A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 12. szám - A gyámi törvény 4 §-ának gyakorlati alkalmazása

103 helyezésére. Mert ha az utca kiszélesítése szükséges, akkor az előzőleg hozandó képviselőtestületi közgyűlési határozat alapján, vagy békés megegyezés utján, ami nehézségekbe annál kevésbé fog ütközni, mert panaszlott a terület átengedését megfelelő kártérítés ellenében kilátásba helyezte, vagy pedig az egyezség nem sikerülése esetén kisajátítási jog igénybevétele mellett lesz eszközölhető. Amennyiben pedig a kérdéses utcza egyúttal községi közlekedési (vicinális) közút is, a terület megszerzésének kérdése a község által a vicinális uti bizottsággal egyetértőleg lesz eszközlendő. A másodfokú határozatnak az a része tehát, mely a községet az utcaszabályozás céljára szükséges terület megvételére és esetleg a kisajátítási eljárás megindítására utasítja, illetéktelen is. Ha a betegápolási költségek behajtása során a fizetésköteles arra hivatkozik, hogy szegénysége miatt a behajtás által saját megélhetése volna veszélyeztetve, az eljárás nem a közigazgatási biróság, hanem a 35,000 902. számú belügyminiszteri körrendelet 59. §-ában megjelölt közigazgatási hatóságok hatáskörébe tartozik. A m. kir. közigazgatási biróság 1907. évi 1,738. sz. határozata. A közigazgatási biróság Cs. Dániel k—i lakosnak az elmebeteg fia után fizetendő tartásdijak ügyében Sz. vármegye közigazgatási bizottságának 1906. évi 2,123. szám alatt hozott határozata ellen beadott panaszát az 1898. évi XXI. t.-c. 13. §-a alapján tárgyalás alá vévén, következőleg ítélt: A m. kir. közigazgatási biróság a panasznak helyt nem ad. Indokok: A panaszló a terhére rótt ápolási költség fizetési kötelezettsége alól birói uton fei nem menthető, mert az 1898. évi XXI. t.-c. 7. §-ának a) pontja értelmében az apa fizetésképtelen fiáért az ily költségeket fizetni tartozik. Az a körülmény pedig, hogy a panaszló szegénysége miatt fizetni képtelen, a birói eljárás keretén kivül eső s a közigazgatási hatóságok által méltányossági alapon elbírálandó kérdés s e részben a 35,000/902. számú belügyminiszteri rendelettel kibocsátott kórházi szabályrendelet 59. §-a értelmében a behajtási eljárás alkalmával külön felszólamlásnak van helye. Nemzetközi jogi konferencia. Huszonkét évvel ezelőtt, 1886 szeptember 9-én több állam az irodalom és művészet müveinek oltalmára nemzetközi egyezményt kötött, kimondván abban, hogy az egyességet időközönként revízió alá veszik. Az első ilyen konferencia 1896-ban Párisban volt s akkor közakarattal elhatározták, hogy a legközelebbi összejövetelt tiz év múlva Berlinben fogják tartani. Ezt a határidőt azonban mindannyi unió-kormány egyértelmüleg két évvel elhalasztotta s most azt határozták, hogy folyó évi október 14-én nyitják meg a konferenciát Berlinben. A berlini unióhoz tartozó államok: Anglia, Belgium, Dánia,Franciaország, Haiti, Japán, Luxemburg, Monaco, Norvégia, Olaszországi Svájc, Svédország, Spanyolország, Tunisz elküldik a konferenciára képviselőiket. Ezenkívül még 35 más államnak küldtek meghivót. Színészek az igazságügyi miniszternél. A szinészkongresszussal kapcsolatban küldöttség tisztelgett az igazságügyi minisztériumban Güntker Antal igazságügyi miniszternél Visontai Soma orsz. képviselő vezetésével. A küldöttségben résztvettek Janovics Jenő dr, a kolozsvári nemzeti színház igazgatója, Beöthy László a Magyar- és Király-Szinház igazgatója, Nádasdy József, Hevesi Béla, Szirmay Imre, László Gyula, Hídvégi Ernő, Faludy Jenő dr., Révay Leó és Szendrei Ignác. A küldöttség arra kérte a minisztert, hogy a végrehajtási törvény novellája, amely most kerül a Ház elé, módosittassék, még pedig abban az irányban, hogy az 54. §. azon rendelkezései, amely szerint a Nemzeti Színház tagjai a közhivatalnokokkal egyenlő elbírálás alá esnek, kiterjesztessék egyrészt a vidéki színészekre, másrészt a fővárosi magánszínházakra is. Günther Antal igazságügyi miniszter kijelentette, hogy rajta lesz, hogy ezen kívánságokat érvényesítse. A mezei közdülőut: közterület, mely nem birtokolható el. A m. kir. földmivelésügyi miniszter 1907. 46,050. sz. határozata. T. vármegye közigazgatási bizottságának. P. P. ellen mezei közdülőut elszántása miatt folyamatba tett ügyben felterjesztet iratokat további megfelelő eljárás végett azzal küldöm meg, hogy a bozottságnak 1907. évi 400. sz. a. másodfokban hozott azon Ítélete, amelylyel a járás főszolgabirájának 1906. évi 700. szám alatt kelt elsőfokú Ítéletét feloldotta s uj eljárás és 11élet hozatalát rendelte el, a község felebbezése folytán felülvizsgálat alá vettem, melynek eredményéhez képest a másodfokú ítéletet, az uj tárgyalást és uj ítélet hozatalát elrendelő részében helybenhagyom azon módosítással mindazonáltal, hogy a tárgyalás során már csupán azon körülmény állapítandó meg, hogy az elszántás büntető ténye nem évült-e el, illetőleg, hogy az úttest első izben való elszántása mikor történt. Az úttest elbirtokolhatásának esete fenn nem foroghat, mert a mezei közös dülőut közterület lévén, az semmi körülmények között el nem birtokolható s az ut eredeti állapotába okvetlen visszahelyezendő. Az úttest elbirtokolásának megállapithatása iránt a tárgyalások folyamatbatételének helye nem lehet. A közigazgatási hatóságnak, midőn a birtokhatárok megjelölése kapcsán az eljárási költségek viselésének kérdésében határozott, a költségek behajtása iránt nem szükséges az ügynek biróság utján való jogerős elintézését bevárnia. A m. kir. földmivelésügyi miniszter 1906. évi 62,059. sz. qatározata. A. vármegye alispánjának. Azon kérdésére: nem lehetne-e a M. S. határjelzési ügyéből kifolyólag az 1894. évi XII. t.-c. 34. §-ának hiányos rendelkezésein, illetve a bírósági gyakorlaton változtatni? •— a következőkben válaszolok : Nem fér kétség ahhoz, hogy a közigazgatási hatóság abban a határozatban, amelyben az 1894. évi XII. t.-c. 34. §-ának 3. bekezdése alapján a határjel felállításának kérdésében határoz, egyúttal a közigazgatási eljárás költségeiről is rendelkezik, hogy továbbá ennek a határozatnak a költségviselésre vonatkozó része ellen sincs közigazgatási uton felebbezésnek helye, hanem a biróság dönti el azt is, hogy a közigazgatási eljárásban felmerült költségeket melyik félnek kell viselnie. A kérdés csak az, hogy a közigazgatási hatósági közegeknek be kell-e várniok az ügy bírósági jogerős elintézését vagy sem? Azon általános jogszabály nál fogva, hogy az alapeljárásban jogerőre emelkedett határozat végrehajtását a törvényben megengedett ujabb eljárás igénybevétele rendszerint nem akasztja meg, a közig, hatóságoknak ez esetben nem kell az ügy birói elintézését bevárniok, hanem az eljárási költségeket az eljárást közigazgatási uton befejező jogerős véghatározat alapján közigazgatási uton behajthatja az abban marasztalt féltől, tekintet nélkül arra, hogy a biróság a perben melyik félnek a terhére fogja véglegesen kiróni e költségeket, mert az 1894. évi XII. t.-cikk 34. §-ának 5. bekezdése csak a határjelek felállítását függeszti fel a birói eljárás igénybevétele esetén, de az eljárási költségekre vonatkozó határozatra is szabályt nem létesít. A közigazgatási határozat ellen megengedett ezen birói eljárás ugyanis nem áll az előző közigazgatási eljárással a felebbvitel viszonyában s igy az, hogy a közigazgatási határozat ellen a birói ut nyitva áll, s hogy azt 3 fél igénybe veszi, nem akadályozza meg a közigazgatási határozat jogerőre emelkedését, mihez képest az 1901. évi XX. t.-c. 8. §-ának az a tilalma, mely szerint jogerőre nem emelkedett határozat — itt elő nem forduló kivételes eseteket nem tekintve — nem hajtható végre, a szóban levő határozatra nem vonatkozik. Meg kell jegyeznem, hogy a biróság ítéletében e kérdést illetőleg csak arra szoritkozhatik, hogy a közigazgatási uton felmerült költségeket, mint a perrel okozott egyéb költséget is, a felek közül melyiknek kell végeredményében viselnie, s hogy az a fél, akit költséggel a közigazgatási hatóság megterhelt, annak megtérítését ellenfelétől követelheti-e vagy nem. Azt azonban, hogy jár-e a közigazgatási hatóság kiküldöttjének napidj, fuvardíj s ha jár: mennyi jár, azt a biróság az 1869. évi IV. t.-c. 1. §-ának tilalmánál fogva sem, de már csak azért sem döntheti el, mert a közigazgatási hatósági személyeknek a birói eljárásban való részvételét nem is lehet konstruálni, mert azok sem mint felek, sem mint a per segédszemélyei nem vehetnek részt a perben. Természetesnek kell tartanom azon fent jelzett körülményt is, hogy a birói Ítéletben megterhelt fél a közigazgatási eljárási költségek megtérítését csakis ellenfelétől követelheti, mert az sem a törvényhatóságtól, sem a hatósági közegtől vissza nem követelhető. A törvényhatóságtól nem, mert a vármegyei ügyviteli szabályzat 25. §-a értelmében a tisztviselő s nem a törvényhatóság számítja fel a napidíjat és útiköltséget, a tisztviselőktől pedig nem követelhető ez vissza azért, mert az éppoly természetű, mint a fél mindazon költsége, melyet ügyére költ abban a reményben, hogy az igénybe vett eljárás sikeres