A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 40. szám - Bíráskodás házassági perekben

A JOG 291 20 án hozott határozatában visszautasította azt a válókeresetet, amely két olyan alattvaló válóperére vonatkozott, akiknek «residence de íait» Páris volt, de «n'ont jamais été admis á fixer leur domicile in Francé» Azonban egyúttal illetékesnek mondta ki magát ez a bíróság arra nézve, hogy az asszony részére bizonyos határidőig alimentációt Ítéljen meg a férj ellenében, amely határidőig köteles a nő válópert indítani Németországban. Ahogy én megértettem a német perrendtartást, az ugy rendelkezik, hogy külföldi állampolgárok német bíróság előtt csak akkor indíthatnak válópört, ha a férj személyi joga szerint a német bíróság illetékes s hogy válóitélet nem hozható, hacsak azt a férj személyi joga szerint is fenforgó okokból nem kérik ; s hogy a keresetindításkor érvényes személyi jog veendő figyelembe. De ugy értem én ezt a személyi jogot, hogy az a domicilium szerint igazodik és azt hiszem, hogy annak a német bírósági ítéletnek, amely egy osztrák katholikusnak válóperében a válást nem mondotta ki azért, mert az osztrák törvények szerint katholikus felek házassága fel nem bontható — jogi alapja az volt, hogy a férj osztrák domiciliumát véglegesen nem adta fel (Reichsgericht VI. tanácsának 1900. december 13-án hozott ítélete, amelylyel a drezdai Oberlandesgericht s illetve a íreybergi Landesgericht egybehangzó ítéleteit hagyta helyben). Míg ellenben olasz állampolgárok Németországban domiciliumot szerezve, el lettek választva német bírói ítélettel. Két ilyen jogeset érvényessége francia bíróság előtt jutott elbírálás alá — kétféle végeredménynyel. Az első esetben 1901. július 10-én a Tribunal Civil de la Seine nem ismerte el a német bíróság válást kimondó ítéletét olasz állampolgárok közt, mert ugy Francia- mint Olaszországban a személyi jog az állampolgárság szerint igazodik. A későbbi esetben 1901. november 8-án ugyanaz a bíróság elismerte a hamburgi bíróság által olasz állampolgárok közt válást kimondó Ítéletet. Ez az ítélet kimondta, hogy a francia Code Civil 3. articulusa csak francia állampolgárokra alkalmazható és nem vette figyelembe az olasz törvény 6. articulusát, amely általános érvényű. A svájci bíróságok oly külföldi bíróságok ítéletét, amelyek svájci állampolgárok válóperére vonatkoznak, jogérvényesnek el nem ismerik. A szövetséges kantonok polgári és házassági törvényének 56. articulusa szerint svájci bíróságok külföldi állampolgárok válóperében válást csak akkor mondhatnak ki, ha az illető állam törvényei értelmében az ítéletet ott is hatályosnak ismerik. Az olasz jog a válást nem ismeri, s mivel az olasz jog szerint a személyi jog az állampolgárság szerint igazodik, nem pedig a lakóhely szerint, ennélfogva alig képzelhető, hogy olasz bíróság előtt szóba kerülne valamely házassági perben hozott ítélet érvénye ; azonban bíróság elé kerültek olyan esetek, amelyekben Olaszországban olasz állampolgárok közt létrejött házasság megszüntetése végett a házasfelek kiléptek az olasz állampolgárság kötelékéből s azután visszatértek Olaszországba és az anyakönyvbe a külföldi biróság ítélete alapján bejegyeztették a válást. Az alsóbb bíróságok az ily bevezetést megengedték, azonban a turini semmitőszék e határozatokat megsemmisítette; s ez a jelenlegi állapot. De sokkal gyakrabban változik meg a személyi jog a házasfelek egyenetlensége következtében. Vagy elválnak egymástól közös akarattal, vagy az egyik fél hagyja ott a tűzhelyet s külföldön telepszik meg állandóan, sőtt ott állampolgárságot is szerez. Vájjon, ha a külföldön letelepedő fél a férj, alkalmasható-e az az általános jogelv, hogy a nö domiciliuma az, ahol a férje van} Vájjon idézheti-e férj a domiciliumára (külföldön) nézve illitékes biróság elé az otthon maradt feleségét ? Vájjon igénybe veheti-e a külföldi kedvezőbb jogszabályokat ily esetben? Különösen feltéve azt az esetet, hogy a domicilium-változtatást éppen ezért eszközölte, megengedhető-e ez előnyök kihasználása! De manapság, amikor a nők helyzete is kevésbbé függő, ugyanezek a kérdések feltehetők a nőre nézve is, mert a nő is változtathatja lakhelyét, otthagyva házi tűzhelyét és hazáját. Kiváló francia írók szerint az uj személyi jog adta előnyök ilyképpen igénybe nem vehetők. így határozott az algiri felebbezési biróság is 1892. január 27-én. De van ellenkező írancia bírósági határozat is. A Tribunal Civil de la Seine 1892. november 9-én, a tunisi Tribunal 1892. március 21-én kimondta, hogy a francia állampolgárságot elnyert olasz férj által indított bontóperben a válás kimondható, noha az olasz jog a válást nem ismeri, megjegyzendő azonban, hogy mindkét bírósági határozat szem előtt tartotta az olasz polgári törvénykönyv 11. articulusát, hogy az az olasz nő, akinek férje külföldi állampolgár lett, szintén elveszti olasz polgári jogát, hacsak állandó lakhelye nem marad meg Olaszországban, — és szem előtt tartotta, hogy a nő egyik esetben sem birt Olaszországban domiciliummal. E két jogesetnél figyelembe kell venni azt is, hogy a francia jog szerint a személyi jog az állampolgárság szerint igazodik, nem pedig a domicilium alapján, továbbá, hogy e két esetben a férj és nő állandó lakhelye francia területen volt, végül, hogy az együttes lakóhelyváltoztatás következtében a férj által megszerzett francia állampolgárság a nőre is kiterjedt. E két jogeset tehát nem igazolja, hogy a férj elhagyhatná a nejét. Uj domiciliumot szerez s élvezi annak az előnyeit a feleségével szemben. Tényleg a francia bíróságok szabadulni vágynak attól a nevetséges helyzettől, amit törvényeik szabnak s illetékességük megállapításához nemcsak a domicilium, hanem az állampolgárság megváltoztatását is kívánják. Megjegyzem e helyütt még, hogy a francia bírósági határozatok közt nem egy furcsa is található. Ha csak a személyi jog alapján állapitható meg a bitói illetőség házassági perekben, mi történjék azokkal, akiknek régóta van állandó lakhelyük Franciaországban s emellett régi állampolgárságukat megtartották ? A Tribunal de le Seine 1891. június 5-én illetékesnek mondta ki magát azon házasfelek közt indult válóperben, de egyúttal kimondta, hogy a válást csak olyan ok alapján mondhatja ki, amely az olasz törvény szerint is bontó ok. Ez az elv annak az általános elvnek, hogy a fórum csak a lex fori-t alkalmazhatja —• éppen az ellentéte. Angol biróság kimondta, hogy ha a férj elhagyja állandó lakhelyét, akkor nem áll jogában arra kényszeríteni a feleségét, hogy ez az uj domioiliumán indítson válópert, ha a nő megtartotta a régi lakóhelyét, hanem a nő e helyre illetékes biróság előtt indíthatja keresetét. Azonban Sir Róbert Phillimore véleménye szerint, ha a férj a külön jogrendszerrel bíró Channel Irlands-on (az angol csatornában levő szigeteken) birt lakóhelylyel, elhagyva férjét Amerikába költözött és a nő Angliába (a szoros értelmében vett England — s nem Great Britain) jött át s itt telepedett le, — az angol biróság nem volt illetékes a nő által indítandó válóperben, mert a férj sohasem tartozott e bíróságok illetősége alá. Az északamerikai Egyesült-Államokban a massachusetti biróság még 1833. évben kimondta hogy ha a férj feleségét elhagyja s valamelyik más — az Unióhoz tartozó — államban telepszik le, akkor a nő az utolsó együttlakás helyére illetékes biróság előtt válópert indíthat. Azóta számos hasonló bírói határozat van. Frdekes eset a következő: A házasfelek utolsó együttlakása New-York volt. A férj elhagyta nejét s Connecticutban telepedett le, s itt bona fide domiciliumot szerzett; válópert az itteni biróság előtt indított s a válást a connecticuti biróság ki is mondotta. A feleség szabályszerűen nem is volt megidézve New-Yorkból, hanem valami értesítés jött a bírósághoz a legutolsó lakcíme tekintetében, amit az eljáró biróság elég réginek tartott a nő idézése tekintetében, tényleg azonban a nőnek a per folyásáról tudomása sem volt. Sok évvel azután a nő tartásért perelte férjét, aki a válóperben kapott ítélettel védekezett, azonban a legfelső biróság a válóperben hozott s jogerőre emelkedett ítéletet (connecticuti jogerő természetesen) nem tartotta érvényesnek. Azzal végzem, hogy a következő egyezménytervezetet ajánlom megvitatásra: 1. Ha a házasfelek egyazon állam polgárai voltak a házasságkötés idején, ugy azon állam bírósága előtt indítandó a válópör, amelynek a felek polgárai, kivéve s addig, amig a reájuk vonatkozó személyi jog meg nem változik. 2. Ha az 1. pontban emiitett felek hazájának joga más bíróságot is elismer a válópörben illetékesnek, -akkor ezen elismerés alapján más biróság is kimondhatja jogérvényesen a válást. 3. Ha a házasfelek a házasságkötés idején különböző személyi joggal birtak, irányadó, a férj személyi joga. 4. A lakóhely ideiglenes változtatása, akár azzal a céllal történt, hogy más állam bíróságától vagy pedig ugyanazon államnak, de más — helyi joga szerint ítélő — bíróságától a váló ítélet kinyerhető legyen: hatálylyal az illetékesség elbírálására nem bir. 5. Ha a felek lakóhelyüket együttesen megváltoztatják és hazájuk állampolgárságától együttesen megválnak, az uj hazájuk bírósága válik illetékessé s egyben az eredeti hazájuk bíróságának illetősége megszűnik. 6. Oly államokban, ahol a felekre vonatkozó személyi jog hatálya már az országban birt lakóhely alapján terjed ki,