A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 34. szám - Közjegyzői dijak és eljárási dijak. 1. [r.]

Huszonhatodik évfolyam. 34. szám. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPfISELETÉRE. A MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MÓR dr. tigyvédek. Budapest, 1907. augusztus 25. Előfizetési árak: Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. Megjelen minden vasárnap. Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre ... 4 korona Fél « ... 8 « Egész • _ 16 c Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalvány nyal küldendők. TARTALOM: Közjegyzői dijak és eljárási dijak. Irta Csorba Géza szeghalmi kir. közjegyző. — A gyilkosság és emberölés fogalma. Irta T h ó t László dr., bpesti kir. ítélőtáblai tanácsjegyző. — Irodalom (Virág Gyula dr., : A férj feleség s a gyermek jogviszonyai. Ösmerteti K o c s á n János.) — Vegyes. MELLÉKLET : Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlönyből. Közjegyzői dijak és eljárási dijak. Irta CSORBA GÉZA, szeghalmi kir. közjegyző. A közjegyzői intézménynek legfőbb célja csak az lehet, hogy a jogot és igazságot kereső nagy közönségnek perenkivüli ügyeiben jogtanácsosa, jogi védelmezője legyen, jogtudományi színvonalon álló okmányokat szerkesszen, ugy, hogy azok a tételes törvények által határozott követelményeknek, kellékeknek lehetőleg teljesen megfeleljenek, úgyszólván mintaokiratok legyenek, — amelyek által részben a perlekedést megelőzni, vagy mellőzni, részben az el nem kerülhetett pereket kedvezően eldönteni, megnyerni lehessen. A jó, szabatos okmányok nemcsak az ügyfelekre hasznosak, hanem az ügyvédeknek és bíráknak is könnyebbségére szolgálnak. Ily mintaszerű okiratok készítését, jól megszerkesztését, azonban nem lehet ukázszerüen meghagyni, utasításokkal irányítani, gépiesen szabályozni, — arra rátermettség és önálló gondolkodás kell, ember, aki mástól nem függ, aki előtt csak a tapasztalat, gyakorlat és a szakképzettség a tekintély, hivatali működésében nem hagyja magát befolyásolni senki által, csak a jog, törvény és igazság szellemében cselekszik! Az 1886 : VII. t.-c. 20. §-a taxatíve felsorolja, hogy a közjegyző hatásköre milyen cselekvények teljesítésére terjed ki. Ezek közt az okiratok és végrendeletek felvétele s a tanúsítványok kiállítása körül feltétlen szabadon és függetlenül működik, a d) e) és f) alattiakat bírósági ellenőrzés és felügyelet alatt végzi. Az előbbi functiókért dijait az 1874. dec. 17-én kelt — 4,186. sz. i. ü. min. rendelet szabályozza és az 1880. LI. t.-c. állapítja meg, — az örökösödési eljárásban a tárgyalási dijakat az 1894: XVI. t.-c. 117., 110. és 120. §§, szabják ki szükmarkulag, mivel az 1886: VII. t.-c. 33. §-ának igen igazságos következő intézkedését: «01y örökösödési ügyeknél, amelyeknek tárgyalása terjedelmes előkészületet vagy sok időt vesz igénybe avagy különös nehézséggel és felelősséggel jár - a közjegyző indokolt kérelmére a bíróság, illetve a gyámhatóság a hagyaték értékéhez mérten a 32. §-ban meghatározottnál magasabb, de annak kétszeresét meg nem haladható dijat is állapithat meg» ; — eltörölte s azt is törölte, hogy «a hagyatéki leltározással és tárgyalással szorosan össze nem függő egyéb, habár kapcsolatos cselekményt a közjegyző a 32. §-ban meghatározott dijért teljesíteni nem köteles* ; — ellenben fenntartotta a 33. §. azon rendelkezését, hogy ha a közjegyző által a saját, vagy a járásbíróság székhelyen kívül eső helyre tűzött tárgyalás az érdekelt felek egyikének elmaradása vagy nem-képviseltetése miatt nem tartható meg, a közjegyző költségeit a kellőleg megidézett mulasztó fél tartozik viselni, melynek összegét a bíróság (vagy gyámhatóság) a körülmények figyelembevételével állapítja meg», ezt azonban ugy tartom, több bíróság nem alkalmazza, sőt megfelebbezés után a másodbiróság is jóváhagyta ily költség meg nem állapítását! Na hát ilyenkor hová forduljon a közjegyző? Ki fogja kárpótolni a veszteségét ?! A «Jog» f év 30-ik számában «A közjegyzői dijak fölszámítása az örökösödési eljárásban» feliratú cikkben Tóth György dr. ur (kolozsvári táblai tanácsjegyző) képzel jogsérelmet abban, hogy egyik közjegyző a hagyaték tárgyalása folyamán az 1894: XVI. t.-c. 60. §-ának íennforgása esetében közjegyzői okiratba foglalta az átruházási és megosztozási jogügyLapunk mai száma letet, mely csak annyiban «osztályos egyesség», amennyiben a közös vagyon egy része a hagyatékba tartozik, — amenynyiben azonban nem az örökhagyó tulajdona, hanem egy harmadik személyé, közre bocsáttatik, átruháztatik —- az külön jogügylet s mint ilyen külön közjegyzői okiratba foglalható. Különben a 60 §. azt mondja hogy . . «az érdekeltek kérelmére az e tárgybeli fogügyletekről szerkesztett és bemutatott okiratokat a hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyvhez kell csatolni, vagy amennyiben az érdekeltek kívánják, az e részben létrejött megállapodásokat a tárgyalást vezető közjegyző által felveendő és szabályszerű aláírással ellátandó külön jegyzőkönyvbe kell foglalni.* Tehát tiszta dolog, hogy az örökösöknek s a közjegyzőnek feltétlenül joga van a megállapodásokra vonatkozó jogügyletet közjegyzői okiratba foglalni és hiteles kiadványban és másolatban a jegyzőkönyvhöz csatolni. E módon fölvett közjegyzői okiratért a közjegyzőt az 1880 : LI. t.-c.-ben s a fentebb hivatkozott közjegyzői díjszabályban megállapított dijak illetik meg, amihez hozzászólni nincs joga a bíróságnak, hacsak valaki külön panaszszal nem lép föl, de ezt az elbírálást sem a hagyatéki eljárás keretében intézheti, hanem a törvényben előirt módon! A följajduló táblai tanácsjegyző urnák tehát ez esetben semmi törvényes igaza nincsen. Fölszólalásával azonban azt bizonyította, hogy ő is egyike azoknak, akik a körjegyzői intézménynek és kir. közjegyzőknek «elvi» ellenségei; akik közül egyik a napilapokban közzétett egy nemzetközi szocialista hangulatú cikket irt, hogy el kell törölni a végrehajtói és közjegyzői intézményt és teendőiket bírósági emberekkel végeztetni! Erre csak azt mondja minden természetes gondolkozású ember, hogy az ilyenek a korszellemtől és a modern jogászoktól, jogelvektől nagyon elmaradt — gyászjogászok. Hiszen tudhatnák, hogy a hagyatéki ügyeket és a végrehajtói teendőket birók és bírósági hivatalnokok már végezték egy pár éven át; de ez a próbálkozás — nem vált be ! A közjegyzői intézmény pedig 1900. évben tartotta meg fennállásának 25 éves jubileumát és az evvel kapcsolatban megtartott kir. közjegyzői országos gyűlésen a személyesen jelen volt akkori igazságügyi miniszter a legelső jogásztekin| télyek jelenlétében nyilvánította az intézménynek sikeres, közhasznú működését és elismeréssel üdvözölte a magyar kir. közjegyzői kart!! . . . Ezzel szemben a nem elismerők ugyancsak keveset nyomnak az igazságügy -— mérlegén. Mindezekből azonban az is látható, hogy a bírósági tagok közt mindenfelé és mindenkor akadnak, akik a «birósági megbízásokat)) olyképpen magyarázzák be maguknak, hogy ők a közjegyzőknek ily esetekben urai és parancsolói és hogy ők jogositvák előleges utasításokat s ukázokat adni s ha önérzetes közjegyzővel állnak szemben, aki önálló gondolkodást tanúsít, — habár a törvények szerint szabatosan jár is el, — ott közbenszóló végzésekben is alkalmazzák a hajcsöves kritikát, ami azután a vérbe is fölszivódik. Jönnek a pótlásokat s ujabb tárgyalásokat rendelő, sokszor erőszakoló végzések; az örökösök a többszöri idéztetésük miatt izgatottakká, ingerültekké, dacosokká válnak s annál kevésbé hajlandók esetleg a hiányzó adatok beszolgáltatására vagy egy ujabb egyesség megkötésére. Kiváltképpen a vidéken, ahol még a telekkönyvezés, betétszerkesztés keresztül nem vitetett s a tulajdonjog csakis a tényleges birtoklási eljárás utján volna átíratható. Az örökösök is idegenkednek attól, hogy tulajdonjoguk telekkönyvi rendezésére ráerőszakoltassanak. Szolgálhatok adatokkal. Uj egyességi tárgyalásokért, sem a fentebb jelzett vidéki uj tárgyalásokért dijat nem állapítanak meg. (Ezekről máskor!) Több esetben a felek által uj tárgyalásokért- önként beígért és kifizetett dijnak visszafizetését rendelték el. Ilyen eljárással és hasonló intézkedésekkel, melyekről a 8 oldalra terjed.