A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 44. szám - Társadalmi ethika és büntetőjog. 3. [r.]

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 44. számához. Budapest, 1907. november 3. Köztörvényi ügyekben. Oly törvényes rendelkezés nem létezik, mely szerint a társ kegyurak kötelezettsége egyetemleges volna. Ily egyetemleges kötelezettség tehát csak szerződés vagy végrendelet alapján állapitható meg. A kegyúri kötelezettség tkvi bekeblezése nem rendelhető el —• ha erre határozott és különös megállapodás nem létezik — mert az ingatlanokkal összekötött kegyúri kötelezettség dologi teher lévén, az, mint ilyen az illető ingatlanokat és illetve azoknak mindenkori tulajdonosait nyilvánkönyvi bejegyzés nélkül is fel­tétlenül terheli és mert a kegyúri kötelezettségből folyó eseten­kint felmerülhető tehernek összegszerű mennyisége előre megha­tározható nem lévén az határozatlanságánál fogva a tkvi rend. 64. §-a értelmében sem bekeblezésnek, sem előjegyzésnek tárgya nem lehet. A m. kir. Kúria : T. Béla dr. ügyvéd által képviselt R. Károly dr., majd ennek elhalálozása folytán R. Farkas dr. besztercebányai r. kath. megyés püspök, mint a szucsányi r. kath. egyház kép­viselője felperesnek M. Pál ügyvéd által képviselt alperesek ellen kegyúri kötelezettség elismerése és jár. iránt a besztercebányai kir. törvényszék előtt folyamatba tett rendes perét 1907. évi október hó 1-ső napján tartott nyilvános ülésében vizsgálat alá vévén, következően ítélt: A másodbiróság ítéletének nem felebbezett azt a részét, amely részint felperest a kegyúri kötelezettségnek a szucsányi 644. és 716. sz. tjkvckben felvett ingatlanokra és a szucsányi 402. sz. tjkvben felvett ingatlanból B. Simon alperest illetett jutalékra való bekebelezése iránti keresetével elutasította, nem érintve, annak előrebocsátásával, hogy mivel a peres kérdés az alpere­sekre nézve egységes eldöntést igényel, a M. Pál ügyvéd által képviselt alperesek felebbezése folytán a másodbiróság ítéletének felebbezett marasztaló rendelkezéseit az 1881 : LIX. t.-c. 35. §-ának 2-ik bekezdése értelmében a nem felebbező alperesek nevében is felebbezettnek tekinti, az idézett ítéletnek felebbezett azt a részét, amely szerint az elsőbirósági ítéletben I—VI. csoport alatt felsorolt alpereseket a szucsányi r. kath. templom, plébánia és iskolaépületek fentartási költségeinek az egyes csoportokra nézve meghatározott arányban való viselésére, csoportonként egy­más közt egyetemlegesen kötelezte, megváltoztatja s az elsőbi­róság Ítéletének azt a rendelkezését, amely szerint a nevezett alperesek a fent megjelölt fenntartási költségekhez való hozzá­járulásra az egyes csoportokra nézve meghatározott arányban az egyetemlegesség mellőzésével köteleztettek, hagyja helyben, mind­azonáltal azzal a közelebbi meghatározással, hogy ezek az alpe­resek az egyes csoportokra eső fentartási költségeket egymás­közt birtokarányban tartoznak viselni. Továbbá a kegyúri kötele­zettségnek az eísőbirói ítéletben — a szucsányi 644. és 716. sz. tkjkvekben foglalt ingatlanok és a szucsányi 402. sz. tkjkvben foglalt ingatlanból a B. Simon alperest illető jutalék kivételével — felsorolt többi ingatlanra és ingatlan jutalékra való bekebe­lezését elrendelő részében mindkét alsóbiróság ítéletéi megvál­toztatja s a felperest a kegyúri kötelezettség tkvi bekebelezésére irányzott keresetével valamennyi alperes irányában elutasítja. A másodbiróság ítéletének felebbezett egyéb rendelkezéseit hely­benhagyja s a felebbezési költséget a felek közt kölcsönösen megszünteti; egyszersmind a felperesi ügyvéd felebbezési munka­diját és kiadását 46 K 20 f.-ben, M. Pál alperesi ügyvéd hasonló járandóságát pedig 69 K. 30 f.-ben saját feleik irányában meg­állapítja. Indokok: Egyetemleges kötelezettség csak szerződés, vég­rendelet vagy a törvény rendelkezései által keletkezhetik. Felpe­res nem is állítja, hogy az alperesek, akiket a kegyuraság ingat­lanaik után közösen terhel, az egyetemleges kötelezettséget az egyház irányában szerződésileg magukra vállalták, vagy az egye­temleges teherviselésre végrendeletileg köteleztettek, oly törvényes rendelkezés pedig, mely a társkegyurak egyetemleges kötelezett­ségét megállapítaná, nem létezik. Ennélfogva és tekintettel arra is, hogy a kegyurasággal terhelt ingatlanokra vonatkozó birtokviszonyok időközben meg­változván s az ingatlanok számos egyén elkülönített tulajdonába és birtokába menvén át, az egyes aránylag csekély terjedelmű és értékű ingatlan részek tulajdonosainak egyetemleges megterhelése a méltányossággal sem egyeztethető össze: a másodbiróság Ítéle­tének azt a részét, amely szerint az elsőbirósági ítéletben meg­állapított csoportokba osztott alpereseket a templom, plébánia és iskolaépületek fenntartási költségeinek az egyes csoportokra nézve meghatározott arányban való viselésére egymásközt egye­temlegesen költelezte, meg kellett változtatni s az elsőbirósági ítéletnek az egyetemleges kötelezettséget mellőző rendelkezését helybenhagyni, mindazonáltal azzal a közelebbi meghatározással, hogy az egyes csoportokba osztott alperesek az illető csoportra eső fentartási kötségekhez egymásközt birtokarányban tartoznak hozzájárulni, és pedig együtt az egyes csoportok szerinti arányban azért, mert alperesek nem tagadták, hogy a kegyurasággal terhelt összes ingatlanoknak az egyes' csoportokba sorozott ingatlanok együtt az ezekben a csoportokban megjelölt hányadrészét teszik. A kegyúri kötelezettség tkvi bekebelezését illetőleg mindkét alsóbiróság Ítéletének megváltoztatásával felperest a bekebelezés iránt előterjesztett kereseti kérelmével el kellett utasítani, mert a kegyúri kötelezettség nyilvánkönyvi bejegyzésének kérdése tör­vényileg szabályozva nincs s ebben a kérdésben törvényes gya­korlat sem fejlődött ki és mert az ingatlannal összekötött kegy­úri kötelezettség dologi teher lévén, az mint ilyen az illető ingat­lanokat s illetve azoknak mindenkori tulajdonosait nyilvánkönyvi bejegyzés nélkül is feltétlenül terheli s ennélfogva annak tkvi biztosítására szükség nincs, mert továbbá a kegyúri kötelezettségből folyó, esetenként felmerülhető tehernek összegszerű mennyisége előre meghatároz­ható nem lévén : az határozatlanságánál fogva a tkvi rendt. 64. §-a értelmében sem bekebelezésnek, sem előjegyzésnek tárgya nem lehet. Ha ugy a végrendelet, mint az osztályos egyesség szerint az örökösödési és az utóörökösödési jog meg nem terhelhető, és ez telekkönyvileg is feljegyeztetett, ugy az utóörökös jogelődének az ezen feljegyzés után jóval későbbi adósságáért zálogjog-be­jegyzésnek helye nincs. Téves ezért alpereseknek azon jogi álláspontja, hogy a bejegyzett zálogjog csak az alaki jog szerint mutatkozik szabálytalannak, ellenben az anyagi jog szerint érvényes. A magy- kir. Kúria (1907. évi szept. hó 6-án 4,4V(."j. P. sz. a. B. L. dr. ügyvéd által képviselt V. V. felperesnek, nem véde­kezett B. B., R. J. l.-rendü ; M. J. dr. ügyvéd ál*al képviselt T. S.-né R. H., II., Dr. M.J.-né R.L. III., S. E.-né R. I. IV., Dr. D. I.-né R, J. V.; s az ismeretlen örökösök képviseletére kirendelt ügy­gondnok, H. L. dr. VI.-rendű alperesek ellen zálogjog kitörlése iránt) következő ítéletet hozott: A kir. Kúria, annak kiemelésével, hogy az 1881 : LIX. tör­vénycikk 35. §-a alapján a II. — V.-rendű alperesek felebbezéséhez a nem felebbező I. és VI.-rendű alperest csatlakozottnak tekinti, a másodbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Tévesen vitatják a védekező alperesek, hogy a jogelődük javára bejegyzett zálogjog csak az alaki jog szerint mutatkozik szabálytalannak, ellenben az anyagi jog szerint, mely szerint az megbírálandó, érvényes. Téves alperesek ezen jogi álláspontja azért, mert I. V. J.-nak 1H61. évi november hó 6-án kelt végrendeletének 1. pontja nem hagy fenn kétséget az iránt, hogy örökhagyó, a hagyatékát képezett vagyon felerészére a felperest korlátlanul, másik felerészére pedig V. M.-t azzal a korlátozással rendelte örökösül, hogy halála után ez a vagyon­hányad V. S. K.-ra szálljon; azon esetre pedig, ha V. S. K. leszármazók nélkül és felperest megelőzően halna el, akkor a vagyonnak ez a felerésze is, vagyis az egész hagyaték a felperest illesse; és mert az egyenlő arányban kirendelt két örökös, t. i. felperes és V. M. közt, a végrendelet intézkedéséhez képest, 1862. évi szeptember hó 16. napján létrejött osztályos egyesség alapján Abaujmegye törvényszékének 1862. évi október hó 15-én 2,393. sz. alatt kelt örökösödési bizonyítványa szerint a felperes és V. S. K. utóörökösödési joga a V. M.-t illette, s ugy a vég­rendelet, mint az osztályos egyesség szerint meg nem terhelhető vagyonhányadra biróilag is elismertetett, s ugy az utóörökösödési jog, mint a terhelési tilalom telekkönyvileg is feljegyeztetett; következőleg ezen feljegyzés után jóval későbben V. M. adós­ságáért, alperesek jogelőde javára, a per tárgyát képező zálogjog bejegyzésének helye nem volt. Ezekből kitünőleg az alperesek jogelőde által szerzett jelzálogjog nemcsak alakilag, hanem az anyagi jog szerint is kezdettől fogva érvénytelen lévén, annak kitörlése helyesen rendeltetett el s a kereset megítélésére a V. M. és V. S. K. között az J862. évi szeptember 16-án kelt osztá­lyos egyesség létrejötte után 1874. évi január hó 8-án keletkezett egyesség, illetve lemondási nyilatkozat azért nem képez akadályt, mert ez a későbbi egyesség a felperes hozzájárulása nélkül jött létre, következőleg az felperesnek végrendeleti, szerzett jogait nem sértheti és mert a kifejtettek szerint s annak folytán, hogy V. S. K. lemenő örökösök nélkül, s ugy felperest, mint V. M. megelőzően halt el, felperes a V. M.-re hagyott vagyonhányadra nem a törvénynél fogva, hanem a végrendelet s osztályegyesség

Next

/
Oldalképek
Tartalom