A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 10. szám - Uj bányatörvényünkben kőszenünket szabaddá kell tennünk

A JOG s7 sen és hosszasabban lesz elfoglalva. Egy valamelyes forgalommal biró ügyvédi irodában napirenden lesz a/ tárgyalások összetalálkozása, amikor is okvetlenül szüksége lesz az ügyvédnek arra, hogy valaki kisegítse. Már most ha ezen segítséget a megbízott ügyvéd idegen kartársától kéri, ez mint az ügygyei teljesen ismeretlen vagy csak a tárgyalás elhalasztását fogja kérni, vagy pedig képviselete az ügy előnyére nem szolgálhat s így mindenesetre a megbízónak kárára lehet, míg az irodában alkalmazott jelölt, ki az ügyet már az irodai kezelésből is ismeri és akiért az ügyvéd felelősséggel tartozik, a legtöbbször alaposabban látja el főnöke tárgyalását. Az ügyvédképzésre nézve is feltétlen fontossággal bír az, hogy az ügyvédjelölteknek betekintés adassék a felsőbirósági gyakorlatba és mód nyujtassék arra, hogy e bíróságok előtt is tárgyalhasson. Mindezen okoknál fogva tiszteletteljes véleményünk az, hogy az ügyvédjelölteknek a törvényszéki tárgyaláson feltétlenül, de a lehetőség szerint a kir. tábiák előtt való képviselet is megengedtessék helyettesi minőségben. Az 1881. 60. t.-c. 54. £-ában foglalt rendelkezések a tudományegyetemnél alkalmazott magántanarukra is alkalmazandók A budapesti kir. tábla : Az elsobiróság végzésének azt a részét, melylyel Dr. H. J.-nak m. kir. tudományegyetemi magántanár járandóságaira a végrehajtás minden korlátozás nélkül elrendeltetett, megváltoztatja s végrehajtatót azon kérelmével, hogy a kielégítési végrehajtás a nevezettet, egyetemi magántanári minőségben megillető járandóságaira is elrendeltessék, elutasítja. Mert az 1881. LX. t.-c. 54. §-a az állami tanintézeteknél alkalmazott tanárok takintetében a rendes és magántanárok közt megkülönböztetés nem tévén, az id. §-ban foglalt rendelkezések a magán tanárok közt megkülömböztetést nem tévén, az id. §-ban foglal rendelkezések a magántanárokra is alkalmazandók s minthogy a m. kir. tudományegyetemen alkalmazott magántanárok köztudomás szerint tanán fizetésben nem, hanem csakis tandij-jutalékban, vizsgadijakban és időszakonként a közoktatásügyi minisztérium részéről nyújtott jutalomdíjban részesülnek, amelyekre tehát az 54. §-ban foglalt korlátozások szintén alkalmazandók, ehhez képest tehát, mivel az egyetemi magántanárok által igényelhető fent részletezett tandíj, vizsgadíj-jutalékok és jutalomdijak nem sorolhatók az id. §. 1. bekezdésében felsorolt fizetés, várakozási illeték korés pótdíj közé, amelyek 1/3 rész erejéig és 1600 K. érintetlenül hagyása mellett végrehajtás alá vehetők, hanem ezektől különböző és a szolgálat után járó olyan illetményt képeznek, melynek az id. §. végbekezdése szerint éppen nem foglalhatók le, ennélfogva a rendelkező rész szerint kellett határozni. A végrehajtás megszüntetési perben a perköltségek megszüntettettek, mert az, hogy a végrehajtató a birósági végrehajtót felhívta arra, hogy minden további lépést felfüggesszen s hogy ennek következtében a járásbíróság a végrehajtási iratokat további szorgalmazásig irattárba tétetni rendelte, a végrehajtás megszüntetését nem pótolja s igy a kereset alapnélkülinek nem tekinthető. Küria : 1906 aug. 29/6,188/806. sz. a.) A^szolnoki kir. törvényszék A perköltségeket kölcsönösen megszünteti. Indokok : Felperes keresetét csak a perköltségekre tartotta fenn s igy a per főtárgyára nézve intézkedni szükség nem volt, a perköltségek a per körülményeire való tekintettel azért lettek kölcsösösen az 1868 : L1V t.-c. 251. §-a alapján megszüntetve, mert ha felperes a per főtárgyára nézve az ítélethozataltól el nem áll, illetve ha a pernek folyama alatt a végrehajtás kérvényi uton meg nem szüntettetik^ mivel alperes beismerte, hogy összes követelésére nézve ki van elégítve; a végrehajtás megszüntetése itéletileg lett volna elrendelendő, vagyis felperes a per főtárgyát illetőleg pernyertes lesz, amint ilyen a perköltségekben semmi esetre sem marasztalható ; továbbá mert a 27. a. levélben felperes maga ígérvén a végrehajtás megszüntetése iránti kérvényt elkészíteni és alperes ügyvédjének signálás végett megküldeni; mivel felperes nem is állitotta, hogy ezt a kérvényt el is küldötte és annak signálását alperes jogi képviselője megtagadta: nem terheli alperest olyan mulasztás, mely a perköltségek viselésére alapos okul szolgálhatna és pedig annál kevésbbé, mert miként a 6*/. a. utalvány-szelvény igazolja, a végrehajtási követelésből 176 K.-át a sz—i adóhivatal csak június 28-án küldött meg alperes jogi képviselőjének, a végrehajtási összeg teljes kifizetése tehát a kereset beadása után örtént. (1906 január 17. 381/906. sz. a.) A budapesti kir. tábla : Az elsőbitóság ítéletét megváltoztatja és felperest kötelezi, hogy alperesnek per- és felebbezési költsééeket megfizessen. Indokok : A Of. a. utalvány-szelvény tanúsága szerint a végrehajtásmegszüntetési kereset beadásakor alperes követelése felperes ellenében 176 K. 74 f. erejéig még fennállott s igy a felperes keresete időelőtti; ennélfogva és tekintettel még arra is, hogy felperes a 27. a. levélben a végrehajtás megszüntetése iránti kérvény elkészítésére és az alpereshez való beküldésére kötelezettséget vállalt s azt, hogy e kötelezettségnek megfelelt s alperes a kérvényellenjegyzését megtagadta, nem is állította, a jelen pernek a felperes által való folyamatba tétele merőben felesleges volt, miért js az ebből felmerült költségeket viselni tartozik. (1906 április 18. 1,957 906. sz. a.) A m. kir. Kúria: A kir. tábla Ítéletét megváltoztatja és az elsobiróság Ítéletét hagyja helyben. Indokok : A 2- a levélben felperes csak annyiban ajánlkozott a végrehajtásmegszüntetési kérvény elkészítésére s signálás végett alperes ügyvédjének való megküldésére, amennyiben alperes ezt igy kívánná. Minthogy azonban alperes nem is állítja, miképp felperesnek ebbeli ajánlatát elfogadta s felperest ilyen kérvény megküldésére felhívta volna; továbbá minthogy az a körülmény, hogy a végrehajtási iratok közt levő •/• a- levélben alperes az árverés foganatosítására kiküldött birósági végrehajtót felhívta arra, hogy minden további lépést felfüggesszen s hogy ennek következtében a k—i járásbíróság 1,584/905. tkvi sz. végzésével a végrehajtási iratokat további szorgalmazásig irattárba tétetni rendelte, a végrehajtás megszüntetését nem pótolja: ennélfogva felperesnek a végrehajtás megszüntetés iránti keresete minden alap nélkülinek nem tekinthető s ehhez képest alperes a felperes részére perköltség megfizetésére kötelezhető sem volt. A kereskedői becsületet ujabban ismét különös világításba helyezte egy birósági döntés, amely szerint a bukás és a csőd nem érinti a kereskedő becsületét. Egy vidéki bíróság szerint az, aki ugy nyilatkozik, hogy egy kereskedelmi társaság <bukás, csőd előtt áll" nem követi el sem a rágalmazás, sem a becsületsértés vétségét. A nagyszebeni kir. járásbíróság az a fórum, amely ezzel a méltán ázsiainak nevezhető felfogással a közfigyelmet magára tereli s szomorú világot vet az alsófoku felebbezési bíróságok némelyikének gyöngeségére, hogy a nagyszebeni kir. törvényszék mint felebbezési biróság ezt az álláspontot magáévá tette. Az üzleti életnek a hitel az alapja. A társadalmi életben az, akinek jellemét, becsületét szennyfolt éri, lehetetlenné válik : ugy az üzleti világban lehetetlenné válik az, akinek hitele megdőlt. A bukás, a csőd a kereskedői életben erkölcsi halált jelent. Minden híresztelés, amely alkalmas arra, hogy egy kereskedő hitelét megingassa, a kereskedői becsületet támadja meg : az a híresztelés pedig, amely egyenesen a csőd közelségét hirdeti, a legsúlyosabb sérelem az üzleti becsület ellen. Hogy a felmentő határozatok ellen a kir. koronaügyészség a jogegység érdekében perorvoslatot alkalmazott s hogy az eredményre is vezetett, bár némileg megnyugtató, de a dolog lényegén mit sem változtat, mert a tapasztalat szerint alsóbiróságaink a Kúria ilyetén megnyilatkozásait nem mindig méltatják illő figyelemre. Ily mérvű megtévelyedésekkel szemben erélyesebb és hatásosabb orvoslás után kellene nézni. (I. Sz.) A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek adójának megállapításánál az igazgatósági tagok és a tisztviselők illetményei után járó és a vállalat által sajátjából befizetett kereseti adók az üzlet nyers jövedelméből csak akkor vonhatók le, ha a társulat a befizetésre alapszabály vagy szerződés utján köteleztetett. A m. kir. közigazgatási biróság (1907 október 1, 21,286/907. P. sz. a.) következőleg itélt: A kincstári képviselő panaszának részben helyet adva, az 1904. évi üzleti nyereségből adó czimén levont 2,832 K. 15 f-t és az 1905. évi üzleti nyereségből ugyancsak adó címén levont 1,213 K. 46 f.-t az adóköteles üzleti nyereséghez hozzáadatni s az 1905. és 1906. évi adókat ehhez képest kiigazittatni rendeli; adózó fél panaszát pedig elutasítja. Indokok : Az igazgatósági tagok és a tisztviselők illetményei után járó III. és IV. osztályú kereseti adók és ezek járulékai az 1875. évi XXIX. t.-c. 16. és 32. $-ai értelmében maguk az igazgatósági tagok és a tisztviselők által fizetendők s a nyilvános