A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 47. szám - Állandó szabálytalanságok büntető ítéletek kihirdetése, a jogorvoslatok bejelentése és elfogadása, valamint a jogerős itéletek foganatosítása körül. 2. [r.]

346 A JOG §. a 12 holdon felüli gazdáknak azt a kedvezményt nyújtja, hogy gazdasági felszereléseik bár lefoglalhatok, de március hó lő-tó'j november 15-ig terjedő' időben árverés alá bocsájthatók ne legyenek. Szerinte ez igen mélyen érinti a forgalmi hitelviszonyokat. Az utóbbi évtizedben a legtöbb panasz a gazdasági társadalom köréből éppen a miatt hangzott el, hogy a gazdáknak személyi hitele nincsen. Ez a kedvezmény nem is áll érdekében azon földtulajdonosoknak, akik ingatlanaikat bérlet utján jövedelmeztetik, sőt ezekre nézve káros is lenne, mert nagyon megkötné a tulajdonos kezét a bérlővel szemben. Ne ott kívánjanak a gazdák kivételes rendelkezéseket, ahol a minden embert egyformán terhelő magánjogi kötelezettségek teljesítéséről van szó, hanem igenis helye van a gazdák jogos törekvésének, a közhitel, a termelési, értékesítési és forgalmi viszonyok berendezésénél és alakításánál. Helyesli előadó a javaslat indokolását arra nézve, hogy az ingatlanok elárverezése tekintetében nem állapított meg kiméleti időt, mert ez a jelzáloghitelre csakis káros befolyással lehetne. Az ingatlanok értéken alól eladásának megakadályozására felvetette azt az eszmét, hogy a kincstár képviselőjének részvétele és közreműködése nélkül ne lehessen megtartani ingatlan árverést; és a kincstár képviselője köteleztessék az ingatlanok forgalmi értékének megfelelő hányadáig vételi ígéretet tenni. Ha így az ingatlanok nagy része az állam kezébe jutna el, lehetne kérni az állami támogatás melletti parcellázás létesítését is és ezzel a kisemberek földéhsége részben kielégíthető lenne. Fodor Ármin kir. táblabíró reflektált azokra az ellenvetésekre, melyek a javasiat ellen (elhangzanak. Arról ő is meg van győződve, hogy minden bajt a javaslat nem orvosol, de az nem ok arra, hogy az egész javaslat felett pálcát törjünk, mint azt azok teszik, kik a novellánál az uj törvényt szivesebben látták volna. A felszólalók többségével szemben szóló abban a nézetben van, hogy a mai végrehajtási aljárás az adóssal szemben könyörtelen. Ha igaz volna, hogy a hitelező helyzete siralmas, nem fejlődött volna a hitel negyedszázad alatt mai fokára. A kultúra fejlődése az adós helyzetének jobbítására vezet. Ami a felvetett egyes eszméket illeti, mint pl. a végrehajtási kérvény megszüntetése, a végrehajtói állás államosítása, a végrehajtási váltójog eltörlése, a singuláris s az universális végrehajtásnak egymáshoz közelebbvitele, a distinctio a marasztalási causa szerint, stb. ezeket elvileg ő is helyesli, de mind e problémák megoldása nem foghat helyt a legégetőbb bajok megszüntetésére irányuló novelláris módosítás alkalmával. Dr. Márkus Dezső előadó is elébe helyezi a kódexet a novellának és minthogy a javaslat által enyhíteni célzott bajok tűrhetetlenek, időlegesen a novellával is megelégszik. Annak azonban nem látja akadályát, hogy a végrehajtási állás már most államosittassék, hogy a közigazgatási végrehajtás a birói végrehajtással egyenlősittessék, s hogy a személyi végrehajtás megengedtessék. Ezzel a jogászegylet a vitát befejezte, mely számos, a törvényhozásra nézve is hasznos eszmét vetett fel. A büntető novella. Az igazságügyi bizottság f. hó 19-én tartott ülésén foglalkozott a büntető novellával Holló Lajos elnöklete alatt. Jelen voltak Günther Antal miniszter, Meskó László, löry Gusztáv államtitkárok és Szász Béla osztálytanácsos. Elnök bejelenti, hogy Markhot Aladár lemondott a jegyzői tisztről. A bizottság Heinrich Antalt választotta meg jegyzővé. A második paragrafusnál Petrogally Oszkár az 1. pont kihagyását javasolta. A bizottság a szakaszt változatlanul elfogadta. A negyedik paragrafusnál Petrogally Oszkár azt a módosítást ajánlja, hogy a paragrafus utolsó mondata kihagyassék, amely szerint a felfüggesztett ítélet végrehajtható abban az esetben is, ha az uj bűnvádi eljárás során a bíróság a főtárgyaláson felmentő ítéletet hozott azon okból, mert a magáninditvány visszavonatott. Csizmazia Endre előadó ellenzi a módosítást. Visontai Soma helyesli Petrogally módosítását. Bizony Ákos a paragrafus változatlan fentartását kívánja. Günther Antal igazságügyminiszter a szakasz változatlan elfogadását kéri. Bakonyi Samu a Petrogally indítványát ellenzi. A bizottság a paragrafust Heinrich és Bizony Ákos stiláris módosításával fogadta el. Az 5—9. §-t változatlanul elfogadták. A 10. §-nál Nagy Dezső stiláris módosítását elfogadták. A 11—15. §§-t változatlanul elfogadták. Az I. fejezet végén Szivdk Imre utal az 1883. évi I. törvénynek azon paragrafusára, amely szerint a nyereségvágyból elkövetett bűncselekményért elitélt egyén közhivatalt nem viselhet. Szeretné, ha minálunk is meg lenne adva a lehetőség arra, hogy aki megbűnhődött, az anyagi kárt visszatérítette, hosszú időn keresztül kifogástalanul élt, az rehabilitáltassék. A jelen törvény humanitárius és kéri a minisztert, vegye figyelembe ezt az eszmét. Günther Antal igazságügyminiszter kijelenti, hogy az igazságügymiuisztérium már foglalkozott ezzel a kérdéssel, a kodifikácionális osztály már dolgozik is ilyen irányú javaslaton és azt hiszi, hogy ez a kérdés, amely szerinte szoros kapcsolatban van a napirenden levő javaslattal, legközelebb megoldást fog nyerni. Visontai Soma a gyermekvédelmi intézkedéseket ajánlja a miniszter figyelmébe. Günther Antal miniszter kijelenti, hogy e tekintetben a belügyminiszterrel állandóan kontaktusban van és azok a gyermekvédelmi intézkedések, amelyekről már az igazságügyi bizottság mult ülésén tett említést, a közel jövőben megvalósulást nyernek. 15. §-t változatlanul, a 16. §-t Czizmazia Endre stiláris módosításával fogadták el. A 17. §-náI hosszabb eszmecsere volt, amelyben Visontai Soma, Nagy Rezső, Bakonyi Samu, Csizmazia Endre, Petrogally Oszkár vettek részt és a bizottság kimondotta,hogy l.a dorgálás, 2. próbára bocsátás, 3. a javitó-intézetbe utalás nem büntetés. A 18. §. második bekezdését Csizmazia Endre előadó javaslatára kihagyták és teljesen újra szövegezték. A 19. §-nál Visontai Soma a dorgálás szabatosabb kodifikálását óhajtotta. A bizottság a szakaszt változatlanul elfogadta. A 20. és 21. §. változatlan elfogadása után a 22. §-nál Nagy Dezső sürgeti a gyermekek biróság előtti védelmének inj tézményes szervezetét. Günther Antal miniszter előadja, hogy abban a tervezetben, amelyet a belügyminiszterrel egyértelmüleg az egész országra kiterjedően kontemplál, meg fog tenni minden intézkedést a bűnügyi védelem tekintetében is A 26. §-nál Visontai Soma indítványára kimondották, hogy olyan esetekben, amikor a törvény államfogházat szab ki, a fiatalkorú bűnös sem ítélhető el közönséges fogházra. A 41. §-nál Bizony Ákos indítványára a fegyházbüntetést mellőzték. Bakonyi Samu a rágalmazási szabályoknak egyirányú kiegészítését szeretné, főleg a kereskedői hitel elleni támadások szempontjából. A büntetőtörvénykönyv revíziójánál a magyar nemzeti egység elleni támadás szigorúbb büntetése irántok mielőbb javaslatot kellene előterjeszteni. Úgyszintén büntetni kívánja azokat a köztisztviselőket, akik a törvényhozásilag meg nem szavazott adók beszedését és újoncok előállításánál hivatalos funkciót teljesítenek, mint ahogy azt már az 1843-iki büntető javaslat tárgyalása alkalmával Deák Ferenc és társai különvéleménye javasolta. A bizottság ezeket a javaslatokat az általános revízió kere" tébe utalta. Külföld. Külföldi irodalom. Hagströmer: iSvensk Straffrátt>. Sjunde Háftet (Andra Bandets Andra Háfte). Upsala, 1907. (Hagstömer: «Svéd büntetőjog*. Hetedik füzet. A második kötet második füzete.) A világhírű svéd büntetőjogász, Hagströmer János upsalai egyetemi tanár, fenti cimü munkájának immár a második kötete jelenik meg. Az első kötet — amelyről lapunk mult évi szept. 30-iki számában részletesen beszámoltunk — a büntetőjog általá nos, a most megkezdett második kötet pedig, a különös részét tartalmazza. Ennek az előttünk fekvő második füzete, a személy elleni bűncselekményeket tárgyalja. Kitűnő alapossággal fejtegeti az illusztris szerző a szándékos bűncselekmény fogalmát, a tettes szándékosságát s ezekkel kapcsolatban a szándékos ölési deliktumokat. Különös figyelemmel fejtegeti a mérgezés (förgiftning) bűncselekményét, amely a középkori svéd kriminalitásnak egyik leggyakoribb esete volt. Végül részletes fejtegetését találjuk a