A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 5. szám - Ítélkezés az örökösödési perekben

A JOG 35 hogy egészen más értéket képvisel a vevőre nézve az egy tagban kihasított erdő, mint a közösségben kapandó jutalék és azért is fizetett a vevő hallatlan magas vételárat az egyes arányrészekért, köztudomású tény, hogy a közbirtokossági kezelés alá került és kerülő erdők és legelők az állami felügyelettel stb. felmerülő költségeket sem igen fedezik. Szerény nézetem szerint a fenn elősorolt szerződések sorsa, ha a javaslat törvényerőre emelkedik, a következőleg fog alakulni. Azon szerződések, melyekkel akár holdakban, akár a holdak feltüntetése nélkül egyenkint 100 holdon aluli jogok vásároltattak és melyekben a vételár lefizetése nem tétetett függővé a külön kiszakitástól és külön birtokbaadástól, ezen szerződések a vevők nagy kárára megtartják hatályukat. Azon szerződések, melyekben a felek határozottan kifejezésre juttatták, hogy a vételár külön kiszakitás és birtokbaadás után fizetendő, ezen szerződések hatálytalanokká válnak, mert a fizetésre nézve kikötött feltétel be nem állhat és a netán előre fizetett vételárrészlet visszakövetelhető lesz és fel is lesz hajtható, ha az eladónak akkor még vagyona lesz, ha nem lesz, a vevő károsodik. E tekintetben nem tesz különbséget az, hogy egyesek többektől kisebb arányrészeket vásárolva össze, ezeket egy harmadiknak együttesen adták el. Hatálytalanok, esetleg megtámadhatók lesznek azon szerződések, melyekkel csak a fakihasználási jog adatott el, mert ezen szerződéses vevők a fát ki nem használhatják a közösségben, mert a közösségben maradottak által kapandó erdőket a közbirtokosság kell, hogy kezelje, a közbirtokosság pedig az erdő fáját, ha 2,000 korona értékű, csak a közigazgatási hatóságok engedélyével árverésen adhatja el, egyes közbirtokosoknak pedig csak arányrészeiknek megfelelő tűzi vagy épitő fát engedélyezhet ingyen vagy pénzért. Hatálytalanok lesznek a szerződések, melyekkel a talaj is visszavásárlási jog fenntartásával vagy enélkül is eladatott, mert a 100 holdon aluli jogosultsággal birók talajt egyáltalán nem adhattak el, különcsen nem, ha a fennhivatolt javaslat azon intézkedése, hogy a közösségben maradók «állandó» közösségben kell hogy maradjanak, életbelép, mert igy a vevő talajhoz sohasem juthat. Mellékesen kiemelem, hogy a Sebess dr.-féle javaslat némi ellentmondást is foglal magában, midőn egyrészt «állandó» közösséget állapit meg, másrészt azt mondja, hogy «a közösen maradó területekre úrbéri elkülönítésnek a befejezett arányosítás után helye nincsen*, mert miután eddig — a vagyonközösségek — keletkeztek legyen, ezek arányositási eljárásból is, az osztr. polg. törvény értelmében bármikor megszüntethetők voltak, a javaslat most annélkül, hogy az osztr. polg. törvénykönyv ezen intézkedését hatálytalanítaná, a közösség megszüntetését kizárja ugyan az esetleges folytatólagos arányositási perben, de másrészt mégis a közösséget «állandónak» deklarálja. Azon szerződések, melyekben az eladó akár a holdakra, akár a külön kihasitásra nézve szavatosságot vállal, nem lesznek hatálytalaníthatok, mert ezen szerződések alapján a vevő az eladót csak szavatosságra hívja fel és ezen szavatosság alapján kártérítést követelhet. Mint mindezekből látszik, ha a javaslat törvényerőre emelkedik, számos birtokos, kik arányrészeket összevásároltak és azután megtartották vagy tovább adták, számos fakereskedő, kik jutalékokat vettek horribilis árakon és azon jogosultak, kik olcsón vagy drágán adták el arányrészeiket, százakra menő pereknek és százezrekre menő károsodásnak nézhetnek elébe. ítélkezés az örökösödési perekben. Irta FÉNYES VINCE, zilahi kir. tszéki biró. (Vége.*) A harmadik érv megvizsgálhatása céljából szükségesnek tartom az 1894. évi XVI. t.-c. 88. §-át és annak indokolását szószerint közölni a következőkben: 1894:XVI. t.-c. 88. §. «Ha a megindított örökösödési per jogerejü ítélettel befejeztetett s annak alapján átadó végzés hozatala szükséges : a hagyatéki bíróság, amennyiben póttárgyalás nem szükséges, az előző tárgyalás és az icélet alapján eszközli az osztály megtételét és a hagyaték átadását; ha pedig a megindított örökösödési perben hozott ítélet egyes kérdések megoldását a további örökösödési eljárásra hagyta fenn, vagy ha az ítélet végrehajtását oly akadályok gátolják, melyeket további örökösödési eljárás utján kell elhárítani, avagy ha azt egyes — a per befejezése utánra halasztott — kérdé*) Előző közlemény a é-ik számban. sek elintézése szükségessé teszi : a hagyatéki bíróság elrendeli az örökösödési eljárás folytatását és a hagyaték átadásáról — szükséghez képpest póttárgyalás után — a jelen törvény szabályainak megfelelően intézkedik.» «Ha az örökösödési per nem a hagyatéki bíróságnál indíttatott meg, az ítéletek jogerőre emelkedésük után hiteles kiadmányban hivatalból teendők át további eljárás végett a hagyatéki birósághoz». Jónak látjuk már itt konstatálni, hogy a törvény csak öt lehetőséget ismer, t. i. ha a perbíróság egyúttal hagyatéki biróság is; ha a perbíróság nem hagyatéki bíróság is; ha a hagyatéki biróságnál hagyatékátadó végzés hozatala az itélet után nem szükséges; ha átadó végzés hozatala szükséges, de póttárgyalás nem és ha az átadó végzés meghozatalához póttárgyalást kell tartani. A törvény ezen szakaszának indokolása igy hangzik: «Lehetnek oly esetek, amelyekben az örökösödési perben hozott itélet végleg megoldja a fennforgó kérdéseket ugy, hogy az itélet alapján, vagy pedig az itélet végrehajtása utján megtörténhetik az ingatlanra vonatkozólag szerzett jog nyilvánkönyvi bejegyzése s bekövetkezhetik az ingókra vonatkozó jognak teljes megvalósulása, amidőn tehát nincsen szükség arra, hogy a hagyatéki biróság a per befejezése után átadó végzést hozzon, mely a jelzett körülmények között alig lehetne egyéb, mint az itélet tartalmának — joghatályt tekintve — gyengébb reproductiója. Nagy azonban azoknak az eseteknek a száma, amelyekben a perbeli itélet csupán bizonyos előkérdések, p. o. a végrendelet érvényének eldöntésére szorítkozik, vagy amelyekben az itélet más okból nem meríti ki az örökösödési ügynek az eljárás keretébe felvett s megoldásra váró minden részletét, avagy amidőn a hagyatéki biróság egyes kérdések elintézését a per befejezése utánra volt kénytelen halasztani. Ily eshetőséggel szemben gondoskodni kellett arról, hogy a hagyatéki biróság a per befejezése után újból felvehesse a perenkivüli eljárásnak megszakított fonalát s megtehesse mindazt, ami az örökösödési ügy teljes lebonyolítása szempontjából szükséges.» «A . . . második bekezdés pedig arra irányul, hogy oly esetben, midőn az örökösödési per nem a hagyatéki biróságnál folyik le, az utóbbi értesülést szerezhessen a per kimeneteléről)). Az indokolásnak az a kijelentése, amely szerint lehetnek olyan esetek, melyekben az itélet nem ineriti ki az örökösödési ügy minden részletét, már maga is kétségtelenné teszi, hogy a törvényhozás szakított azzal a — különben is szükségből felállított — elvvel, hogy örökösödési perekben az örökösödési igények minden irányban elbirálandók; nem birálandók biz azok, csak annyiban, amennyiben vita tárgyává tétettek s biróság elé vitettek; ami egyáltalán nem függ össze azzal, hogy az örökösödési perekbe az összes örökösök bevonandók. Az ellennézet támogatói e törvényszakasznak és indokolásának szavaiból következtetnek eljárásuk helyes voltára, hogy «ha . . . átadási végzés hozatala szükséges» és hogy «az itélet alapján, vagy pedig az itélet végrehajtása utján megtörténhetik az ingatlanokra vonatkozólag szerzett jog nyilvánkönyvi bejegyzése s bekövetkezhetik az ingókra vonatkozó jognak teljes megvalósulása)). Mint már fentebb is kifejtettük, az ingó hagyatékoknál mi sem vitatjuk itt kifejtett nézeteink alkalmazását; ellenben az ingatlanra vonatkozólag feltétlenül csakis a mi nézetünket tartjuk helyesnek — kivéve a kötelesrész kiitélésének fentebb tárgyalt esetét. A törvénynek az a kitétele «ha átadási végzés hozatala szükséges», arra az esetre vonatkozik, mikor a hagyaték a pertől függetlenül (87. §.) adatott át s az itélet az átadó végzés intézkedéseinek megváltoztatását nem involválja, avagy amikor az 1894: XVI. t.-c. 77. vagy 82. §-aiban említett igények érvényesíttetnek per utján. Ugyancsak ez utóbbi esetekre vonatkoznak az indokolásnak ama szavai is, hogy az ingatlanra vonatkozó jog az itélet alapján, vagy annak végrehajtása utján tkvileg foganatosítható. Ellenben a törvény indokolásában emiitett minden más esetben a 88. §. szabályai alkalmazandók, már csak azért is, mert az itélet nem helyettesitheti a hagyatékátadó végzést, már csak azért sem, mivel a feleknek a per során nincs is módjukban — de még szándékukban sem — az örökléssel összefüggő minden részletkérdést (tényleges osztály, esetleges elismert beszámítás, nem védekezett örököstársak igényei, özvegyi jog vagy nem vitás hagyomány körüli kérdések) szabályozni és rendezni. De ha már mindenáron fenn akarják tartani a régi s az eddigiek szerint helytelennek kimutatott gyakorlatot, akkor legalább legyenek tekintettel az 1894 : XVI. t.-c. intenciójára s 75. §-ára, amelyek szerint a tkvi állapot a tényleges állapottal összhangba hozandó s az öröklés folytán szerzett jogok hivatalból telekkönyvezendők és tegyék át jogerős ítéleteiket foganatosítás