A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1907 / 8. szám - A feltételes elitélés a gyakorlatban
Erre persze a Keresk türv. L>99. ?j-a értelmében csak apodiktikus nemmel lehet válaszolni. Kérdem Csnlyok dr. úrtól, hol marad a «ius in re», hol az »absohit jogi hatály» ? «A tulajdonjog nem ius in re többé, mert a tulajdonos rei vindicatióval a jóhiszemű szerző ellen sikerrel fel nem léphet» ! Sőt veszek, még pedig nem is kereskedőtől 100 drb. jelzáloghitelbank-nyereménykötvényt. Később kiderült, hogy ezek «B» jogos tulajdonát képezték. Kérdés, vindikálhatja-e «B» ezeket tőlem? A keresk. törv. 300. §-a értelmében semmiesetre. Újra kérdem, hol marad a ius in re, hol az absolut jogi hatály, «a tulajdonjog nem ius in re többé, mert a tulajdonos rei vindicatióval a jóhiszemű szerzővel szemben sikerrel fel nem léphet* ! Ez pedig élő magyar jog és az ingók igen jelentékeny részére vonatkozik, hiszen az ingók legnagyobb részét boltban vásároljuk. Vagy hogy egyezteti össze Csulyok dr. ur a végr. törv. 110. ij-ának utolsó bekezdését1") a tulajdonjog absolut hatályával : De hiszen maga a római jog is ismert kivételeket a rei vindicatio alól. «Constitutio autem divae memóriáé Zenonis bene prospexit iis, qui a fisco per venditionem aut donationem vei alium titulum aliquid accipiunt, ut ipsi quidem securi starim fiant, et victores existant, sive experiantur sive conveniantur, adversus autem sacratissimum aerarium usque ad quadriennium liceat intendere iis, qui pro dominio vei hypotheca earum rerum, (]uae alienatae sunt, putaverint sibi quasdam conipetere actiones. Nostra autem divina constitutio, quam nuper promulgavimus, etiam de iis, quia nostra vei venerabilis Augustae domo aliquid acceperint, haec statuit, quae in hscalibus alienationibus praefata Zenoiana constitutione continentur.» (§. 14. I. De usu et hab. II. 7. és c. 2. 3. C. de quadrienni praescriptione VII. 37.) Theodora egy előkelő matróna diadémjét egyik kegyencének ajándékozza. Akkor a vindicatio a kitüntetett kegyenc ellen ki volt zárva. Hát hol marad a ius in re, hol az absolut jogi hatály ? «A tulajdonjog nem ius in re többé, mert a tulajdonos rei vindicatióval a szerző ellen sikerrel fel nem léphet»! Ily merőben doctrinár érvekkel nem lehet helyesen operálni. Már Panlus óva int «non ex regula sumatur ius, sed ex iure regula». Azt tanítja «Regula est, quae rem, quae est, breviter enarrat. Non ex regula ius sumatur, sed ex iure, quod est, regula fiat. Per regulám igitur brevis rerum narratio tradi tur, et ut ait Sabinus, quasi causae coniectio est, puae, simul quum in aliquo vitiata est, perdit officium suum.s (§. 1. D. de div. reg. (L. 17). A dtfinitio nem feszélyezhet minket a jog továbbfejlesztésében. Ha a definitio nem illik már az élő jogra, akkor nem a jog fejlődését kell perhorreskálni, honem egyszerűen helyesebb definitiót kell alkotni. (Folyt, köv.) A feltételes elitélés a gyakorlatban. Irta KISS JÁNOS, nagyszombati kir. albiró. Modern büntető jogászaink a Btkv. revideálása alkalmából a művelt Nyugat s nevezetesen Franciaország humanizmusának hatása alatt időszerűnek találják a feltételes elítélés intézményének hazánkban való behozatalát. Az eszme szép, helyes, humánus s ez okból a Magyar Jogászegylet büntetőjogi osztálya fel is karolta s tervezetet is készített. Ehhez szólott a minap Oberschall Pál dr., pozsonyi jogakadémiai tanár s azt mondotta: a haladás jelenségeit látja abban, hogy a tervezet hazai büntetőjogi intézményeink közé beveszi a feltételes elitélés intézményét, s hogy a feltételes elitélés büntetési jellegének markánsabb kidomboritása céljából össze akarja azt kötni a birói megdorgálással, az időnként való megjelenés kötelezettségével és azzal, hogy a feltételesen elitélt lakhelyét közhatósági engedély nélkül meg ne változtathassa. Egyszóval a feltételes szabadságra való bocsátás fennálló 1S) «Az árverésen eladott ingóságok, hacsak a 109. §. szerint ellenkező feltétel nem állapíttatott meg, azonnal a vevő tulajdonába mennek át s az árverési eljárás megsemmisítése a vevő által szerzett tulajdonjogra befolyással nem bir». rendelkezéseit veszi mintául, kivéve a dorgálást. Ez uj valami amiről majd alább szólok. Doleschall Alfréd dr., mint gyakorlati büntető jogász, a feltételes elitélés ellen foglalt állást. Hangoztatta, hogy ezen intézmény osztályigazságszolgáltatás veszélyének teszi ki a birót, kinek ítélkezését a nem biztos judiciumu néprétegek gyanakvó bizalmatlansága fogja kisérni. Utalt arra, hogy a mi közigazgatási perrendünkbe, mely a garanciák elemeit is nélkülözni, lehetetlen ezt a magas functiót beléilleszteni. A való élet s az anyagi igazság szempontjából igazat mondott. Szavunk helyes értelme laice kifejezve az, hogy köznépünk még nem érett a feltételes elitélés intézményére s hogy közigazgatási bíróságaink — a kihágási ügyekben eljárók — nem nyújtanak elég garanciát arra, hogy az intézmény tágkörű jogával politikai szempontokból visszaélni nem fognak. Mind a két érv megáll nem alaki, de főleg az anyagi igazság szempontjából. I )istingváljunk ! A francia nép művelt, egységes, egynyelvű, a gloire eszméjétől áthatott. Hazánk népei tudatlanok, a műveltség alacsony fokán állók. Hazánk polyglott elemekből áll s a nem magyar anyanyelvüeket az izgatók a magyar állameszme ellen bujtogatják. A müveit francia, ha a büntetőtörvénykönyvbe ütköző cselekményt követ el, műveltebb voltánál fogva bir annyi intelligenciával, hogy a feltételes elitélés következményeivel, hacsak nem megrögzött gonosztevő, számol. Fel tudja tehát fogni a feltételes elitélés kedvezményét s óvakodik attól, hogy visszaeső legyen Helyesen fogja föl tehát a megelőzés tanát. És mi ennek az üdvös eredménye r Az, hogy bár vétkezett, jó útra tért s a társadalom őt visszafogadja, mert a bíróság az ő botlását nem szándékosnak, nem dolosusnak, hanem a körülmények kényszerítő hatása alatt bekövetkezett cselekménynek minősítette. Másként van az nálunk ! Hazánk népének lelkülete, erkölcsi felfogása, jog- és becsületérzete teljesen elüt a művelt Nyugat népeiétől. Más a tisztessége, a becsülete a magyarnak, a németnek, a tótnak, románnak, a szerbnek. A magyar duhaj, de igazmondó. Bűnét őszintén bevallja s várja az igazságos ítéletet. A német — sváb — ritkán jön összeütközésbe a büntető törvénynyel. A tót, román, szerb, mint minden szláv elem, bizalmatlan, hamis, furfangos. Tagad a végletekig s ha tetten érték s nincs más menekvése, akkor utolsó refugiumként személyazonosságát tagadja, de azt biztosan letagadja. Ez nem légből kapott érv, ez való s ezt gyakorlati birói pályámon elégszer volt alkalmam tapasztalni. És a tanuk ! A már emiitett öröklött erkölcsi defektusnál a lelkiismeretlen izgatók által beléjük csöpögtetett bizalmatlanságnál fogva azt adják elő, amit saját szempontjukból vagy a reájuk hivatkozó fajbeli elvtárs érdekében elmondani jónak látnak s erre nyugodt lélekkel esküsznek is. Kár a feszületért s a két égő gyertyáért. Ez okoknál fogva a modern büntetőjogi elméleteknek hazánkban való alkalmazása időszerűtlen. Hogy miért nem érettek hazánk nem-magyarajku népei ezekre, annak más oka is van s ezen okot ne kutassuk, mert az mélyebben gyökerezik. Csak avval az egy szóval jellemezhetem, hogy népeink valláserkölcsi nevelése nem a helyes irányban, helyes mederben történik. Visszatérve a tanukra, sokszor abba a helyzetbe jutottam mint biró, hogy jobb meggyőződésem ellenére igazságtalan ítéletet kellett hoznom az elfogult tanuk vallomásai alapján. De nem segíthettem a megbolygatott jogrenden, mert a tények s a szabad mérlegelés határát tul nem léphettem. Belenyugodtam s azt mondtam: «l)ixi et salvavi animam meam» ! Ezen jelenségek azonban sűrűbben csak a nemzetiségi izgatások óta tapasztalhatók. Az ilyen lelkületű népnek a feltételes elitélés intézménye kész veszedelem s tényleg a független magyar biróra fog majd követ dobni az a nemzetiségi nem biztos judiciumu egyén, aki elfogultan itélve azt fogja a magyar biró szemére vetni, hogy a szinmagyart esetleg fölmenti, de őt, a nemzetiségit elitéli. A feltételes elitélés olaj lenne a tűzre s egyenes felhívás a gyűlölködés nagyobb mérvű elterjedésére. És a dorgálás! Pium desiderium, lágy fuvalom, egyik fülön be, másikon ki! Legfőbb ellenérve a feltételes elitélés intézményének azonban főleg az, hogy nemzetiségeinknél a szabadságvesztés nem