A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1907 / 31. szám - A fővárosi állami rendörségnek 1906. évi működése. 4. [r.]
232 A JOG kor. ; ebből megtérült 965,000 kor. A váltóhamisítások tettesei «rendszerint 20 év körüli fiatal emberek, kik könnyelműségük és uzsorataktikák áldozatai.)) Pénzhamisítás volt 130, kinyomoztatott 140 személy, ebből 106 férfi, 1 rovott. ((Tudatlan, egyszerű emberek kísérletezései voltak ezek.n Személyes szabadság, levéltitok és sürgönytítok megsértetett : közhivatalnok által 16, magánszemély által 1 1 esetben. Családi állás ellen 39 eset volt. Megvesztegetés 9 eset. — Közveszélyt okozó cselekmény 05. Fogolyszóktetés 1. — Hivatali bűncselekmény 58. — Magánlaksértés 80. • 1 latóságelleni erőszak 107. Kinyomoztatott 210 személy, ebből 201 férfi, 20 rovott. — A király és királyi ház tagjainak megsértése 15. —Izgatás 1. — Vallás ellen 3. — Hamis vád és tanuzás 11. — Szemérem elleni bűncselekmény 159.— Kettős házasság 5, mindannyiban férfi a tettes. — Rágalmazás és becsületsértés 528. — Egyéb eset 302. A kinyomozott terheltek közt volt 14,172 férfi, 3.9Í4 nő, a letartóztatottak közt 1,992 férfi, 555 nő. — «A nőt a bűnbeesés ellen védi a család és a prostitutio. Az egyik morálisan, a másik szennyével menti a nőt a betevő falatért való küzdelemben, a gyengéket és romlottakat : a bűn felé sodró kényszerűségtől.)) A letartóztatottak közt volt nőtlen vagy hajadon 1,958, nős vagy férjes 432, özvegy 57. «Ez is igazolja azt, hogy mily erős védelmet nyújt a bűnbeesés ellen: a családnak erkölcsi tőkéje.» A letartóztatottak közt volt magasabb műveltségű 131, önálló iparos 62, földműves 6, munkás 1,147, cseléd 348, napszámos 753. «A munkások nagyobb számát existentiájuk kisebb védettsége és állandósága, kisebb műveltségük és jobbára ösztönökkel mozgatott erkölcsi világuk, teszi eléggé indokolttá » A kinyomozott tetteseknél 16 éven felüli volt 17,450, aluli 412. A letartóztatottak közt 16 éves 111, aluli 99, 16—24 éves 1,088, 25 éven felüli 1,169. A kinyomozottak közt volt budapesti 5,211, vidéki 12,512,, külföldi 139. A letartóztatottak közt budapesti 682, vidéki 1,671, külföldi 94. A bűnösök anyaga tehát túlnyomóan a bevándorlottakból kerül ki. A kinyomozott 21,712 terheltből letartóztattatott 2,447, ezekből 1,107 volt rovott multu, ami a jelentés szerint azt bizonyltja, hogy «a büntetésnek javitó hatása célját téveszti, sőt börtönügyi visszonyaink mellett: az első büntetés az első lépcső a további bünözésre». Ez igaz, de a rendőrség is kivehet ebből magának egy jó nagy részt, mert az ő letartóztatási helyiségeiben és toloncházaiban is összekerül a megrögzött gonosztevő, az e körökben köztiszteletnek örvendő mester: a félénk és aggódó újonccal, akit tudománya titkaiba beavat és céhtaggá nevel. A büntetésnek a jelentés szerint — ((társadalmunk felfogásának tükrében több jut a megtorlásból, mint amennyi az igazságszolgáltatás céljaira szükséges. Az egyszer büntetett — kivált ha az u. n. jobb körökhöz tartozik, — vissza vonhatlanul küzd diffamálásának következményeivel. A köz megtorolta a rajta elkövetett sérelmet, de a társadalom nem bocsát meg. Jő tehát elmaradhatlanul a visszaesés. A visszaesők nagy száma pedig legjobban érvel a feltételes elitélés mel!ett». A rovottak közt volt 24 éven aluli 556 felüli 551, magasabb miveltségü 43, önálló iparos 2 I, földmives 1, munkás 554, cseléd 121, napszámos 367, bpesti 404, vidéki 670, külföldi 33. A bűnügyi rendészet segédszerveihez tartozik elsősorban a detektív osztály. Ennek is nagy dicséretét zengi a jelentés, — de ha valahol deplagirozott ez a dicséret, ugy a jelen esetben az. A detektívek létállománya 122, tényleges létszámuk 118. Ezek azonban elsősorban politikai vagy bérharci mozgalmak állandó ellenőrzésére vétetnek igénybe, «a bűnügyi nyomozatoknak hátrányára.;) (Jelentés 12-ik lap.)--Politikai vagy socialista mozgalmak azonban szabad államban nem szorulnak detektivekre. Ez a szolgálat még a régi. absolutistikus korszak «naderer»-ek intézményének korhadt maradványa. Titkos rendőr (de ennek nálunk is épp oly titkosnak kell maradnia, mint a többi nagy városokban) csak bűnügyi nyomozásoknál szükséges. —Midőn tehát a politika a detektívek működését teljesen absorbeálja, csak természetes, hogy a rendőri kelepcébe csak azok kerülnek, akik vagy önként jelentkeznek, vagy besngók által feljelentetnek ; akiket a véletlen szolgáltat a rendőrök kezébe, vagy végül akik razziák alkalmával a hálóban bennmaradnak. Az utolsó procedúra a legtöbb anyagot szolgáltatja a nyomozisnak, - de ezt csak nem lehet a detektívek érdeméül betudni? Mikor sok ezerre megy a lopások és betörések száma : a detektívek a tolvajok sorából mindössze 612 előállítást eszközöltek, — esik tehát egy detektivre ezek szerint évente 5 előállítás !! És ezt is : tudja az ég, hogy mily kedvező körülménynek köszönhetik. Nem hisszük, hogy léteznék széles e világon meg egy főváros — a Balkán-államokat sem véve ki, - mely a kiderítő bünnyomozásnak ily szégyenletes eredményét mutatná tel A detektivtestület tehát nem érdemel semmifele dicseretet. Ha azt az erélyt amelyet vak és béna koldusokkal, kártyázokkal vagy az utc'a nympháival szemben kifejtenek, — a bun kiderítésére is fordítanák - akkor a bűnesetek száma rohamosan csökkenne és cseppet sem sajnálnók azt a rengeteg összeget, melyet fővárosunk és közvetve mi adózók is rendőrségünkre fordítunk. Migaz utca az éjjeli pillangóktól megtisztult, addig tolvajaink és betörőink csak saját hanyagságukra vethetik, ha sikereik nem mindenekben felelnek meg fokozódott igényeiknek. Állítólag a ^megfigyelő* szolgálat is veszi igénybe a detektívek állandó éberségét, hogy «szakavatottan tudjanak belátni a bűnös világ elemeinek műhelyeibe és furfangjaiknak mind tökéletesbedő technikájába.)) Szép csengésű szavak, de ezen megfigyelésnek eddig csak azt a módját vettük észre, hogy detektivjeink jobb ügyhöz méltó buzgalommal megfigyelik az utcán egyedül sétáló hölgyeket és szokott tapintatukkal üldözik és meghurcolják olykor a tisztességes asszonyokat és leányokat. Föltétlen dicséret illetné a detektívet, ha 10 ily hőstettel szemben ellenértékül csak egy tolvajt, vagy betörőt tudna kézhez keríteni. De persze ezt tiltja szerintük a «bpts. humanismusa» ! A jelentés itt megismerteti velünk a tolvajszövetkezetek alakulását is. «Valamely gyakorlottabb tolvaj felcsap vezérnek és neki indul a cinkos-gyűjtésnek. Az anyagot kisebb korcsmákban, pálinkamérésekben és főleg az állami munkaközvetítőben szerzi — és kész a íolvajszövetkezet. Nagyon sok volt ezekben a betörő-, álknlcsos- és áru tolvaj-szövetkezetekben : a fiatal újonc, büntetlen előéletű, akit a munkaközvetítő intézetben csábítottak ide». Kíváncsiak vagyunk, mit válaszol ezekre a vádakra ennek az állami intézménynek a vezetősége? (Folytatása következik.) Révai Lajos dr. Vegyesek. A kir. biróság akkor is hivatva van az ügy érdemleges elbírálására, ha a hatáskörét megállapító cselekmény tekintetében az eljárást érdemi okból megszünteti, az azzal összefüggő és a panaszlottat szintén terhelő cselekményt pedig közigazgatási hatósági hatáskörbe utalt kihágásnak tartja minősitendőnek. A m. kir. minisztérium (1907. május 16. 20,236. I. M. sz. a.) következőleg határozott: Ebben az ügyben az eljárás a kir. bíróság hatáskörébe tartozik. Indokok: A csendőrségi feljelentés szerint T. Gy. b— i lakos községi kanász 1907. évi január hó 29-én tettenéretett, amidőn az esti órákban idegen vadászterületen — kezében töltött lőfegyverrel — egy fa tövében állva, vadra lesett. A 1—i járás főszofgabirája előtt 1907. évi február hó 13-án tartott tárgyalás alkalmával T. Gy. azt adta elő, hogy azt a lőfegyvert, amelyet a csendőrök 1907. évi január hó 29-én tőle elvettek, ugyanezen a napon délelőtt az erdőben egy odvas fában találta. Minthogy a kondája után kellett mennie : a fegyvert ekkor nem vette magához, hanem este ment ki érette az erdőre s az volt a célja, hogy azt, mint talált dolgot, a községi elöljáróságnak átadja. Mielőtt azonban ezt megtehette volna, a csendőrökkel találkozott, akik a fegyvert tőle elvették. A főszolgabiró ezen vallomás alapján 1907. évi február hó 13-án 37. kih. szám alatt kelt iratával további eljárás végett az iratokat a 1 —i kir. járásbírósághoz tette át. A kir. járásbíróság 1907. márczius hó 1-l-én az ügyben érdemleges tárgyalást tartott, amelyen T. Gy. ismételte a főszolgabiró előtt tett vallomását. Az ügyészségi megbízott erre, tekintettel a vádlott azon védekezésére, hogy a fegyvert azon a napon találta, amelyen az tőle elkoboztatott s igy alkalma sem lehetett a dolog bejelentésére, a Btk. 365. §-ába ütköző vétség miatt az ellene emelt vádat elejtette. A kir. járásbíróság ugyanezen napon 1907. B. 47/4. sz. a. kelt végzésével a vádelejtés alapján az eljárást megszüntette s a fenforogni látszó vadászati kihágás elbírálása végett az iratokat a 1—i járás főszolgabirájához áttette. A nevezett főszolgabiró az ügyet 1907. április 4-én 108. kih. szám alatt kelt iratával a Bp. 22. §-ára való utalással a kir. járásbírósághoz visszaküldte. s Ezen tényállás alapján az eljárást a kir. biróság hatáskörébe, kellett utalni, mert a fentiek szerint a közigazgatási hatóságnál szélesebb hatáskörben eljáró kir. járásbíróság ebben az ügyben már érdemleges tárgyalást tartott, a Bp. 22. §-ának rendelkezése folytán pedig, amely törvényszakasz a Bp. 521. §-ának értelmében a járásbíróság hatáskörébe utalt bűnvádi ügyekben is alkalmazandó, ily esetekben áttételnek többé helye nincs, hanem a kir. biróság akkor is hivatva van az ügy érdemleges elbírálására, ha a hatáskörét megállapító cselekmény tekintetében az eljárást érdemi okból megszünteti, az azzal összefüggő és a panaszlottat szintén terhelő cselekményt pedig közigazgatási ható_sági_hatáskörbe^ utalt kihágásnak tartja minősitendőnek. &E8ZVÉNY IAR8ASÁQ NYOMO-AJA BUDAPESTEN