélkül egyoldalulag nem másíthatta meg és tartozásának a fizetés időpontjára kimutatott egész összegének lefizetése által sem szűnt meg teljesen kötelezettsége. Az alperesnek abbeli védekezése, hogy a kérdésben forgó kölcsön a lejárat előtt egyáltalán nem fizethető viszza, más szavak-