A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 50. szám - A büntetőjog válsága a XIX. század három utolsó évtizedében. 3. [r.]

A JOG 369 6. A büntetésnek lelki kényszernek s a bűnös ösztönt I ellensúlyozó ösztönnek kell lennie, ugy a bűntettesekre, mint a többi emberekre nézve s üdvös figyelmeztetésnek azokra nézve, akik még nem sértették meg a törvényt. De addig is, amig a különböző iskoláknak ezen külső közeledése egy fényesebb jövőben megtörténnék, el kell ismernünk, hogy a büntetőjog már kezd elavulni s ez okból a bűntettesek büntetésének az intézményét más elméleti és gyakorlati intézkedésekkel kell segiteni. Az emberi szellem és az emberi társulás doktrináiban lefolyt harminc évi zavar után, az u. n. pozitivizmusra az idealizmushoz való visszatérés következett. A kizárólag a materiálizmusraés a mechanikai kauzalitás dogmájára alapitott evoluciódoktrinára újból a léleknek s annak a dolgok általános realitása fölötti uralomban való hit következett. A nemzetek és azok művelődésének a történetében — épp ugy, mint az azt alkotó egyének életében — megvan az álomból és a virrasztásból való fölébredés. S az álom a fáradságnak a hatása ugyan, de azért a tagok erejének a helyreállítására szolgál. Az emberiség szellemének vannak pillanatai, amelyekben teljes győzelemmel halad az anyag fölötti diadalmas útjában; de azért van bizony álom-korszaka is, amely nem egyéb, mint az uj ébredésnek az előkészítése. Néhány év óta egy kiáltás hangzik az erkölcsi tudomány mezején. S e kiáltás azt mondja: Térjünk vissza Kanthoz! Téjünk vissza a königsbergi nagy gondolkozóhoz. E kiáltás elhangzott Németországban is, ahol Kanttól származtak a Schelling és a Hegel gigászi alkotásai is. Vissza Kanthoz! Ez az uj-kriticizmus jelszava. Ennek a főjelentősége amaz üdvös hatás volt, amely a Kant tiszta bölcseletéből a filozófiai tudás szigorával ellentétben álló érzéki és tapasztalati analíziseknél magasabb demonstrációk érvénye alól való kivonást eredményezte. E kiáltás a Kant Emmánuel erkölcsi doktrínáihoz való visszatérést jelenti. A königsbergi bölcs a tapasztalati és az érzéki filozófia ellen harcolt. A noumenost, a transcendens értelmi kontemplációját, az érzékelést és az empirizmust szembe helyezte a dolgok jelenségével, a tüneménynyel. E fogalom ismét föltámadt. A kriticizmus a szellem képességének a kifejezett megerősítése ; s előbb, vagy utóbb, az abszolút gondolat tudatára, vagy, világosabban szólva, a Fichte Amadeus En jének a gondolatára vezet bennünket, amely minden valóságot s annak az ismeretét magába foglalja. De a térjünk vissza Kanthoz féle jelszónak mélyebb értelme is van. Térjünk vissza a Kant gyakorlati eszéhez. Térjünk vissza az erkölcsi tudat Kantjához. Azzal követelte Kant, az uj Sokrates, az erkölcsi tudatot. E tükörben két nagy eszme fénylik. Az egyik az egyetemes valóság és a mindenséget kormányozó rendnek a tudata. A másik azon isteninek a tudata, amely bennünk van s amely minden embert beragyog, aki a világra jön. Mi nem vagyunk a materiális elemek tiszta és egyszerű terméke s szellemünk nem egyszerű elkülönitménye a veséknek. Spiritus intus alit. A szellem a testi lét alapföltétele. Az uj természetbölcselet, hála a Kanthoz való visszatérés hatásának, hála a naturalistáknak s különösen Ostwaldnak, az energia, vagyis a belső erők tanán alapszik. Innen vette az Energetica nevét. Az anyag azon erők halmarata, amelyek a mindenség életét uraló észtörvény szerint összegyűlnek ; nincs többé mechanikai és materiális kauzalitás, hanem csak végszerü és észszerű kauzalitás van. A Kant Emmánuelhez vájó visszatérés, a kötelesség tudatában, a szellemnek a fölmagasztalása s a kötelesség eszméjének a helyreállítása és a jognak s a társadalmi igazságosságnak a szentesítése. Nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk ezt. A materializmus a XIX. század második felében újra föltámadt. De a XX. század hajnalán uj fényesség támadt. Ébredjünk föl! Hamvaiból föléled a Phoenix. Térjünk vissza Kanthoz. S ismételjük vele együtt: A csillagos ég, vagyis a végtelen Mindenség van fejünk fölött As erkölcsi törvény be van oltva lelkitnkbe. Sérthetetlen és szent az. S oktalanság volna, ha nem ismernők el annak a korlátlanságát; ha nem ismernők el, hogy az maga az Isten és hogy a társadalmi emberiség van hivatva örök győzelme fényes papi hivatalának gyakorlására.. Nem barbár boszuállás a megtorló büntetés formulája, hanem kiengesztelése a rossznak, természeténél fogva megváltója az emberi tevékenységnek a rendetlenség rabszolgaságától és kibékitője az embernek az ő isteni princípiumával. Sérelem. Kakuk-fiak törvényes öröklése az apai javakban. Történt, hogy K. . . községben egy törvényes házaspár, P. Sándor és Cs. Mária földmivesek néhány évi együttélés után egymástól különváltak. Gyermekük nem született,^ a férj más községbe költözött. A nő szabadjára érezvén magát, régi kedvesével közös háztartásba lépett. Ebből a törvénytelen viszonyból pár év alatt születtek P. Eszter és János. Néhány év telt el, amikor a vad-házasságba a élő férfi és nő rágondolták magukat, hogy törvényes házasságra fognak lépni. A nő a törvényszerinti férjével fennálló törvényes házasságot megsemmisíttet és megindította a válópert P. Sándor ellen. Keresetlevelében az asszony beismerte és kijelentette, ' hogy az Eszter és János nevű gyermekei nem a törvényes férjétől (alperestől) származtak, hanem azoknak az igazi apjuk az ő régi kedvese, akivel ma is közös háztartásban él. A gyermekeket az anyakönyvvezető azért irta a törvényes férjnek a nevére P. családnévre, mert a házasság törvényesen felbontva nem volt. Ő azonban jogkötelezőleg kijelenti, hogy gyermektartást nem igényel s abból hogy gyermekei a P . családnevet viselik, semmiféle jogcímet nem tarthatnak alperes után örökösödni. Csak bontsa föl a bíróság mielőbb a házasságot! Ugylátszik, hogy lázas sietséggel folytatták le a válópert, mert azt se vette észre senki, vagy nem tette szóvá, hogy a két gyermek a per befejezése után továbbra is a P . . . családnéven vezettetik az anyakönyvben. Történt ennek a válópernek befejezése után, hogy P . . . Sándor meghalt, csinos kis vagyonkát hagyván maga után. Az illetékes községi elöljáróság fölvette a haláleset fölvételi ivet, abba beirta örökhagyó gyermekeiként: «P . . . Esztert és P . . . Jánost», ezek t. t. gyámjául az édes anyjukat. Örökhagyó testvérei tiltakoztak az ellen, hogy az elhalt testvérüknek gyermekei voltak vagy maradtak, s mivel az örökhagyó végrendeletet nem tett, oldalági törvényes örökösödés jogcímén örökösökül jelentkeztek az egész hagyatékra nézve. A leltározás befejeztetvén, a hagyatékbiróság kiadta az ügyiratokat tárgyalás végett. Az összes érdekeltek beidéztettek a tárgyalásra, de a kiskorú természetes gyermekek édes anyja nem jelent meg; amit a megjelent oldalági örökösi igénylők akként kértek értelmezni, hogy az elvált nő válókeresetének kijelentései szerint a kiskorú gyermekei részéről semmi igényt nem tart a hagyatékra, miért is azt ők maguknak egymásközti egyenlő arányban bíróságilag átadatni kérték. Az 1894: XVI. t.-c. 63. ij. alapján a két kiskorú gyermeknek t. és t. gyámja ujabb tárgyalásra azzal idéztetett meg, hogy aismételt meg nem jelenése esetében igényét a hagyaték tárgyalása során nem fogják figyelembe venni». De ám az ujabbi tárgyalási határnapon megjelent a kiskorú gyermekek anyja és azzal okolta meg a megjelenését, hogy már másodszor is ráírtak, hogy részt vegyen a tárgyaláson, tehát ő bejött és a két gyermeke nevében örökösül jelentkezik. Az oldalági rokonok fölháborodva tiltakoztak. A megkísérelt egyeztetés nem sikerült; — minek folytán az iratok beterjesztettek a megyei árvaszékhez. Erre az árvaszék «véghatározatot» hozott, mely szerint «az iratok oly értelmű egyesség megkísérlése végett, hogy P. Eszter és P. János kiskorúak törvényes örökösöknek elismertessenek, a kir. közjegyzőnek visszaküldetnek». Felek figyelmeztettek felebbezési jogkra. Az indokolás közetkező: «Az örökhagyó végrendeletet nem hagyott, tehát a törvényes örökösödés rendjének van helye. Dacára annak, hogy az örökhagyó gyermekei anyjától bíróság által elválasztatott, s bár az örökhagyó a kiskorúakat magáénak el nem ismerte, azok örökösödési joga meg nem csorbítható, mert a kiskorúak az anyakönyvi bejegyzés szerint mint törvényes gyermekek apjuk nevét viselik s az örökhagyó azok törvénytelenitése iránt a pert meg nem indította s így jogerős birói ítélet nélkül azok törvényes gyermekeknek vélelmezendők s mint ilyenek törvényes öröklési joguktól meg nem foszthatok, annál kevésbé, mert az anya gyermekei örökösödési igényét fentartotta.» Ezt a véghatározatot az oldalági igénylők megfelebbezték, de elutasittattak, ami jogerőre emelkedvén, a hagyatékbiróság az oldalági örökösödési igénylőket a kiskorúak ellen perre utasította. Kétségtelen, hogy jelen esetben a formaságok miatt nagy anyagi igazságtalanságok mondattak és jogelvek sértettek meg ! Beigazolt ténynek vehető, hogy kérdésben forgó kiskorú