A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 20. szám - Német birodalmi törvényjavaslat az ipartörvény módositásáról. 5. [r.]

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 20. számához. Budapest, 1908. május 17. Köztörvényi ügyekben. A második nő özvegyi joga az 1840. évi VIII. t.-c. 18. §-ának esetében egy gyermekrész haszonélvezetében állván: önként következik, hogy abban az esetben, ha az örökhagyó vagyonát egyik leszármazójának még életében elajándékozta, s ezáltal az özvegyet özvegyi jogának érvényesithetésétől megfosztotta, az özvegy a megajándékozott Jemenötöl egy gyermekrész haszonélvezetének átengedését követelheti s ebben a jogában öt az örökhagyó által tett ajándékozás semmimódon nem korlátozhatja. A temesvári kir. törvényszék: 1. r. alperes köteles a reá az 1902 szeptember 10-én kelt szerzó'déssel néh. K. F. örökhagyó részéről átruházott ingatlanok s a tőle kapott 1,100 K ingók értéke erejéig felperesnek 21G K s járulékait megfizetni. Keresetének egyéb részével felperes elutasittatik. Indokok : Az 1. r. alperes és néh. K. F. közt létrejött adásvevési szerződés érvénytelenségét felperes azért sém kérheti, mert ezen szerződésben szerződő félként nem szerepel. Minthogy pedig néh. K. F. örökhagyó ingó és ingatlan vagyonát jogérvényesen 1. r. alperesre átruházta, minthogy ilykép az örökhagyó részéről élők közti jogügylettel 1. r. alperesre átruházott ingó és ingatlan vagycn örökhagyó hagyatékának nem tekinthető, minthogy az özvegyi jog csakis a férj után tettleg maradt hagyatékra terjed ki : ezeknél fogva felperest kereseti azon kérelmével, hogy az ingó és ingatlan vagyon örökhagyó hagyatékául megállapittassék, s hogy ezen hagyatéki vagyonra kiterjedőleg özvegyi joga megítéltessék, elutasítani kellett stb. (1905 dec. 1. 24,837/905. sz. a.) A temesvári kir. tábla: Az elsőbiróság Ítéletét részben megváltoztatja akként, hogy a felperes özvegyi jogát egy gyermekrészre korlátozva megítéli stb egyebekben az ítéletet helyben hagyja. Indokok: A felperes mint néh. K. F.-nek második nejét, akivel szemben l. r. alperes oly körülményeket, melyek özvegyi jogának elvesztését vonnák maga után, nem bizonyított, az 1840. évi VIII. t.-c. 18. §-a értelmében férje javaiból özvegyi haszonélvezetül egy gyermekrész megilleti, az pedig, tekintettel arra, hogy örökhagyó után 2 gyermek maradt s annak kiszámításánál az özvegy is egy gyermekszámba veendő, 1/9 részből áll. Minthogy azonban felperesnek a férje vagyonát, anélkül, hogy hitvestársának eltartásáról gondoskodott volna, még életében a fia az 1. r. alperesre jogérvényesen átruházta, s ekként annak tulajdona most már 1. r. alperest illeti meg ; s minthogy az özvegy a megajándékozott ellen jogosult örökösödési természettel biró özvegyi jogát érvényesíteni: a felperes csak azt követelheti, hogy a neki járó egy gyermekrésznek megfelelő pénzbeli érték az 1. r. alperesnek visszteher nélkül juttatott vagyonértékből kifizettessék. Ehhez képest stb. (1906. márc. 13. 731/906 sz. a.) A kir. Kúria (1907 ápr. 4. 5174/906. sz. a.): A másodbiróság Ítéletének az 1 r. alperes marasztalására vonatkozó felebbezett részét helybenhagyja indokolásánál fogva és azért, mert a második nő özvegyi joga az 1840. évi VIII. t.-c. 18. §-ának esetében egy gyermekrész haszonélvezetében állván, önként következik, hogy abban az esetben, ha az örökhagyó vagyonát egyik leszármazójának még életében elajándékozta, s ezáltal az özvegyet özvegyi jogának érvényesithetésétől megfosztotta, az özvegy a megajándékozott lemenőtől egy gyermekrész haszonélvezetének átengedését követelheti s ebben a jogában őt az örökhagyó által tett ajándékozás semmi módon nem korlátozhatja annyival kevésbbé, mert az ideiglenes törvénykezési szabályok 7. és 8. §-ában foglalt intézkedések csak az ott meghatározott személyek törvényes osztályrészére vonatkozik és a második nő özvegyi jogára alkalmazást nem nyerhetnek. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A tömeggondnok a közadós által kötött eladási ügyletet a a csődtörvény 28. §. 2. pontja értelmeben sikerrel csak akkor támadhatná meg, ha azt bizonyítaná, hogy az által a hitelezők megkarosittattak ; ily károsításról pedig csak akkor lehetne szó, ha az ingók vételára azok valódi értékénél kisebb összegben állapíttatott volna meg. Nincs helye a jogcselekmény megtámadásának, ha a csödhitelezók azzal károsodtak meg, hogy közadós az eladott ingóknak általa teljes összegben felvett értékét az ellene utóbb megnyitott csődben a csődtömegbe be nem szolgáltatta és nem az által, hogy felperessel megtámadott ügyletet megkötötte. A m. kir. Küria (1907. dec. 18. 1,254/907. v. sz. a. IV. pt.) Mindkét alsóbiróság ítéletét megváltoztatja, felperesnek visszakövetelési jogát a közadós csődleltárában összeirt ingókra nézve megállapítja és alperest kötelezi stb. Indokok: Felperes visszakövetelési igényének az az alapja, hogy az A) a. szerződéssel közadósnak azon ingóságait, amelyek utóbb a csődleltárba felvétettek, valóban és pedig olyan árban vette meg, amely a megvett ingók valóságos értékének megfelel. Felperes igényének ez az alapja teljesen bizonyítva van a tanuk vallomásával, akik azt bizonyították, hogy vételár felperes mint vevő és a- közadós neje mint eladók részéről 4,142 K-ban állapíttatott meg, amely vételár, hogy teljesen megfelelt az eladott ingók valóságos értékének R. S. tanuk ama vallomásai bizonyították, hogy az eladott ingók értéke 4,000—4,200 K. volt. Ezt a visszterhes jogügyletet tömeggondnok a csődtörvény 28. §. 2. pontja értelmében sikerrel csak akkor támadhatná meg, ha azt bizonyítaná, hogy az által a hitelezők megkárosittattak ; ily károsításról pedig csak akkor lehetne szó, ha az ingók vételára azok valódi értékénél kisebb összegben állapíttatott volna meg, ez azonban a fentiek szerint fenn nem forog, sőt az is megállapítható, hogy felperes az egész véteiárt közadós és nejének a csőd megnyitása előtt. Bizonyítva van, hogy felperes a közadós és nejének a szerződés írásba foglalását megelőzőleg, 1906. febr. elején 1,000 K-t kifizetett, hogy az aláíráskor 1,000 K-t kifizetett, hogy felperes a vételárnak utolsó részletét 942 K-t, hozzászámítva 255 K haszonbéri megtérítést is, a szerződés szerinti összegben 1,197 K-val kifizette. Most már egyedül az lehet kérdéses, hogy a vételárra nem készpénzben fizetett, hanem a felperes 1,200 K. ellenkövetelésének beszámításával törlesztettnek elismert vételárrészlet valósággal kiegyenlittetett-e, vagyis felperesnek ez az 1,200 K. beszámítható ellenkövetelése valóban fennállott-e ? E részben a kir. Kúria a bizonyítékok alapján azt állapította meg, hogy felperest ez az ellenkövetelés megilleti s azt a vételárba jogosan beszámíthatta, ezzel a beszámítással pedig a vételár teljes kifizetése bizonyítva van ; ellenben nincs bizonyítva tömeggondnok kifogásának alapja, vagyis az, hogy a csődhitelezők az ügylet megkötése által megkárosittattak, mert a csődhitelezők azzal károsodtak meg, hogy közadós az eladott ingóknak általa teljes összegben felvett értékét az ellene utóbb megnyitott csődben a csődtömegbe be nem szolgáltatta és nem az által, hogy felperessel a megtámadott ügyletet megkötötte. Alperes megtámadási kifogása ennek tolytán megdőlvén, felperes az általa megvett és a csődtömegbe leltározott ingókat, esetleg azokért a csődtömegbe befolyt értéket a csődtörvény 42. és 43. §-ai értelmében visszakövetelni jogosult s így azok részére megítélendők voltak.