A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 43. szám - Színházi jogunk. 18. [r.] - Az elidegenítési tilalom

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 43. számához. Budapest, 1907. október 27. Köztörvényi ügyekben. Eladót szavatosság terheli, hogy vevő az eladott dolog birtokában megmaradhasson és az ingatlan vevő nevére bekebeleztessék. Az esetben azonban, ha a vevő tudja azt, hogy az adás-vétel tárgyát képező ingatlan nem áll az eladó nevén, hanem telekkönyvileg harmadik személy tulajdonát képezi: egyéb megállapodás hiányában a. vevő, ha az általa is ismert tkvi akadály el nem háritható, csak a szerződéstől való elállásra van jogositva, de arra nincs igénye, hogy az ingatlannak birto kában való megtartása mellett" addig, amig az eladó az ingatlant telekkönyvileg átírható állapotba hozza és a bekebelezésre alkalmas szerződést adhat, a vételár birói letétbe való helyezését is követelje. A szabadkai kir. törvényszék (1905.évi december hó 23-án 21,383. P. sz. a.) K. E. dr. ügyvéd által képviselt G. I. felperesnek Zs. A. dr. ügyvéd által képviselt G. M. alperes ellen okirat kiállítása iránt következőleg ítélt: Felperes keresetével elutasittatik, s köteleztetik alperesnek 168 K. 80 f perköltséget 15 nap alatt végrehajtás terhével megfizetni. Indokok: Az általános magánjogi gyakorlat szerint, ha adásvétel tárgyát oly ingatlan képezi, amely az eladó nevén nem áll, a vevő követelheti ugyan, hogy az eladó az ingatlant telekkönyvileg átiratható állapottá helyezze és bekebelezésre alkalmas szerződést adjon, azonban ennek nem teljesítése esetén a szerződés felbontásához van joga, s azt követelheti, hogy az eladó az ingatlan visszavétele ellenében a vételárt fizesse meg, esetleg az ingatlan időközi értékemelkedését térítse meg, de arra nem kötelezhető eladó, hogy amikor a vevő az ingatlan birtokában marad, az ingatlan értékét birói letétbe helyezze, minthogy tehát a keresetnek oly értelemben, hogy a bekebelezésre alkalmas okirat kiállításának nem teljesítése esetén alperes 2,000 K-t birói letétbe helyezzen, helyt adni nem lehet, felperes pedig az esetre, ha alperes a kívánt okiratot ki nem állítván, a fennálló jogszabályok által megengedett kötelezettség teljesítése iránt kérelmet elő nem terjesztett, enélkül pedig a kereseti kérelem végrehajthatlan, ennélfogva felperes keresetével elutasítandó, s mint pervesztes a prts. 251- §-a alapján a perköltségekben marasztalandó volt. A szegedi kir. ítélőtábla (1906 évi március hó 9-én 413 P szám alatt) következő ítéletei hozott: Az elsóbiróság ítélete megváltoztatik akkép, hogy az alperes köteleztetik az ó-kanizsai 3,448. sz. tkvi betétben 2,233. hr. sz. a (elvett ingatlan eladásáról szóló, és bekebelezési engedélylyel is ellátott adásvevési szerződést a felperesnek 15 nap alatt átadni mert ellenkező esetben a jelen ítélet fogja a szerződést pótolni Továbbá, ha a felperes leteszi a főesküt arra, hogy nem való, hogy amikor az ó-kanizsai 3,448. sz. tkvi betétben 2,235. h. r. sz. a. felvett ingatlant az alperestől megvette, az alperes azt mondta hogy azt a rendezetlen telekkönyvi állapot miatt nem képes átíratni és nem való, hogy felperes erre azt válaszolta, hogy nem baj, ha a telekkönyv nincs is rendben, majd rendbe hozza ő az ő 3 lánc földjével együtt, arra az esetre az alperes arra köteleztetik, hogy a fent körülirt ingatlant 60 nap alatt telekkönyvileg átiratható állapotba hozza, ennek nem teljesítése esetén pedig a felperes biztosítására 1,800 K. tőkét birói kézhez lefizessen • mely tőke és annak letéti szaporulata mindaddig letétben marad mig a telekkönyvi állapot akkép rendezve nem lesz, hogy a felperes az alperestől nyerendő szerződés, illetve a jelen ítélet alapján tulajdonjogát a peres ingatlanra be nem kebelezheti minek megtörténte után az alperes az 1,800 K tőkét és annak letéti szaporulatát a letéti pénztárból felveheti. Az eskü letétele esetén az alperes a 41 K. 30 f. költség hozzászámitásával 249 K. 90 f. perköltséget is köteles a fent kitett idő és jogkövetkezmény terhével a felperesnek megfizetni. Érdekében áll tehát a felperesnek, hogy ennek az ítéletnek a jogerőre emelkedésétől számított 15 nap alatt a főeskü letétele iránti készségét bejelentse és a kitűzendő határidőben a főesküt le is tegye, mert ellenkező esetben kereseti követelésének a fentebb feltétlenül megítélt részét meghaladó többletével elutasittatik és a perköltség a felek között kölcsönösen megszüntettetik. Indokok: Felperesnek abban a kereseti kérelmében, hogy az alperes az általa felperesnek eladott ingatlan átíratására alkalmas okirat kiállítására köteleztessék, lényegileg az a kérelem is benfoglaltatik, hogy az alperes az ingatlant átírható állapotba is hozza amint a felperes ennek a kérelemnek válasziratában különben is kifejezést adott; és minthogy nem vitás az, hogy az alperes a per tárgyát tevő ingatlant a felperesnek eladta és a vételárt fel is vette; minthogy ekként a felpere szerződési kötelezettségének eleget tett, ebből jogszerűen következik, hogy alperes a maga részéről is tartozik a szerződést teljesíteni; ebből folyólag és mert nem vitás az sem, hogy az eladott ingatlan nem az alperes, hanem harmadik személyek telekkönyvi tulajdonát képezi, az alperesre az a kötelezettség hárul, hogy a felperesnek a vételi ügyletről szerződést adjon és az eladott ingatlant telekkönyvileg átírható állapotba hozza. Az alperes ezzel szemben azt vitatja, hogy szerződést adni nem köteles, mert a véteii ügylet megkötésekor abban állapodott meg felperessel, hogy az ingatlant csak ugy adja el, hogy a telekkönyvi állapotot a felperes fogja rendezni. Ha az alperesnek eme kifogása valónak bizonyulna is, a jelzett kikötésnek okszerűen csak az lehet az értelme, hogy a felperes azt vállalta magára, hogy a jelenlegi telekkönyvi tulajdonosokkal szemben a telekkönyvi rendezést ő fogja szorgalmazni, ami azonban nem menti fel a felperest ama kötelezettsége alul, hogy felperesnek a vételi ügylet megkötését bizonyító olyan okiratot adjon, amelynek alapján az alperes, mint az alperes jogutóda a telekkönyvi tulajdonosok ellen sikerrel eljárhasson és a telekkönyvi állapot rendezése után az ingatlant a saját nevére irathassa. Ebből folyólag az alperest arra kellett kötelezni, hogy a felperesnek bekebelezési engedélylyel ellátott szerződést adjon és ki kellett mondani, hogy annak nem teljesítése esetén a szerződést ez az ítélet fogja pótolni. És most már csak az a kérdés döntendő el, hogy az alperes ezen felül tartozik-e a telekkönyvet is az ingatlan átirathatására alkalmas állapotba hozni, illetve ennek nem lerjesitése esetén a felperest biztosítani. Az alperes erre vonatkozólag az általa a lentiek szerint előterjesztett kifogásnak a bizonyítása céljából tanukra hivatkozott és a felperest főesküvel kínálta meg ; minthogy pedig tanuk vallomása az alperes állítása mellett bizonyítékot nem szolgáltatott és a felperes a főesküt elfogadta, ennélfogva ezt a kérdést az 1868: L1V. t.-c. 221. §-a alapján a felperes részére megítélt íőeskütől függőleg kellett eldönteni. Ugyanis, ha a felperes a főesküt leteszi, az esetre az alperes által vitatott megállapodás bizonyítást nem nyervén, a fentebb már ismertetett szerződésbeli kötelezettségénél fogva tartozik az alperes a telekkönyvet akként rendezni, hogy a vétel tárgyát képező ingatlanra a felperes telekkönyvi tulajdonjogot szerezhessen ; egyúttal figyelemmel arra, hogy az eladót szavatosság terheli abban az irányban, hogy a vevő az eladott dolog birtokában megmaradhasson és az tőle el ne vétessék, figyelemmel arra, hogy a felperes mindaddig, mig az ingatlan nem áll a nevén, ki van téve annak, hogy az ingatlan tőle elvonatik, jóllehet annak vételárát az alperesnek már kifizette, indokolt a felperesnek arra irányuló kérelme is: hogy az alperes, amennyiben szerződési kötelességének a kitűzött 60 nap alatt eleget nem tett, a felperes biztosítására az ingatlannak általa is 1,800 K.-ban elfogadott egyenértékét birói kézhez lefizesse. Ellenben, ha a felperes az esküt nem teszi le, az alperes által vitatott megállapodás bizonyítást nyervén, eme megállapodásnál fogva a telekkönyvi állapot rendezése a felperes kötelessége lévén, ennek folyományakép a felperes a per tárgyát tevő ingatlannak átiratható állapotba helyezését első sorban a telekkönyvi tulajdonosoknál tartozik szorgalmazni, miért is a felperest az eskü le nem tétele esetére a feltétlenül megítéltet meghaladó kereseti többletével elutasítani kellett. A perköltség iránti intézkedés az 1868: LIV. t.-c. 251. §-ához képest ama körülményen alapul, hogy a főeskü letétele esetén a felperes teljesen pernyertes lévén, erre az esetre a perköltségnek az alperes által való viselése indokolt, mig ha a felperes a főesküt nem teszi le, csak részben válik pernyertessé, ami a perköltség megszüntetését teszi indokolttá. A m. kir. Kúria (1907. évi szept. hó 4-én 4,351. P. szám alatt) következő ítéletet hozott: A kir. Kúria a másodbiróság ítéletének azt a részét, mely szerint az alperes bekebelezési engedélylyel ellátott adásvevési szerződésnek 15 nap alatt leendő átadására és a felperesnek megítélt főeskü letételétől feltételezetten az ingatlannak 60 nap alatt telekkönyvileg átírható állapotba hozására köteleztetett, — helyben hagyja, — azzal a kiegésztéssel, hogy a marasztaló ítélet csak abban az esetben fogja az aláírásra alkalmas szerződést pótolni, ha az ingatlan telekkönyvileg az alperes nevén fog állani, — egyébként azonban a 2,000 K., illetve 1,800 K. biztosíték tekintetében a másodbiróság ítéletét megváltoztatja és e részben az elsőbiróság ítéletét hagyja helyben, a perköltséget pedig mindkét alsóbiróság Ítéletének e részbeni megváltoztatásával a peres felek között kölcsönösen megszünteti. Indokok: A másodbiróság ítéletének helybenhagyott része