A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 39. szám - A pécsi kir. Ítélőtábla és főügyészség

A JOG 155 A budapesti kir. büntető törvényszék (1905. jun. 30-án 33,540. sz. a.). E. J. kereskedelmi utazó bűnösnek mondatik ki a Btk. 379. §-ába ütköző, a 380. §. szerint minősülő csalás bűntettében, elkövetve azáltal, hogy jogtalan vagyoni haszon szerzése végett 1903. év elején a pénzkölcsönt kereső N. Z.-t rávette arra, hogy életét biztosittassa, elhitetvén vele, hogy a biztosítási kötvényre a pénzkölcsönt számára megszerzi s ezzel a ravasz fondorlattal őt a pénzkölcsön megszerzése tekintetében tévedésbe ejtvén, neki 300. K-át meghaladó vagyoni kárt okozott és ezért a Btk. 383. §-ának 1. bekezdése alapján a büntetés foganatbavételétől számítandó három évi böntönre mint fő-, a Btk. 54. és 57. §-ai alapján öt évi hivatalvesztésre és a politikai jogok gyakorlatának hasontartamu felfüggesztésére. Indokok: A törvényszék a főtárgyaláson a következő tényállást állapította meg. N. Z. tengerész-hadapród tiszthelyettesnek és E. E. mérnöknek 1903. év folyamán egy találmány szabadalmaztatása céljából pénzre lévén szükségük, a «Budapesti Hirlap»-ban 12,000 K. magánkölcsön megszerzése iránt egy hirdetést tettek közzé, annak megjelölése nélkül, hogy a pénz mire kell. A hirdetésre több levélbeli ajánlatot kaptak, a többi között E. J. vádlottól is. N. Z. vádlott levelére válaszolt s neki az A. kávéházban találkát adott. Vádlott a találkán megjelent, mikor is előadta, hogy 20,000 K-ás kölcsönt szerez N.-nek egy J. G. nevü nőtől, azon feltétel alatt, ha N. neki egy 20,000 K.-ról kiállított kötelezvényt, egy biankó-váltót s egy 20,000 K.-ás életbiztosítási kötvényt J. G. részére átszolgáltat. Ugyanekkor kijelentette vádlott, hogy az életbiztositási kötvényre a hitelezőnek azért van szüksége, hogy X. Z.-nak netaláni elhalálozása esetére biztosítva legyen. N. Z. azután vádlott azon kijelentése folytán, hogy J. G. e kölcsön folyósítása előtt szeretné őt megismerni, felkereste J. G.-át s minthogy nevezett e kölcsön megadását a vádlott által kikötött feltélelek mellett kilátásba helyezte, magát vádlott ajánlatára s közvetítésével a Magyar-francia biztosító társaságnál 20,000 K.-ra biztosította s az egy negyedévre járó biztosítási összeget lefizette, mire vádlott a biztosító társaságtól az ügylet közvetítéséért provízió címén mintegy 140 K.-át felvett. Az 1U évre kifizetett biztosítási kötvényt azután sértett J. G.-nak átadta, vádlott azonban ezt neki visszahozta azzal, hogy a hitelező az egész évi díjrészlet kifizetését kívánja; N. Z. erre az egész évi díjrészletet befizette, mely beszámítva a már előbb befizetett V4 évi díjrészletet, 1054 K. 39 f.-t. tett ki s a biztosítási kötvényt átadta a vádlottnak, ki időközben a biztosító társaságtól a sértett által utólag befizetett díjrészlet után esedékes provízió fejében még körülbelül 200 K.-t felvett s azon ígéretet tette a sértettnek, hogy a pénzt neki 2 nap múlva átadja. Másnap azonban vádlott visszaadta a biztosítási kötvényt sértettnek, kijelentvén, hogy arra kölcsönt szerezni nem tud s ezután az ügygyei többé nem törődött, mire sértett ellene megtette a feljelentést. Amint vádlott arról értesült, hogy sértett őt feljelentette, sértett ellen a pólai hadbiróságnál egy teljesen alaptalan feljelentést adott be, mely szerint sértett tőle 20Ö K-át kölcsön vett s azt vissza neki nem adta, s neki az életbiztositási ügylet gyors keresztülhajtásáért ígért 200 K-át meg nem fizette. Sértett ellen azonban felettes hatósága az eljárást megszüntette. Ezen tényállás alapján az ügyész vádat emelt vádlott ellen a Btk. 379. §-ába ütköző s a 380. §. szerint minősülő csalás büntette miatt. Minthogy ezek szerint bizonytást nyert, hogy az életbiztositási kötvényre való kölcsön-felvétel eszméje vádlottól eredt s hogy életbiztosítás esetére a kölcsön megszerzését ígérte és minthogy bizonyítást nyert az is, hogy amint vádlott az általa közvetített biztosítási ügyletért a biztosító társaságtól a sértett által befizetett egész évi díjrészlet után a províziót megkapta, a kölcsön megszerzésének többé utána sem nézett, hanem a biztosítási kötvényt sértettnek azzal a kijelentéssel adta vissza, hogy kölcsönt szerezni nem tud, kétségtelen, hogy a kölcsön megszerzésének igérése csak ürügy volt arra, hogy sértettet a biztosítási ügylet megkötésére reábirja s ily módon a biztosító társaság által kifizetendő jutalékhoz jusson. Vádlottnak ezen eljárásában látta a törvényszék a ravasz fondorlattal való tévedésbe ejtést. Azt, hogy vádlottnak nem volt egyéb célja, minthogy a biztosítási szerződés után a províziót megkapja, s különösen megvilágítja az a körülmény, hogy miután N. a negyed évi díjrészletet lefizette, vádlott azzil állt elő, hogy a kölcsön megkötése végett az egész első évi díjrészletet le kell fizetni, pedig vádlott tudta, hogy a N. által célba vett kölcsönből semmi sem lesz. A kölcsönnel való dolosus hitegetés magából ezen körülményből is kitűnik. De vádlott cselekményében a csalás egyéb alkatelemei is felismerhetők. Vádlott a cselekmény által magának jogtalan vagyoni hasznot szerzett. Vagyoni hasznát ugyanis azon 340 K. körüli összeg képezi, melyet a biztosító társaság az ügylet közvetítéséért neki jutalék cimén kifizetett. Sértettnek vádlott cselekménye által vagyoni kárt is okozott. Sértett ugyanis — miként ez azon körülményből, hogy az első évi díjrészlet kifizetése után több díjrészletet nem fizetett —• kitűnik, hogy csak ezért biztosíttatta magát, illetve fizette ki az egy évre szóló biztosítási dijat, hogy a kiállítandó biztosítási kötvényre vádlott közvetítésével kölcsönt vehessen fel. Minthogy pedig részére vádlott a kölcsönt meg nem szerezte, illetve ő hiába fizette az egyévi biztosítási dijat — mely K. M. tanú vallomása szerint 1,054 K. .'j'.i f.-t tesz ki —• ezen összeg kárát képezi. Az a felfogás, hogy a sértett fél az életbiztositási szerződés fentartása által nem károsulna, figyelembe nem jöhet, mert sértett fél csak a kölcsön által jutna abba a helyzetbe, hogy a tetemes évi díjrészleteket fizetni képes lenne. Ezen befizetett összeget tehát, mely vádlott által kapott provízió alapját képezte, sértett fél a saját számára meg nem mentheti. Mindezek alapján tehát vádlottat a vádbeli cselekményben, melynek tényálladékát cselekménye teljesen kimeríti, bűnösnek kimondani, e miatt őt megbüntetni kellett. A büntetés kiszabásánál a törvényszék enyhítő körülményt fenforogni nem látott, súlyosító körülményekül pedig figyelembe vette, hogy vádlott vagyon ellen elkövetett bűncselekmény miatt (sikkasztás) már büntetve volt, továbbá a kár nagyságát s végül hogy a cselekmény elkövetésénél kezdettől fogva nagyobb bűnös energiát tanúsított s ezeknek mérlegelésével a vádlottra kiszabott büntetést bűnösségével arányban állónak találta. A budapesti kir. itélő tábla (1906. november 28. 7,989. sz. a.). A tábla a büntetőtörvényszék ítéletének a büntetés kiszabását tárgyazó rendelkezését megváltoztatja stb. A kir. Kúria (1907. ápr. 30. 4,257. sz. a.) a vádlott védőjének Írásban is indokolt semmisségi panasza folytán : A BP. 385. §-ának 1. a) pontja alapján használt semmisségi panasz elutasittalik. Ellenben a BP. 385. §-ának 3. pontja alapján használt semmisségi panasznak hely adatván, mindkét alsófoku bíróság ítéletének a büntetés kiszabására vonatkozó része és ezzel kapcsolatban a bűncselekmény minősítésére vonatkozó része is a BP. 385. §-ának 3. pontja alapján a BP. 437. §-ának 3. bekezdése értelmében megsemmisíttetik stb. Indokok: A táblának másodfokú Ítélete ellen vádlottnak védője a BP. 385. §-ának 1. a) és 3. pontja alapján azért jelentett be semmisségi panaszt, mert a vádlott terhére megállapított tényállás nem meríti ki a csalás tényálladékát és mert a Btk. 92. §-a nem alkalmaztatott. A védő írásbeli indokokat is adott be s azokban, valamint a védelem során is azt fejtegette, hogy tábla ítéletében foglalt tényállás azért nem meríti ki a Btk. 379. §-ában meghatározott és a ;J80. §. szerint minősülő csalás bűntettének tényálladékát, mert hiányzik a csalás tényálladéki elemeit képező ravasz fondorlat és károkozás. A BP. 385. í?-ának 1. a) pontja alapján használt semmisségi panasz alaptalan s mint ilyen a BP. 437. §-ának 4. bekezdése értelmében el volt utasítandó, mert vádlottnak a tábla által valóknak elfogadott s a most említett szakasz 1. bekezdése szerint a Kúria határozatának hozásánál is irányadóul szolgáló tényekben nyilvánuló magatartása és tevékenysége, a sértettnek nagyobb műveltségi fokára és belátási képességére való tekintettel is, kétségen kivül alkalmas volt arra, hogy sértettben felkeltse az az iránti hitet, hogy vádlott az életbiztositási kötvényre a kérdéses kölcsönt meg fogja szerezni, mit a tábla által valónak elfogadott az a körülmény is támogat, hogy a kölcsönügyleteknek életbiztosítás alapján való megkötése gyakori és szokásos; továbbá mert különösen azokból a tényekből, hogy sértett eleve azon a réven jut vádlottal összeköttetésbe, hogy ez sértettet felkeresve, neki a kötendő életbiztosítás esetére J. G.-tól a szándékolt 20,000 K-t tevő kölcsön megszerzését ígérte, holott J. G.-nik személyes viszonyait jól ismerte s így tudta, hogy az vagyontalanságánál fogva a kölcsönt egyáltalában nem szolgáltathatná, mégis ezt a teljesen vagyontalan nőt állította oda ily nagy összeg kölcsönadójául, vádlott pedig a sértett által az ő rábeszélése folytán kötött életbiztositási ügyletért két ízben befizetett díjrészletek után járó jutalék cimén körülbelül 340 K-t felvett s az utóbb kapott jutalék felvétele után sértettel az összeköttetést rögtön megszüntette s az ügygyei többé nem törődött: nyilvánvaló az, hogy vádlottnak kezdettől fogva nem volt az a célja, hogy sértett a kölcsönhöz jusson, hanem éppen csak az, hogy magának jogtalan vagyoni hasznot szerezzen; ezekhez képest pedig helyes a táblának az a megállapítása, hogy vádlott azon célból, hogy magának jogtalan vagyoni hasznot szerezzen, sértettet ravasz fondorlattal tévedésbe ejtette és ezáltal sértettnek az egy évi biztosítási díjrészlet fejében befizetett 1,054 K. 39 fillér erejéig kárt okozott. Ez a károkozás pedig fenforog, mert az életbiztosítás célja az lévén, hogy a kérdéses kölcsön biztosításául szolgáljon, a védőnek az az érvelése, hogy a csalás alkotó elemét képező károkozás azért hiányzik, mert a biztosító társaság sértettel szemben egy évig viselvén a szerződés szerinti kockázatot, a sértett által befizetett dij ellenértéke a kockázat viselésében megvolt, figyelembe nem vétethetik, mert ez a körülmény jelen esetben a kár megállapítása szempontjából jelentőséggel nem bír. Az előrebocsátottak szerint tehát a vád alapját képező tett a Btk. 379. és 380. §-aiban meghatározott csalás bűntettének összes alkotó elemeit kimerítvén, a tábla a bűncselekmény tényálladékának kérdésében nem tévedett. Minthogy azonban a tábla Ítéletében felfejtettek szerint csak csekélyebb sulylyal biró súlyosító körülménynyel szemben, vádlott javára fenforgó azok az enyhítő körülmények, hogy vádlott