A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 1. szám - A kir. közjegyzők dijainak behajtásánál felmerülő visszásságok. 1. [r.]

A J OG iratban vagy külön írásbeli nyilatkozatban adható meg». Ezen utóbbi rendelkezés «.vagy külön Írásbeli nyilatkozatban adható meg>\ nyitva hagyja a kérdést, vájjon ez a külön nyilatkozat szintén megküldendö-e az ügyésznek, esetleg az igazságügyminiszternek vagy a külön nyilatkozat közvetlenül a bírósághoz beterjeszthető-e, avagy a sértett félnek kiadható-e, aki ennek az alapján azután a bíróság előtt az indítványt megteszi, jelen esetben az egyik cselekménynél a felhatalmazás megadására jogosított hatóság, a polgármester maga tett indítványt a járásbíróság előtt, a másik cselekménynél pedig a felhatalmazást a sértett félnek adta ki, aki panaszával maga fordult közvetlenül a járásbírósághoz. Az alsóbíróságok a felhatalmazást rendben találták és miután az ügyész hivatalból is indítványozta a bűnvádi eljárás folyamatba tételét, illetőleg folytatását, vádlott bűnösségét megállapították, a Kúria azonban a kellő felhatalmazás hiánya folytán az eljárást megsemmisítette és a vádlottat felmentette. (19U7. febr. 20. 1,661. sz. a.) Betétkönyv jogi természete. Elsőrendű alperes óvadék gyanánt átadta felperesnek a másodrendű alperes takarékpénztár által nevére kiállított betétkönyvet. Felperes, minthogy elsőrendű alperes tartozását ki nem fizette, elsőrendű alperest a betét kifizetésének tűrésére, másodrendű alperest a betét kifizetésére kérte kötelezni. Az elsőbiróság elutasította a keresetet, kereshetőségi jog hiánya miatt, mert felperesnek elsőrendű alperes elleni követelése vitás, felperes keresete pedig nem irányul a követelés elismerésére vagy kifizetésérc. A felsőbiróságok megállapították felperes kereseti jogát, mert felperesnek, ha követelése fennáil, amire nézve bizonyítékait felajánlotta, joga van arra, hogy a zálogtárgyból magát kielégíthesse. A másodbiróság indokaival szemben a Kúria kimondta, hogy a jelen esetben a betétkönyv nem bemutatóra szóló papír, mert a takarékpénztárnak jogában áll a birtokosi minőséget vizsgálni. (1907 ápr. '25. v. sz. a.) Névre szóló részvény átírását korlátozó alapszabályi intézkedések. Alperes részvénytársaság alapszabályai szerint: «ha a részvény tulajdonosa, mint kölcsönvevő stb. az intézetnél kötelezettségben áll és harmadik személy által perrel támadtatik meg, a részvény első sorban az intézetnél fenforgó kötelezettsége fedezetéül szolgál*. Az alapszabályok ezen rendelkezése alapján a társaság megtagadta a részvény átírását, mert felperes jogelőde adósa az intézetnek. Alperes az átírás eszközlésére köteleztetett, mert az alapszabályok szóban forgó intézkedése érvénytelen, egyrészt azért, mert a részvényeknek a keresk. törv. 173. §-ában biztositett átruházhatóságát korlátozza, másrészt azért, mert ha — amint alperes értelmezi — zálogjogot vagy megtartási jogot jelent: a keresk. törv. 161. §-ával is ellenkezik. (Kúria 1907 április hó 13. 55/906. v. sz. a.) Biztosítás, közlési kötelezettség. I. Az alsóbiróságok érvénytelennek tekintették a biztosítást, mert a biztosított elhallgatta, hogy súlyos beteg volt és betegsége miatt kórházban is kezeltetett. A Kúria elvetette az elhallgatásra alapított védekezést, mert: igazoltatott, hogy a biztosított elmondotta ezeket az ügynöknek, de az ügynök azt mondta, hogy ilyen régi dolgokat nem kell emlegetni, amikor most egészséges ; az ajánlatban foglalt kérdések értelmezésére nézve az ajánlatok felvételével megbízott ügynök a biztosító társaság megbízottjának tekintendő; ha ő a kérdésre nézve a biztosítottat megtévesztette és így ő adott okot az elhallgatásra, a biztosítás e címen meg nem támadható. (1907 ápr. 3. 1,126/906. v. sz. a) II. A biztosított azt irta, hogy az utolsó öt évben egyszer volt tűzkára, holott tényleg háromszor kapott tűzkárért kártérítést. Az elsőbiróság érvénytelennek tekintette a biztosítást, a felsőbiróságok ellenben elmarasztalák a biztositót, mert felperes az egy jelentékeny tüzesetet bevallotta, a biztosítandó tárgyak értékéhez képest egészen jelentéktelen másik tüzeset pedig a tapasztalat szerint nem bírt volna fontossággal a biztosítás elvállalására. (1907 ápr. 16. 298. v. sz. a. Vevő nyilatkozatától függően megvett áruk szállításának megtagadása. Felperes két waggon pallót megvett azzal a kikötéssel, hogy annak elszállításától számított 8 nap alatt nyilatkozik, hogy a többi 14 waggont is megtartja-e. Az eladó megtagadta a két waggon szállítását; a vevő az árkülönbözetet követelte az egész 16 waggon után. Az elsőbiróság csak két waggon, mint tényleg megvett mennyiség után Ítélte meg az árkülönbözetet, mert: nincs ugyan kizárva, hogy alperes megkárosította felperest azáltal is, hogy a többi 14 waggonra né/,ve a nyilatkozatot lehetetlenné tette, de minthogy nyilatkozat hiányában a vétel létre nem jött, felperes árkülönbözetet nem követelhet, hanem más uton kellene kárát bizonyítania. A felsőbiróságok megítélték az árkülönbözetet a 14 waggon után is, mert a piaci ár nagyobb lévén a szerződési árnál, az ellenkező bizonyításáig fei kell tenni, hogy felperes a megvétel iránti nyilatkozatot megtette volna és felperes fenn is tartotta ezt a jogát. (Kúria 1907 április hó 24. 48/906. v. sz. a.) Részvénytársaság igazgatósági tagjainak magantudonása. A részvénytársaság igazgatósága három tagból állt, akiknek egyike felperes volt. Felperes a társaság titkára is volt; az uj igazgató felmondás nélkül elbocsátotta, mert kereskedelmi ügyletekkel a saját részére foglalkozott (1884 : XVII. t.-c. 94. §. h) pontja). Felperes a perben igazolta, hogy erről a foglalkozásáról az igazgatóság másik két tagjának tudomása volt. Az alsóbiróságok ennek folytán jogosulatlannak tekintették a felmondás nélküli elbocsátást, mert a részvénytársaság beleegyezett felperes ily foglalkozásába. A Kúria arra való tekintettel, hogy az igazgatósági tagok csak magánbeszélgetés közben szereztek tudomást felperes ezen foglalkozásáról és a kérdést az igazgatósági ülés elé nem vitték, kimondta, hogy a részvénytársaság nem tékinthető beleegyezettnek alperes rt., mint részéről a beleegyezés megadottnak csak akkor volna tekinthető, ha felperes eljárása igazgatósági határozattal vétetett volna tudomásul. (1907. évi április hó 30-án 698/906. v. sz. a.) Biztosítási szerződés mikor veszti el hatályát a díjfizetés elmulasztása folytán? Felperes részére nászjutalék volt biztosítva az alperes egyletnél. Az egyleti alapszabályok szerint a tag elveszti minden igényét, ha fizetési kötelezettségének a felszólítástól számitolt 14 nap alatt nem tesz eleget. Az 1904. év január 1-én esedékessé vált részletre nézve, melynek elmulasztása miatt alperes a biztositást hatályát vesztettnek tekintette, ilyen felszólítás nem történt. Előző években ilyen felszólítás többször történt. A biztosítás hatályban maradása kimondatott, mert az alapszabályok intézkedésének az előzmények szerint alperes maga sem tulajdonította azt az értelmet, hogy a díjfizetés elmulasztása önmagában véve megszüntetné a szerződés hatályát, hanem a díjfizetési felszólitásra magát kötelezettnek tartotta. (Kúria 1907 febr. 27. 495/906. v. sz. a.) Végrendelet alaki kellékei. I. Az írni és olvasni nem tudó örökhagyó végrendeletének záradékában benfoglaltatott, hogy a végrendelkező előtt felolvastatván, megmagyaráztatott és a jelen volt tanuk aláírásával aláírva megerősíttetett. A Kúria az alsóbírósági ítéletek megváltoztatásával érvénytelenítette a végrendeletet, mert az 1876 : XVI. t.-c 6. §-a ellenére nincs tanúsítva) hogy a végrendeletet a tanuk egyike olvasta fel. (1907 március hó 12. 10,461/906. sz.) II. A két ivből álló végrendelet nem volt összefűzve és lepecsételve A tábla azt mégis érvényben tartja, mert végrendeleti intézkedést csak az aláirt második iv tartalmaz. A Kúria érvénytelenítette a végrendeletet, mert a második iv nem önálló okirat, továobá. mert a második íven nincs kitéve a helv és időpont. (1907 ápr. 4. 3,649/906. sz. a.) III. A közjegyzőnél volt végrendeletet a Kúria érvénytelenítette, mert a jelen esetben a végrendeletnek nem az 1876. évi XVI. t.-c. 23. és 24. §§-ai értelmében való letételéről, hanem csak az 1874. évi XXXV. t.-c. 106. §-a szerint őrizetbe vételéről lehet szó; utóbbi esetben a végrendeletnek minden tekintetben azokkal a kellékekkel kell ellátva lenni, melyek az Írásbeli magánvégrendelet érvényességéhez szükségesek; ezen kellékek egy része azonban itt hiányzik. Cégszöveg : «Apolló» jelző felvétele. A budapesti kir. ítélőtábla : . . Nem tette magáévá a tábla az elsőbiróságnak azt a kijelentését, hogy az <Apolló» szónak a cégtoldatba való felvétele ne volna megengedhető. Helyes ugyan az elsőbiróságnak az az idevonatkozó indoka, hogy valamely szónak védjegyként történt belajstromozása egymagában nem jogosítja fel a belajstromozottat arra, hogy az illető szót cégtoldatként is felvehesse, mert az 1890 : II. t.-c. 1. §-a és az 1895 : XLI. t.-c. 1. §-a értelmében valamely szónak védjegyként való belajstromoztatása az idézett törvények korlátai közt a folyamodó tetszésétől függ és így, ha már magában véve a belajstromoztatásból a cégtoldatként való felvétel joga is következnék, ez a K. T. 11. §-ának a cégtoldatra vonatkozó szabálya megkerülésére vezethetne. Mindazonáltal a jelen esetben nem zárható ki a védjegyként bevezetett «Apolló» szónak a cégtoldatba való felvétele, mert köztudomású, hogy vegyi és hasonló termékekel előáliitó gyárak a forgalomban termékeik és önmaguk megjelölésére gyakran szoktak oly közhasználatú és közismeretü elnevezéseket használni, mint aminő a folyamodó által választott «Apolló» elnevezés és a gyárak és a termékek a közönség előtt gyakran e nevek alatt válnak ismeretesekké, továbbá, mert ily elnevezések, mint cégtoldatok, részvénytársaságoknál általánosakká váltak és mert ezekből következik, hogy az «Apolló» név a forgalomban elfogadott szokások szerint az üzlet közelebbi megjelölésére alkalmas és igy a K. T. 11. §-a értelmében cégtoldatként bejegyezhető. (1907 március 14-én, 10/v. sz.) Részvénytársasági mérleg közzététele. A joggyakorlat szerint a mérleg közzétételének a K. T. 198. §-a értelmében hírlapi uton kell történnie akkor is, ha az alapszabály ebben az irányban nem rendelkezik. A közzététel elmulasztása miatt a törvényszék pénzbüntetésre ítélte az igazgatóság tagjait, a K. T. 221. §-ának 1. pontja alapján. A budapesti tábla mellőzte a büntetést, az igazgatóság jóhiszeműségére való tekintettel, mert abban az időben az alapszabályok még nem intézkedtek a hirlapi közzétételről. (1907 május hó 8-án 1,095. v. sz. a.) PALLA8 RÉSZVÉNYTÁRSASÁG NYOMDÁM BUDAPESTEM