A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 6. szám - A dolus fogalma az olasz büntetőjogi irodalomban

22 A JOG szerűen nem terhelheti, a kamat tehát csak a keresetindítás idejétől volt megítélendő. A budapesti kir. ítélőtábla (1905. február hó '28-án 12,437/1904. polg. szám alatt) D. János felperesnek T. György \. rendű, A. Mihály II. rendű és lolgyessy Ferenc dr. ügyvéd mint néhai K. Katalin netáni ismeretlen örökösei ügygondnoka III. rendű alperesek elleni kötelesrész és jár. iránt, az ipolysági kir. törvényszék előtt folyamatba tett rendes perében következő Ítéletet hozott: A kir. ítélőtábla az elsőbirósági ítéletnek nem felebbezett azt a részét, mely szerint felperes az ügygondnoki díj megfizetésére köteleztetett, nem érinti, — felebbezett többi részét azzal a részbeli változtatással, hogy az elsőrendű alperessel szemben megítélt tőke utáni 5",'0-os kamatot csak 1903. évi február hó 12-toí számitandólag ítéli meg, ellenben az ezt megelőző időről keresetbe vett kamat iránti követeléssel felperest elutasítja és hogy a felperes javára I. rendű alperessel szemben megítélt költségösszeget K)0 koronára leszállítja, felperes és II. rendű alperes között pedig a perköltséget kölcsönösen megszünteti, egyebekben helybenhagyja. Indokok: Előrebocsáttatik, hogy II. rcndü alperes felebbezése másodsorban előterjesztett kérelméhez képpest csak a jelen perben hozott ítélet ellen irányulónak vétetett: mért két külön perben hozott külön ítélet elleni felebbezés egy és ugyanazon beadványba nem foglalható, mégha a perek között összefüggés is van. A felperes kötelesrészének megállapítására és I. rendű alperessel szemben történt megítélésére vonatkozóan a kir. ítélőtábla az elsőbirósági ítéletben foglalt döntést a vonatkozóan felhozott indokokból helyesnek találta. Felperesnek néhai anyja utáni kötelesrész iránti igénye az örökhagyó halálával még 1884. január hó 11-én nyilt meg ugyan, s így ettől a naptól illetnék őt a törvényes késedelmi kamatok. Tekintve azonban, hogy a keresetet csak 1903. évi február hó 12-én indította meg, s e feltűnő késedelmének kellő okát nem adta, az ekként felperes késedelme folytán felszaporodott kamat kifizetése pedig a marasztalt alperes anyagi romlásával járna ; tekintve, hogy a felperes mulasztásából folyó ez a súlyos következmény jogszerűen alperest nem terhelheti, a kir. ítélőtábla a kamatot csak a keresetindítás idejétől találta megitélhetőnek. Továbbá figyelemmel arra, hogy a kötelesrész megítélése iránti perben a netáni ismeretlen örökösök képviseletérc semmi szükség nincs, s igy felperes az ismeretlen örökösöket ügygondnok utján szükség nélkül vonta perbe: az ebből felmerült költséggel alperes pervesztessége mellett nem találtatott terhelhetőnek, — ellenben ezen alperesnek, a többi költségbeni marasztalása teljes pervesztessége folytán a prdts. 251. ij-a értelmében helyénlevőnek találtatott. A II. rendű alperes perbevonása szükséges nem volt ugyan, azonban tekintettel arra, hogy ez az alperes a kereset megítélése ellen mi akadályt sem gördített, vele szemben a költség kölcsönös megszüntetése indokoltnak mutatkozik. Mindezek alapján a kir. ítélőtábla a rendelkező rész szerint határozott. A m. kir. Kúria (190Ö. évi december hó 4-én 4,003/1905. polg. szám alatt) következő ítéletet hozott: A kir. Kúria a másodbiróság ítéletét helybenhagyja és pedig a perköltséget a II. rendű alperessel szemben megszüntető részéber. azért is, mert a II. rendű alperes nem felebbezett, egyebekben pedig az abban felhozott és az elsőbiróság ítéletéből átvett vonatkozó indokoknál fogva. A vaspályák által okozott halál vagy testi sértés iránti felelősségről intézkedő 1874. évi XVIII. t.-c. 92. §-ának az általános magánjogi elévülési időnél rövidebb elévülési időt megállapító rendelkezése a villamos vasutak által okozott balesetekből származó kártérítési jog elévülésére, megfelelő törvényes rendelkezés hiányában, nem alkalmazható, noha ezen törvénycikkben megállapított szabályokat, a kártérítést illetőleg, a gyakorlat a villamos vasutak által okozott balesetekre is kiterjesztette. A m. kir. Kúria (19/1905. polg. szám alatt 1906. évi május hó 3. napján) Vázsonyi Vilmos dr., ügyvéd által képviselt B. Árpád felperesnek Dáni Mihály ügyvéd által képviselt Budapesti villamos városi vasút részvénytársaság alperes ellen kártérítés és járulékai iránt a budapesti kir. törvényszék előtt folyamatba tett rendes perében következő ítéletet hozott: A kir. Kúria mindkét alsóbiróság Ítéletét megváltoztatja, a keresetet elévülés okából elutasithatónak nem találja, mihez képest a perköltségről szóló rendelkezés hatályon kívül helyezése mellett a kir. törvényszéket a további eljárásra, illetve a pernek érdemleges elbírálására utasítja. Indokok: Igaz ugyan, hogy az állandóan követett bírói gyakorlat a vaspályák által okozott halál, vagy testi sértés iránti felelősségről intézkedő 1874. évi XVIII. t.-cikkben megállapított szabályokat a kártérítés kötelezettséget illetően a villamos vasutak által okozott balesetekre is kiterjesztette, — mégis az idézett törvény 9. ^-ának az általános magánjogi elévülési időnél rövidebb elévülési időt megállapító rendelkezése, megfelelő törvényhozási rendelkezés hiányában, a villamos vasutak által okozott balesetekből származó kártérítési jog elévülésére nem alkalmazható ; ennélfogva, minthogy a kereset alapjául felhozott baleset bekövetkeztétől a kereset beadásáig még 32 év el nem telt és a kereset ezek szerint elévültnek nem tekinthető s minthogy az alsóbiróságok a keresetet csupán az elévülésre alapított kifogás alaíj4n vették elbírálás alá, mindkét alsóbiróság ítéletét megváltoztatni és az eJsőbiróságot a keresetnek érdemleges elbírálására utasítani kellett. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Azon körülmény, hogy a biztosított cséplőgép és felszerelései a tüzeset időpontjában biztosítottnak nem azon birtokán égtek el, hol a biztosítási szerződés megkötésekor voltak, nem ok arra, hogy a biztosító társaság a tűzkárt megtéríteni köteles nem.volna. A budapesti kir. kereskedelmi és váltótszék (1904. november hó 18-án 55,798, P. sz. alatt Sz. A. ügyvéd által képviselt V. I. felperesnek, P. D, dr. ügyvéd által képviselt «M. F. biztosító részvénytársaság* cég alperes ellen 2,485 K. tőke és járulékai iránti ügyében) következő ítéletet hozott: Alperes köteles 2,315 K tőkét és ezután 1904. január 12-től járó 5%-os kamatot és 175 K. perköltséget 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett felperesnek megfizetini. Keresetének ezt meghaladó részével felperes elutasittatik. Indokok : Az A) alatt csatolt kötvényből kitűnik, hogy alperes bizt. társaság felperes cséplőgépét 3000 K., a hozzá tartozó szerszámokat, ponyvákat és egyéb eszközöket 500 korona biztosított összeg erejéig 1900. július 9-én tűzkár ellen biztositotla. Nem vitás felek között, hogy a biztosítási szerződés tartalma alatt 1903. aug. 19-én támadt tüz folytán a cséplőgép és a hozzátartozó biztosított tárgyak közül 1 ponyva és 25 drb. zsák elpusztult. A kár megtérítését alperes a K. T. 488. ij-ának 3. pontjára támaszkodva abból az okból tagadja meg, mert ez ingók felperesnek a bizt. szerződés megkötésekor volt birtokán voltak csupán biztosítva, már pedig a tárgyak nem itt, hanem felperesnek utóbb vásárolt különálló birtokán eszközölt cséplés alkalmával égtek el. Az A) alatti kötvény olyan rendelkezést, amely szerint a cséplőgép és a hozzátartozók biztosítása valamely területre, nevezetesen felperesnek a bizt. szerződés megkötésekor birt gazdaságára koiiátoltatnék, rendelkezést nem tartalmaz, ami teljesen megfelel a biztosítási szerződés alapjául szolgált 5 •/. alatti ajánlat abbeli kijelentésének, hogy a gép bércséplésre, tehát idegen birtokon végzendő cséplésre is fog használtatni. Hasonlóképpen nincs a kötvényben rendelkezés abban az irányban sem, hogy felperes bejelenteni tartoznék, hogy a géppel mely birtokon csépeltet. Az a körülmény tehát, hogy a tűzkár a gépet és a hozzátartozó tárgyakat felperesnek utóbb nevezett oly birtokán érte, amelynek termése nem alperesnél volt biztosítva és hogy felperes a cséplőgépnek és tartozékainak e birtokra történt átvitelét alperesnek a tüz előtt be nem jelentette, alperest a fenti tárgyakban esett tűzkár megtérítésének kötelezettsége alól fel nem menti. A kártérítés összege tekintetében alperes azzal védekezett, hogy felperest a keresetben követelt 2,485 K. kárkövetelés nem illeti meg, mert a 37- alatti kárfelvételi jegyzőkönyvben felperes kijelentette, hogy az ott felvett 2,315 K. kárösszeget követelésének teljes kiegyenlítéséül elfogadni hajlandó. A 3-/. alatti jegyzőkönyből kitűnik, hogy alperesnek kiküldött kárbecslője a cséplőgép tüzkorí értékét 2400 K-ban, a gépből megmentett részek értékét 100 K-ban, a teljesen elpusztult 25 zsák tüzkorí értékét 15 koronában s igy a fenti tárgyak elégése folytán előállott kárt (2,300+15=-) 2,315 koronában állapította meg. Alperesnek fenti védekezésével és a 3/. alatti kárfelvételi jegyzőkönyvre alperes részéről történt hivatkozással a kir. törvényszék alperes által beismertnek vette, hogy felperes fentnevezett ingóinak elégése folytán 2315 K kárt szenvedett. Felperesnek tehát, hogy kárkövetelési igénye e 2,315 K összegben megállapittassék, további bizonyítást ajánlania nem kellett. A 37- alatti jegyzökönyyben felperes kijelenti, hogy a megállapított 2,315 K-val a szóbanforgó tüzesetbői kifolyólag az A) alatti kötvény alapján őt megillető mindennemű kárkövetelési igénye tekintetében ki lesz elégítve. E nyilatkozatra való tekintettel felperes az elégett ponyváért követelt 75 korona kártöbbletet alperestől még abban az esetben sem követelhetné, ha a ponyvának tüzkárértékét s igy a fenti megállapítottnál nagyobb kárát az erre ajánlott, de támogató adat hiányában különben sem alkalmazható becslő esküvel bizonyíthatná is. Ennélfogva alperest a 2,315 K tőkének, ez után a kereset beadásától számított 5%-os kamatnak s mint túlnyomó nagyrészben pervesztest a prts. 251. §-a alapján a perköltségnek megfizetésére kötelezni kellett, keresetének ezt meghaladó részével pedig felperest el kellett utasítani. A budapesti kir. Ítélőtábla (1905. március hó 7-én 8/7. 1905. P. sz. a.) következő ítéletet hozott: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletének elutasító részét felebbezés hiányában nem érinti. Ugyanannak az ítéletnek felebbezett azt a részét, amely szerint az elsőbiróság alperest felperes részére 2,315 K tőkének, ez után az 1904. évi január 12-től járó 5%-os kamatnak és 175 K perköltségnek megfizetésére kötelezte, helybenhagyja vonatkozó indokai alapján és azért, mert alperesnek az elleniratban a kártérítési kötelezettség ellen emelt kifogásai előterjesztése után tett ama kijelentésében, hogy ha ő egyáltalában kártérítéssel tartoznék is felperesnek, 2,314 K-nál, amennvne az alperes által 37. alatt becsatolt tüzkárfelvételi jegyzőkönyv szerint alperes becslője felperes kárátfelvette, felperes többet semmiesetre sem követelhet — tekintettel arra, hogy alperes ugyanakkor az általa 3'/. alatt becsatolt okirat tartalmának heives-