A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 43. szám - Színházi jogunk. 18. [r.] - Az elidegenítési tilalom

A JOG 313 szabályok lehetnek irányadók. De hol az a határ, amelyen innen ajándék az ösztöndíj és melyen tul nem az r Az kétségtelenül helyes szabály, mely szerint az ösztöndíj értékét meghaladó visszteher mellett ajándékról nem lehet szó. Tehát össze kell mérni ösztöndijat és ellenszolgáltatást. Ha erre van mód, akkor a mérés nem okoz nehézséget. Mivel azonban az ösztöndíjas legtöbbször személyes szolgáltatást köteles teljesíteni, sőt majdnem mindig az ő egyéni képességeire való tekintettel kapja az ösztöndijat, ezért a mérés igen nehéz lesz. És tisztán birói mérlegelésen fog megfordulni az a kérdés, vájjon ajándék, vagy nem ajándék-e az ösztöndíj r Ha az ajándékjelleg e szerint megállapítható lesz, akkor ajándékozással vegyes ügylettel (negotium mixtum cum donatione) fogunk szembeállani és a jogügyletnek egyik része az ajándékozási szabályok szerint, másik része a szolgálati vagy munkavállalási szerzö'dés szabályai szerint lesz elbírálandó. Ezért nem állhat meg egészen a Kúriának egy 1898-as ítélete (15,591), mely az ösztöndíj ajándékjellegét feltétlennek mondja. (Folytatása következik.) Az elidegenítési tilalom. Irta KRUK ZOLTÁN dr. Budapest. Az általános polgári törvénykönyvtervezet 563. §-a szerint elidegenítési tilalmat az átruházó fél csakis a saját visszakövetelési jogának vagy harmadik személynek a tulajdon átruházására vonatkozó követelése megóvására állapithat meg valamely ingatlanra vagy telekkönyvileg bekebelezett jogra vonatkozólag. Ezzel a tervezet kizárja azt, hogy pld. a szülő ismerve gyermekének könnyelmű és gondatlan természetét, őt az anyagi tönkrejutástól megmentse oly módon, hogy öröklendő ingatlanát — (esetleg köteles részének érintetlenül hagyása mellett) — a gyermek élte fogytáig, avagy bizonyos korának eléréséig, tilalommal terhelje s annak könnyelmű elpazarlását meggátolja. Hogy visszterhes ügyleteknél ily tilalomnak az ingatlan megszerzője javára nem igen lehet helye és nincsen célja, az természetes, azonban ingyenes átruházások esetében másként áll a dolog, — egyfelől az átruházó és a kedvezményezett közti viszony folytán, másfelől pedig az ügylet természete következtében. Helyes elv az, hogy sem elidegenítési tilalommal, — (melyben az 566. §. utolsó bekezdése szerint a terhelési tilalom is bennfoglaltatik) — sem terhelési tilalommal senki hitelezőit meg nem akadályozhatja abban, hogy vagyonából végrehajtási uton követelése tekintetében kielégítést ne szerezhessen, ami más szóval annyit jelent, hogy senki saját vagyonát semmiféle forma felhasználásával a kielégítési végrehajtás elől el nem vonhatja oly módon, hogy azt elidegenítési, vagy terhelési tilalommal leköti. Ezen szabályból kifolyólag tilos nemcsak a már meglevő ingatlanomra bárminő uton-módon tilalmat bevényben a községi törvénynek egy §-a, mely a szegényügy rendezésével foglalkozik. Ezt a §-t a községek ugy hajtották végre igen csekély kivétellel, hogy a szabad koldulás rendszerének tért nyitottak. Sok vita folyt arról már a t. kongresszus tanácskozásai során is, hogy a közigazgatási hatóságokra, vagy a társadalmi intézményekre bizzuk-e inkább a patronage szervezését. Nem riadok vissza attól, hogy e kérdésben határozott nyilt állást foglaljak. Önálló munkásságra a társadalmat szervezni nem lehet. Csak charitativ alapon a kérdést nem fogjuk megoldhatni soha. A társadalmi részvétet lehet rendszerbe önteni, magát a rendszert a társadalmi részvétből megalkotni nem lehet. Nekünk nincs oly társadalmunk, mely ezt a nagy feladatot szervesen megoldhatná. A mi társadalmunk szegény, sok oldalról van igénybe véve, áldozatkészsége kimerült. Egyleteinknek sorsa pedig fölötte változatos. Azért nem osztozom abban a felfogásban, melyet itt Angyal Pál dr. akadémiai tanár ur hirdetett, hogy az egyesületek féltékenyen őrizik önrendelkezési jogukat és nem akarnak az állami igazgatástól függőségbe jutni. Engem a tapasztalat arra tanit, hogy a jótékony egyesületek sietnek az állami gyermekvédelemmel szerves kapcsolatba lépni, s készséggel vállalkoznak arra, hogy a nekik kiosztott munkát teljesítsék és ez egyesületeknek igazuk van, ezek nem hiúságból dicsőségért, hanem szeretetből szeretetért dolgoznak. (Folytatása következik. kebeleztetni, hanem tilos a visszterhes ügylettel szerzett ingatlanokat is akár vevő, akár eladó, akár pedig harmadik személyek javára tilalommal megterhelni, hacsak nem valamely már fennálló — (t. i. korábbi, avagy a szerző delibatiójától függetlenül egyidejűleg keletkezett) — dologi jog érdeke követeli azt; mert különben legegyszerűbb módon ugy játszhatna ki bárki hitelezőit, hogy zálogjogilag még le nem foglalt vagyonát értékesítve, ingatlant vásárolna és a szerződéssel eladó a vevő érdekében elidegenítési tilalmat kebeleztetne az ingatlanra. Ez mint az erkölcs és minden jogos érdek szempontjából káros, mindenesetre meggátolandó. Ámde vájjon a könnyelműség és oktalan tönkrejutás meggátlása nem kötelesség-e, ha az mások jogainak sérelme nélkül lehetséges ? Miért ne legyen tisztességes uton megakadályozható az, hogy a proletárok száma, a társadalmi rend ellenségeinek csoportja szaporodjék ?! Kinek jogát sérti az, ha bármely könnyelmű, pazarló ember ingyenes ügylet folytán oly vagyonhoz jut, melynek csakis valóságos, kész jövedelmét fordíthatja saját céljaira? A már létező hitelezők szempontjából ugyan előnyösebb, ha kinyújthatják kezeiket a vagyon átlaga felé, de ha az lehetetlen és mégis a között kell választaniok, vájjon elidegenítési és terhelési tilalommal nehézményezett ingatlant nyerjen-e az adós vagy semmit, ugy mégis csak kívánatosabb a semminél az előbbeni, melynek mindenkori jövedelméből esetleg mégis kaphatnak valamit. Azonban a kérdés eldöntésénél kiinduló pontul a tisztán ingyenes ügylettel szerzett ingatlanra vonatkozólag nem szabad az ingyenszerző fél korábbi hitelezőinek érdekét választani, hanem a vezérszerepet a közérdeknek s a vagyon tekintetében jogosult magánérdeknek kell játszania. A közérdek az egészséges forgalomszabadságot követeli. A forgalomszabadság azonban csak akkor egészséges, ha sem lényegesebb közérdekbe nem ütközik, sem pedig fontosabb magánérdeket nem sért. Ámde a tékozlás megakadályozása, a középvagyonosság fentartása is a közérdek lényeges követelménye, mely az e&yes vagyontárgyak és vagyonalanyok szempontjából felülmúlja a korlátlanság és szabadság kívánalmát, oly esetben, midőn azok egymás mellett meg nem férnek, össze nem egyeztethetők; továbbá az egyén vagyoni jólétének, megélhetésének biztossága fontosabb magánérdek, mint a korlátlan tulajdonjogban rejlő szabad rendelkezési jog kiaknázásának lehetősége. Végtére az adományozónak az általa vagy jogelőde által szerzett vagyon fentartásához fűzött akarata is figyelmet érdemel. Ha az ingyenszerzőt az adományozó «vagyonjogi személyen folytatójának tekintjük, ugy mondhatjuk, hogy az elidegenítési és terhelési tilalom nem egyéb, mint biztosítása annak, hogy a személyiség folytatása híven fog történni. Elvégre is, ha adományozó tovább birva vagyonát, jogosult lett volna azt Szinházi jogunk.*) (Folytatás.)*) A kötbérnek kikötése, — melyre a szerződött tag a szerződésnek nemteljesitése, vagy hiányos teljesítése esetében köteleztetett, — nemtörténtnek tekintendő, ha a vállalkozó nem vállalt kötelezettséget hasonösszegü kötbérnek fizetése iránt azon esetre, ha ő a szerződést vagy éppen nem. vagy csak hiányosan teljesiti. Hatálytalan a kötbér kikötése a művészszel, vagy zenészszel szemben, ha az az egy évi fix illetményeket és biztosított játékdijat túlhaladja; vagy rövidebb tartamú szerződéseknél, illetve vendégszerepléseknél a fix tiszteletdíj összegét felülmúlja. Ha sem fix illetmények meg nem állapíttattak, sem játékdij nem biztosíttatott, a tényleges honoráriumnak a körülmények szerint előrelátható összege (évi szerződéseknél: legföljebb 1 évi tartamban) az irányadó a kötbérnek megengedhető maximális nagysága tekintetében. Különleges «házirendeknek)) vagy «szinházi törvényeknek)) : a tag csak annyiban van alávetve, amennyiben azok a szerződés megkötésénél elébe terjesztettek és általa aláírásával elismertettek. Az ily határozatok utólagos alkotásához vagy megváltoztatásához is : a tagnak határozott hozzájárulása kívántatik meg. Az ezekben foglalt oly határozatok, melyek a színház vezetősége és tagjai közti visszonyokra vonatkoznak, — mindenkor a politikai hatóságnak is tudomásul hozandók. Ez utóbbinak jogában áll: az illető szinházi törvények bemutatása után 3 hónap alatt s ha ily bemutatás nem történt, — bármikor a szinházi rend, vagy törvényeknek oly határozatait ki**) Előző közlemény a 39. számban.