A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 46. szám - Állandó szabálytalanságok büntető ítéletek kihirdetése, a jogorvoslatok bejelentése és elfogadása, valamint a jogerős ítéletek foganatosítása körül. 1. [r.]

Huszonhatodik évfolyam. 46. szám. \Budapest, 1907. november \t Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. BZ. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) HETILAP ÁZ Uimm ÉRDEMEK KÉPVISELETÉRE. 1 MAGYAR CClrtHI, BÍRÓI, GGTÉSZI ÉS [flZJEGTZOl KAR ÍÖZLÍNÍE. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MOR dr. ügyvédek. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre ... 4 korona Fél « _ 8 « Egész • IC « Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalványnya! küldendők. TARTALOM: Állandó szabálytalanságok büntető Ítéletek kihirdetése, a jogorvoslatok bejelentése és elfogadása, valamint a jogerős Ítéletek foganatosítása körül. Irta Tóth György dr., ügyvéd, kir. albiró, kolozsvári kir Ítélőtáblai tanácsjegyző. — Az ösztöndij-ügylet jogi tartalma. Irta Dóczi Sámuel dr., budapesti ügyvéd. — A bűnügyi költségek és kártérítés vádelejtés esetén (Bp. 323. §.") Irta K o n c z Mihály dr., csongrádi kir. albiró. — Az akarat szerepe a jogban. Irta Don Alejandro Groizard, fordította Thót László dr.— Belföld (A Magyar Jogászegylet ülése). — Külföld (Osztrák bűnügyi statisztika.) — Irodalom (G a r r a u d : A büntetőjogi uj irányok ) —Vegyes. MELLÉKLET : Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlönyből. Állandó szabálytalanságok büntető ítéletek kihirdetése, a jogorvoslatok bejelentése és elfogadása, valamint a jogerős Ítéletek foganatosítása körül. Irta TÓTH GYÖRGY dr. ügyvéd, kir. albiró, tanácsjegyző a kolozsvári királyi Ítélőtáblán. Büntető igazságszolgáltatásunk semmikép sem áll arányban azzal a legaprólékosabb kérdésekre is kiterjedő széleskörű szakirodalommal, amely az alakiságok precizitását és az anyagi jog alapos kiszolgáltatását van hivatva előmozdítani, fejleszteni és ellenőrizni. Állításom igazolására elegendőnek tartom rámutatni arra a szomorú jelenségre, amelyet — minden más bizonyíték fölemlitésén kivül is — a jogegység érdekében hozott kúriai határozatok tesznek szemlélhetővé, jóllehet az ügyeknek igen csekély része kerül föl a fennforgó törvénysértések konstatálása s esetleges hatálytalanítása végett a m. kir. Kúriához. Ezek a határozatok mutatják, hogy alsóbb bíróságaink az 1880. IX/1-től érvényben levő anyagi büntető törvénykönyvünknek nap-nap után alkalmazott §-ait sem értelmezik a megállapodott gyakorlat dacára ma sem megfelelően és büntető eljárásunk külső képe csak paródiája annak, amit a perrendtartás megkiván. Utalok az ügyészségi megbízottak hatáskörébe utalt teendők mikénti ellátására, a királyi járásbíróságok előtt folyó tárgyalásokra és — egyes kivételektől eltekintve - a törvényszéki főtárgyalásokra. Altalánosságban hiányzik a bünperben eljáró személyek harmonikus, gyors, alapos és mégis legalább némi ünnepélyességet megóvó eljárása. Kivételt képeznek az esküdtszéki tőtárgyalások, mert itt mindenki pózol. Az okokat nincs miért nagyon kutassuk, mert hisz azok kézenfekvők. Nemzeti sajátságunk, hogy minden ujitást végtelen nagy pompával vezetünk be, a külső fényt megadjuk, I de a gyakorlati életbe való átvitelhez hiányzik a kitartásunk, mivel az ünnepségek nem folyhatnak a világvégéig, ünnepség nélkül pedig mi nem tudunk komoly munkára buzdulni. Ehhez járul, hogy bíróságaink tul vannak terhelve és a ' legkényesebb ügyet is kénytelen a biró azzal a gyorsasággal és azzal a fokozott lázassággal végezni, mint a postás az ajánlott levelek adminisztrálását. Ebben van a hiba. A bírói munkálkodást is át akarják gyúrni a bíróság elé került perek és egyének adminisztrálásává. így alapos munkát természetesen alig is lehet várni és pedig annál kevésbbé, mert a bíróságoknál is a stréberségnek teret hódítottak egyesek. Az anyagi jogszabályok helyes alkalmazásán segíteni fog mindenha a felebbezés teljes rendszere, de a birói munkának apasztásához elsősorban és legnagyobb mérvben az járulna hozzá, ha az alsóbb bíróságok különösen az eljárási szabályok I pontos betartására törekednének. Lapunk mai száma Idevonatkozólag rengeteg munkamegtakarítás volna elérhető a büntető ítéletek kihirdetése, a jogorvoslatok bejelentése, illetve elfogadása körül észlelhető fölületes eljárások kiküszöbölése és a perrend vonatkozó rendelkezéseinek szigorú betartása által nemcsak a felsőbb, hanem az alsóbb bíróságoknál is. így a büntető ügyekkel foglalkozó birák még csak azt a csekély fokú figyelmet sem fejtik ki, amelyet ama különbségek igényelnek, amelyek a felebbezés és semmisségi panasz bejelentésére jogosultak között fenforognak és ebből folyóan azt sem méltatják kellő figyelemre, hogy kiknek kell a büntető Ítéletet kihirdetni. Innen származik az a sok fölösleges munka, s még fölöslegesebb perorvoslatok halmaza, ami által a felsőbb bíróságok tul vannak terhelve. Az e tárgyban megjelent értekezésekre való utalás mellett lássuk csak a részleteket. A Bp. 329. rendelkezése értelmében meghirdetett (kézbesített) ítélet rendelkező része és indokolása ellen, nemkülönben a főtárgyaláson felmerült semmisségi okok miatt felebbezésre jogosítottakat a Bp. 383. §-a sorolja töl. A köz-, fő- és pótmagánvádló, vádlott és védője értesülésére a Bp. 302. és 329. §-ai szolgáltatnak alapot. A házastárs és vádlott törvényes képviselője, valamint a vádlott örököse a Bp. 388. §. 4. bekezdése értelmében — tehát anélkül, hogy az Ítéletnek eléitt/tk való kihirdetését igényelhetnék — élhetnek felebbezéssel. A sértett (Bp. 13. §. 8. p.) s illetve a sértett jogutóda a főtárgyalásra a 286. §. értelmében lévén idézendő, kétségtelen, hogy az elsőbirói Ítélet kihirdetését (kézbesítését) — a főtárgyaláson jelen nem volt — igényelheti. (Ugyanígy Balogh I. V. Bp. III. k. 378. lap.) Az elsőbiróságok e rendelkezése ellen vétenek a leggyakrabban. Az ítélet közlésére nézve még a Bp. 330. §. 5. és 6. bekezdésében is találunk intézkedést, de ennek a felebbezés bejelentésére hatálya nincs. Perjogi szempontból közömbös ugyan, de az elsőbiróságoknak kötelességében áll az ítéleteket és határozatokat fennálló rendeletek értelmében az illetékes fölöttes, illetőleg fegyelmi hatóságokkal is közölni. E tekintetben is számos mulasztás észlelhető, habár a vonatkozó rendeletek Marschalkó V. k. 641. lapján föltalálhatok. Lásd még a Bp. 494. §-ának utolsó bekezdését is. Itt kívánom megemlíteni azt a sok vitát provokált és még most is sokat vitatott s nap-nap után felvetődő kérdést, hogy a királyi törvényszékek, illetve kir. ítélőtáblák, ha a közvádló mellett sértett a bűnösség kérdésében szintén felebbezést jelentett be, ma is ellentétes álláspontokat juttatnak kifejezésre. A helyes törvénymagyarázat szerint a Bp. föltételes jogorvoslatot nem ismer, de ha már a törvény az eshetőleges összeütközésről nem rendelkezett, a gyakorlat föladata a kielégítő formulát megtalálni. En azt vélem leghelyesebbnek, ha a Bp. 383. §. III. 2. b) pontjára alapított felebbezés a sértett intenciójának megfelelően és kellő gondossággal akként vétetnék jegyzőkönyvre - ha már közvádló a felebbezést bejelentette: «arra az esetre, ha a kir. ügyész által bejelentett felebbezést a kir. főügyész a II-odbirói ítélet hozatala előtt bármely stádiumban visszavonná, az elsőbirói ítélet ellen felebbezést jelentek be. » Ez volna a legheiyesebb forma, mert sértett föléledő felebbezési jogánál fogva jogorvoslati jogát az ügy befejezésének késleltetése nélkül gyakorolhatná. II. A királyi ítélőtáblák mint II-foku bíróságok ítéleteinek a kihirdetésekor bejelentett semmisségi panaszokra vonatkozóan a kir. ítélőtáblákat az a mulasztás terheli, hogy a Bp. 432. §. 1. bekezdésében meghatározott joguknál fogva a visszautasítandó semmisségi panaszokat csak ritkán utasítják vissza s eme mulasztás következtében a kir. Kúriára nagy munkamennyiség hárul. 12 oldalra terjed