A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 15. szám - A római jog institutiói - Törvényszéki állatorvostan

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 15. számához. Budapest, 1908. április 12. Köztörvényi ügyekben. Jogszabály, miszerint ha a szolgalommal terhelt telekre a régi, valami módon megsemmisült épület helyébe uj épület emeltetik, a haszonélvezőnek szolgalmi joga újra feléled. A m. kir. Kúria (1908. márc. 24. 6779,1907. sz. P.) következő.//^/^/ hozott. Mindkét alsóbiróság ítéletének részben való megváltoztatásával arra kötelezi alpereseket, hogy felperest a lendvalakosi 88. sz. tkjvben 102. h. r. számú ingatlannak, az ezen ingatlanon levő lakháznak és melléképületeknek V> közös birtoklásában és életfogytiglani haszonélvezetébe 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett bebocsássák, felperesnek az 1906. évi elvont haszon cimén 20 koronát és 261 kor. per- és felebbezési költséget megfizessenek. Egyebekben a másodbiróság ítéletét helybenhagyja és a felperesi ügyvéd felebbezési diját és költségét saját fele irányában 40 koronában megállapítja. Indokok : A beszerzett hagyatéki iratok szerint bizonyítva van, hogy felperest a per tárgyává tett ingatlan 13-ának életfogytiglani haszonélvezete megilleti, és hogy az ezen ingatlanon volt lakházat és az azon ma is fennálló melléképületeket felperes az emiitett arányban az alperesekkel közösen is használta. A beszerzett közigazgatási iratok és a kihallgatott tanuk vallomása alapján bizonyítva van az is, hogy a fennállott iakház közveszélyessége miatt hatósági intézkedés folytán lebontatott, alperesek a telekre 2 lakházat építettek, felperest ennek haszonélvezetéből kizárták, és e helyett a telek üres 7,-át és a régi lakház anyagának Vs-át is felajánlották felperesnek oly célból, hogy az üres telekrészre magának házat építsen. Igaz ugyan, hogy jogszabály szerint a szolgalommal terhelt épület elenyésztével a szolgalmi jog gyakorlása is szünetel, jelen esetben azonban felperes keresetének részben helyt kellett adni, mert a haszonélvező az elenyészett épület felállítására nem kötelezhető és felperest a per tárgyává tett ingatlan osztatlan 7s-ának haszonélvezete illetvén még annál a jogszabálynál fogva, hogy ha a szolgalommal terhelt telekre uj épület emeltetik, a haszonélvezőnek szolgalmi joga újra feléled, felperes jogszerűen követelheti, hogy alperesek eltűrjék, hogy az előbb élvezett szolgalmi jogát az újonnan épített lakházban is gyakorolja annál is inkább, mert a per adataiból nem állapitható meg, hogy a felperes ebbeli jogának megállapításával a korábban élvezett szolgalmi jogának terjedelme lényegesen kiterjesztetnék. A tulajdonost tulajdonának elvont haszna is megilletvén, ennek alapján felperes részére az 1906. évre követelt elvont haszon is meg volt ítélendő, de csakis a jelen ítélet szerinti öszszegben, mert a kir. Kúria a becsatolt községelőljárósági bizonyítvány alapján a S. E. 215. és 65. §-a értelmében ezt az összeget találta arányban állónak az alperesek által félperesnek okozott vagyoni hátránynyal, és ezért felperest az e cimen követelt •ezen felüli keresetével elutasította, illetőleg e tekintetben a másodbiróság Ítéletét helybenhagyta. A perköltség megítélését és az ügyvédi járandóság megállapítását az 1868. évi LIV. t.-c. 251., 252. §-a indokolja. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A csődtörvény első része III. fejeztének a közadós jog. cselekményeinek a csödhitelezök egyeteme érdekében megtámadására vonatkozó rendelkezései mint speciális rendelkezések erre vonatkozó tételes törvény hiányában, csőd esetén kivül alkalmazást nem nyerhetnek, s igy az adósnak az a jogcselekménye, hogy a reá szállott örökséget visszautasította, az egyes hitelező által csődön kivül meg nem támadható. A sátoralja-ujhelyi kir. törvényszék: \V. S. elsőrendű alperesnek azt a jogcselekményét, hogy fia, az 1905. április 15-én elhalt W. M. utáni örökséget visszautasította, felperessel szemben hatálytalannak nyilvánítja, s kötelezi másod —hatodrendü alpereseket annak tűrésére, hogy a reájuk W. M. után hárult örökség y., részéből felperes a W. S. ellen 66,000 K tőke s járulékai erejéig fennálló követelését kielégíthesse. Indokok : Felperes, mint K. M. engedményese előadta, hony W. S. az engedményezőnek 60,000 K.-val tartozván, \Y. S. ellen sikertelenül kisérelt meg végrehajtást. A követelésnek egyedüli fedezeti alapja volt az az örökség, mely W. S.-re fiáról W. M-tö'l hárult e fedezeti alapot is azonban rosszhiszeműen elvonták tőle az alperesek azzal, hogy W. S. az örökséget visszautasította, s igy az örökség a szerzeményi öröklés szabályai szerint leszármazók hiányában egészében átszállt a W. INI. másik felmenő örökösétől, anyjától származó ivadékokra, a másod--hatodrendü alperesekre. Ez alperesek között rosszhiszemű összejátszást vitatván, kérte annak kimondását, hogy az örökségnek \V. S. részéről visszautasítása érvénytelen (helyesen : vele szemben hatálytalan s ebből kiindulva, hogy \Y. M után kizáróan az elsőrendű alperes örökölt volna, ha az örökséget vissza nem utasítja, az alpereseket annak tűrésére kérte kötelezni, hogy a felperes az egész hagyatékból magát végrehajtás utján kielégíthesse. Az alperesek azon védekezése, hogy az örökség visszautasításának ténye csöd esetén kivül egyáltalán nem lenne megtámadható, nem helytálló, mert az állandó birói gyakorlat szerint csődön kivül is megtámadhatók az adós ama jogcselekményei, melyekről megállapítható, hogy a hitelező megkárosítására irányultak, ha az a fél, aki a jogcselekményben résztvett, hogy abból reá haszon hárult, tudta, hogy az adós megtámadott cselekménye ily kárositási szándékkal jött létre. Az elsőrendű alperes ama cselekményét pedig, hogy a fia utáni örökséget visszautasitotta, a kir. törvényszék a felperes megkárosítására irányuló cselekménynek ismerte fel. Ugyanis elsőrendű alperes lényegében vagyontalan ember, aki utazó ügynöki működésénél is folyton a fia segélyezéséie szorult. Az az indok, hogy elsőrendű alperes azért utasította vissza az örökséget, mert a fia utáni örökrészére az előre kapott értékkel már ki lett elégitve, el nem fogadható, mert az előre kapott értékek beszámításáról csakis az ivadék öröklésénél lehet szó, a felperes azt, amit örökhagyótól életében visszteher nélkül kapott, osztályra bocsátani nem köteles, s Örökrészének mennyiségére s az öröklési jogára egyáltalán nem lehet befolyással, az, hogy az Örökhagyó életében őt a többi örökléssel szemben vagyoni kedvezményben részesítette, stb.; semmiféle elfogadható indokát nem találván az örökség visszautasításának, elsőrendű alperes cselekménye, nyilván a felperes kijátszására, megkárosítására irányul. A másod—hatodrendü alperesek az elsőrendű alperes mostoha gyermekei, e családi viszonynál fogva is tudták a kárositó szándék fenforgását; a felperesi követelés fennállásáról tudniok kellett, mert a követelés behajtására végrehajtás kiséreltetett meg. A megtámadás jogalapja tehát igazolt. Annak hatálya szem pontjából azonban kiemelendő volt, hogy az elsőrendű alperes az Id. T. Szabályok 1<». §-a értelmében csak a hagyaték fele részében örökösödött volna, a vagyon szerzeményi minőségénél fogva a hagyaték másik fele pedig a másik elhalt felmenő örököst, az anyát képviselő gyermekekre a másod —hatodrendü alperesekre közvetlenül átszállt. A megtámadott jogcselekmény hatálytalanításának következményéül tehát felperes csakis arra volt feljogosítható, hogy ma gát a hagyaték feléből elégítse ki, illetve a másod—hatodrendü alperesek csakis e rész erejéig voltak a végrehajtás tűrésére kötelezhetők.