A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 1. szám - A végrehajtási törvény novellája. 3. [r.]

2 A JOG szükség, ha a járadék, időszaki szolgáltatás vagy haszonvétel nem készpénzben szolgáltatandó. Na már most absnrdum volna akkor, amikor a vhajtási kérvény a lejárt szolgáltatásoknak meghatározott mennyiségére irányul, a vhajtás tárgyának értékét nem ezek értéke, hanem az idézett törvényszakasz rendelkezése szerint, az évi szolgáltatások 10, illetve 20 évi összege szerint állapitani meg. Látjuk tehát, hogy a hivatkozás ebben az esetben képtelenségre vezet. Arra az esetre pedig, ha az Ítélet bizonyos meghatározott ingó vagyonnak vagy meghatározott | fajú ingóságok bizonyos mennyiségének átadására, valamely munkának vagy valamely másnemű teljesitésnek szolgáltatására szól, a javaslat nagyképű hivatkozása semmiféle szabályt nem tartalmaz, ami a feníorgó esetben annál nagyobb hiba. mert a vhajtást elrendelő bíróság a vh. tv. 217. és 222. §-ait sem alkalmazhatja, mert a szakértő igénybevétele — eltekintve a vhajtási kérvény késedelmes elintézésétől — a jav. 4. §-ával elérni óhajtott céllal ellenkeznék, több költséget akarván, mint a vhajtás tárgyainak 10 K.-ás értéke. Mindezekből látható tehát, hogy a javaslat 4. §-a ágyúval lövöldöz verebekre, amiért ;s én az utolsó bekezdést is elhagyandónak vélném, annyival is inkább, mert azok az esetek, mikor a vhajtás nem készpénzösszeg behajtására irányul s amikor a vhajtás tárgyának értéke 10 koronát meg nem halad, rendkivül csekély számban fordulnak elő s ezek kedvéért nem érdemes ily bonyodalmakat felidézni. Ismét csak arra az eredményre jutunk, hogy 4. § intézkedését csak azokra az esetekre kellene szoritani, amikor a vhajtás tárgya készpénzkövetelés és pedig erre az esetre is — figyelembe véve a Kocsán ur által felhozottakat s az eddig mondottakat — a következő szöveget ajánlanám és pedig mint a jav. 2 §-át: «Azl881 : LX. t.-c. 20. §-a a következő rendelkezésekkel cgészitettik ki» : «A polgári büntető és fegyelmi biróságok határozatain alapuló végrehajtások, amennyiben a marasztalási vagy egyességi összeg a járulékok nélkül 40 koronát meg nem halad, a kisebb polgári peres eljárásról szóló törvény rendelkezései szerint a községi elöljáróságok által hivatalból foganatositandók.» «Ha a behajtandó összeg a járulékok nélkül 10 koronát sem halad meg, a végrehajtás hivatalból is csak ugy rendelhető el, ha a biróság figyelmeztette az adóst, hogy tartozását és a végrehajtáskérés költségét 8 nap alatt fizesse le, mivel különben ellene a végrehajtás foganatosíttatni fog és ha ez a figyelmeztetés eredménytelen maradt.» A jav. 5. §-ánál megfontolandónak tartanám, hogy vájjon nem volna-e célszerű csak a«hivatalnok» vagy «tisztviselő* sjzót egyedül használni, mert a két kifejezés között, a mai viszonyokra tekintettel, fogalmi különbséget nem látok. Mellőzendőnek tartanám ezenkívül az 1889 : VI. t.-cikkre való hivatkozást is, mert hisz e helyett a 2. §. 6. pontja teljesen kifejezőleg használja a fegyveres és csendőrség kitételt, de ha ez nem találtatnék helyesnek, akkor is e hivatkozás helyére a következő szöveget i tenném :» . . a közös hadsereg, a hadi tengerésze^ a honvédség, a népfölkelés, a csendőrség.» A «géperőre berendezett*) szavakat kihagynám, mert ezek benthagyása mellett a lóerőre berendezett közforgalmú vasutak hivatnokai e kedvezményből ki lennének zárva, minek pedig elfogadható alapja nincs. A 2-ik bekezdés bevezető része helyett rövidebb lenne ((Ezeknek az egyéneknek lakpénze . .» A 6. §, 2. bekezdése a jav. szövegezése szerint csonka, végére e szavak lennének teendők: «elbánás alá esik.» A 3-ik bekezdésben az 188c. XI. t.-c. 28. és 31. §-aira való hivatkozás elhomályosítja e bekezdés valódi értelmét és kételyt támaszt az iránt, hogy ez a bekezdés csak az állami tisztviselőkre, altisztekre és szolgákra alkalmazandó-e, avagy csakugyan mindazokra a személyekre, akik az előbbi ^-ban felemlitvék r E kétely elkerülése végett a javaslat e §-ának 3-ik bekezdése helyére a következő szöveget javasolnám: «Ha az állami tisztviselő, altiszt vagy szolga szolgálatképtelenné válásakor, 65 évének betöltésekor, szervezés avagy fegyelmi itélet következtében megfelelő állásra át nem helyezhetésekor még 10 beszámítható évvel nem bírván, csak végkielégítésre tarthat igényt, s ez a végkielégítés 5 beszámítható szolgálati évig'a javadalmazás egy évi, 5 — 10 évig annak két évi összegében állapittatik meg: e végkielégítésnek lefoglalható része az egy-egy évre eső összeg után külön állapítandó meg. Ugyanez áll a nyugdíj megváltásra is.» A 7. §-t a következő szövegezéssel tartanám törvénybe iktatandónak: «Az 1881 :LX. t.-c. 57. §-a helyébe:» «A katonai házassági biztosíték kamatainak csak egyharmada és csak ugy foglalható le, hogy a kamatokból egy évre 1,200 K. a végrehajtás alól mentes maradjon. E korlátozás mellett is, a végrehajtás csak oly kötelezettségek miatt rendelhető el, amelyeket a házasság tartama alatt a házasfelek közösen, vagy a házasság megszűnte után a nő vállalt magára.» «A katonai házassági biztosíték tőkéje csak azzal a korlátozással vonható végrehajtás alá, hogy a tőke a végrehajtás utján behajtandó követelés kielégítésére csak a biztosítéki kötelék feloldása után fordittathatik.» A 8. §-hoz, mindenben osztva Kocsán János albiró urnák a Jog 1907. évi évfolyamának 302. lapján felhozott s igen talpraesett kifogásait, s hozzáfűzve ezekhez még azt, hogy e i?-ban előforduló hivatkozás miatt kétséges az, hogy a lelkészek aggasj tyáni fizetése e §. esetében szintén korlátlanul lefoglalható-e ? — az a megjegyzésem van, hogy helyesebbnek tartanám, ha ez a §, a javaslat 5., 6., 7. ^-ainak szövegéhez függesztetnék olyanformán, hogy az 5. § hoz utolsó bekezdés gyanánt ez a rendelkezés jönne : «Abban az esetben, ha a végrehajtás az adós ellen, feleségét, törvényes leszármazóit, vagy szüleit illető tartás miatt intéztetik, a marasztaitnak 750 K.-t meghaladó tényleges szolgálati járandóságai korlátlanul lefoglalhatok.)) A 6. £-ba pedig utolsó előtti bekezdés gyanánt ez illesztetnék be : «Abban az esetben, ha a végrehajtás az adós ellen feleségét, törvényes leszármazóit, vagy szüleit illető tartás miatt vezettetik, egész nyugdija és személyes pótdija korlátlanul lefoglalható.)) Természetesen más és vitatható kérdés az, hogy méltányos és igazságos-é ebben az esetben a rendesen idősebb nyugdíjast egy fillér nélkül hagyni ? A 7. §-hoz pedig utolsó bekezdés gyanánt ez jönne : «A biztosíték kamatai az adós feleségének és törvényes leszármazóinak tartása miatt korlátlanul, szüleinek tartása miatt 11,200 K.-t meghaladó összegükben lefoglalhatok.)) Ebben az esetben aztán a 8. szövege gyanánt csak ez maradna: «az 1881 : LX. t.-c. 58. §-a hatályát veszti.» Ha ez az indítványom el nem fogadtatnék, akkor is átszövegezendőnek tartanám e $-t, fentebb mondottakra való tekintettel, a következőleg : «Allami, törvényhatósági és községi szolgálatban levő tisztviselők és hivatalnokok, továbbá a lelkészek és állami, községi és felekezeti nyilvános tanintézeteknél alkalmazott tanárok, tanítók, a közös hadsereg, a haditengerészet, a honvédség és népfölkelés, a csendőrség, valamint a letartóztatási és javitó intézetek személyzetéhez tartozó személyek, közforgalmú vasutak tisztviselői, egyéb évi fizetéses, valamint havi dijas és havi béres alkalmazottai, a Nemzeti Színháznál és a m. kir. Operaháznál alkalmazott igazgatósági, művezetési és gazdasági tisztviselők, drámai és operai magánszereplők és zenekari tagok, végül a közszolgálatban alkalmazott altisztek és hivatalszolgák rendes fizetésének fizetés természetével bíró bármely cimen élvezett pótlékának, valamint várakozási illetékének 750 K.-t meghaladó