A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 26. szám - Felebbezési szenzációk

Huszonhatodik évfolyam. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz» '26. szám. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kézíratok vissza nem adatnak. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) HETILAP ü [GIZSÍGÜGÍ ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE. J MAGYAR ÜCTrfDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Budapest, 1907. június 30. Előfizetési árak: RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MOR dr. ügyvédek. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. Megjelen minden vasárnap. Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre ... 4 korona Fél « ._ 8 « Egész • „16 « Az előfizetési pénzek ^ K gcclszerííbben bérmentesen ostautalváoynyal küldendők. TARTALOM : Felebbezési szenzációk. Irta P á t k a i Déla dr., Budapest. — A büntetőjogi uj irányok. Irta Depeiges József dr., riomi föállamügyész. — A korlátolt felelősségű társaság. Irta Ignotus, Nyarán. — Belföld (Az ügyvédi kamara közgyűlése. — Rabsegélyző egyletek kongresszusa). — Irodalom (G á 1 Lajos : A beteg igazságügy. — R o c c o Arthur : A szubjektiv büntetési jog fogalmáról. — Thót László dr. : A nicaraguai büntetőjog főbb vonásai). — Vegyes. TÁRCA: Szinházi jogunk. Irta Révai Lajos dr. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlönyből. Felebbezési szenzációk. Irta PÁTKAI BÉLA dr., Budapest. Füredi dr. kartársamat sietek megnyugtatni, — vonatkozással a Jogtudományi Közlönyben közölt hasonló cimü cikkére, — nemcsak a kereskedelmi, hanem a polgári törvényszéknek egyik felebbezési tanácsa is hoz szenzációs határozatokat. Előre jelzem: a «J» kezdőbetűk triumvirátusának tanácsáról van szó. íme az eset. A. adósa B.-nek, mely tartozás részletekben törlesztendő. B. utasítása alapján A. ezen részleteket C. kezéhez fizeti, ki viszont kötelezi magát, hogy ezen kezeihez fizetett részletekből B.-nek harmadik személyekkel szemben fennálló tartozását törleszti. Ezen előzmények után B. és C. — a közöttük fennforgó, egyéb ide nem vonatkozó jogviszonyok tekintetében is,— okirati megállapodásra lépnek. Ezen okirati megállapodás rendelkezik arról is, hogy B. és C. között ezen C. kezeihez fizetendő részletekre vonatkozó további jogviszony megszűnik. C. kezeihez addig befolyt összegek tekintetében pedig az okirati megállapodás a következőket tartalmazza : «C. kezeihez eddigelé részletekben .... korona folyt be. Amennyiben C. nem tudná azt 8 nap alatt igazolni, hogy ő ezen összegeket B., harmadik személyekkel szemben fennálló tartozásának kielégítésére fordította, ugy ezen kezeihez befolyt összegeket, illetve azoknak nem igazolt részét B.-nek megfizetni tartozik)). Vitán kívüli tényállás volt, hogy ezen okirat szerkesztésekor, felek, — adatok hiján, — nem tudták megállapítani a C. kezeihez befolyt összeg nagyságát, miért is az okirat mindkét eredeti példányában az összeg helyét üresen hagyták. Az okirat utolsó passzusa szerint az okiratbeli összes megállapodások érvénye egyik jelen nem volt érdekelt személynek 8 nap alatti jóváhagyásától tétetett függővé. Ezen 8 napos határidőn belül felek között viszály keletkezvén, sem a 8 napos jóváhagyási, sem a 8 napos számadási határidő betartva nem lett. Az okiratban a sommás eljárás volt kikötve. B. a kezében levő egyik okirati példányban az összeg helyére önkényüleg beirt 3,800 koronát és a sommás bíróság elolt keresetet indított C. ellen azon az alapon, mert C. kezeihez befolyt 3,800 koronának hovafordításáról 8 nap alatt el nem számolt, marasztaltassék 3,800 korona fizetésében. Alperes pergátló kifogást emelt a sommás törv. 1. §. 5. a) pontja alapján, előadván, hogy az ő kezeihez 3,800 korona soha be nem folyt, az okiratnak C. által történt aláírásakor az összeg helye üresen hagyatott, maga a stipulatio egyrészt elszámolás megtörténtétől, másrészt pedig egyik érdekelt jóváhagyásától feltételezetten jött létre, tehát maga az okirat sem a követelés létrejöttét, sem pedig annak mennyiségét nem bizonyítja teljesen, miként ezt a törvény a sommás eljárás érvényes kikóthetésének a feltételeként világosan és félreérthetetlenül megkívánja. Felperes beismerte, hogy az okirat aláírásakor az összeg helye üresen hagyatott és hogy a 3,800 koronát utólag irta bele ; vitatta azonban, hogy erre öt az okiraton kiviil létrejött szóbeli megállapodás, feljogosította. Majd azon a címen, hogy Lapunk mai száma a kitöltésnél tévedett, kétszer is leszállította keresetét. A 8 napos jóváhagyásról azt állította, hogy az okiraton kivül megtörtént. Alperes tagadta azt is, hogy kezeihez a leszállított összeg befolyt volna és tagadta a jóváhagyás megtörténtét. A tanács ezek dacára a pergátló kifogást elvetette és pedig a következő klasszikus indoklással: «A kir. törvényszék B. S. dr vallomásából megállapítja hogy az A. alatti megállapodásnak minden egyes pontja napokon át tartott részletes megbeszélés alapján jött létre, megállapítja tehát ebből a kir. törvényszék tényként azt is, hogy a peres felek az alperes által fizetendő összegnek a felperes által leendő utólagos beírásában is megegyeztek, ennélfogva felperes jogosan írhatta be az összeget utólag az okiratba és igy a keresethez csatolt okirat, melyben az összeg már benn foglaltatott a S. E. 1. §. 5. a) pontjának megfelelő okiratnak volt tekintendő s ezen alapon a pergátló kifogás mint alaptalan elutasítandó.)) A törvény félreérthetetlenül és világosan rendeli, hogy sommás eljárás csak oly okirat alapján köthető ki érvényesen, amely okirat «maga» a követelés elétrejöttét* és «mcnnyiségét* teljesen bizonyítja. Tehát a törvényt olvasni tudó egyén előtt kétség sem fér hozzá, hogy amint az összeg utólagos kitöltése beismertetett, — és ennek jogosságára, valamint a feltételes stipulatio feltételének bekövetkezésére maga felperes az tsokiraton kivülist szóbeli megállapodásra és értesítésre hivatkozott, — ugy törvényes alapon többé beszélni sem lehet arról, hogy ezen okiraton alapuló követelésre a sommás bíróságnak hatásköre legyen. Ami pedig magát az indokolást illeti, az nem is a pergátló kérdésnek na la ki jogiv indokolása, hanem egy veszedelmes és érthetetlen nanyagl jogi eniintidtiöv). Alaki jogi indokolás nem lehet azért, mert a pergátló kérdésnek semmi köze sincs ahhoz, vájjon felperes jogosítva volt-e az összeget az okiratba irni, vagy sem. Amint kétségtelen lett, hogy az összeget utólag, aláírás után, — felperes irta az okiratba, az okiratnak az összegre vonatkozó része az aláírás jognyilatkozatát nem képezvén,— vmár maga az okirata a követelés mennyiségének ateljes bizonyítékán nem lehet. A pergátló kérdésben minden további momentum teljesen közömbös. Anyagi jogilag érthetetlen pedig ezen indokolás azért, mert az okirat egyes pontjaira vonatkozó megvitatás ténye és a kitöltés jogosultsága között, logikai kapcsot a legmerészebb fantáziával sem lehet fölfedezni. Talán a szecessziós zene, amelynek a tanács egyik tagja jeles müvelője, megenged ilyen ugrásokat, de a jog és a törvény rátión alapszik és logikát követel. Vájjon mit szólt volna az ítélkező tanács ahhoz, ha alperes, — ugyanazon joggal, — a kezei között levő második eredeti okirati példányt, melyben az összeg helye ma is üres, — pld. 1 koronára kitöltve prezentálja ? Vájjon akkor mi lett volna az ítélkezés alapjául szolgálható összeg ? Végül pedig veszedelmes anyagi jogi enuntiatiót tartalmaz e határozat azért, mert ha ily logikai alapon egy kitöltetlenül kézhezvett okmányt, a fél egyoldalulag tetszése szerint kitölt- , het, akkor például ezen esetben beleírhatott volna az okiratba felperes 100,000 koronát is. Ha azután alperesnek ellenbizonyitéka nincs, marasztaltatik és fizethet. Ezen enuntiatio tehát végeredményben, civiljogilag megengedhetőnek deklarálja azt, amit a büntetőtörvény 400. §-ában súlyos bűncselekménynek bélyegez. De nem fejeződik be ezen ítélkezés a pergátló kifogás kérdésénél, ez csak beveztése az ugyancsak szenzációs érdemi ítéletnek, amit e tanács ugyanezen ügyben produkált. Érdemi védekezésnél elvállalta alperes annak bizonyítását, hogy kezéhez nem 3,800 K., hanem csupán 3,240 K. folyt be és előadta, hogy ezen 3,240 K.-t még az okirati megállapodás előtt tényleg, — kisebb részben magának felperesnek, nagyobb részben pedig felperes hitelezőinek elfizette; tüzetesen 12 oldalra tsrjod.