A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 41. szám - Kongresszus után

Huszonhatodik évfolyam. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. 41. szám. Budapest, 1907. október IB. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. HETILAP AZ II! A JOG (ezelőtt MAGYAll ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) GÜM ÉRDESEINEK KÉFÍISELETÉRE. A SA6ÍAR ÜGYVÉDI. BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS ÍÖZJEGYZ Öl KAR KÖZLÖNYE. Kéziratok vissza nem adatnak. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MÓR dr. ügyvédek. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre ... 4 korona Fél « 8 « Egész • _ 16 c Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalvány nyal küldendők. TARTALOM: Kongresszus után. Irta Révai Lajos dr. — Belföld (Országos ügyvédgyülés). — Sérelem (A pestvidéki törvényszék mizériái. Irta Veridicus.). — Irodalom (Révai Lajos dr: A magyar szinházi jog mai érvényében). — Vegyes. TÁRCA: A berlini munkáskolóniákró!. Irta Moskovits Mór dr., Sárospatok. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlönyből. Felhívás előfizetésre. Október elsején uj előfizetés nyilt a Jog-ra. Lapunk előfizetési ára : negyedévre 4 korona félévre 8 « egész évre 16 <i Vidéki t. előfizetőinket kérjük, hogy az előfizetés megújításáról idejekorán méltóztassanak intézkedni. A Jog kiadóhivatala. Kongresszus után. A legtöbb kongresszusról, még azok megtartása előtt — programmjuk alapján is — meg lehet irni az irányító cikket. Az országos ügyve'dgyülésről — még a hírlapi tudósítások alapján sem lehet hű képet nyújtani. Jelen kellett lenni azon izzó, villamossággal telitett, vihart ígérő atmoszférában, az ügyek menetét mindvégig figyelmesen kisérni, — mely a kongressus első két napján folyton megújuló, az izgatottság hőfokát jelző elementáris erupciókat szült, — hogy hű képét nyerjük azon dynamikus erőknek, amelyek itt érvényesültek. Gyönyörű látvány a szemlélőnek és tanulságos példa mindazoknak, akik kalkulusaikban a közhangulatot számításba venni nem szokták. Az ügyvédgyülés rendezői maguk is meg lehettek lepve vállalkozásuknak ezen nem várt sikeres eredményétől. Ok egybehívták a kongressust, «ut aliquid fecisse videaturo. Gondoskodtak egy érdekes, változatos és szórakoztató programmról; megszólaltattak egy élő minisztert: a legnagyobb elhunyt magyar kodifikator, — Werbőczy István emlékének ünneplésére ; rendeztek egy ismerkedési és diszbankettet, obligát — egymást kölcsönösen éltető és agyondicsérő — felköszöntőkkel és fölöslegül különféle indítvány és határozatok tűzijátékával is gyönyörködtették közönségüket. Csak egyre nem számítottak, — arra, hogy mindennek bármi erkölcsi vagy anyagi sikere is legyen. A felszálló röppentyűk csilloghattak és puffoghattak ; kárt ugyan nem tehettek, de annál nagyobb lett volna utánuk újból a sötétség. Ez volt a hivatalos programm. A kongressus azonban halomra döntötte ezen bölcs előrelátással kieszelt napirendet és csinált magának egy uj, a hivatalostól lényegesn eltérő programmot. Eredetileg a nyugdíj kérdése utolsónak maradt. Szegényke, hosszú évek óta se élni, se halni nem tudott. Minden kormány, mint alkalmatlan praetendenst visszautasította; minden igazságügyér talált rajta valami kifogásolni valót. Egyiknek az orra, másiknak a szája nem tetszett, sőt a nexusban álló ügyvédi kamarák közül némelyik még törvényes leszármazását is kétségbe vonta és az atyafiságról mit sem akart tudni. Az egyhangúságnak ezen hiányára alapította Güuther igazságügyér is, a képviselőház előtt kinyilvánitott elutasító magatartását és ezért lett a szegény hamupipőke a kongressus napirendjén utolsó helyre helyezve. Arra számítottak, hogy mikor ezen ügy tárgyalásra kerül, akkor már csak 20—30 ügyvéd lesz jelen és ezek majd találnak valami formulát, hogy az alkalmatlan kérdés fölötti határozathozatal egy jövő kongresszusra legyen bizva. A dolog azonban szerencsére egész másként fejlődött. Már az ismerkedési estélyen és később a kongressus első napján érvényesült azon közóhaj, hogy a nyugdíjügy elsőnek tétessék napirendre és hogy a minisztertől küldöttség utján kéressék tiszta, nyilt és határozott válasz. így is történt! Stern Sámuel előadó beható ismertetése után, felszóllaltak az eddig ellenkezett aradi, miskolci és szombathelyi kamarák képviselői és hol nyíltan a javaslat mellé állottak, hol pedig kijelentették, hogy magukat lojálisán a többség határozatának alávetik. Csak Balassagyarmat «non coronat». A lengyel schlachticok módjára odadörögte ő is a hires «ne pozvolim»-ot, — de a kongresszus e kicsinyes és idejét rég mult ellenkezés fölött napirendre tért. Egy hang ellenében valamennyi többi szavazattal megszavazta a gyűlés ezen szükséges, hosszú évek óta várva-várt javaslatot. Ez pedig nem csekélység, ha figyelembe vesszük, hogy még nem volt ügyvédgyülés, mely oly nagyszámú résztvevő jelenlétében, oly általános érdeklődés, oly kitartó részvétel mellett véghezment volna. Itt úgyszólván az egész ügyvédi karnak votuma esik latba és ez kitűnő taktikai húzásnak is bizonyult. Mert a kongresszus, elnökének indítványára, rögtön elhatározta, hogy testületileg elmegy a miniszterhez a válasz elnyerése végett. Férfias elszántság és vaserély mindig megtermik gyümölcsüket. A kormányok mindig csak addig erősek, amíg alattvalóik gyengék és rögtön kapitulálnak a nagy tömegek elszánt akaratnyilvánítása és jogosult kívánalma előtt. És itt is igy történt. Mikor a kongresszus képviselői, a tárgyalások második napján a miniszter előtt megjelelitek, mikor Szivák elnök elragadó szavakkal és nem eléggé dicsérendő nyíltsággal, őszinteséggel és nyomatékkal ecsetelte az ügyvédi kar mai szomorú helyzetét; mikor kidomborította a kívánat nem teljesítésének politikai hátterét; mikor követelte ezen javaslatnak törvényerőre emelését, mert senkitől, sem az államtól, sem a törvényhozástól, sem végül a társadalomtól áldozatot vagy hozzájárulást nem kiván és az ügyvédség önerejéből épül föl, — akkor már nyert játékunk volt. A miniszter nyomban megígérte a nyugdijtörvényjavaslat előterjesztését — és dicséretére válik, hogy ezt minden klauzula, kétértelműén magyarázható és esetleg le is tapadható diplomatikai fenntartás nélkül cselekedte, sőt a kérelemhez minden reservatio mentalis nélkül hozzájárult. Günther viselkedése épp oly emberies, rokonszenves, mint politikailag is ügyes sakkhúzás volt, mert megnyerte neki az ügyvédi kar sympathiáit és megerősítette az iránta való — eddig még igen gyenge lábon állott — bizalmat, mely nélkül semmiféle kormány nem tud sokáig hatalma birtokában maradni. Ezen fényes eredmény már magában is igazolja a kongresszus egybehivásának szükséges és indokolt voltát. Közreműködött abban első sorban maga a kongresszus, másodsorban pedig annak vezetősége, élén Szivák elnökkel, — azáltal, hogy nem ragaszkodott copfosan a már előre megállapított napirend sorrendjéhez. És végül közreműködött abban maga a miniszter is, aki nem kötötte magát az ezen ügyben a képviselőházban tett enuneiátiójához. Hála legyen mindhármuknak, mert nekik lesz köszönhető egy oly intézménynek az életbehivása, mely az ügyvédet aggkorában az Ínségtől megóvja és a nyújtott anyagi támogatást nem segély, nem alamizsna alakjában nyújtja, hanem kiérdemelt életjáradékképen szolgáltatja, mely azáltal, hogy azt gazdag-szegény egyaránt élvezi, könyöradomány jellegét teljesen elveszti. Rendkívül érdekes volt a másodsorba került ügyvédi szervezkedés és a vele kapcsolatos kérdések fölötti vita is. Ugy látszik ez a reformpont volt az, amely az 1200-at is felülhaladó vidéki kartársainkat a kongressusra mozgósította. Már az ismerkedési estélyen rendkívül puskaporos volt a levegő. Mert hire járt, hogy másnapon a Nagy—Pollák-íé\e javaslatok megvitatása helyébe lép — az előadó Darvai javaslata: a numerus clausus behozatala iránt. Már pedig ebben a kérdésben a proletár : fővárosi és a Lapunk mai száma 12 oldalra terjed.