A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 34. szám - A férj, feleség s a gyermek jogviszonyai

A JOG 135 87. alatti végzés szerint 1903. jun. 24-én kért és telekkönyvi előjegyzés által szerzett zálogjogának szerzése előtt felperes fizetésképtelenségéről már értesült. Mert éhben az esetben az alapszabályok 9. és 22. §-ainak egybevetésóből kitünőleg a zálogjog szerzése körül nyilván rosszhiszemüleg járt el és mivit ilyen az alapszabályok 22. §-ának arra az intézkedésére, hogy a csoport határozatainak kötelező ereje nem terjed ki azon tagokra, kiknek követelésükre vonatkozólag zálogjoguk vagy más biztosítékuk van, annál kevésbé hivatkozhatik, mivel ugyanezen §. szerint ily tagok a csoport ülésein csak ugy vehetnek részt, ha külön jogukról eleve lemondanak, a biztosítékot meghaladó követelés erejéig azonban tagsági jogaik és kötelezettségeik különben is érintetlenek maradnak; alperes azonban annak dacára, hogy két ülésen részt vett, nem is állítja, hogy zálogjogát az ülésen bejelentette volna. Minthogy pedig felperes a nem kifogásolt H. és I. alatti okiratokkal bizonyította, hogy az F. alatti határozatnak megfelelő egyességi hányadot alperesnek felajánlotta és miután az alperes el nem fogadta, kir. közjegyzőnél alperes rendelkezésére letétbe helyezte, — e per sorsa azon fordul meg, hogy felperes közö!te-e alperes cég tagjaival az 1903 jun. 24-én szerzett telekkönyvi előjegyzést megelőzőleg saját fizetésképtelenségét. Mert ha közölte, a fentebb előadottak folytán alperes végrehajtási joga a peres eljárásnak az elsőbiróság helyes megállapítása szerint 1903. jul. 9-én történt befejezése után felperes és a csoporthitelezők közt létrejött egyesség folytán s az alperest is kötelező F. alatti határozatban foglalt egyességi hányadnak alperes rendelkezésére bocsájtása által megszűnt; mig ellenesetben az egyességet elfogadó F. alatti határozat alperest nem kötelezi. A fizetésképtelenségnek előzetes közlését az 1903. jun. 24-én kelt M. alatti levélből, az előjegyzési kérvény beadásának körülményeire kihallgatott B. F. és G. J. tanuk vallomásaival szemben nem lehet megállapítani; az 1903. jun. 24-én megelőző napokban vitatott szóbeli értesítési azonban felperes A. Zs. tanúval, majd ennek ki nem hallgathatása folytán A. S. és A. H. helyettesitett tanukkal és az alperesnek kinált, de utóbbi által visszakínált és felperes által elfogadott főesküvel kívánta bizonyítani. A. S. és H. tanuk vallomásaiból azonban kitűnik, hogy akkor, mikor felperes Á. Zs.-dal alperest felkereste és állítólag értesítette saját fizetésképtelenségéről, e tanuk voltak jelen s még az sem állapitható meg vallomásaikból, hogy a tanuk maguk 1903. jun. 24-ike előtt közölték az alperes cég tagjaival, felperes fizetésképtelenségét; ennélfogva a per kimenetelét a felperesnek visszakínált főeskü le- vagy le nem tételétől kellett függővé tenni. A per- és felebbezési költség iránti intézkedés a p. tk. rendtartás 251. §-án alapszik. A m. kir. Kúria (1907. máj. 16-án 309. sz. alatt) következőleg itélt : A kir. Kűria a másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával az elsőbiróság ítéletét hagyja helyben, egyszersmind a felperest végrehajtás terhével arra is kötelezi, hogy alperesének 27 K. 30 f. felebbezési költséget 15 nap alatt megfizessen. hidokok : A magyar gabonakereskedők és malmok védegyletének G) a. csatolt alapszabályai 9. §-a értelmében a védegyleti tagok csak abban az esetben nem járhatnak el önállóan és egyáltalán semmit sem tehetnek, ami az érdekeltek összességére hátrányos, ha a nem tőzsdei tag adós fizetésképtelensége a védegyletnél bejelentetett és az erről szóló értesítést a tagok megkapták. Minthogy pedig a perben mi adat sem merült fel arra nézve, hogy a felperesnek fizetésképtelensége a védegyletnél még 1903. jun. 24-ike előtt bejelentetett és hogy az arról szóló értesítést a tagok megkapták és ezek megtörténte után szerezte volna meg alperes a felperes ingatlanaira a zálogjogot, az a körülmény tehát, hogy a zálogjogi előjegyzés iránti kérvény beadása 1903. jun. 24-e előtt alperes egyéb módon értesült volna a felperes fizetésképtelenségéről, közömbös; minthogy továbbá az alapszabályok 22. §-a értelmében a csoport határozatainak kötelező ereje nem terjed ki azokra a védegyleti tagokra, akiknek követeléseikre vonatkozólag zálogjoguk van : a védegylet kebelében alakult csoportosuláson 1903. jul. 30-án hozott és a kielégítési végrehajtás megszüntetésének alapjául vett F. a. határozat a határozathozatalban részt nem vett alperest nem kötelezvén, a fentebb felhozott okokból a másodbiróság ítéletének megváltoztatásával, a felperest az F. a. határozatra alapitott keresetével feltétlenül elutasító elsőbirósági ítéletet kellett helybenhagyni. A perköltségre nézve az elsőbiróság ítélete megfelelő indokolása alapján hagyatott helyben. A közgyűlési határozat megsemmisítése, mert a részvényátiratási dij oly magas összegre emeltetett fel, mely nem áll arányban a részvény értékével. A besztercei kir. törvényszék: Felperes keresetével elutasittatik. Indokok stb. A kolozsvári kir. ítélőtábla: A kir. törvényszék Ítélete megváltoztattatik, az 1903. évi március 1-én hozott az a közgyűlési határozat, melylyel az 1902. év végéről 32,582 K. 70 f. tiszta nyereség állapíttatott meg és ez az összeg osztatott fel, megsemmisíttetik s az alperes részvénytársaság igazgatója utasittatik, hogy rendkivüli közgyűlést egybehívjon s az 1902. évi mérleg végett megfelelő indítványt terjesszen elő. Megsemmisíttetik továbbá az a határozat is, melylyel a részvények átiratási dija 2 K.-ról 20 K.-ra emeltetett. Indokok: A részvényesi minőség a K. T. 174. §-ára alapított keresetben már kimutatandó ugyan, de miután felperes a részvényt utóbb bemutatta s az a per irataihoz csatoltatott, alperesnek nem lehetett többé kifogása felperesnek a vonatkozó közgyűlési jegyzőkönyv adataiból is kitűnő részvényesi minőségének hiánya miatt. ^ _ A minden egyes részvényesnek a K. T. 174. t?-ában irt jogából folyik a részvényesnek az a joga is, hogy a közgyülésileg jóváhagyott évi mérleg adatainak helytelenségét vitathassa s bizonyíthassa. A mérleg két rovatát képező cselekvő és szenvedő vagyon közti különbözet képezi a nyereséget, illetően veszteséget. A K. T -nek a mérleg szerkesztését illetően részletesebb szabályozást s egyúttal parancsoló intézkedést tartalmazó 199. §-ának 5. pontja értelmében a kétes követelések valószínű értekük szerint veendők számításba, a behajthatatlanok pedig bejegyzendők s igy az alperes részvénytársaság igazgatóságának az 1902. évi zárszámadásra vonatkozó jelentésének 13. pontja alatti javaslatára tekintettel, azt kellett megállapítani, hogy a nyereség voltakép nem a mérlegben kitüntetett 32,582 K. 76 f, hanem a K. T. 199. §. 5. pontja szerinti intézkedés figyelembevétele mellett megállapítandó kevesebb összeg. A törvénynek fentidézett parancsoló intézkedése^ nem hagy fenn kétséget az iránt, hogy a mérlegnek annak ellenére történt összeállítása jóhiszeműség esetében sem válik megtámadhatatlanná. Aziránt nincs kétség, hogy a részvényjogok átruházhatósága a részvénytársaság természetének következménye s hogy a részvénytársaság tőkeegyesület, melynél a tagok személye alárendelt jelentőségű lévén, a részvényjog átruházhatóságának korlátot állítani nem szabad. Az a határozat, melylyel a részvényátiratási dijak 2 K.-ról 20 K.-ra felemeltettek, a K. T. intézkedéseibe, különösen a 173. §-ába ütközőnek tekinthető, mert bár az a kérdés, hogy a hozott határozat a részvényesekre káros-e vagy nem, a részvénytársaságra célszerű, előnyös-e, vagy sem: nem jön tekintetbe, de annak megvalósítása mégis nagyban csökkentheti a részvényátruházás fogalmát, miután a 120 K.-ás névértékű részvény átiratási dijának, miről az alapszabályokban nincsen szó, 20 K.-ban való megállapítása, a részvény értékéhez viszonyítva, tulmagas kezelési költség-összegnek tekinthető. A m. kir. Kúria (1907. június 13-án, 156/V. 906. sz.) A másodbiróság Ítéletét helybenhagyja abban a részében, melylyel megsemmisíttetett az alperes részvénytársaságnak az 1903. március 1-én tartott közgyűlésén hozott az a határozata, mely szerint a részvények átiratási joga 2 K.-ról 20 K.-ia felemeltetett; abban a részében azonban, melylyel az alperes részvénytársaságnak az emiitett közgyűlésen az 1902. évi tiszta nyereség megállapítása és felosztása tárgyában hozott határozata megsemmisíttetett, a másodbiróság ítéletét megváltoztatja és részben az elsőbiróság ítéletét hagyja helyben. Indokok: A felperes kereshetőségi jogának megállapítására vonatkozóan, valamint abban a részében, melylyel megsemmisíttetett az alperes részvénytársaságnak az 1903. március 1-én tartott közgyűlésén hozott az a határozata, mely szerint a részvények átírási dija 2 K.-róJ 20 K.-ra felemeltetett, a másodbiróság Ítélete vonatkozó indokai alapján hagyatott helyben. A másodbiróság ítéletét abban a részében azonban, melyiyel az alperes részvénytársaságnak az emiitett közgyűlésen az Í902. évi tiszta nyereség megállapítása és felosztása tárgyában hozott határozata megsemmisíttetett, megváltoztatni és e részben az elsőbiróság ítéletét helybenhagyni kellett a következő okokból: A minden egyes részvényest a K. T. 174. §-a szerint megiliető kereseti jog terjedelme mindenesetre magában foglalja a részvényesnek azt a jogát is, hogy a közgyűlés által jóváhagyott évi mérleg adatainak helytelenségét vitathassa és ebből folyóan a közgyűlésnek az évi mérleg és zárszámadás jóváhagyása és a tiszta nyereség felosztása tárgyában hozott határozatát megtámadhassa és ebben a törvényes jogában, a dolog természeténél fogva, nincs az által korlátozva, hogy az illetékes cégbíróság peren kivüli uton a megtámadott határozatot jóváhagyólag tudomásul vette. A felperes keresetében az alperes részvénytársaság 1902. évre felállított mérlegének és zárszámadásának helytelenségét azon az alapon vitatja, hogy abban a kétes követelések nem valószínű értékükben vétettek fel, a behajthatatlanok pedig le nem írattak s ez alapon azt vitatja, hogy az alperes részvénytársaságnak az 1903. március 1-én megtartott évi rendes közgyűlésén ezen mérleg és zárszámadás elfogadása s az évi tiszta nyereség felosztása tárgyában hozott határozata a törvénynyel ellenkezik, mert a szabálytalan mérleg alapján a részvénytársaság vagyoni állapota és évi tiszta nyereségének összege meg nem állapítható és ezen felül a törvénnyel ellenkezőnek vitatja az alperes részvénytársaság közgyűlésének ezt a határozatát annyiban is, hogy az évi tiszta nyereségből a kétes követelések leírására 1000 K. fordíttatott. A felperesnek ez a támadása azonban alaptalan, mert alperesnek azzal az álláspontjával szemben, hogy a részvénytársaságnak a fentebb emiitett 10C0 K.-val fedezett kétes követelésén kivül egyéb kétes és behajthatlan követelése nincs, a felperes ennek ellenkezőjét nem bizonyitotta s az alperes részvénytársa-