A Jog, 1908 (27. évfolyam, 1-39. szám)

1908 / 9. szám - A birói pragmatika alapelveiről. 3. [r.]

76 A JOG Mert tapasztalatból tudjuk, hogy bírónak nem minden jegyző alkalmas, kir. táblai bírónak sem mindenik első folyamodásu biró. Mindig lesznek a jegyzői karban, — elismerem, hogy igen csekély százalékban. - olyanok, akik képzettségük fogyatékosságánál, az önálló gondolkozás hiányánál vagy valamely erkölcsi defektus miatt (pl. részegesség) a kiváló qualitásokat igénylő birói állásra nem alkalmasak; vagy olyanok, akiknél a birói tulajdonságok kifejlődéséhez hosszabb idő kell. Ismétlem, hogy ilyenek csak csekély számban lesznek; de a mai rendszer fentartása — a minősitési rendszer alapos revideálisa mellett — bajt alig okozhat, mert ma nem történik meg egy érdemes jegyzővel sem, hogy végkép praetereálják. Tény az is, hogy a magasabb birói állásokra szélesebb látókör, magasabb egyetemes és jogi műveltség kell, mint amit az elsőfolyamodásu birák átlagánál megkivánunk. Ez szerintem, nemcsak szélesebb gyakorlati tapasztalatokat, hanem a jog fejlődési irányainak ismeretét is feltételezi, tehát szélesebb körű jogi olvasottságot, amire nem mindenkinek van kedve. E szempontokat figyelembe véve, lehet mondani azt, hogy a mai kiválasztási rendszer fenntartása lesz legbiztosabb garanciája a tehetségek érvényesülésének is. Különben, hogy a legidősebbek érdekei kellően megóva legyenek, javasoljuk, hogy a két legidősebb pályázó mindég I., II. helyen jelöltessék, hogy a miniszter figyelme mindég rájuk essék s igy az esetleges mellőzés mindég nagyobb megfontolás tárgya legyen. Más a helyzet az áthelyezéseknél. Itt hatáskör változásról nincs szó ; az áthelyezést kérőnek pedig eminens érdekei fűződhetnek az áthelyeztetéshez. A hivatali alkalmaztatásoknál pedig a magánviszonyok, óhajtások lehető tekintetbe vétele egyik fő princípiumul kell, hogy szolgáljon, mert ez a hivatali tevékenységet is fokozó megelégedettséget kelt. Ezenkívül a nagyobb helyre váró áthelyezés promóveálás jellegével is bír, nem ugyan a fizetésben, hanem a társadalmi igények lehetségesebb kielégítésében. Az áthelyezéseknél tapasztalható szűkkeblűség mivel sem indokolt, sőt a jogszolgáltatásra káros következményekkel járhat, — amint ezt már kifejtettem a «Jog» 1907. évi 33. számában. 6. §. A szolgabirák esküdttársaikkal a sommás szóbeli perekben (világos adósság, illetőleg követelés esetében) Ítélnek. Továbbá, mint törvénykezési személyek, akárminemü magánosok jogait illető tárgyakban tanukat hallgatnak s egész próbát tevő bizonyítványokat adnak ki. A mindkét rendű megyei törvényszékeken — az illető elnöklő alispán által meghivatva, — tartoznak megjelenni. A járásukban lakó adókötelezettektől a közgyűlés által megszavazott házi adót leszedik s a megyei pénztárnoknak átszolgáltatják. 7. §. A levéltárnok. Minden iromány őrizője. Ezekről rendes jegyzéket vezet. A kivett irományokat feljegyzés mellett adja ki. 8. A pénztárnok a szolgabirák által beszedett s átadott házi adót pontos jegyzék mellett a pénztárban tartja s az előforduló fizetéseket az első alispán utalványa szerintt teljesiti. Jegyzőkönyvével s az utalványokkal a közgyűlés felhívására időnként beszámol. 9. §. A telekk'önyvvezetö és iktató kezelik a telekjegyzőkönyveket és iktatókönyvet. 10. §. Az esküdtek illető szolgabiráiknak mindennemű hivatalos foglalkozásaikban segédeik. 11. §. A várnagy kötelessége a gyülésteremre való felügyelet. 12. §. A csendbiztosok felügyelnek a közrendre, kötelességük az illetőket a törvényszékek, szolgabirák idézéséről értesíteni. Szabályul kellett felvenni, hogy az egyes bíróságnál már 6 évet eltöltött járásbiró a kir. törvényszékhez áthelyeztessék *) Sok biró a kollegiális szervezetben érzi jól magát; a jogélet centrumaiban társadalmi és szellemi igényei jobban nyernek kielégítést, méltányos tehát, hogy a hosszabb szolgálataival erre érdemeket szerzett biró kívánalmai föltétlenül kielégíttessenek. A birói állásokra való kijelöléseknél abban, hogy a kijelölést teljes ülés gyakorolja, nagyobb garanciát látunk arra nézve, hogy egyrészt a pályázók előnyei és hátrányai alaposabb, többoldalú megbeszélések tárgyát képezik, másrészt a kir. tszék vagy kir. tábla - mondjuk egyhangú — megállapodása a kijelölt mellett hathatósabban szól. Persze az I., II. helyen való kijelölés, a már előadottak szerint részben formális lesz, de a formalizmust az anciennitás elve lehető érvényre juttatása megkívánja. Hasonló garancia rejlik az alsóbb fokú birói állásoknál a kötelező pályázati rendszerben. A pályázat mellőzésre, favorizálásra vagy protekciókeresésre adhat okot, amit kerülnünk kell. Javaslatunk 12. §-ában foglalt rendelkezés — egyezőleg az 1869: IV. t. c. 16. §-ával - - a biró erkölcsi függetlenségének legnagyobb biztositéka. Ezt a jegyzői karra is ki kell terjeszteni, hogy korán hozzá szokjanak a függetlenség gondolatához. IV. Minősítés. A 17—28. §-okhoz. Ezen a téren a biró és bírósági hivatalnok a jognélküliség állapotában van. Mert nem lehet jogállapotnak nevezni azt az állapotot, hogy az egyoldalú döntés joga a biró és bírósági hivatalnok egész jövőjére, életpályájára vonatkozólag e kormány közigazgatási hatalmát képviselő felügyeleti hatóságok kezében van. A jelenlegi szervezeti szabályok azt a felfogást juttatják érvényre, hogy a hivatalnokok osztályozása az állam kiválasztási joga alapján egyedül a kormány joga, feledvén, hogy ezzel a legszorosabb korrelációban áll ra hivatalnoknak egy másik joga, mely az állami hivatal vállalásánál a közjogi szerződésben hallgatag benne van: a jog az előmenetelre. Nézzük csak e szempontokat röviden. Sokan azt vélik, hogy a tisztviselők tehetségeik és egyéni tulajdonságaik szerinti osztályzását (minősítés) a fegyelem tekintetéből kell az érdekeltektől nem sejtve, titokban elvégezni. Összeütközésekről, kollizióktól tartanak, ha a minősítés az érdekeltekre nyílt lesz. Sőt beszélnek a hivatali buzgalom lankadásáról, mely a jól minősítettnél bekövetkezik, a rosszul minősítettnél pedig rossz minősítésének tudata azt a kis buzgalmat is lelohasztja, mely benne megmaradt. Mondják, veszélyt hozna a hivatalfőnököknek a hivatal reputációja érdekében szükséges tekintélyére, ha esetleges kolliziók merülnének fel a nyilt minősítés következtében s hogy föltétlenül csorbulna a hivatali fegyelem. Ezek a szempontok azonban hamisak. Hamisak különösen ma, midőn tisztviselői karunk az állam célok tudatával biró, művelt, hivatásának magaslatán álló elemekből áll. Kötelességtudó, lelkiismeretes tisztviselőben — s hál' Isten ilyen a nagy többség — nem kelt a nyilt minősítés semmi hátrányos visszahatást. Az egyéni felelősség súlyának érzetéből és a fiatal korban megszokott önfegyelmezettségből kifejlődik nála a hivatali korrektségnek alapja, a hivatalnoki lelkiismeret. Fel tudja fogni azt is, hogy a klasszifikálás nemcsak az ő, hanem az állam érdekében is szükséges s ha a minősítés rája nézve hátrányos, igyekszik a megjelölt hibát kiküszöbölni. A titkos minősítés ellenben a kiváló, lelkiismeretes hivatalnokokra is föltétlenül rossz hatással van. Éreznie kell, hogy a diskrét eljárás mellett előmenetele tekintetében tudása, szor*) A javaslat 2. §-ában ((törvényszékhez biróvá az nevezhető ki», fogalmazási tévedés, amit ezennel helyreigazítunk.