A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 12. szám - A nemzetközi jogi egyesület (Internationale Law Association) budapesti konferenciája

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 12. számához. Budapest, 1908. március 22. Köztörvényi ügyekben. Ha a munkaadó, kit alkalmazottjával szemben, annak testi sérülése esetében, kártérítési kötelezettség terhel, sérülést szen védett alkalmazottját a sérülés következtében csökkent munkaképességének megfelelő keresményénél magasabb összegű javadalommal alkalmazza és ezzel a sérültnek munkaképessége csökkenéséért az ellenértéket kiszolgáltatja, evvel a tényével az alkalmazott kártérítési igényeit elismeri. Ennek folytán ilyen esetben az 1874. évi XVIII. t.-c 9. $ ában szabályozott 3 évi elévülési idö csak akkor veszi kezdetét, mikor a munkaadó alkalmazottját a szolgálatból végleg elbocsátja. A m. kir. Kúria (1908. febr. 20. 2.733./907. P. sz.) következő Ítéletet hozott: A m. kir. Kúria a másodbiróság ítéletét megváltoztatja, és kimondja, hogy a felperes követelése nem évült el, minélfogva a másodbiróság Ítéletének a perköltség és ügyvédi járandóságok felől intézkedő részét hatályon kívül helyezi és a másodbiróságot a per érdemleges elbírálására utasítja; egyszersmind a felperes ügyvédének felebbezési munkadiját saját ügyfelével szemben 20 koronában megállapítja. Indokok: Az 1874. évi XVIII. t.-c. 9. §-a szerint a vaspályák által okozott testi sérülések esetén a kártérítési követelések a baleset bekövetkeztétől számított három év alatt elévülnek. Habár a peres felek egyező előadása szerint az a baleset, melynek következtében a felperes a keresetben körülirt testi sérülést szenvedte, az 1893. évi július hó 15-dik napján, tehát az 1905. évi április 30-dik napján beadott kereset indítását megelőző három évnél régebben történt, a felperes keresete követelése ebben az esetben elévültnek nem tekinthető. Midőn ugyanis a munkaadó, akit az alkalmazottja által szenvedett testi sérülések által okozott károkért alkalmazottjaival szemben esetleg felelősség terhel, a testi sérülést szenvedett alkalmazottját, a sérülés következtébea csökkent munkaképessége mellett és addigi keresményével felérő vagy a sérülés következtében csökkent munkaképességének megfelelő keresménynél magasabb összegű javadalommal a sérülés után is alkalmazza, és ezzel a sérültnek a munkaképessége csökkenéséért az ellenértéket kiszolgáltatja, a munkaadónak ez a ténye, a sérült alkalmazott esetleges kártérítési igényeinek elismerésével azonos hatályú. Minthogy pedig az elévülésre vonatkozó általános jogszabályok szerint a követelés elismerése az elévülést félbeszakítja, az említett esetben a sérült alkalmazottat a munkaadóval szemben esetleg megillető kártérítési követelés elévülése csak akkor veszi kezdetét, mikor a munkaadó alkalmazottját a szolgálatból Végleg elbocsájtotta. Az elévülés félbeszakítását nem akadályozza az a körülmény sem, hogy az ujabbi alkalmazás csak ideiglenes jellegű, mert az alkalmazás fent emiitett hatálya ebben az esetben is fennforog. Ezekből folyólag, minthogy az alperes vasút beismerte azt, hogy ő a felperest, a vasút üzeménél szenvedett testi sérülése után, az 1894. évi szeptember havától, az 1905. évi február hó 28-dik napjáig napi két korona fizetéssel, vagyis előbbi keresményének körülbelül megfelelő javadalmazással kisegítő irodai szolgaként alkalmazta és a szegedi kir. járásbíróságtól beszerzett 1905. évi Sp. I. 372. számú iratok szerint díjtalanul két szoba és egy konyhából álló szabadlakást is adott a felperesnek, ez által a felperest az 1874. évi XVIII. t.-c. 1. §-a alapján az alperessel szemben esetleg megillető kártérítési igény elévülése félbeszakadt és csak az 1905. évi február hó 28-dik napján vagyis akkor vette ismét kezdetét, mikor az alperest a szolgálatból elbocsátotta. Minthogy pedig az 1905. évi február hó 28. napja óta a kereset beadásáig az 1874. évi XVIII. t.-c. 9. §-ában meghatározott három év még nem telt el: ennélfogva a felperes keresete elévültnek tekinthető nem lévén, a másodbiróság ítéletét megváltoztatni és a másodbiróságot a per érdemének elbírálására utasítani kellett. A másodbiróság Ítéletének a perköltség és ügyvédi dijak I iránti intézkedése azért helyeztetett hatályon kívül, mert ezek iránt való intézkedés a véghatározatra tartozik. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Az értékpapír vételével megbízott ezt a megbízást másra átruházván, ez a harmadik is az eredeti megbízóval jogviszonyban van. A budapesti kir. ítélőtábla: (3,325 1904.) az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: A B) és C) a. levelekből megállapíthatóan alperes azzal bízta meg V. Gy.-t, hogy a részére a B) a. levélben meghatározott minőségben, mennyiségben és limitált árban értékpapírokat vásároljon; a felperes által felhívott V. Gy. vallomásával pedig bizonyítva van, hogy V. Gy. a B) a. levél átadása mellett megbízást adott felperesnek az értékpapírok megszerzésére oly kikötéssel, hogy a B) a. levélben limitált áraknál olcsóbb árak elérése esetén a hasznon ketten osztozkodni fognak. Ámbár az alperes által V. Gy.-nek adott megbizás alapján V. Gy. külön kikötés nélkül is fel volt jogosítva arra, hogy az értékpapírok megszerzése végett saját megbízásainak korlátai között megbízotti minőségben, tehát a megbízó alperes nevében az értékpapírok szállítására harmadik személynek megbízást adhasson ; s jóllehet azon ügyletek által, melyeket a megbízott ezen minőségben megbízásának korlátai között harmadik személyivel köt, jogosítva és kötelezve a megbízó van: mindamellett felperes V. Gy.-től mint alperesi megbízottól kapott megbizás alapján alperes ellen kereseti joggal nem bir. Alperes ugyanis, amidőn a B) a. levélben az árak limitálása mellett megbízást adott V. Gy.-nek az értékpapírok vételére, nem állapodott meg V. Gy.-vel akként, hogy abban az esetben ha az értékpapírokat a limitált áraknál olcsóbb árakon sikerül megszereznie, a limitált és elért árak köztti különbözet V. Gy. haszna legyen. Ily megállapodás hiányában pedig V. Gy. megbízását illetően is a megbízottra és a bizományosra nézve egyaránt fennálló az a jogszabály irányadó, hogy ha kedvezőbb feltételek alatt kötettik meg a megbizás tárgyát képző ügylet, mint amelyek a megbízó által megállapittattak, az ebből eredő előny a megbízót és nem a megbízottat illeti meg. Ebből azonban kétségtelen, hogy V. Gy., kinek megbízási jogkörét az átadott B) a. levélből felperes is ismerte, túllépte a megbizás korlátait, midőn felperesnek az értékpapírok megszerzésére oly kikötéssel adott megbízást, hogy az alperes által limitált áraknál olcsóbb árak elérése esetében a hasznon ketten osztozkodni fognak. De kétségtelen az is, hogy felperes a V. Gy.-től — az ez által alperestől kapott meghatalmazás korlátai túllépésével — nyert megbízása alapján, mely az alperest megbízása korlátainak túllépése miatt nem kötelezi, az alperes ellen fel nem léphet. A m. kir. Kúria (691 1906. sz. 1907. okt. 30.) a másodbiróság ítéletét helybenhagyja. Aki valamely szerződés megkötésénél lényeges tévedésben volt, ha ezt a tévedését a másik fél okozta vagy felismerhette, vagy ha a másik félre a szerződésből ingyenes előnv származnék, ezt a szerződési nyilatkozatot sikeresen megtámadhatja. Ebből folyóan a biztosító társaság is visszakövetelheti a szakértője álta megállapított és a biztosított fél által már fel is vett biztosítási összegnek megfelelő részét, ha igazolja, hogy oly áruért is adott kártérítést, amely el nem égett, amely kár tehát fel nem merült. A kaposvári kir törvényszék (6,918 1906.) íelperest keresetével elutasítja.