A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 37. szám - Visszapillantás a pécsi rabsegélyzöegyleti kongresszusra

Huszonhatodik évfolyam. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. ez. 37. szám. Budapest, 1907. szeptember 15. Kiadóhivatal: A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) HETILAP AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE. A MAGYAR ÜGYVÉDI. BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐ! KAR KüZLÖNYP. V., Rudolf-rakpart 3. sz. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Kéziratok vissza nem adatnak. RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MÓR dr. Megrendelések, felszólalások a tÜJ/^ " ' ügyvedek. kiadóhivatalhoz intézendök. í^i j « ^1 ' \íyi égje len minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre ... 4 korona Fel « 8 « Egész • _ 1G « Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalvány nyal küldendők. TARTALOM: Visszapillantás a pécsi rabsegélyzőegylcti kongresszusra. Irta Révai Lajos dr. — A végrehajtási törvény novellájáról. Irta K o c s á n János, kisjenöi kir. albiró. — Közjegyzői dijak és eljárási dijak. Irta Tóth György dr. kolozsvári Ítélőtáblai tanácsjegyző. — Belföld (A pécsi rabsegélyzö kongresszus). — Vegyes. TÁRCA i Az alap- vagy sarkalatos törvények fogalma és helyzete a magyar közjogban. Irta Horváth János dr., egyet, magántanár. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlönyből. Visszapillantás a pécsi rabsegélyzöegyleti kongresszusra. Meg van irva a szentírás könyveiben, hogy Saul elindult egy eltévedt szamara keresésére és útközben talált egy királyságra. De nagy bölcsen hallgat a krónika arról: hogy mi történt — a szamárral} Rabsegélyzö egyleteink illustris vezetői és magasállásu protektorai is kiindultak — egységes egyesületi szervezet létesítésére — és alakították ennek helyébe a széleskörű, de rebus omnibus et quibusdam aliis rendelkező patronage egyesületek országos szövetségét! De mi történt ezalatt a szerény: csalánnal és bogáncscsal táplálkozó, szükséges és hasznos szamárral: a rabsegélyzés ügyével? — Erről szintén hallgat a krónika. Bámulatos és a psychologus megfigyelésére méltó tünemény, hogy mily könnyen hajlunk mindannyian hangzatos jelszavakra, könnyedén, de a kellő applombbal és páthosszal odavetett frázisokra. Csak hangsúlyozni kellett a kongresszuson a rabsegélyzés népszerűtlenségét, vibráló hangon panaszkodni az elhagyott, züllésnek indult gyermekek siralmas sorsa felett, — és ugyanazok, akik Pécsre azon célból és azon megbízással érkeztek, hogy a rabsegélyezés ügyét valahogy előbbre vigyék, egyszerre mind megfeledkeztek kiküldetésükről és elejtették az egész rabsegélyezési ügyet. Pedig nem lehet azt állítani, hogy a vita alá kerülendő tárgy a rendezőség részéről kellően előkészítve nem lett volna. VargaNagy István és Angyal Pál — már a pécsi rabsegélyzö egyletnek ezidei évkönyvében, valamint a kongresszus alkalmával felolvasott értekezéseikben is — ugy elméleti, mint gyakorlati szempontból elég tág alapra fektették a kérdést. De minden fáradozásuk hiábavaló volt - egy pár improvisált beszéd nyomban halomra döntötte minden érvelésüket. Afnavit Deus, et dissipati sunt! A ma divatos és igy fölötte népszerű patronage mellett síkra szállók íő argumentuma abban állott : hogy a rabok segélyzése népszerűtlen és a közönségben visszhangra nem talál. Összehasonlítja a rab sorsát a szegény ember küzküdésével és túlzottnak találja a rabokról való gondoskodást. Elösmerjük, hogy a rabsegélyzés barátainak nehéz a helyzete, az ily mindenfelé felhangzó ellenvetésekkel szemben. De kérdjük: népszerű volt-e kezdetben a vasút Chinában (ma is tüzzel-vassal üldözik), a kataszter, himlő elleni beoltás és sok más közegészségi és forgalmi intézmény ? A keresztény hittéritők számtalan esetben mártírságot szenvedtek az ige hirdetése közben. Visszariasztja-e ennek szomorú kilátása csak egyet is közülük hivatása teljesítésétől? Az ellenszenvet lassan, de biztosan meg lehet törni : felvilágosítás, kioktatás, magyarázat és adott példa által. De honnét szedik egyáltalában a népszerűtlenség meséjét? Ezt bizonyára csak a kényelemszeretők terjesztik, akik nem veszik maguknak azt a fáradságot, hogy apostolai is legyenek az általuk — a külszín kedvéért — immel-ámmal képviselt eszmének. Mi éppen ellenkezőjét tapasztaltuk. Százával sikerült a rabsegélyezés ügyének, kellő propagálás által, lelkes híveket toboroznunk. Tartottunk annak idején felolvasásokat, meetingeket, terjesztettünk népszerű hangon irt röpiratokat — és a siker ki nem maradt. Ha ugyanezt próbáiLapunk mai száma nák a mai skeptikusok - - ugy ők is ugyanily eredményre jutnának. Mert a társadalomnak az elbocsátott rabbal kell foglalkoznia, — nem csupán humanismusból (mely nemes érc régi kelendőségéből ugy látszik kicsit vesztett) — de elsősorban önvédelmi szempontból is. A börtönből kikerült — törvényhozási és társadalmi bölcs intézményeink folytán : letartóztatása alatt a legritkább esetben javult — bűnös, a társadalom által nem lesz többé kebelébe visszafogadva. Az ő dolga, hogy hogyan tud ezentúl a tisztességes emberek perifériáján kivül boldogulni. Ha ez neki sikerül, akkor jó, — ha nem sikerül, akkor — újból nyílnak előtte a börtön kapui, de csak ujabb gaztettek árán. Elméletben jók és gyengeszivüek vagyunk", — de megbocsátani nem tudunk. A bűnös kiállotta ugyan büntetését, erkölcsileg talán nem is annyira romlott, — de mi kérlelhetlenek vagyunk irányában és űzött vad módjára bánunk vele, — csakhogy annál biztosabban kerüljön újból a bűn ösvényére. Ez okból kell a társadalmat az elbocsátott rabok ujabb merényleteitől, az egyre nagyobb bűntetteket végrehajtó visszaeséstől megóvni. És szerencsére ezt könnyű szerrel meg is tehetjük. — Fiatalkori emlékeink közzé tartozik a szegénylegények szervezett bandája, akik faluról-falura járva, a contributiót minden egyes házra, tanyára kivetették. Aki fizetett, — pedig a sarc nem volt éppen csekély — az biztosítva volt minden lopás, rablás, gyújtogatás ellen, — de százszor jaj annak, aki ellenkezett ! Mert rajta a bosszú rögtön végrehajtatott, — a megyei perzekutorok pedig mindig későn jöttek ! Ily biztosítási összegeket ma is számtalan alakban fizetünk. Miért ne biztosítsuk tehát életünket és vagyonunkat egy csekély obolussal: az elbocsátott rabok részéről fenyegető veszély ellen ? És mi szégyelni, mi restelni való van abban, ha még a bukott egyénben is embertársunkat keressük, aki istert képére lévén teremtve, elnézésünkre, támogatásunkra, a jó utraterelésre irányuló tevékenységünkre számithat ? Mi szégyelni való van a rabsegélyzö egylet nevében, vagy tagságában — a céljai elérését előmozdító buzgó közreműködésben ? Nincs itt álfilantropiáról, rossz irányban érvényesülő humanismusról szó. Aki a kongresszus tagjai közül csak pillanatig is e véleményben volt — annak csak át kellett volna fáradnia a szomszéd ügyészségi börtönbe, melyre reá illik Dante poklának felirata: «lasciate ogni speranza, voi ch' entrate ! Ott — e szomorú, még a középkorra emlékeztető fogházban bizony elkényeztetésnek, jóllétnek még nyoma sincs. Nedves, sötét, lég- és nap hiányában szűkölködő, inkább barlanghoz, mint emberi hajlékhoz hasonlító — földfeletti és földalatti szűk szobák képezik azon emberek állandó tartózkodási helyét, akik a törvény által szabadságvesztésre, de nem egyúttal egészségük, sőt életük kockáztatására lettek elitélve. A közvetlenül egy bűzhödt csatorna mellett fekvő és ennek tartalmából a szomszéd falai utján bőven részét kivevő börtön nyirkos falai élénken emlékeztetnek a velencei doge-palotának hírhedt földalatti, a tenger színvonalában épített celláira. Talán sikerül e sorainknak azt elérni, amit eddig a pécsi ügyészség és főügyészség hiába megkíséreltek : az igazságügyi kormányzat figyelmét e börtönökre felhívni és gyors, erélyes intézkedést kieszközölni. Egy kir. tábla, főügyészség és törvényszék székhelyén az ily börtön nem tűrhető és élő anachronismus! De térjünk vissza tárgyunkhoz. Tévedne, aki fenti sorainkból azt akarná kiolvasni, hogy mi a patronage-rendszernek és annak országos szervezésének ellenségei vagyunk. Sőt ellenkezőleg! Magunk is annak idején küzdöttünk a züllött gyermekek javára indítandó akció érdekében és ha akkori működésünket már az idők pora is ellepi, mégis azt kiindulási pontjának kell tekintenünk a most országszerte nagy arányokban fejlődő és már némi sikert is ért gyermekvédő mozgalomnak. De hibáztatjuk a sokfélének egybefoglalását! Mert ily 12 oldalra terjed.