A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 16. szám - Az uj Dárday befejezése - A közszolgálati alkalmazottak jogviszonyai

A J (első osztályú csődkövetelést képeznek) a csődnyitás előtt elhalt közadósnak gyógyítási és temetési költségei, amennyiben azok a csödnyitást megelőzőleg egy évnél nem régebbiek. Ezek szerint a csődtörvény a közadós gyógyittatási költségeit, ha a közadós a csődnyitás előtt meghal, tömegköltségnek, ha utána hal el, első osztályú követelésnek ismeri el. Ha azonban a közadós nem halt meg a csőd megnyitása előtt vagy utána a csőd tartama alatt, ugy a gyógyittatási költség másodosztályú követelés lesz, magyarán mondva: a doktor nem kap semmit. Vegyük például azon esetet, hogy a közadósnak házi orvosa van, aki természetesen nem tekinthető a törvény 60. §-ának 1. bekezdése szerinti állandó alkalmazottnak és igy a következő absurd helyzet áll elő, mely valóban alkalmas arra, hogy az orvost, nehéz megélhetési viszonyaink közepette, a legnagyobb erkölcstelenségre vigye. Ha ugyanis a beteggé lett közadós életét megmenti, ugy elveszti a maga keservesen megszolgált honoráriumát, ha a beteg ellenben meghal, az orvos megkapja a fizetést. Bizonyára nem ez volt pedig a célja a csődtörvénynek, hogy ily kinos diliemmát állítson fel, hogy az orvost a maga legelemibb orvosi és emberi kötelességeivel összeütközésbe hozza. Növeli a helyzet képtelenségét még az is, hogy ha a közadós a csődnyitást megelőzőleg meghal (a törvény ezen terminológiájáért én nem vállalom a felelősséget, mert ha a csődnyitás előtt meghal valaki, ugy bajosan lesz közadós), orvosa egy esztendőre visszamenőleg megkapja egész járandóságát, a háziorvos például egy évi hátralékos fizetését, de ha az orvos működése eredményes volt, de megnyitják a csődöt és a közadós még akkor sem teszi meg orvosának azt a csekély szívességet, hogy meghaljon, ugy az orvos nem kap semmit. Tudomásom van egy olyan esetről is, mikor a közadós öngyilkossági kísérletet követett el és a háziorvosnak morális kötelessége volt egész erejével és tudásával leghathatósabban azon közreműködni, hogy — a honoráriumát elveszítse. Ez nem lehet a törvény rációja és célja, de feltétlenül ezen következményre kell jutni ama interpretativ szabály alapján, hogy minden jus speciale restrictive magyarázandó. Helytelen és méltatlan, hogy az orvos ennyire^védetlenül marad és még ily immorális helyzetbe is jut. Mégis csak okosabb és méltányosabb emberek a kínaiak, kik az orvosnak legalább minden körülmények között fizetnek addig, amig egészségesek. A kérdés maga igen ritka, a judicatura e tekintetben még nem is foglalt állást, döntvény és határozat gyűjteményeinkben, szorgos kutatás dacára sem találtam rá határozatot. Oka ennek talán abban keresendő, hogy az orvosokat mindeddig a hamis szégyenérzet visszatartotta attól, hogy a maguk, contra legem is szembeszökő igazát a bíróság előtt keressék. — dr. g. m. — Irodalom. Az uj Dárday befejezése. A Dárday Sándor-féle Igazságügyi Törvénytárnak az élő és érvényben levő jog e legtökéletesebb gyűjteményének uj, hatodik kiadása immár teljessé vált. Most jelent meg ugyanis a túlzás nélkül monumentálisnak nevezhető munka negyedik része, mely két hatalmas kötetben a hitelkereskedelmi és ipartörvényeket foglalja magában. A nyolc esztendővel ezelőtt megjelent ötödik kiadásban ez a rész 1,034 lapot töltött be. Az uj kiadás anyaga nem fért bele ebbe a tágas keretbe sem. A hitelügyi kereskedelmi és ipari joganyag, amelyet e szak egyik kiváló művelője. Turv Sándor dr., kűriai biró törvényekből, rendeletekből, döntvényekből, bírósági és egyéb hatósági határozatokból, mindenféle kommentárokból, széleskörű bírói gyakorlatban keletkezett magánjegyzetekből és irattári aktákból egybegyűjtött és rendszeresen összeállított, alig fért bele két duzzadó kötetbe, melyek közül az egyikben 1,340, a másikban 1,400 nyomtatott lap van. A kereskedelmi és ipari életnek nincs oly jogi mozzanata, szabályozása, intézkedése, mely kikerülte volna a szerkesztő figyelmét. Ami tételes rendelkezés bárhol is található és amit a joggyakorlat bármely része is produkált a tételes intézkedések megmagyarázására, világosabbá tételére, fejlesztésére, esetleges módosítására, mindazt a munka lapjait forgató szakember könnyen és gyorsan fellelheti. A rengeteg anyag elosztása nagyon áttekinthető rendszer OG 135 alapján történt. A joggyakorlat anyaga nem a törvény vagy rendelet szövege alá került össze nem függő jegyzetekben, mint az előző kiadásokban, hanem minden egyes paragrafust nyomban a szövegben folytatásképpen követi a rávonatkozó, pontonkint csoportosított, rendszeresen közölt judikatura, oly bőségesen összehordva, hogy a munka tulajdonosa nem szorul rá semmiféle más döntvénytárra, kazuisztikára vagy magyarázó fejtegetésre. Az úgynevezett hiteltörvények tömegében a kereskedelmi törvény, a váltó-, csőd- és a szorosan vett iparügyi törvények, valamint a velük kapcsolatos eljárási szabályok a leginkább kidomborodó részek. A munkában is méltán ezek foglalják el a legnagyobb helyet, de szinte fölösleges megjegyezni, hogy a szerkesztő bőséges gondot fordított az idevágó többi anyagra is, pl. az áru- és értéktőzsdével összefüggő jogszabályokra, a hajózás, vasút, táviró, távbeszélői jogi viszonylataival kapcsolatos rendelkezésekre, valamint az Osztrák-Magyar Bankra is. A két kötet megszerkesztése voltaképpen a munka megjelenésének utolsó pillanatáig folyt. Ekképen érthetővé válik, hogy a legutóbbi hónapokban létrejött nagy jelentőségű jogalkotások, mint a többi között a hazai ipar fejlesztéséről, a mértékekről, az ipari és kereskedelmi alkalmazottaknak betegség és baleset esetére való biztosításáról, az országos ipartanácsról, az országos közlekedési tanácsról, a vasutasok illetményeinek rendezéséről, a külkereskedelmi statisztikáról szóló törvények sem maradhattak ki a gyűjteményből. Megtaláljuk az annyit emlegetett uj vasúti pragmatikáról szóló kereskedelmi miniszteri rendeletet is. Bizonyára általános megelégedést fog kelteni, hogy az uj autonóm vámtarifa és az Ausztriával való gazdasági és pénzügyi kiegyezés szövege szintén belekerült a munkába. A szerkesztőnek egyébként mindig és mindenütt az volt az elve, hogy inkább többet adjon még a kelleténél is, nehogy a munkát forgató biró, ügyvéd vagy más jogász legkényesebb és legtulzotabb igényei is kielégítés nélkül maradjanak. Es ezt az elvet követvén, el is érte azt, hogy a most megjelent két kötet, melylyel a Ddrday-féle. Igazságügyi Törvénytár teljessé válik, nemcsak hogy mindenképpen a többi nyolc kötet magas színvonalán van, hanem a hitel-, kereskedelmi és ipartörvényeknek és a velük kapcsolatos judikaturának egyetlen összeállítása, mely rendszerességével és kimerítő voltával tulajdonosára nézve teljesen fölöslegessé tesz bármilyen más gyűjteményes munkát. A kiadó Athenae.um irodalmi és nyomdai részvénytársulat a legmodernebb nyomdai technika minden eszközével hozzájárult ahhoz, hogy a két kötet rengeteg tartalma mintaszerűen praktikus és amellett tetszetős kiállításban kerüljön a magyar jogászközönség elé. A teljes Dárday-íé\& törvénytár árát az Athenaeum 150 koronában állapította meg, ami a munka rendkívüli terjedelmét és használhatóságát tekintve, igen jutányosnak mondható. v, A közszolgálati alkalmazottak jogviszonyai cimen dr. Ladik Gusztáv, az «Országos Törvénytár* szerkesztője hézagpótló munkát irt, mert mindaz az intézkedés, ami a közszolgálat bármely ágában működő alkalmazottakra, tehát az állam, a törvényhatóság, a község, a tanügy és a vasutak szolgálatában álló tisztviselőkre, tanárokra, tanítókra, altisztekre és szolgákra törvényekben, rendeletekben és elvi jelentőségű határozatokban meg van állapítva és ma is hatályban áll, akként van a munkában feldolgozva, hogy az egyes alapvető intézkedések (törvényszakaszok) alá csoportosítva van minden olyan rendelkezés, amely az illető tör vényszakaszra vonatkozik. Bőséges tartalommutató nyújt az egész anyag fölött áttekintést, — a számsoros és főleg a kimerítő betüsoros mutató a keresést és eligazodást könnyíti meg. E mű, amely minden közszolgálati alkalmazottat és ezek hozzátartozóit érdekli, nélkülözhetetlen valamennyi hatóságra és hivatalra nézve, mint amelyek az alkalmazottak személyi ügyeivel naponkint foglalkoznak, és pedig annyival inkább, mert nincs más olyan munka, amelyik a közszolgálati alkalmazottak valamennyi jogviszonyát ily kimerítően és ily egységesen tárgyazná. A csinos kiállítású vaskos kötetnek az ára fűzve 12 K. és a szerzőnél (I., Gellérthegy-u. 27. sz.) rendelhető meg. A szerző különben az egész «Elő magyar közigazgatási, jog>-ot óhajtja hasonló modorban feldolgozni, amivel főleg a gyakorlati jogászoknak, emellett azonban közigazgatási életünknek is, amelynek útvesztőiben ma szinte lehetetlen az eligazodás valóban szolgálatot tenne.