A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 50. szám - A kártalanítási eljárás tekintetében a B. P és az osztrák javaslat közötti ellentétről - Az uj bányatörvény-javaslat kritikája. 3. [r.]

Huszonhatodik évfolyam. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. 50. szám. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendó'k. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) HETILAP AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE. A MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNY; Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MÓR dr. ügyvédek. Budapest, 1907. december 15. Előfizetési árak: Megjelen minden vasárnap. Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre ... 4 korona Fél « ._ 8 « Egész • _ IC « Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalvány nyal küldendők. TARTALOM : A kártalanítási eljárás tekintetében a B. P. és az osztrák javaslat közötti ellentétről. Irta ( zipott György, nagyszebeni kir. törvényszéki biró. — Az u; bányatörvényjavaslat kritikája. Irta Fehér Manó dr., oravicabányai ügyvéd. — Viszásságok a feltételes szabadonbocsátás kérdésénél. Irta Ö d ön fi Miksa dr., budapesti ügyvéd. — Szemelvények az alkalmazott jog köréből. Irta Grósz Mór dr., Nyitrán. — A büntetőjog válsága a XIX. század három utolsó évtizedében Irta Pessina Henrik dr., ny. olasz kir. igazságügyminiszter, nápolyi egyetemi tanár. — Sérelem. (Kakukfiak törvényes öröklése az apai javakban. Irta Csorba Géza, szeghalmi kir. közjegyző) — Irodalom. (Nyáry József: Tözsde-Almanach az 1908. évre ) — Vegyes. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. Kivonat a Budapesti Közlönyből. A kártalanítási eljárás tekintetében a B. P. és az osztrák javaslat közötti ellentétről. Irta CZIPOTT GYÖRGY, nagyszebeni kir. törvényszéki biró. Az ártatlanul elitélt és fogságot szenvedett egyének rehabilitálása felől legrégibb törvényeink is gondoskodtak, ez azonban csupán a sértett becsület helyreállításában állott, mig az ugynevezett anyagi kártalanítás szükségességét először - 38 évvel ezelőtt — a külföldi törvényhozások egyike : a würtembergi ismerte fel; azóta egy-két állam követte a példát, mig végre a lovagias magyar nemzet sem térhetett ki előle. így jött létre az 1896: XXXIII. t.-c. XXXI. fejezete, mely a kártalanítás feltételeit, az ártatlanul szenvedett előzetes letartóztatás, vagy vizsgálati fogság, a szabadságvesztés-büntetés és pénzbüntetés esetében annak módját, az igény érvényesítésének határidejét, a hozzátartozókra való áthárulás eseteit, az igény megállapítása iránti eljárást részletesen szabályozza s meghatározza azokat a korlátokat is, amelyek az igény érvényesítését kizárják. Ezeket a rendelkezéseket ezúttal érinteni nem akarom, csupán reá akarok mutatni arra a szerintem feltűnő ellentétre, amely a magyar törvény és a törvényhozás előtt levő osztrák javaslat között van s amelyből megállapíthatjuk, hogy a magyar nemzet humanitása s jogérzéke, igazság iránti szeretete az osztrákét messze felülhaladja. A B. P. 580. §-a szerint a kártalanítási igény kiterjed készpénzbeli kárpótlásra, a lefizetett pénzbüntetés és bűnügyi költség visszafizetésére, az elkobzott tárgyak értékére és annak a munkának tiszta jövedelmére, melyet az elitélt a szabadságvesztés tartama alatt kiérdemelt, mig ezzel szemben az osztrák javaslat csak a vagyoni kár megtérítésére ad az igénylőnek jogot. A B. P. továbbá a kártalanítást, ugy az előzetes letartóztatást, mint vizsgálati fogságot szenvedett, valamint az elitélt számára is megadja s az elszenvedett szabadságvesztés tartalmát nem érinti, holott az osztrák javaslat az előzetes letartóztatás esetén egyáltalában, vizsgálati fogság esetén pedig, ha az 8 napnál hosszabb ideig nem tartott, kizárja a kárpótlási igény érvényesítését. Egyébként főbb elveiben az osztrák javaslat — csekély kivétellel — a miénkkel megegyezik. Kétségtelen, hogy a B. P. is állit fel korlátokat, ezek azonban joggal nem kifogásolhatók, mert mind arra irányitvák, hogy csakis az ártatlanul elitéltek és az önhibájukon kivid előzetesen letartóztatott, vagy vizsgálati fogságba helyezett egyének jussanak kárpótláshoz; s hogy a törvény szelleme a tettes érdekeit figyelembe vette, kiviláglik abból, hogy az elévülési igény határidejének meghatározásában más törvényhozásoknál szabadabb irányt találunk s az igény fennforgásának megállapítására a Kúria hivatott. A magyar törvényhozás messzemenő garanciákat nyújtott a kártalanítási igényjogosultaknak s a kárpótlást nemcsak a | vagyoni érdekre szorította s nem tett különbséget abban a Lapunk mai száma tekintetben, hogy a vizsgálati fogság hosszabb vagy rövidebb tartamu-e *? A B. P. ilyetén rendelkezésében a helyes jogérzék megnyilatkozása, a meghurcolt egyén becsületének honorálása és az anyagi kár helyreállítása van lefektetve, melynél nem az állam pénzügyi érdeke, hanem az volt döntő, hogy annak az egyénnek, aki ártatlanul a bűncselekmény elkövetésének gyanúja miatt, az állammal, mint büntető hatalommal jogviszonyba került, tehát közérdekből a saját személyét dobta áldozatul, oly elégtétel nyújtassák, mely a társadalom körében megnyugvást s az állam törvényes intézkedése iránt tiszteletet és bizalmat eredményezzen. Emberi tévedésektől a legtapintatosabb nyomozó hatóság, vizsgáló közeg, vagy a bíróság sem lehet ment ; a körülmények összejátszása néha annyira szembeötlő, hogy a tévedés következményei el nem kerülhetők s bár azok de facto helyre nem állíthatók, mégis a megsértett érdek lojális orvoslása legtöbb esetben megbecsülhetlen kárpótlást nyújt a meghurcolt egyén és családja részére. Igaz ugyan, hogy a Kúria álláspontja egy idő óta eltér a kezdetben elfoglalt iránytól, amennyiben eleinte az igény megállapítását csupán a kártalanítási jogalap igazolása- és a kizárt ok fenn nem forgásától tette függővé, mig jelenleg a megszüntető határozat, felmentő vagy marasztaló Ítélet előzményeit képező gyanuokokat teszi vizsgálat és mérlegelés tárgyává, amelyek pedig az eljárt ítélkező bíróság, nem pedig a Kúria hatáskörébe tartoznak, mindamellett a kártalanítási igény igazságos kielégítése elől legfőbb bíróságunk el nem zárkózik. Jogállamban élünk; a büntető hatalom érvényesitésénél a jogalany csak oly esetben lehet perjogi személy, ha meghurcoltatása következtében az állam is hoz elegendő áldozatot. És amint a tettes perbevonását a közérdek indokolta, az állam részéről való expiálás csak a közérdeken kell, hogy nyugodjék. A B. P.-ben ez a közérdek a lehető leglojálisabban van kielégítve, mig az osztrák javaslatnál a közérdek rovására az állam omnipotentiája érvényesül. Ezért állítom, hogy a kártalanítási kérdést illetően az osztrák javaslat humánitás, jog és igazságérzet szempontjából a mi törvényükkel versenyre nem kelhet. Az uj bányatörvény-javaslat kritikája. Irta FEHÉR MANÓ dr., oravicabányai ügyvéd. (Folytatás.*) Xiv. A tervezet IV. cime a bányatulajdonra vonatkozó szabályokat tartalmazza. Ezek a szabályok a tervezet legfontosabb részét alkotván, egészben véve megfelelnek a modern jogfejlődés követelményeinek, s azért eltekintve egyes apróbb részlet- és szövegezési kérdéstől, alig eshetnek érdemleges kifogás alá. Magától értetődik azonban, hogy én mint a kőszén szabaddá tételének a híve, a termelési jutalékra vonatkozó rendelkezéseket az egész vonalon, tehát itt is kihagyatni kívánom. Különösen kiemelendőnek tartom itt az uj javaslatnak a határjelzésre vonatkozó rendelkezéseiben foglalt ujitást, mely szerint a határjelzés csak kérelemre, még pedig vagy magának a bányatulajdonosnak a kérelmére, vagy pedig a szomszédos vállalkozónak a szorgalmazására lesz elrendelhető. Hivatkozom egyébiránt a jelen lap f. évi november hó 24-én megjelent 47. számában közölt bányajogi cikkemre, amelyben ezzel a kérdéssel bővebben és kimerítőbben foglalkozom. *) Előző közlemény a 49. számban. 12 oldalra terjed.