A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1907 / 47. szám - Reformeszmék
Huszonhatodik évfolyam. 47. szám. B u d a p e s vjW7. november 24^ Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Ruáolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) HETILAP a IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE. A MAGYAR ÜGYVÉDI. BÍRÓI, ÜGYÉSZÍ ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MOR dr. ügyvédek. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre 4 korona Fél « ._ 8 « Egész • _ 16 « Az előfizetési pénzek legcélszerűbben btírmentesen postautalványnyai küldendők. TARTALOM : Reform-eszmék. Irta R. Gy. jb. Hatvan. — A birói fizetésrendezés kérdéséhez. Irta egy b i r ó. — A bányamértékek ki • cövekelése. Irta Fehér Manó dr , oravica-bányai ügyvéd. — A részvények lebélyegzése. Irta Keleti Ferenc dr., szolnoki ügyvéd. — Állandó szabálytalanságok büntető ítéletek kihirdetése, a jogorvoslatok bejelentése és elfogadása, valamint a jogerős Ítéletek foganatosítása körül. Irta T ó t h György dr.. ügyvéd, kir. albiró, kolozsvári ítélőtáblai tanácsjegyző. — Belföld. (A Magyar Jogászegylet ülése. — A büntető novella.) — Külföld. (Külföldi irodalom. Irta T h ó t László dr.) — Nyilt kérdések és feleletek. (A hagyatéki eljárás köréből. Irta K. Fejér Vilmos, temesvári kir közjegyzőjelölt.) — Sérelem (A kassai ítélőtábla figyelmébe. Irta S i r i u s.^ — Vegyes. MELLÉKLET : Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlönyből. Yv Reformeszmék. Irta R. GY. jb. Hatvan. Mindazt méltatva, ami a bírósági szervezet reformjára vonatkozólag az utolsó időben terveztetett és javasoltatott, ahhoz a gyakorlatból merített tapasztalataim alapján még néhány ötlettel hozzájárulni óhajtok. I. Abból kiindulva, hogy a bíróságok munkaköre : 1. a szorosan vett bíráskodásra vagyis vitás kérdésekben való ügydöntésre, 2. tanúsításra, vagyis nem vitás tények törvényes voltának megállapítására, 3. kezelésre vagyis bizonyos állapotok vagy viszonyok nyilvántartására és a bírósági szellemi munkájának technikai feldolgozására terjed ki; itt csupán a kir. törvényszéki és járásbirósági jogszolgáltatási ügykörre szorítkozva kiemelem, hogy a két fórum munkatér he lényegesen eltérő. A kir. törvényszékeknél nemcsak az itélő bírák, hanem azok segédei is túlnyomóan szellemi szakmunkával vannak elfoglalva. Ismert tény, hogy ott a jegyzők, sőt az ügyesebb joggyakornokok is gyakran ügydöntő határozatok szerkesztésével és az ülésekben perek előadásával foglalkoznak, a kezelés pedig a törvényszéki ügyvitelnél a birói ténykedést csak igen csekély mértékben veszi igénybe. A kir. járásbíróságoknál ellenben az itélő birák szorosan vett bíráskodási funkciója aránytalanul kevesebb mint a tanúsítási (1905. évben a 3 milliót meghaladó befejezett ügy közül 121,388 polgári és 115,395 büntető, összesen tehát csak 23(5,784 lett Ítélettel ellátva) a segédszemélyzet pedig kivétel nélkül olyan munkát végez, amelyet intelligens kezelőkre bátran lehet bizni és a szorosan vett kezelés a járásbirósági ügyvitelnél annyira közvetlenül áll kapcsolatban a szellemi munkával, hogy a biró figyelmét állandóan leköti. Mindebből azt a conclusiót vonom le, hogy a munkaerő e két fórumnál lényegesen megkülönböztetendő. Az egyéni hajlam — a kiválóan jó és kiválóan rossz anyagtól eltekintve — a munkásoknál általában két irányban nyilvánul. Vannak, kik igen alaposan, de nem elég gyorsan, és viszont olyanok, akik igen gyoruan, de nem elég alaposan dolgoznak; továbbá jellemző, hogy az önállósági érzet inkább a gyors elhatározásra, az alapos tudás pedig a töprenkedésre való hajlammal kapcsolatos. Szem előtt tartva tehát azt az axiómát, hogy az alsó fórumnál a gyors és lehetőleg alapos, a fölsőbbnél pedig az alapos és lehetőleg gyors munka a kívánatos, arra utalok, hogy törvényszéki és járásbirósági funkaonáriusok kiválasztásánál a jelzett egyéni hajlamokJehetöleg figyelembe veendők. II. Minthogy a bíróságoknál az előléptetési viszonyok most már valamivel javultak és feltehető, hogy a jogvégzettek közül a jobb anyag fog ezentül e pályára aspirálni; továbbá, minthogy a bíróságok kifogástalan funkcionálása főleg attól függ, hngy a funkcionáriusok a legjobb gyakorlati kiképeztetés után kiki a maga helyére kiválasztva alkalmaztassanak, ennek elérhetőségéhez szükségesnek találnám, hogy a joggyakornokok a közszolgálatot a kir. járásbíróságoknál megkezdve, innen előléptetés mellett mint jegyzők a kir. törvényszékekhez kerüljenek. Az a csekély számú albirói kar, ami ezentúl még maradni fog, mind a kir. törvényszékeknél mint előadó biró volna alkalmazandó. Ebben az iskolában lenne megbírálandó az anyag a szerint, hogy a járásbirósági vagy törvényszéki biró szolgálatra alkalmas. Nehogy azonban a törvényszéki elnök, illetőleg a törvényszék kandidáló bizottsága jogos önzésből a legjobb anyagot magának tartsa meg, a gyengébbet pedig a járásbíróságokhoz protegálja ki, szükséges volna, hogy a járásbirói állások betöltésénél lehetőleg az érdekelt járásbíróság és minden esetre a törvényszék székhelyén lévő járásbíróság vezetője a kandidáló ülésben részt vegyen. A kezelő személyzet eddig rendszerint a telekkönyvi és betétszerkesztői szakdijnoki állományból kerül ki. Ez nem helyes rendszer. Célszerűbb volna, ha a bíróságoknál alkalmazott dijnokok egy évi szolgálat és az úgynevezett «Ertesitő» elnyerése után ugy, mint a telekkönyvi szakban egy könnyebbség kedvéért a törvényszék kebelében alakulandó bizottság előtt — melyben azonban mindenkor egy járásbiró is részt venne — kezelő szakvizsgára bocsáttassanak és ott az irányban, hogy csak törvényszéki vagy egyúttal járásbirósági kezelői munkára is alkalmasak, mert eltekintve a járásbirósági speciális ügyviteltől, a járásbirósági jó kezelői képesség nagyobb intelligenciát és főleg több önállóságot igényel mint a törvényszéki — legalább kezdetben, — utóbbi esetben pedig még az irányban is, hogy a kandidátus a fogalmazói munkára is képes — minősitendők. Jelenleg a kir. járásbíróságoknál alkalmazott kb. 1,400 biró mellett összesen kb. 350 jegyző és 200 joggyakornok, összesen tehát 550 segéd működik. E szerint tehát közel 1,000 biró segéd nélkül dolgozik. Ha minden biró mellé a jegyzői irodát vezető kezelőn kivül egy a fogalmazói munkára képes segéd (legyen az joggyakornok, irnok vagy vizsgázott dijnok, utóbbi anyag azért jobb, mert állardó) volna beosztva és ha igy a biró a contradictorius ügyekben való ügydöntő tevékenysége mellett a segéd által feldolgozott folyó munkának csupán revíziójával volna terhelve, akkor a mostani ügyforgalom mellett a járásbíróságoknál a birák számát 30—40 százalékkal akasztani — az uj perrendtartás életbe léptetése után pedig a mostani létszámmal a jóval nagyobb munkaterhét győzni lehetne. Ahhoz azonban, hogy a segédszemélyzet hasznavehető és megbízható munkát végezzen, szükséges volna, hogy ennek részére egy a folyó munka elintézésére szolgáló útmutató és mintakönyv kiadassák, mely egyúttal tankönyv gyanánt szolgálhatna a fogalmazói szakra aspiráló kezdőknek a vizsgára való elkészülésnél. De kívánatos volna az is, hogy az igy a birák mellett a fogalmazási szakban alkalmazott s vizsgázott kezelők ambitiójának emelése végett ezeknek egy bizonyos hányadrésze (ugy mint a telekkönyvi szakban) idővel a IX. fizetési osztályba előléptettessék. III. A jelenleg alkalmazásban levő rendszer a birák tevékenységének megbirálásánál — helytelen. Ne azt nézzük, hogy a biró egy napra hány tárgyalást tűzött ki, ne azt, hogy egy évben hány contradictorius tárgyalást tartott és hány érdemleges ítéletet hozott, hanem azt, Lapunk mai száma 12 oldalra terjed.
