A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)
1908 / 11. szám - A megajándékozott felelősségéről az ajándékozó adósságaiért. 1. [r.]
Hus2onhetedik évfolyam. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. 82. 11. szám. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnakA JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) HETILAP AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE. A MAGYAR ÜGHÍDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYR. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MOR dr. ügyvédek. Budapest, 1908. március 15. Előfizetési árak: Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. Megjelen minden vasárnap. Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre ._ 4 korona Fél « _ 8 « Egész « _ 16 Az előfizetési pén legcélszerűbben bérm postautalvány küldendők. TARTALOM : A megajándékozott felelősségéről az ajándékozó adósságaiért. Irta Hamar Gyula, szakolcai járásbiró. — A bírói pragmatika alapelveiről. Irta K o n c z Mihály dr., csongrádi kir. albiro. — Néhány szó a munkásbiztositási választott biróságok elnökségéről. Irta Egy b i r ó. — Tegyük áttekinthetővé a telekjegyzökönyveket és betéteket. Irta S t e i n e r Ármin dr., Szécsény. — Irodalom (Se b e s s Dénes dr. : Adatok a magyar agrárpolitikához.) — Vegyes. MELLÉKLET : Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlönyből. A megajándékozott felelősségéről az ajándékozó adósságaiért. Irta HAMAR GYULA, szakolcai járásbiró. V h Most, hogy vita tárgyát képezte, hogy a polgári törvénykönyv tervezetének 1,518. §-a meghagyassék-e vagy sem, érdemesnek találom az emiitett felelősséget a gyakorlat szempontjából egy-két példával megvilágítani, némi adatot szándékozván ezzel is szolgáltatni a nem kis horderejű kérdés megvitatásához. A tervezet hivatkozott §-a kimondja, hogy azt, hogy mennyiben támadhatják meg az ajándékozást a megajándékozott hitelezői, külön törvény határozza meg. Ennek az álláspontnak helyességére akarok következtetni az által, hogy a felsőbb biróságok által eldöntött eseteket ismertetve, az azok közt nyilvánuló ellentétet megvilágítani iparkodom. Általánosan elfogadott elv, hogy a megajándékozott az ajándékozónak az ajándékozás előtt már fennállott és tőle be nem hajtható adósságát az ajándékozott vagyonérték erejéig fizetni tartozik. Ezt az elvet mondja ki a budapesti tábla 1900. I. G. 264. sz. a., de hozzáteszi azt is, hogy a felebbezési bíróság helytelenül alkalmazta az anyagi jogszabályt, mikor felperest a követelés érvényesítése tekintetében csak az alperesre ruházott ingatlanra korlátozta. Ugyancsak a budapesti tábla 1901. í. G. 249. sz. a. kimondja, hogy a felülvizsgálat alatt álló perben felperes a megajándékozott feleséget azzal a korlátozással kívánta marasztalni, hogy a végrehajtási alap az ajándék tárgya legyen, de a perköltségekben feltétlenül. A felebbezési bíróság alperest a költségekben is korlátozással marasztalta. E tekintetben a felülvizsgálatnak helyt ad. A kir. Kűria 1896.1. G. 212. sz. a. a megajándékozottat személyes fizetésre kötelezte, mert az ajándékozott ingatlan értéke nagyobb, mint a hitelező követelése. (Ellenkező 12,145/92. sz. a.) így ítélt a budapesti tábla is 1898. I. 286. sz. a., kimondván, hogy a megajándékozott saját személyében is kötelezhető és nemcsak az ajándékozott vagyon értéke erejéig az átvett ajándék tiszta értékét meg nem haladó összeg megfizetésére. Ugyanaz a tábla 1901. í. G. 4. sz. a. kimondja, hogy a megajándékozott az ajándékozó hitelezőjének személyes adósává csak annyiban válik, amennyiben az ajándékba kapott vagyonnak megsemmisitése, megrongálása vagy megterhelése folytán az ajándékozó hitelezőjét illető követelésnek az ajándék tárgyából, illetve annak az árverésen bejövő vételárából való kielégítését meghiusítja. Kimondja továbbá, hogy ez csak a végrehajtás keresztülvezetése után állapitható meg. A budapesti táblának most ismertetett két Ítéletéből nyilván meglátszik az ellentét, mely a joggyakorlatban ma is fennáll. Nagyobbára az a gyakorlat, hogy a biróságok ugy marasztalják a megajándékozott alperest, hogy ez tűrje, miszerint felperes az ajándék tárgyából követelését kielégíthesse. Helyesnek találom, hogy a biróságok a fentebb emiitett azon jogszabályt, hogy a megajándékozott az ajándékozónak az ajándékozás idején fennálló és tőle be nem hajtható tartozásaiért felelős — szem előtt tartják, de már nem tartom helyesnek, hogy ennek az ítélet rendelkező részében is kifejezést adnak. Nem pedig azért, mert ily ítéletek csak a további pereskedés szülői, s mert a hitelezőnek többnyire nagy kárával járnak. Egy esetben a feleség még szülőitől örökölt vagyont, de adósságot is. A vagyon csupán ingatlanból állt, mely annak rendje és módja szerint a feleségre kebeleztetett is. A feleség s/ülőinek hitelezője többször sürgette a feleséget, hogy ez a néhai szülei adósságát fizesse ki, de a fizetés csak késett. Mikor a hitelező már szigorúbban kezdett fellépni, akkor a feleség az ingatlant, mely addig tehermentes volt, férjének adta el, még pedig potom-áron. Most a hitelező a megajándékozott férj ellen fordult s keresetében azt állítja, hogy a feleség az ingatlant potom-áron adta el férjének, hogy ez által a kielégítési alapot elvonja. Mivel az ügylet a többlet erejéig ajándéknak tekintendő, az ajándékozott érték erejéig marasztalni kéri ugy az egyik, mint a másik házasfelet is, mert a nőnek az átruházott ingatlanon kivül egyéb vagyona ugy sincs. A bíróság a bizonyítás folyamán megbecsültette az adásvétel tárgyát képező ingatlant s így megállapította, hogy a feleség férjének több mint ezer koronát ajándékozott. A feleség, illetve ennek szülői hitelezőjének követelése 1,000 koronán aluli lévén, marasztalta mindkét alperest a kereseti összeg- és járulékaiban ; a feleséget azért, mert a tárgyalás folyamán beismerte, hogy neki semmi vagyona sincs. Alperesek az Ítéletet megfelebbezvén, a felebbezési biróság azzal a kiegészítéssel hagyta helyben a járásbíróság ítéletét, hogy a férjet a telekkönyv szerint megjelölt ingatlanból 1,000 korona ajándékozott érték erejéig marasztalja el. Ez az Ítélet jogerős lett, s a pernyertes felperes végrehajtást is kért. Ekkor veszi észre, hogy a férj az ingatlant időközben megterhelte. Megterhelte pedig oly összeggel, hogy nyilvánvaló lett, hogy abból az ingatlanból, melyre ő korlátozva lett, kielégítést semmi körülmények közt sem nyerhet. A férjnek volt egyéb vagyona is, ámde ezt neki megtámadnia nem volt szabad, s igy kénytelen volt először az előreláthatólag amúgy is sikertelen végrehajtást egészben keresztül vezetni. Félt ugyan a felmerülendő sok költségtől, de azzal vigasztalódott, hogy van a férjnek még egyéb vagyona is, abból a költségeket is megszerzi. Már a sorrendi tárgyalás folyamán tisztázva volt, hogy a hitelező követelésére mi sem jut, s azért ez uj pert indított a Lapunk mai száma 12 oldalra terjed.