A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 25. szám - A "lebélyegzés" és takarékpénztári reform

Huszonhatodik évfolyam. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. ez. 25. szám. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) HETILAP AZ IGIZSMCT ÉRDEKEINEK ÍÉPTBEETÍRE. 1 MAGYAR ÍOTÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS fÜZJFr:YZŐI Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MÓR dr. ügyvedek. Budapest, 1907. június 23. Előfizetési árak: elyben, vagy vidékre bér-3> J mentve küldve: Negyed évre ... 4 korona Fél « ... 8 « Egész • _ 16 c Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalvány nyal küldendők. TARTALOM : A <dehé!yegzés» ás a takarékpénztári reform. Irta Keleti Ferenc dr., szolnoki ügyvéd. — A büntetőjogi uj irányok. Irta I) e p e i g e s József dr., riomi főállamügyész. — A felülépitmény végrehajtás alá vonásáról. Irta Hamar Gyula, szakolcai járásbiró. — Az angol alsóház küzdelme a parlamentarizmusért. Irta Reich Péter Kornél, Budapest. — Belföld (Magyar Jogászegylet). — Irodalom (A 1 m á s i Antal dr.: A tilos cselekmény a magánjogban). — Vegyes. TÁRTA: Színházi jogunk. Irta Révai Lajos dr. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlönyből. S^A «lebélyegzés» és takarékpénztári reform. Irta KELETI FERENC dr. ügyvéd, Szolnokon. Egy idő óta szokásossá vált egynémely takarékpénztárunknál az úgynevezett «lebélyegzés», ami abban áll, hogy a közgyűlés elhatározza a befizetett részvénytőkének leszállítását és az egyes részvények névértékének jelentékeny, p. o. a 400 korona névértékű befizetett részvények névértékének 100 koronára való leszállítását. Egy alkalommal elrendeli uj 400 koronás névértékű részvények kibocsátását és kívánatra 4 drb. 100 korona értékű régi részvénynek egy uj 400 koronás részvénynyel való becserélését. Ha pedig a régi részvény birtokosa részvényeit az ujakkal becserélni nem akarja, a régi 400 korona névértékű részvényeért 100 koronával meg kell elégednie. Egy részvényes tehát, ki p. o. 10 részvény birtokában van és kinek az csekély vagyonának jelentékeny részét képezi és ki abban a hitben van, hogy részvényei 4,000 koronát érnek, egyszerre azt a lesújtó hirt kapja, hogy a részvényei nemcsak jövedelmet, osztalékot nem hoznak, de még értékűkből is 30Ö0 korona elveszett. A takarékpénztár ez eljárásában mire támaszkodhatik ? A kereskedelmi törvény 209. §-a szerint az alaptőke leszállítása történhetik a részvények névértékének leszállítása által is. Elrendeli azonban, hogy amennyiben az ily leszállítás nem az eredeti alapszabályokban megállapított kisorsolás utján történik, arra mindig közgyűlési határozat és az illetékes törvényszék engedélye szükséges. A törvényszék pedig az ily esetben a kért leszállítást csak ugy engedheti meg, ha a legújabb mérleg s esetleg a hirdetményileg megidézendő hitelezők meghallgatása alapján meggyőződést szerzett arról, hogy a társaság kisebbített alaptőkével is eleget tehet minden tartozásának. E szerint csak akkor rendelheti el a közgyűlés az alaptőke és a részvények névértékének leszállítását, ha a kisebbített alaptökével is eleget tehet minden tartozásának. Mármost a kereskedelmi törvény 199. §-a 4. pontja szerint a társasági alaptöke is a társaság tartozásai közé tartozik. Ebből következik, hogy a közgyűlés a részvények névértékének leszállítását csak akkor rendelheti el, ha az egyes részvények névértékéből a leszállított értéket meghaladó összeget vagyis a fenti esetben a 150 K.-t minden egyes részvény után a részvénytulajdonosnak visszaadni képes és azt tényleg vissza fizeti is. Az oly közgyűlési határozat pedig, melyekben a részvények névértékét p. o. 200 K.-ról 50 K.-ra leszállítja és csak a leszállított értéknek, vagyis 50 K.-nak fizetésére vállal kötelezettséget, a 150 K.-át pedig a részvényesre nézve a takarékpénztár javára elveszettnek tekinti és jelenti ki, érvénytelen és az egyes részvényeseknek, kiknek a részvény átvétele mellett 50 K.-t fizetett, felmarad a joguk minden egyes részvény után még 300 K.-t követelni. A törvény értelmében a lebélyegzés csak ily módon eszközölhető. Kérdés azonban, ha a lebélyegzésre bíróságaink a törvény 209. §-át a fent kitett értelemben alkamazzák, Lapunk mai száma pénzintézeteink ezentúl hajlandók lesznek-e a lebélyegzés műveletét gyakorlatba venni. Alig hihető, hogy igen. A néhány takarékpénztár által gyakorlatba vett lebélyegzési művelet is bizonyítja, hogy a takarékpénztári intézmény nemcsak a betevők, hanem a részvényesek jogai szempontjából is reformra szorul. Tudvalevőleg már az 1882. évi magyar jogászgyülés állandó bizottsága is a takarékpénztári intézményre terjesztette ki figyelmét, midőn a következő kérdést tűzte ki megvitatás végett: Szükséges-e törvényhozási intézkedés a takarékpénztári betevők jogainak megóvására és ha igen, milyen irányban ? E kérdés az egész takarékpénztári intézményt felölelő igen tanulságos vitára adott alkalmat. Megállapodásra ugyan nem jutott a jogászgyülés a takarékpénztári betevők jogainak biztosítása céljából szükséges törvényhozási intézkedésekre nézve, azt azonban a véleményezők és indítványtevők, illetőleg a szakosztály tagjai, habár egyes részletekre nézve eltérő véleményt nyilvánítottak, kevés kivétellel elismerték, hogy a takarékpénztárakra nézve törvény alkotása szükséges.'A szabályozás mikéntjére nézve is a jogászgyülésen kifejtett vélemények és vita elég támpontot és irányeszméket nyújtanak. Kétséget sem szenved, hogy a fősúlyt a betevők jogainak biztosítására kell fektetni. Hiszen egyik főcélja a takarékpénztári intézménynek, hogy a közönségnek megtakarított tőkéi biztos elhelyezésére alkalmat szolgáltasson és ez által benne ama nagy gazdasági erényt fejlessze, mely a takarékosságban rejlik és a nemzeti vagyonosodásnak egyik fő alapját és fő tényezőjét képezi. De azt mégsem tartom kimondhatónak — amint azt az egyik véleményező indítványozta — hogy a betétek a betevők összességének külön vagyonát képezik, hogy azokra vagy azokat helyettesítő vagyonalkatrészekre a takarékpénztár hitelezői végrehajtást ne intézhessenek, egy szóval, hogy azok a záloglevelek biztosításáról szóló 1876 : XXXVI. t.-c. analógiája szerint biztosíttassanak, és pedig jogi szempontból azért nem, mivel a záloglevél jogi természete sok tekintetben eltér a takarékpénztári betétek jogi természetétől és mert a betevőknek a többi hitelezőkkel szemben ily kivételes jogokkal való felruházása a jogegyenlőség elvével ellenkeznék; gazdasági szempontból pedig azért nem, mert miként Schnierer dr. a kérdéses jogászgyülési vita alkalmával megjegyezte, — a visszleszámolási üzlet megszűnnék, mihelyt az ily szabályozás elfogadtatnék, mert ki kölcsönözne a takarékpénztárnak, ha tudja, hogy követeléseért a betéti összegek nem felelnek? Bár már 25 évvel ezelőtt a magyar jogászgyülés a takarékpéztári intézménynek törvényhozási szabályozását sürgette és azóta is számos jeles jogász és közgazdász annak szükségességét vitatta, az mai napig sem jött létre. Néhány évvel ezelőtt a több vidéki takarékpénztárnál kitört váltság ismét aktuálissá tette a vidéki takarékpénztárak reformjának kérdését. Akkor a sajtóban és szakkörökben behatóan foglalkoztak e kérdéssel. Felemlitésre méltó Székely Ferenc, a Belvárosi Takarékpénztár vezérigazgatójának a pénzintézeti tisztviselők országos egyesületében tartott felolvasása. Szerinte az a közös vonása a vidéki takarékpénztárainknak, hogy valamennyinek az activuma immobilis, a tartozásai pedig mobilisek, azaz tartozásaikat a visszleszámitolóknak aránylag rövid idő alatt kell visszafizetniük, ezzel szemben az ő követeléseik legnagyobb részben oly természetűek, amelyeket egyszerre, vagy rövid idő alatt pénzzé tenni nem lehet. Ecsetelte a pusztításokat, amelyekkel a vidéki pénzintézetek egy esetleges válsága az országot fenyegeti és mely szerint a krízis, amig egyrészt azt eredményezné, hogy százezernyi család részvényekben elhelyezett és megtakarított tőkéje veszélyeztetnék, addig másrészt más százezreknek romlását okozná azáltal, hogy kölcsöneik felmondatnának oly időben, amikor 12 oldalra terjod.