A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 37. szám - A pécsi rabsegélyzö kongresszus

148 A JOG járt a biztosítási dijaktól s ezekhez hasonló befizetésektől, betétektől. E szabálvok arra az alapra fektetik az illetékfizetési kötelezettséget, hogy jön-e létre szerződés s ezt az alapot megtartotta az 1883: VIII. t.-c. is, mert ugy címében, mint egyes szakaszainak rendelkezéseiben a biztosítási és ezekhez hasonló szerződések illetékét kívánja szabályozni. Az illetékkötelezettség megállapításának előfeltételét tehát az képezi, hogy jogügylet, szerződés jöjjön létre; minthogy pedig szerződés megkötéséhez legalább két szerződő fél szükséges, a szerződésnek különböző jogalanyok közt kell létesülnie. Miután a biztosítási szerződések ugy korábbi illetékszabályainak, valamint az 1883: VIII. t.-c. szerint is illetékkötelesek akár egyes személyek, akár pedig egyes személyek és intézetek, avagy több intézet közt létesül a szerződés, az illetékkötelezettség megállapításánál nem az lehet döntő, hogy kinek tulajdonát képezi a biztosítási alap, avagy ki teljesiti a fizetést, hanem egyedül az, hogy különböző jogalanyok közt létesül-e biztosítási szerződés, mert csak az esetben és annyiban állhat be illetékkötelezettség, amely esetben s amennyiben ily szerződés létesül. Ezekből folyólag kell megkülönböztetnünk a következő eseteket : a) azokban az esetekben, midőn oly nyugdijalapot vagy nyugdíjintézetet létesít valamely társulat vagy intézet, amely habár vagyonának külön kezelt részét képezi is, de külön jogi személynek nem tekinthető, a társulat és ez az alap nem képeznek külön jogalanyokat, tehát közöttük biztosítási vagy másnemű szerződés nem is jöhet létre; ellenben ha a létesített nyugdijalap a társulat vagy intézet vagyonába be nem vonható, külön célvagyont, illetőleg önálló jogi személyt képez, akkor két külön jogalany van, amelyek között biztosítási és egyéb szerződések köthetők. Ennek folyományakép az első esetben a társulat vagy intézet által a nyugdijalapba fizetett díjfizetések illeték tárgyát nem képezhetik, míg a második esetben a társulat vagy intézet által teljesített díjfizetések az 1883 : VIII. t.-c. 3. §-ában megállapított l1 2° o illeték alá esnek. Miután az 1883: VIII. t.-c. 3. §-a világosan rendelkezik az iránt, hogy az illeték alapjául azok az összegek veendők, amelyek biztosítási dijak, mellékjárandóságok és egyéb szolgáltatások fejében fizettetnek, ugy a törvénynek ebből a rendelkezéséből, valamint az illetéki szabályoknak korábban érvényben volt rendelkezéseiből is arra a következtetésre kell jutni, hogy az illeték alapjául szolgáló összegnek a biztosítási dij természetével kell birnia s hogy ebből folyólag csak azok a járulékok vehetők az illeték kiszabásának alapjául, amelyek a társulat által saját részéről, vagy alkalmazottai helyett ily címen fizettetnek. Ellenben nem vonhatók ez alá az illeték alá azok az adományok, amelyek nem előre elvállalt és meghatározott szerződéses kötelezettségen alapulnak, hanem amelyekkel nem biztosítási díjként, de önkéntesen szoktak a társulatok, intézetek koronként vagy állandóan járulni a nyugdijalapok gyarapításához, b) Más elbírálás alá esnek a nyugdijalapba vagy nyugdíjintézetbe a tagok részéről teljesítendő díjfizetések és pedig tekintet nélkül arra, vájjon önkéntes vagy pedig kötelező-e a nyugdíjintézetbe való belépés. A tagok és a nyugdijalap vagy nyugdíjintézet mindig két külön jogalanyt képeznek, akár a társulaté, vagy intézeté ez az alap. akár pedig külön jogi személyt képez. Ugyanis az egyik jogalany a tag, a másik pedig vagy a nyugdijalapot létesítő intézet, vagy pedig a külön jogi személyt képező nyugdijalap. Itt tehát mindig két különböző jogalany közt létesül szerződés, aminek folyományakép a tagok hozzájárulásától fizetendő is az illeték. Magától értendő, hogy itt is csak a tagoknak azok a díjfizetései szolgálhatnak a kivetendő illeték alapjául, amelyek biztosítási dij természetével bírnak s rendszerint a fizetés után járó meghatározott összegből, vagy pedig az első alkalmazás s előléptetések alkalmával a fizetésnek bizonyos hányadából állanak, ellenben a tagoknak nem kikötött járulékkép tízetett hozzájárulásai, hanem külön adományai ennek az illetéknek alapját nem képezhetik. Mivel az 1883: VIII. t.-c. 7. §-ának rendelkezése szerint a társulati ellátási intézetekre — tekintet nélkül arra, vájjon azokban való részesülés önkéntes vagy kötelező-e — az idézett törvény 3. és 4. §-ainak rendelkezései megfelelően alkalmazandók, nem foroghat lenn kétség az iránt, hogy midőn valamely társulat vagy iatézet, illetőleg ennek alkalmazottai által oly nyugdijalap vagy nyugdíjintézet létesíttetik, amelyhez az alkalmazottak előre meghatározott befizetéseket teljesítenek, már maga az ily befizetés ténye — a jogügyletnek írásba foglalása nélkül is — megállapítja az illetékköteles biztosítási szerződés létrejöttét. Jogesetek a kolozsvári királyi Ítélőtábla gyakorlatából. Rendezi és közli TÓTH GYÖRGY dr. tanácsjegyző. 3,356/1897. 10. A telekkönyvi helyszínelés előtt történt vásárszerződés alapján a birtok kiigazításnak a helyszinelési birtokos vételi jogutódának a keresete folytán a helyszinelési birtokos nevére kért kiigazításnak hely adatott: mert miután felperes jogelőde az ingatlant a helyszínelés előtt szerezte, s eme jogszerzés birtokbaadással is befejezést nyert, eme helyszinelési birtokos nevére a kiigazítást ennek vételi jogutóda is jogosítva van kérni. (Krria 3,J.20/1893. és 621 1897.) Szám : 1,448/1895. I. íl. Az a telekkönyvi tulajdonos, aki a per tárgyát képező ingatlanok birtokához örökösödés utján jutott, a helyszíneléskor beirt jogelődével egy tekintet alá esik s igy vele szemben is kérhető birtokkiigazitás. (Kúria: 2,025/1894.) 223/1896. I. 12. Midőn a telekkönyvi kiigazítási kereset alapjául felperes azon eredeti érvénytelenségi okot hozza fel, hogy a kiigazittatni kért telekkönyvi bejegyzés alapjául szolgált eredeti okirat hamis, az okirat valódiságának bebizonyítása alperest terheli, ki azon okiratra jogát alapítja. (Kúria 5716/1894.) 148/897. tábl. 13. A község köznemessége nevére helyszínelt közös erdőkbőli illetőségre vonatkozó jog egyesek által nem telekkönyvi kiigazítási kereset, hanem tulajdoni, esetleg úrbéri arányper utján érvényesíthető. (Kúria 5,525/896.) 1,176/1897. tábl. 14. Alperes a helyszinelési tulajdonosnak gyermeke lévén, habár vétel utján jött is a telekkönyvbe, nem tekinthető oly jóhiszemű harmadik személynek, ki ellen birtokkiigazitási kereset érvényesíthető nem volna. (Kúria: 5,835/1896.) Kúria 7,073/904. P. 1905. 111/30. 15. Az elbitorlás cimén szerzett tulajdonjog alapján kiigazításnak csak akkor van helye, ha az elbitorlás már a helyszínelés felvétele idejében befejeztetett. II. bíróság a kiigazításnak helyt adott, mert a 30 évi birtoklást biz. látta. Kúria: Mindkét alsóbiróságÍtélete megváltoztattatik, felperesek telekkönyvi kiigazítás iránti keresetükkel elutasittatnak. Indokok: Ha bizonyítottnak elfogadtatik is az a ténykörülmény, hogy a helyszínelés alkalmával a kereseti ingatlant a felperesek birták és a tagosítás folytán történt birtokba adásig — tehát több mint harminc évig — ők voltak birtokban, minthogy a helyszínelés alkalmával gyakoribb birtoklás puszta ténye alapján a telekkönyvileg bejegyzett tulajdonos ellenében nem lehet a telekkönyvi kiigazítást érvényesíteni, mivel a helyszíneléskor bejegyzett tulajdonos (talán birtokos ?) mellett a tulajdon vélelme szól, és ennélfogva tartoztak volna felperesek az alperes mint örökössel szemben az alperesi jogelőd : a helyszinelési tulajdonosok (talán birtokosok) jogánál erősebb jogot bizonyítani, vagyis azt a kereseti állításukat, hogy a peres ingatlan a közös jogelődről T. Martin után reájuk és nem alperesekre szállott. Ami pedig a felperesek birtoklását illeti, szerzési alapul nem szolgálhat, mert felperesek keresetüket az elbirtoklásra nem is alapították, de különben az elbirtoklás cimén szerzett tulajdonjog alapján kiigazításnak csak akkor van helye, ha az elbirtoklás már a helyszínelés fölvétele idejében befejeztetett, ami a jelen esetben fenn nem forog. Kivonat a Budapesti Közlöny-böl. Csődök : A székelyudvarhelyi tszéknél Lázár Róza helybeli kereskedő ellen, bej. okt. 15, fsz. nov. 8, csb. Göllner Béla dr., tg. Vass Lajos dr. — A pancsovai tszéknél Lenz János starcsovai kereskedő ellen, bej. Scholmaschy Adolf, tg. Seemayer Károly dr. — A budapesti keresk. és váltótszéknél Schossberger Artúr helybeli kereskedő eilen, bej. nov. 4, fsz. dec. 3, csb. Zimburg Artúr dr., tg. Horváth Kálmán dr. — A beregszászi tszéknél Moskovics Adolf nagyszőllősi kereskedő ellen, bej. nov. 14, fsz. nov. 2, csb. Köves Antal, dr., tg. Vider Artúr dr. — A soproni tszéknél Balassa Károly helybeli kereskedő ellen, bej. nov. 12,fsz. dec. 6, csb. Thirring Béla, tg. Meiszner Ernő. — A lugosi tszéknél Kari Ottmár helybeli lakos ellen, bej. okt. 28, fsz. nov. 18, csb. Bock Bernát dr.. tg. Neumann Ödön dr — A karánsebesi tszéknél Vasilichi Emil helybeli kereskedő ellen, bej. dec. 5, fsz. jan. 4, csb. Zana János, tg. Gergely Illés dr. — A veszprémi tszéknél Szivesdi József dr. alsógörzsönyi lakos ellen, bej. okt. 14, fsz. nov. 5, csb. Misley Sándor dr., tg. Saáry Lajos. Kúriai és táblai értesitések. Kérdezősködő t. előfizetőinket kérjük, hogy a kérdett ügyek fölterjesztésének időpontját és a felek nevét pontosan közöljék velünk. Másképp azok felkutatására — sajnálatunkra — nem vállalkozhahink. Kiskunfélegyháza B. L. dr. Udvardi—Németh (4 448/906 ea Rőtth), szept. 11. hh. - Temesvár U. M. 2,192/906. ea. Turv szept 11 hh. — Ungvár Markovics-Dolgos (5,839/906. ea. Mennyey) szept. 6 hh. Közjegyzők, ügyvédek, nemkülönben jelöltek gyorsan jutnak eredményhez a JOG hirdetései utján. Nyugalmazott törvényszéki biró magyar, német, tót nyelvismerettel, ügyvédi vagy közjegyzöirodai alkalmazást keres. Cime a kiadóhivatalban.