A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 52. szám - Az általános polgári törvény 348-360. §-aihoz

384 A JOG Különben ez a rendelkezés már azért is elhagyandó lenne, mert az a fizetésképes adós, aki ily csekély összegért árverelni enged, kíméletet nem érdemel, fizetésképtelen adóssal szemben pedig ettől az intézkedéstől sem várható eredmény. A 4. § utolsó bekezdésének érdemleges megérthetése végett szükséges megvizsgálnunk a vhajtásoknak azokat az eseteit, amelyek nem készpénzkövetelés behajtására vezettetnek. Az ilyen vhajtás irányulhat bizonyos ingó vagy ingatlan vagyon átadására, telki szolgalom birtokba adására s bizonyos munka, vagy más teljesítés kieszközlésére. (Folytatása következik.) Az általános polgári törvény 348—360. §-aihoz. Irta MOLNÁR JÁKÓ dr„ kir. tszéki biró. Minden mozzanat, mely a statusból folyik, a jogi életben szorgos beható megfigyelés alá veendő. Ha a jog és törvény a természet, vagy jogilag mondva a dolgokat az ember uralma alá bocsájtja, és csinál belőle tulajdonjogot, birtoklást, birlalást és minden formát teremt arra, hogy a mindenség az emberiség hatalmába jogszerűen kerüljön, ha tehát magáról az egyénről mint személyről annyira gondoskodik, minél inkább veszi szemügyre a jog és törvény ama viszonyokat és szabályozza jogilag, mik az egyéni státusából folynak. Mig amott a jog és törvény ama viszonyt szabályozza, mely az enyém és a tied közötti conflictus eltávolítását és ezzel egyúttal az egyén sajátjának biztosítását célozza és így szemügyre veszi azokat a momentumokat, mik az egyénre a külvilágról hatnak, addig emitt a jog és törvény nem éri be azzal, hanem erős megfigyelés tárgyává teszi az egyén beléletét is. ((Jogállamban a személyi állapotokból folyó viszonyokra a legnagyobb gond fordítandó, mert benne nemcsak jogi, hanem lélektani, erkölcsi mozzanatok, a szabadság corolláriumai is megnyilatkoznak. E jelenségek legjobban mutatkoznak a családjogban és bátran el lehet mondani, hogy minden jogállam családjogára rásüti az állam kulturális előrehaladott vagy hátramaradt bélyegét. A most tárgyalás alá vett általános polgári törvénykönyv javaslatát, mint látjuk, az egyes szakaszai tudományos és praktikus megvitatásánál éber figyelmet gyakorolt a bizottság és ha gyorsan halad a munka, oly magánjogunk leend, melyért a külföld megirigyelhet. Mindez azonban nem zárja ki azt a törekvést, hogy az egyes szakaszbeli intézkedésekhez véleményt ne mondhassunk, mely meggyőződés esetében a törvény keretébe beilleszthető. Az ember életét az ész uralja, a szenvedély vezeti, mindkettő az akaraterővel szövetkezik és hol emez, hol amaz jut uralomra, ész és szenvedély tehát örök harcban van egymással. A törvényhozónak tehát a személyállapotok szabályozásánál e két lételemmel kell számolni, és az embert mint a jog alanyát eszével és szenvedélyével boncolja. E vezérelvekből kiindulva, már évekkel ezelőtt hozzászóltam a javaslat 348—360. §-aihoz, és most, midőn e szakaszok tárgyalás alá kerültek, ismét íelszóllalok és kijelentem szerény jogi nézetemmel, hogy ugy mint e szakaszok a javaslat szerint jutnának érvényre, lélektanilag nem indokoltnak és helytelennek tekinteném. Az államot két elv vezérli e szakaszbeli intézkedéseknél, egyrészről, hogy az erkölcstelenség útját bedugja, másrészről a törvénytelen gyermekek létszámának apasztásával a gyermekekről gondoskodva legyen, hogy majdan az állam hasznos és nem a jogrendet felforgató tagjaivá váljanak. Mennyiben éri el valóban e célt a javaslatban letett cikkekkel ? A 348. §. ekként szól: «A törvénytelen gyermeket köteles a természetes atyja eltartani, e kötelezettség megelőzi az anyát, és az anyai rokonokat*. E feltétlen kötelezettség minden lélektani mozzanatot nélkülöz, mert feltétlen, és mint ilyen megköveteli a szenvedély fölött az ész uralmát, más szóval a törvény azt parancsolja: férfi! legyen eszed! ez elhibázott szempont, törvényt lehet higgadtan hozni, — mert még nőtörvényhozó nincs — de szenvedély űzte szerelemnél vagy szerelmeskedésnél nem áll mindig őrül az ész. Azt mondják, hogy a törvényt mindenkinek kell ismerni, pedig még nem ismerik sokszor azok sem, akik vele foglalkoznak ; épp igy vagyunk az ész uralmával a nemzés körüli inditó okoknál. A nemzés az ember állatias ténykedése, miként az állatot kézzel fogható, ugy a nemzést is törvényes dressurával lehet irányítani. De a jó dressura csak az, mely mindkettőnél a belélet megvizsgálása szerint történik. A törvénytelen nemzésnél a természetes apa felelősségre vonása nem lehet elsősorban feltétlen. Két állapot döntő a felelősségrevonásnál. Az egyik a kor, a másik mindazon ténykörülmények közrehatása, mik a nemzés tényére vezetnek. A jog magzat, csecsemő, gyermek, serdült és nagykorúságot ismer. A törvényjavaslat teljes és nem teljes kort különböztet meg, de a nem teljes kornál 18 év előtti és utáni korszakra tekint. A kornak e megkülönböztetését kellett volna e kérdés megoldásánál szem előtt tartani. Minthogy a törvénytelen nemzésnek a nőnek 14 életéve utáninál vannak csak magánjogi következései, ugy e kortól kezdve- kellett volna distingválni. A javaslat az emberi természettel akkor számolt volna, ha azt mondja, hogy a tartási kötelezettség feltétlenül rovandó a nemzőre, ha a megejtett nő 18 éven aluli. Tudjuk, hogy manapság, midőn már ama kérdést vetik fel, vajon a sexualis viszony már az iskolás gyermekeknek magyaráztassék meg, oly naivát 18 éven tul nem lehet képzelni, ki a nemi érintkezés lehető következményeit nem ismerné. E nőknél a közösülés vagy élvvágyból avagy számító észszel történik, az élvvágy is tehát épp oly csábítással járhat, mint ez a férfi részről történhetik. íme a korkülönbség mellett a motívumok kihatók a felelősségre vonásra. A 18 éves koron tul három esetet kellett volna szem előtt tartani: I. Csábítás esetében a férfi részéről feltétlenül kötelezi utóbbit. II. Közös akaratú nemzésnél mindkét fél egyaránt viseli a cselekmények következményeit. III. Számítás vagy csábítás, hálóba kerítés a nő részéről felmenti a férfit a tartásra irányuló kötelezettségtől, első sorban csak akkor vonható felelősségre, ha az anya vagy anyai rokonok a gyermekről nem gondoskodhatnak. Erkölcsileg el volna érve a cél, mert ugy a nő mint a férfi tartózkodnék a törvénytelen közösüléstől, jogilag pedig a felelősségre vonásnak jogi alapja helyesen lenne megoldva; hogy ha ezt nem tartja szem előtt a törvény, akkor a nő jogi alanynak nem tekinthető, mert nem áll a paritás alapján, de akkor sehogy sem lehetne kötelezni másod- és harmadsorban sem a gyermektartásra. Nem számol a mai viszonyokkal a 356. §. sem, midőn a tartáskötelességet a 16 évre kiterjeszti. A fenti kettős célnak épp ellenkezőjét éri el a törvényjavaslat. Az évek számával nő az ifjúvá, nagy leánynyá vált gyermek igénye. Miért ? Mert manapság hamar fejlődik, igen korán lesz ifjú avagy leány. Nos hát e naturális gyermekeknek a törvényeseken kiváltságos joguk legyen? Ez atyai hatalom alatt áll és ha szellemileg kifejlődött is, mégis a hatalom alól rendesen nem szabadul fel, holott amaz majdnem teljesért szabad. Tegyük fel, hogy a naturális apa a gyermeket mesterembernek akarja adni, az anyja ellenzi, legyen ur belőle, 16 évig elvégezheti a gymnasiumot, persze nagyobb igényekkel. Nos, fizess természetes apa, mert gyermeked anyja jó számítással szorított karjába. Avagy a lány már korán hajlik a munkakerülésre, ennek levét mind a természetes apa igya meg ? Ebből folyik a 352. §-nak is helytelensége. Túllőtt a fenti célokon, és a humanisztikus irányban a 353. §. abbeli intézkedésével, hogy az örökös teljében tartozik - összefüggésben a 348. §-sal — a tartással. Túllőtt 1-ször, mert a fentebbi distinctiókat nem vette keretébe, és e szerint az örökös kötelezettsége is módosult volna, de túllőtt azzal is, hogy oly cselekményért teszi felelőssé az örököst, mely nem az övé. Ebből kiindulva sokkal enyhébben kellett volna intézkedni, már magában véve az elévülési idő minden megkülönböztetés nélkül helytelen. Ha a nemző ellen 3 évi elévülést határoz, ugy ezt nem lehet az örökösre ily hosszú tartammal kiterjeszteni. A hagyatékot nem szabad ily hosszú időre bizonytalanná tenni, az örököst pedig ennyi időre vexatiónak kitenni oly cselekményért, melyben neki mint culpában semmi része nincsen. Ha már a törvénytelen anya a gyermeke számára az örököst kötelezi, elég ez irányban három hónapi határidő. Túllőtt azzal is, hogy nem distingvál e kérdésnél res