A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 11. szám - A birói pragmatika alapelveiről. VIII. Felügyeleti és fegyelmi eljárás. 5. [r.]

A JOG .91 melyet jogosan keres a megajándékozotton — mert hiszen a szülőnek már semmije sincs — megkapja-e vagy sem? A hosszadalmas per esélyei közt még az is lehet, hogy a bíróságok elutasítják a keresetet, mert az ingatlanok megszerzése nem volt ajándék. Lehet ugyanis ezt azzal indokolni, hogy a gyermek, mikor szülője ellátását magára vállalta s mikor az ingatlant terhelő 2,000 korona is őt terheli — nem kapott ajándékot. Hiszen 1,000 korona érték marad csak, melylyel szemben oly kötelezettség áll, mely többet képvisel 1,000 koronánál. Kézen fekvő ugyanis, hogy ha a szülő még 10 évig elél, akkor a gyermek ráfizetett, mert 1,000 korona tőkének megfelelő évi kamatokból, ha még oly jól kamatoztatjuk is a tőkét egy évig egy embert eltartani nem lehet. Ámde ez az okoskodás nem lehet helyes és igazságos a hitelező szempontjából. Az ő igaza csak egy, de ez azután erős. Ha a szülő az ingatlanokat nem adja gyermekének, akkor ő a pénzéhez jut, igy azonban vagy csak nagyon keservesen, vagy éppen nem. Az anyagi igazságot egy csöppet sem sérteném, ha a gyermeket az adott esetben saját személyében marasztalnám. Nem történik semmi hátránya, mert hiszen minden további pereskedés- és kellemetlenségtől szabadul, ha azt, amit ajándéknak neveztünk nála, visszaadja s szabad utat enged a hitelezőnek. A szülő tényleg kijátszotta a hitelezőt, mikor ingatlanait azzal a kikötéssel ruházta gyermekére, hogy ez őt holtig eltartsa. A gyermek pedig időközben megterhelte az ingatlant, mikor az ajándékozó szülő kikötményét arra kebeleztette. YA birói pragmatika alapelveiről. Irta KONCZ MIHÁLY dr. csongrádi kir. albiró. (Folytatás.*) VIII. Felügyeleti és fegyelmi eljárás. A 63—71. §§-hoz. A felügyeleti jogról és a felügyeleti eljárásról az 1891 : XVII. t.-c. 1—16. §-ai, 60. §. és az Ü. Sz. 72—91. §-ai intézkednek legfőként. De e szabályok igen hézagosak a tekintetben, hogy miféle legyen s mely szabályok szerint történjék a felügyeleti eljárás, amely sokszor alapja a a fegyelmi eljárásnak — s még kevésbbé vannak szabályozva a jogorvoslatok. Az 1891: XVII. t.-c. 15. és 60. §-ai és a 39.162. 903. sz. ig. min. rendelet csupán a megintés és rendbirságolás ellen engednek egyfokú felfolyamodást. Pedig a felügyeleti eljárásnak körültekintő s szigorúan meghatározandó alaki jogszabályok szerinti lefolytatása annál is inkább kívánatos, mert mint a mai jogban, ugy az általunk óhajtott szolgálati törvényben is ez képezi alapját a fegyelmi eljárásnak. Ugyanaz a fontossága van disciplináris eljárás körében a felügyeleti eljárásnak, mint a nyomozásnak a büntető perekben. Amint a törvény megadja a jogot a gyanúsítottnak, hogy már a nyomozás során is előterjeszthesse védelmét, védő közbenjárásával élhessen, sőt bizonyos kivételektől eltekintve, az iratokba is belenézhessen, ugyanezt a jogot meg kell adni a tisztviselőnek is a felügyeleti eljárás alatt, mert rá nézve a felügyeleti eljárás miként való eldőlte éppen nem közömbös, sőt nagyon fontos érdekeit érintheti. Meglehet, hogy a gondosan keresztülvitt felügyeleti eljárás már maga megszüntetéssel végződik s akkor meg van a hivatalnok kiméivé a némileg bűnvádi eljárás jellegével biró fegyelmi pertől és a fegyelmi eljárásnak jogfosztó hátrányaitól. Éppen azért szabályul kellett felvenni, hogy a fegyelmi eljárást mindig felügyeleti eljárás előzze meg, s hogy a felügyeleti hatóság azon határozata ellen, melylyel a fegyelmi eljárás jelenségeit fenforogni látja, felfolyamodásnak legyen helye. A mai jogállapot szerint (1891: XVII. t.-c. 6. §•*) a felügyeleti hatósághoz beadott panaszról a panaszlott nem értesül, csak akkor, ha ellene fegyelmi eljárást indíttatnak, illetve megelőzőleg nyilatkozattételre szólítják fel. Ez pedig sérelmes lehet, *) Előző közlemény a 10. számban. mert a valóságban előfordulnak esetek, hogy ily panasz, fegyelmi feljelentés boszuból, legtöbbször félreismert jogsérelemből származik és az illető biró és bírósági tisztviselő előléptetését megakadályozza. Ez ugyan nincs törvényben kimondva, mert csak a fegyelmi eljárásnak volna az előléptetésekre felfüggesztő hatálya, tényleg azonban alkalmaztatik. Azért kell törvényben gondoskodni arról, hogy a panasz folytán folyamatba tett felügyeleti eljárás csak akkor birjon az előléptetésre felfüggesztő hatálylyal, ha a fegyelmi vétség fenforgására a gyanú alapos (84. §), amit a gyanúsított tisztviselő védekezésének meghallgatásával s felügyeleti nyomozás után lehet csak megállapítani. A felügyeleti panasznak nem kell szükségképpen magával hoznia a felügyeleti eljárást. Ha a panasz egyszerű felvilágosítással elintézhető^irattárba kerül; de ezt a felvilágosítást a panaszolt adja meg, mert ő ismeri az ügyet és a panaszos helyzetét legjobban. Ezenkívül, ha a panaszban sértést szenved, megtorlásáról maga gondoskodhatik a rágalmazási (becsületsértési) feljelentés által, amit máskülönben a felügyeleti hatóságok, — a nagyon súlyos esetektől eltekintve, rendszerint elmellőznek. Attól nem kell tartani, hogy e miatt a biró a panaszos ügyeiben elfogult lesz ; mert hiszen, habár kerülő uton, rendszerint most is megtudja a biró az ellene háta mögé intézett panaszt a nélkül, hogy ez tágyilagosságának ártana. A 64. §-ban az a rendelkezés, hogy a járásbíróság vezetője elleni szóbeli panaszt a járásbíróság legidősebb birája veszi jegyzőkönyvbe, a mellérendeltség gondolatát szolgálja. Mivel a járásbíróság vezetője tervezetünk szerint a mellette működő bíráknak nem minősitő hatósága, sőt nem is felügyeleti hatósága, még a hivatalfőnöki tekintély kisebbítését sem látom e rendelkezésben. Ha azonban a biró vagy bírósági hivatalnok hivatalból üldözendő súlyos fegyelmi vétséget követ el, azt hiszem, nem árt a mellérendeltség eszméjének, ha a járásbirót is feljogosítjuk, hogy még a biró ellen is megtegye a hivatalos jelentést. Ez persze nem jelenti a kémkedési rendszer inaugurálását, sőt a kémkedés ellen, a most elég sokszor előforduló hivatalfői visszaélés ellen, szigorú szabályokat kell hozni (72. §. i) pont). A hivatalból üldözendő fegyelmi vétségek rendszerint oly természetűek, amelyek már szélesebb körben ismeretesek vagy a kar tekintélyét sértik; a kari tisztesség megóvása pedig minden kartársnak kötelessége s minden birót fel lehet jogosítani arra, hogy a kar tisztességét megvédje. A birói függetlenség eszméjét van hivatva szolgálni a 66. §-ban foglalt az a rendelkezés, hogy ha fegyelmi vétség esete látszik fenforogni, akkor a felügyeleti eljárást I. fokban a kir. tszék (illetve kir. táblai bíráknál a kir. tábla) elnökére kell hizni, azért, hogy a biró a jogorvoslat útjától el ne legyen ütve. 68. §-hoz. A csekélyebb rendetlenség definícióját megadni nem lehet. Mindenesetre oly szabálytalanságot kell értenie alatta, mely a fegyelmi törvényekbe nem ütközik. De' ez a negativ meghatározás se találó, mert amint alább kimutatjuk, jelenben az sincs szorosan definiálva, mi a fegyelmi vétség ? A törvény szerint (1891 : XVII. t.-c. 60. §-a) csekélyebb rendetlenség miatt a felügyeleti hatóság a birót és bírósági tisztviselőt irásbelileg megintheti, mely intés a személyi táblázatba belekerül. Mivel a törvény a megintéshez semmi különösebb hatályt nem füz, igazságtalan dolog, hogy a megintés a személyi táblázatba belekerül és a pályáz© tisztviselőt vagy birót szükségtelenül hátrányosan érinti. Ezen segit javaslatunk 68. §-a. Hogy azonban a megintésnek meglegyen az a hatálya, amit a törvény vele céloz, közölni kell azt a felügyeleti eljárás adataival együtt a minősitő hatósággal. Bíróval szemben a megintést nem alkalmaznám. Először, mert olyan magas állású s fontos hivatást betöltő tisztviselővel szemben mint a biró, az intő cédula küldése kicsinyes; má-