A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 37. szám - A pécsi rabsegélyzö kongresszus

felperes néhai férje a kazlat mily magasságnyira rakja s arról minő módon szálljon le — nem intézkedett,. — miután a kazal magassága csak középszerű volt s az arról való leszállás módját a felperes néhai férje maga választotta, illetve jelölte meg, K. (H.) J. tanúnak, holott a két létra összeillesztése utjáni leszállás kevésbé biztos voltáról meggyőződhetett és a leszállásnak esetleg más biztosabb módját is választhatta volna. — végül miután a felperes néhai férjének lezuhanása körül az alperest mulasztás vagy gondatlanság nem terheli és a lezuhanás a tanuk egyező vallomása szerint inkább csak azért következett be, mert a felperes néhai férje vagy elcsúszott vagy elszédült, — ez okoknál fogva a felperest kártérítési és életjáradék iránti keresetével mint alap nélkülivel elutasítani, mint pervesztest a prts. 251. §• értelmében az alperesnek okozott perköltségben marasztalni és az irodaátalányból előlegezett 6 K. tanudij megtérítésére kötelezni kellett. A pozsonyi kir. ítélőtábla (1906. aug. 28-án 1,479/1906. sz. a.) következőleg ítéli: Az elsŐbiróságnak ítéletét helybenhagyja indokainál fogva és azért, mert B. F. kazalrakással évek óta foglalkozván, abban kellő jártassággal birt, minélfogva alperesnek nem állott kötelességében, a rendes és kisgazdánál szokásos kazalrakási munkánál alkalmazott B. F. napszámos testi épsége és életbiztonságának megvédése céljából különös óvintézkedések megtételéről gondoskodni. A m. kir. Kúria (1907. június 10-én 8,945/1906. p. sz. a.) következőleg ítélt: A kir. Kúria a másodbiróság ítéletét indokai alapján helybenhagyja. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. Adós ellen foganatositott végrehajtás alkalmával, végrehajtató megbízottja olyan tartalmú egyezséget kötött adóssal, hogy ez a végrehajtató követelésének teljes kiegyenlítéséül átenged egy részére közjegyzői okiratban biztosított követelést és a tartozás fennmaradó részére 2 uj váltót ad. Ezen követelésnek átengedése s a váltó átadása folytán peres felek között az optk. 1,380. íjban meghatározott újítási szerződés jött létre, amelynek alapján adósnak a régi váltóból folyó kötelezettsége megszűnt, s ennélfogva azon váltó kiadását joggal követelheti. A székelyudvarhelyi kir. törvényszék (1906. február 15-én 3,879. sz. a. N. S. dr. ügyvéd által képviselt G. J. felperesnek K. A. dr. ügyvéd által képviselt E. J. fiai cég alperes ellen 2,800 K. váltó kiadása és jár irunti ügyében) következőleg ítélt: Köteles alperes a felperes által elfogadott és B. G. által kibocsátott 2,800 K-ról kiállított eredeti váltót felperesnek kiadni, ellenesetben kimondja a kir. törvényszék, hogy ezen váltóból kifolyólag felperes alperes cégnek semmivelsem tartozik, ezen váltótartozás összes járulékaival együtt kivan egyenlítve, köteles alperes 144 K. 40 f. perköltséget felperesnek 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett megfizetni. Indokok: Felperes keresetében azt adja elő, hogy az alperes cég által ellene 2,800 K. váltótőke s járulékai iránt 5,949/902. sz. végzés alapján 1902. jul. 31-én foganatositott végrehajtás alkalmával közte és végrehajtató alperes meghatalmazottja között oly tartalmú egyezség jött létre, mely szerint ő végrehajtónak követelése teljes kielégitésekép átengedi az 1898. febr. 18-án 33/98. ügyszám alatt H. S. batonyai kir. közjegyző által kiállított okiratban részére biztosított 1,600 K. követelését az ezen összeg után járó kamat kivételével s ezen kivül 2 drb. 750 és 740 K-ról kiállított váltót adott, ezeknek az átvételével végrehajtató megbízottja a követelést teljesen kiegyenlítettnek tekintette. Habár végrehajtató a közjegyzői okiratban foglalt 1,600 K. és a 8 drb. váltóértékét megkapta s igy követelése teljesen kiegyenlítve van, ennek dacára a végrehajtás elrendelésének alapját képező 2,800 K. váltót kiadni nem akarja, hanem még az 5. alatti levelei szerint még 426 K. 90 f-t követel. Kéri felperes alperest a 2,800 K. váltó kiadására kötelezni és kimondani, hogy ezen váltó alapján alperesnek felperesen követelése nincs. Alperes az A) alatti jegyzőkönyv tartalmát nem kifogásolja, tagadja, hogy felperesnek a 2,800 K. váltótőke kamatait elengedte volna, s felhozza, hogy B. K. G. a felperes által létrejöttnek állított egyezség megkötésére meghatalmazva nem volt, ő csak a végrehajtás foganatosítására nyert megbízást. A beszerzett 2,8(10 K-s váltótartozásra vonatkozó végrehajtásos ügyben felvett végrehajtási jegyzőkönyv szerint végrehajtató alperesek meghatalmazottja R. K. G., aki korlátlan meghatalmazással volt ellátva az 1,600 K. átengedése és egy 750 és egy 735 K-s váitó átadásával a 2,800 K. töke és járulékait fedezettnek jelentette ki. Az eskü alatt kihallgatott R. K. G. tanú azt vallotta, hogy a felperes elleni végrehajtásos ügyben az ö mint a végrehajtatok megbízottja járt és felvolt hatalmazva arra is, hogy a végrehajtást szenvedővel még a követelésből való elengedés mellett is egyezkedhessék, ezen megbízás alapján ő a felperes javára közjegyzői okiratban biztosított 1,600 K. követelés átengedése és 2 drb. 750 és 735 K-s váltók átadásával megbízójának 2,800 K-s követelését teljesen kielégítettnek jelentette ki. A tanú ezen vallomását megerősíti G. J. chikotai F. és G. A. tanuk eskü alatti vallomása is. A fenti bizonyítékok alapján a kir. törvényszék tényként állapítja meg, hogy az 1,600 K-s követelésnek alperes részére történt átengedése és a váltók átadása folytán peres felek között az optkv. 1,380. §-ban meghatározott újítási szerződés jött létre, a melynek alapján felperesnek a 2,800 K-s váltóból folyó kötelezettsége megszűnt és az uj kötelezettség keletkezett. Ebből a most megállapított tényállásból jogszerűen (váltótörvény 39. §., polgári törvénykönyv 142. §.) következik, hogy alperesitett végrehajtató a 2,800 K-ás váltót felperesnek mint váltóadósnak kiadni köteles, mitha alperes nem teljesítene, — tekintettel arra, hogy peres felek között ezen váltóból folyó jogviszony rendezésére felperesnek a keresethez 3—8. alatt csatolt levelekre való tekintettel szüksége van, kimondandó volt, hogy felperes alperes cégnek a 2,800 K-s váltóból kifolyólyag semmivel sem tartozik. Alperes pert vesztett, miért is a felmerült perkötlség megfizetésére kötelezendő volt. A képviseleti dijak megállapítása a törvényrendtartás 252. §-án alapszik. A marosvásárhelyi kir. ítélőtábla (1906. szept. 13-án 2,842/1906. p. sz. alatt) következőleg ítélt: , A kir. ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja, s végrehajtás terhével kötelezi, hogy alperesnek 15 nap alatt 85 K 60 f. per- és 30 K. alperesi ügyvédet felével szemben is megillető fellebbezési költséget fizessen. Indokok : A kir. Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének a felek tényállítására vonatkozó indokait elfogadja. Ebben a perben az a vitás kérdés döntendő el, hogy 1902. jul. 31-én Székelykocsárdon, mikor az alperes által felperes ellen 2,800 K-s váltókövetelés behajtása iránti végrehajtási ügyben a végrehajtási jegyzőkönyvet felvették, a felek között minő tartalmú s minő joghatályu megállapodás jött létre ? A. G. tanú azt vallotta, hogy a kérdéses alkalommal a felek közt az a megállapodás jött létre, hogy a 2,800 K-s tartozásnak és járulékainak teljes kiegyenlítéséül felperes közjegyzői okiraton alapuló, harmadik személylyel szemben fennálló; 1,600 K. követelésen kivül egy drb. 750 K-ról és egy drb. 740 K-ról szóló váltót alperesnek átadott. R. K. G. tanú, ki mint a végrehajtató (jelenlegi alperes) megbízottja a végrehajtásnál közbenjárt, mint tanú azt vallotta: hogy az átengedett 1,600 K követelés és két váltó által a végrehajtató nevében magát kielégítettnek jelentette ki. De a kir. ítélőtábla e két tanú vallomását, annak megállapítására, hogy az 1,600 K-s követelés átengedése s a két váltó átadása 2,800 K-s követelésnek s járulékainak teljes kielégítésére történt s hogy ez igy lett elfogadva, elegendőnek nem találja, mivel az alábbiak szerint a fentebb megnevezett tanuk vallomását a többi bizonyíték nemcsak nem támogatja, hanem meg is cáfolja. Eltekintve ugyanis attól, hogy G. A. tanú maga vallja, hogy a két váltót szintén aláirta s hogy e miatt és mivel ez a tanú felperes édes testvére, ő elfogulatlan tanúnak nem tekinthető, — G. A. vallomásának mérlegelésénél különösen figyelembe veendő az, hogy e lanu arról, hogy a felek végleges megállapodásaként jegyzőkönyvre mi lett véve, mit sem tud, holott felperes állítása szerint és a jegyzőkönyvre vett megállapodás a mérvadó. R. K. G. tanú vallomását illetőleg pedig figyelembe veendő, e tanúnak az a kijelentése, hogy a felek közti megállapodás jegyzőkönyvre lett véve, de a megállapodás tartalmát mégis — minden indokolás nélkül a jegyzőkönyv tartalmától eltérőleg adja elő. Ehhez járul, hogy e két tanúnak vallomását a szintén egyidejűleg jelen volt N. Gy. tanú vallomása nem támogatja, mert e tanú csak azt vallja, hogy az 1,600 K-s követelés és a két váltó átengedésekor felperes kijelentette, hogy most már kamatot és költséget nem fizet. De arról, hogy az alperes megb;zottja a 2,800 K-s követelés s járul, iránti követelésre nézve magát teljesen kiegyenlítettnek jelentette volna ki, ez a teljesen érdektelen tanú mit sem tud. Figyelembe veendő továbbá, hogy a bir. végrehajtó, aki a jegyzőkönyvet felvette, G. és R. tanuk vallomását egyáltalában meg nem erősiti, arról, hogy a 2,800 K követelésnek s járulékainak kiegyenlitésére nézve alperes megbízottja bármely nyilatkozatot tett volna, mit sem tud, hanem a megállapodás tartalmát a jegyzőkönyvben foglalttal megegyezően adta elő. Mindezeket szem előtt tartva, a végrehajtási jegyzőkönyvben kifejezést nyerő megállapodás tartalmának valótlansága bebizonyitottnak nem tekinthető. E jegyzőkönyv tartalma szerint pedig alperes megbízottja az 1,600 K. követelés átengedése és a két váltó adása által a végrehajtás utján kielégítendő 2,800 K. követelését és járulékait csak fedezve látta s az által a végrehajtás célját elértnek találva, a további végrehajtási lépéseket abbahagyta. De arról, hogy R. K. G. alperesi megbízott, a 2,800 K. követelésből valamit elengedett vagy azt bármely módon kiegyenlítettnek kijelentette volna, a jegyzőkönyv mit sem tartalmaz. Mindezeket a bizonyítékokat az 1893. XVIII. t.-c. 64. §. értelmében mérlegelve a kereset alapjául telhozott az a tény, hogy az 1,600 K, követelés átendedése s a kát váltó adása által a 2,800 K. s jár. iránti alperesi követelés teljes kiegyenlítést nyert s hogy igy a felperes által keresete jogalapjául felhozott újítási szerződés létrejött volna, megállapítást nem nyerhet; minélfogva felperes kereseti igénye jogszerű alappal nem bir. Minthogy felperesnek fentebb emiitett perdöntő alhtása bizonyítást nem nyert: a kir. ítélőtábla annak a kérdésnek vizsgálatába, hogy R. K. G., mint alperes megbízottja, minő meghataimazási körrel birt, nem bocsátkozik, mert, ha ez a kör a felperes által állított terjedelemmel birna is, az a fent kifejtettekre tekintettel, döntő sulylyal amúgy sem birna. A per- és feleb-