A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 31. szám - A gyilkosság és emberölés fogalma. 1. [r.]

230 A JOG "A törvényes vélelem elvi megkülönböztetésére a javaslat intézkedést nem tartalmaz. Úgy látszik, hogy a 287. §-s'al igyekszik a javaslat a törvényes vélelem számára megfelelő helyet biztosítani, azonban ez a szakasz dispositiv rendelkezést nem tartalmaz, igy kétséget hagy fel az iránt, vájjon a törvényes vélelmeknek az anyagi magánjog szerinti tekintélyét kivánja-e fentartani, vagy pusztán perjogi szempontból tartja fel az eddig már a gyakorlatba átment szabályokat. Azért a világosabb szövegezést szükségesnek tartom. A törvényjavaslat 288. §-a bőszavu ugyan, de intézkedéseivel a közvetett bizonyítás rendszerének alapozását kifogástalanul teljesiti. Két nagy alaptételt állit fel: 1. Következtetni lehet bebizonyított tények nyomán. 2. A tárgyalásnak egyéb körülményeiből. Ezek a rendelkezések a közvetett bizonyítás számára tág mezőt nyitnak. A közvetett bizonyítás által a birói Ítélkezésnek uj iránya nyílik. Itt fogja kiállani a tüzpróbát a biró ébersége, tudása és tapasztalata. Önállóságra utalva a biró a per mellékkörülményeit is számításba veszi, a pernek lényegtelennek látszó része is fontossággal birhat a közvetett bizonyításnál. Az eljárási rendszer kötetlensége önállóságának tudatára ébreszti a birót, de felkelti felelősségének érzését is. Kétségtelen, hogy az uj irány nyomjelzésein meg fognak ütközui azok, akik a kötött bizonyítási rendszer kényelmét már megszokták, igy az uj perrendtartás gyakorlati alkalmazása a bíróság minden rétegében nem fog megelégedést kelteni, de mi, kik a most növekedő birói nemzedék önálló gondolkodását és törekvő igyekezetét ismerjük, az uj rendszer alkalmazásától sok sikert reménylünk. A gyilkosság és emberölés fogalma. v Irta THÓT LÁSZLÓ dr., budapesti kir. Ítélőtáblai tanácsjegyző. /. A gyilkosság és az emberölés fogalma általában. Noha a külömböző törvényhozások a gyilkosság és emberölés fogalmát, egyes kritériumok1) különös kiemelése, vagy más szóhasználat által, — látszólag — eltérőleg állapítják is meg, bizonyos közös fogalmat mégis mindegyiknél találunk, s ez az, amely szerinte gyilkosság előre megfontolt szándékkal elkövetett emberölés; az emberölés pedig oly cselekmény, amely előre megfontolt szándék nélkül emberhalált okozott. Ha a tettes szándékosan követte el a cselekményt: szükséges, hogy ezen szándéka ne lett légyen előre megfontolva: ez a szándékos emberölés. Ha pedig a tettes részéről a szándékosság ki volt zárva : gondatlan emberölés esete forog fönn. E szerint tehát a gyilkosság és a szándékos emberölés lényeges és közös ismérve — a gondatlan emberöléssel szemben — a szándék, amely azonban a gyilkosságnál előre megfontolt, a szándékos emberölésnél pedig hirtelen keletkezett. Az eszköz mellékes. Ez a különbség az ölési deliktumok három főesete között. II. A gyilkosság és az emberölés fogalma. Aki embert előre megfontolt szándékból megöl: a gyilkosság bűntettét követi el és halállal büntetendő (Btk. 278. §.). Aki embert szándékosan megöl, ha szándékát nem előre fontolta meg: a szándékos emberölés bűntettét követi el (Btk. 279. §.). A magyar büntetőjog szerint tehát a gyilkosság fogalmát alkotó tényálladékok a következők : 1. Cselekvő személy («aki»). 2. Szenvedő személy («embert»). 3. Előre megfontolt szándék. 4. Eredményes ölési cselekmény («megöl»). A) Az első kellék tehát: a cselekvő személy, vagyis szükséges.^ hogy a bűncselekmény elkövetője fizikai személy legyen. Állat, vagy tárgy tehát nem lehet a gyilkosság alanya. Ugyanez áll a jogi személyekre is, amennyiben azok, mint olyanok, felelősségre nem vonhatók. A cselekvő személyre nézve, még meg kell jegyeznünk, miszerint a büntetőjogi beszámítást korlátozó határozatok (korhatár, elmebetegség, jogos önvédelem stb.) épségben maradnak. Ezenkívül szükséges még az is, hogy a bűncselekmény alanya a szenvedő személytől különböző személy legyen ; vagyis : az öngyilkosság esete nem tartozik a 278. §. elbírálása alá. 0 I&y P'- egyik-másik btk. a gyilkosság fogalmánál külön kiemeli az álnokságot, stb., némelyik pedig külön kiemeli a szülő- és rokongyilkosságot, stb. A gyilkosság másik negatív kelléke, hogy a cselekvő személy azt ne valamely jogerős birói Ítéletnek a szabályszerű végrehajtásaként követte légyen el. Természetesen a 278. §. rendelkezése alá vonható (a praemeditatio fenforgása mellett) azon eset is, amidőn a halálra itélt egyént más valaki, mint a kivégzéssel hatóságilag megbízott egyén, öli meg. Az ölési deliktumok elkövetőinek az egyéniségével a kriminál-anthropologia foglalkozik részletesebben.2) A vonatkozó adatok szerint, a szokásszerü emberölőknek a szeme üveges, fagyos, változatlan s néha heves és vérben uszó; sasorruk görbe, vagy olyan, mint a griff-madáré s mindig vastag ; állkapcsuk erős, fülük hosszú, hajuk dus és sötét; szakálluk elég gyakran ritkás, farkasfoguk nagyon fejlett s erősen kiáll, fenyegető kifejezést kölcsönözve az arcnak. «A gyilkosok és emberölők — mondja Marro")^— arcszíne rendesen sápadt. Többnyire öreg vagy elmebeteg, epileptikus, vagy alkoholista szülőktől származnak, de az oly esetek sem ritkák, amidőn a szülők több anomáliát is egyesítenek magukban. Az alkohollal való visszaélés igen gyakori. A legtöbben közülük vallásosak, ellenben politikai érzékük vajmi kevés ; tanultsági fokuk is többnyire igen alacsony. A csoport legnagyobb részét a vidéki lakosság adja. Értelmiségük is zavart és sokszor esetleg psychikai anomáliákat is elárul. Gyakori náluk az üldözési mánia is. Minthogy tehát sok érdekes anomáliát találunk értelmi és érzelmi képességeikben, könnyen megérthetjük: miért sikerül az esetleges morbozus okoknak az, hogy oly horribilis kriminalitást adjanak ezen osztálynak. A bűncselekmények oka ezen csoportban: a részegség, illetve az alkoholizmus okozta izgalom ; továbbá: a féltékenység, a boszu és a játékvágy.» B) A szenvedő személyre — vagy másként passiv alanyra — nézve szükséges, hogy az is fizikai és ne erkölcsi személy legyen. Minden más korlátozás elesik s igy a megölt egyén életkora, vallása, neme, nemzetisége, stb. nem jöhet figyelembe Ezen általános szabály alól a magyar btk. két kivételt ismer: a gyermekülés esetét s azon esetet, amidőn valaki mást, annak a kívánságára ölt meg. Ezen két esetben hiába forognának fönn az előre megfontolt szándék valamennyi kellékei: a bíróság nem állapithatja meg a 278. §-ban megállapított bűncselekmény fönforgását. A fejletlenebb jogrendszerek (a mohammedán jog, az abesszíniai, kinai, perzsa, zanzibári, stb. büntetőjog) még több kivételt tesznek a megölt egyén személyét illetőleg. C) A gyilkosság legfontosabb alkotó eleme : a praemeditáció, vagyis az előre megfontolt szándék.4) Egyúttal ez képezi az elhatároló vonalat a gyilkosság és a szándékos emberölés tényálladéka között. A praemeditatio fogalmát már a görögöknél megtaláljuk, akik azt Trpóvotz szóval fejezték ki.8) A latin remekírók közül Ctcero a cprefiaratiov és a «meditatio» szavakkal fejezi ki az előre megfontolt szándékot.6) A római jogászok (Ulpianus, Martianus, stb.) a praemeditationak meglehetős gyenge fogalmát ismerték. A középkori irók közül Clarus a «praevia animi deliberatio ex intervallo praecedentew körülírásával magyarázza a praemeditatiot.7) Farinacius pedig akkor látja fönnforogni a praemeditatio esetét, amidőn «aliqua occidendi deliberatio ante rixam praecedit.»8) Az ujabb jogrendszerek, illetve büntető törvények közül csak alig néhány definiálja a praemeditatiot.9) Praemeditatio alatt: előre megfontolt szándékot kell értenünk. Ennek a szándéknak az alkotó elemei részben érzelmi, részben pedig értelmi jellegűek. Az érzelmi jelleg a tettes lelki egyensúlyának a megingásában domborodik ki. A tettesre ugyanis bizonyos külső cselekmények hatnak, amelyek az impulsusi megadják neki a bűnös eszméhez. Ez a praemeditatio első alapeleme,'alapvetője, amelyhez tehát szükséges : 1. külső cselekmény; 2. e nek az impulsiv ereje, illetve hatása ; 3- a bűnös eszme. 2) L. Lombroso: «L'uomo delinquente», I. köt. 232. 1. Garofaló: «Criminologia», 3U5. s köv. 1. Ferri: «L'omicidio», 178. 1. ;) «I carateri dei delinquenti» 377. 4) Alapvető munka : Alimena: «La premeditazione» és L o n g o : «La premeditezo». 6) Lysias: «Oratio contra Simonem» I k. 10 f 8) «De legibus», lib. VI. ') «Opera omniaw, V. k. Horricidium. 8) Quaest. 126. n 169. 9J L. alább.