A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 14. szám - A Magyar Szerzői Jog

A J A Btk. 266. §-ában biztosított büntetlenség kedvezményében az ügyfeleken kivül álló harmadik személy, habár a rágalmazást vagy becsületsértést hatóság előtt folyamatban lévő ügyben az ebben érdekelt valamelyik ügyfél ellen is követte el, nem részesülhet. A m. kir. Kúria (1908 márc. 11 1,896 szám B.1908) következő' végzést hozott: A koronaügyész perorvoslataal apósnak találtatván, kimondatik, hogy a Btk. 266. §-a a rágalmazás vagy becsületsértés büntethetőségét csak abban az esetben zárja ki, ha a tény vagy a gyalázó kifejezés a hatóság előtt folyamatban lévő ügyben, ezen ügyre és az ügyfelekre vonatkozólag, ezek valamelyike részéről állíttatott, illetőleg használtatott. Ellenben az ügyfeleken kivül álló harmadik személy által, habár az ügyben és valamelyik ügyfélre vonatkozóan tett rágalmazó állítás, vagy használt gyalázó kifejezés nem részesül a Btk. 266. §-ában biztosított büntetlenség kedvezményében. Megsértette tehát a törvényt a lugosi kir. törvényszék fentebb idézett keletű és számú Ítéletével annyiban, amennyiben "W. Henrik vádlottat a Btk. 266. §-a alapján mentette fel a vád alól, dacára annak, hogy vádlott azokat a nyilatkozatokat, melyek miatt T.Alfréd tartalékos hadnagy ellene rágalmazás, illetőleg becsületsértés vétsége miatt vádat emelt, a m. k. 3. honvéd huszárezred becsületügyi választmánya előtt a nevezet hadnagy ellen ennek saját kérelmére megindított becsületügyi vizsgálat folyamán a becsületügyi választmány felhívására, mint tanú, nem pedig mint ügyfél tette. Jelen határozat a felekre nem bir hatálylyal. Indokok: T. Alfréd a m. k. szegedi 3. honvéd huszár ezredbeli szolgálaton kivüli viszonyban levő hadnagy a becsületügyi eljárásnak önmaga elien leendő meginditását kérte azon az alapon, hogy L. Gyula dr. királykegyi körorvos, nyugalmazott cs. és kir. ezredorvos által megsértetvén, tőle megbízottjai által elégtételt kért, L. Gyula dr. azonban az elégtétel-adást megtagadta azzal, hogy T. Alfréd hadnagyot fegyveres elégtétel adásra nem találja képesnek. Az ennek következtében megindított becsületügyi eljárás folyamán L. Gyula dr. az elégtétel-adás megtagadásának egyik indokául azt hozta fel, hogy T. Alfréd több év előtt a királykegyi korcsmában W. Henrtk erdészmérnök által a legmegalázóbb szidalmakkal illettetett, melyekért semmiféle elégtételt nem nyert. A becsületügyi eljárás a T. Alfréd és W. Henrik között a királykegyei korcsmában 1901. évi május hó 20-án előfordult eset nyomozására is kiterjesztetvén, W. Henrik a m. k. szegedi 3. honvéd huszárezred becsületügyi választmányához ennek felhívása folytán beterjesztett kétrendü nyilatkozatában a kivánt felvilágosítást megadta. T. Alfréd a W. Henrik két nyilatkozatában tett egyes állításokat és használt egyes kifejezéseket magára nézve sértőknek találva a becsületügyi eljárásnak az 1906. évi július hó 18-án kelt határozattal lett befejezése után a németbogsáni kir. járásbírósághoz benyújtott kétrendü feljelentésében W. Henrik ellen a Btk. 258. 261. §§-aiba ütköző rágalmazás és becsületsértés vétsége miatt emelt vádat. W. Henrik, aki a németbogsáni kir. járásbiróság előtt 1906 november 19-én első ízben megtartott tárgyaláson beismerte, hogy a vád tárgyává tett állításokat és kifejezéseket tartalmazó kétrendü nyilatkozat tőle ered, azzal védekezett, hogy az állítólag elkövetett rágalmazás, illetőleg becsületsértés miatt nincs helye bűnvádi eljárásnak, mert a kérdéses állitások és kifejezések hatóság előtt folyamatban volt ügyben ezen ügyre és az ügyfélre vonatkozólag az ügyiratokban tétettek, illetőleg, használtattak. A németbogsáni kir. járásbiróság 1906. évi november hó 29-én 1906. B. 1,124/7. sz. a. hozott Ítéletével W. Henrik vádlottat a vád alól a Bp. 326. §-ának 1. és 3. pontja alapján felmentette, a felmentés indokául azt hozván fel, hogy a vád tárgyává tett kitételek sem a rágalmazás, sem a becsületsértés tényálladékának megállapítására nem alkalmasak ; s hogy W. Henrik a kérdéses nyilatkozatokat a becsületügyi választmány által a TAlfréd ellen megindított becsületügyi eljárás folyamán hozzá intézett felhívásra tette ; az azokban esetleg foglalt rágalmazás és becsületsértés miatt tehát bűnvádi eljárásnak a Btk. 266. §-a értelmében nincs helye. OG 55 A T. Alfréd főmagánvádló képviselője által vádlott felmentése miatt felebbezett ezt az ítéletet a lugosi kir. törvényszék 1907. évi április hó 8-án 2,050/sz. a. hozott jogerős másodfokú Ítéletével a Bp. 326. 1. pontjának és az erre vonatkozó indokolásnak mellőzésével helybenhagyta azzal az indokolással, hogy az elsőfokú bíróság Ítéletének a Btk. 226. §-ára alapított és megfelelőnek nyilvánított indokát elfogadta s hogy miután az idézett §. értelmében a jelen esetben bűnvádi eljárásnak nincs helye, annak bírálatát, hogy forog-e fenn becsületsértés vagy rágalmazás ? mellőzendőnek találta. A kir. törvényszék azzal, hogy a jelen esetben vádlott felmentését a Btk. 266. §-ára fektette, a törvényt megsértette. A Btk. 266. §-a ugyanis a rágalmazás vagy becsületsértés büntethetőségét csak abban az esetben zárja ki, ha a tény vagy a gyalázó kifejezés a hatóság előtt folyamatban lévő ügyben, ezen ügyre és az ügyfelekre vonatkozólag állíttatott, illetőleg használtatott. A törvénynek ez a rendelkezése — mint az a kir. Kúria által a jogegység érdekében használt perorvoslat folytán 1906. március 8-án 2,419. sz. a. hozott határozatban (Bj. H. T. 41. sz.) már kifejtetett — a jog képviselésének és a vádlottak védelmének szabadságát megóvandó, ebből a célból biztosit büntetlenséget a rágalmazás vagy becsületsértés elkövetőjének arra az esetre, ha a tényt vagy gyalázó kifejezést a hatóság előtt folyamatban lévő ügyben ezen ügyre és az ügyfelekre vonatkozólag tárgyalás alkalmával vagy az ügyiratokban állította, illetőleg használta. Ennek a rendelkezésnek az alkalmazhatósága tehát ügyfelek > vagyis olyan felek létezését tételezi fel, akik a köztük vitás valamely jogi igény eldöntése végett a bírósághoz vagy a hatósághoz fordulnak. Ellenben nem részeszülhet a Btk. 266. §-ában biztosított büntetlenség kedvezményében az ügyfeleken kivül álló harmadik személy, habár a rágalmazást vagy becsületsértést a hatóság előtt folyamatban levő valamely ügyben az ebben érdekelt valamelyik ügyfélre nézve követte el, mert azok az indokok, melyek az ügyfelek büntetlenségének a törvényben feltételezett esetben való megállapítását javasolják az ügyfeleken kivül álló harmadik személylyel szemben nem hatályosak. Minthogy pedig W. Henrik vádlott a T. Alfréd ellen ennek saját kérelmére megindított becstiletügyi eljárásban azzal nem mint ügyfél állott szemben, hanem a vád tárgyát képezett nyilatkozatokat a becsületügyi választmány felhívására tanú minőségében tette, nyilvánvaló, mikép vádlott felmentése a fenforgó esetben a Btk. 266. §-ára nem volt alapitható. Mindezeknél fogva a koronaügyész perorvoslatát alaposnak felismerni és a törvénysértést megállapítani kellett. Annak kimondása, hogy a jelen határozat a felekre nézve nem bir hatálylyal, a Bp. 442. §-ának utolsó bekezdésén alapul. Jogesetek a kolozsvári királyi Ítélőtábla gyakorlatából. Rendezi és közli TÓTH GYÖRGY dr. tanácsjegyző. Szám: 1,809/99. 20. A H. T. 77. §-a a) pontjára alapított kereset elutasítására alapul nem szolgálhat az a körülmény, hogy alperes a visszatérés iránt kibocsátott birói határozatban megszabott határidő eredménytelen eltelte után a kereset alapján megtartott békéltetési és érdemleges tárgyalásokon az életközösség visszaállítására hajlandónak nyilatkozott és hogy felperes ennek dacára ugyanezen alkalmakkor a keresetéhez ragaszkodva kijelentette, miszerint kibékülni nem akar. (Kúria: 1,066/99.) Szám: 2,853/98. Felperes az 1894: XXXI. t.-c. 77. §. a) pontjára alapított keresetével elutasitandó, ha felperesnek előterjesztéseiből kétségtelen, hogy akarata nem a házasság folytatására, hanem kizárólag arra irányult, hogy az életközösség visszaállítására való felhívással a házasság felbontására jogcím szereztessék. (Kúria: 2,894/98.)