A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 2. szám - Törvényjavaslat a családi otthon védelméről (homestead) Franciaországban

A JOG 15 jóváhagyási határozatának időpontjától kezdve, a családi otthonra csak azon hitelezők részéről vezethető végrehajtás, kik jogaik érvényesitésének megóvása céljából az előbb emiitett határozmányoknak megteleltek; minden egyéb hitelező a végrehajtás jogától ki van zárva és pedig még az esetben is, ha az alapító vagyonbukottnak nyilváníttatott vagy eliene csőd nyittatott. 11. 5?- A családi otthonra mindazonáltal az alábbi esetekben vezethető végrehajtás : 1. az alapitónak és családjának kisiparosok, úgymint sütők, mészárosok stb. részéről a legutóbbi hat hónapban szállított élelmi cikkekért; 2. ítélet által az állam javára kiszabott pénzbüntetésekért, költségekért és kártérítésekért, továbbá a büntető bíróságok vagy a kártéritési követelésekre illetékes polgári bíróságok által magánteleknek megítélt költségek és kártérítések ; 3. vállalkozói számlák és munkabérek fedezésére, amennyiben a vállalkozó vagy a munkások családi otthon épületeinek újjáépítésére vagy javítására a polgári törvénykönyv 2,103. §-ának 4. pontjában*) megállapított mérvben és feltételek alatt ' vétettek igénybe. A békebiró hivtalból nevezi ki az egyetlen szakértőt, aki a két jegyzőkönyvet felveszi, s ezen szakértő jelentése alapján megállapítja azon összeget, melyért végrehajtás vezethető; 4. azon összegekért, melyek a föld müveléseért, mezőgazdasági javításokért, marhák, továbbá a müveléshez szükséges gépek és eszközök, vagy az alapító hivatásának gyakorlásához szükségelt szerszámok és eszközök beszerzéseért esedékesek. 12. §. A családi otthont csak azon esetek egyikében lehet elsőbbséggel vagy jelzáloggal megterhelni, melyek a 11. §-nak 3. és 4. pontjában vannak felsorolva. 13. §. A férj, tekintet nélkül arra, hogy a családi otthont a kozszerzemény, vagy saját személyes birtokain alapította, feleségének beleegyezése nélkül a családi otthont részben sem idegenítheti el. A feleség bírósági engedély nélkül kérheti az eladás megsemmitését, vagy keresetet indíthat más ingatlannal való kárpótlásért, ha ezt az eladáshoz való beleegyezés feltételéül kikötötte. Ez utóbbi esetben a családi otthon eladásából befolyt összeg az 1. §-ban megállapított maximum határáig le nem foglalható, mindaddig, mig a kárpótlásképpen megszerzett ingatlan eladója ki nem elégíttetett. A lefoglalási tilalom mindazonáltal egy esztendőnél tovább nem érvényes. 14. Ha kiskorú gyermekek élnek: 1. a férj vagy feleség, ki a családi otthont saját személyes birtokain alapította, vagy ha a családi otthon közszerzeményi birtokon alapíttatott, azon házastárs,a kinek a vagyonközösség megszüntetése folytán a családi otthon részül jutott; 2. a feleség, kinek saját személyes birtokain a férj családi otthont alapított; 3. a nagyatya vagy nagyanya, kik a 2. §-ban megállapított feltételek mellett családi otthont alapítottak: a családi otthonról csak az esetben mondhatnak le, ha az egyik házastárs elhalálozott, vagy a házasság felbontatott, vagy a házasfelek ágytól és asztaltól elválasztattak, vagy végül, ha a vagyonközösség megszüntettetett. Ugyanez esetekben a családi otthon csakis a békebiró engedélyével zálogosítható el, még akkor is, ha a házasság felbontatott vagy a házasfelek ágytól és asztaltól elválasztattak. A békebiró az engedélyt csak az esetben adhatja meg, ha a családi otthon eladását a kiskorúakra előnyösnek tartja. A békebirónak az engedély iránti kérelem felett hozott határozata meg nem felebbezhető. 15. §. Ha a családi otthon egészben vagy részben közérdekből elidegenittetik s ha az egyik házastárs meghalt s kiskorú gyermekek élnek, ugy ily esetben a békebiró hivatalból rendeli el azon intézkedéseket, melyeket a családi otthon pótlására, illetőleg az 1. §-ban emiitett maximum erejéig való kiegészítésére szükségeseknek tart. 16. §. Ha valamely családi otthon szabad elhatározásból egy másik családi otthonnal helyettesittetik, ugy az előbbi mindaddig fennáll, mig az utóbbinak alapitását a békebiró szabályszerűen jóvá nem hagyta. 17. §. Ha a családi otthon egészben vagy részben elemi csapásnak esik áldozatul, a biztosítási kárpótlás a betétpénztárba (caisse des dépots et consignations) fizetendő be, oly rendeltetéssel, hogy a családi otthon helyreállítására fordittassék. *) A törvényjavaslat eredeti szövegében a polgári tőrvénykönyv (Code civil) 2,104. §-ának 4. pontjára történik hivatkozás, holott ez nyilvánvaló tévedés, minthogy itt a 2,103 §-nak 4. pontja jő tekintetbe, mely ekként rendelkezik : Ingatlanokon elsőbbségben részesülnek : 4. Az épitészek, vállalkozók, kőművesek, vagy épületek, csatornák építésére vagy egyéb munkák végrehajtására vagy javítására alkalmazott egyéb munkások, mindazonáltal azon feltétel alatt, hogy egy az épület fekvése szerint illetékes első folyamodásu törvényszék által kinevezett szakértő, előzőleg jegyzőkönyvet vett fel a helyszínéről, melyen a munkaadó a munkálatokat végrehajtatni szándékozik, s hogy legkésőbben hat hónappal a munkálatok befejezése után e munkálatok ugyancsak egy hivatalból kinevezett szakértő által átvétessenek. A biztosítási kárpótlás a befizetéstől számítandó egy esztendőn belül le nem foglalható. A 11. §. határozmányai ez esetben is érvényesek. A biztosító társulatok a családi otthon helyre nem állításáért semmi esetre sem vonhatók felelősségre. 18. §. Oly kérelmek felett, melyek arra irányulnak, hogy a családi otthon 'jellegének megszűnése kimondassák, a tárgyilag illetékes polgári törvényszékek az alábbi feltételek mellett határoznak. Ha a kérelmet a hitelezők terjesztik elő, ugy e kérelem felett a törvényszék ugy határoz, mint sommás ügyben. Az alapító s házastársa megidézendő. Ha egyikük életben nem volna s kiskorú gyermekek élnek, ezek törvényes képviselője idézendő meg. Ha a kérelmet az alapitó terjesztette elő, ugy a törvényszék tanácsülésben (chambre de conseil) a másik házastárs jelenlétében határoz. Ha ezen másik házastárs életben nem volna és kiskorú gyermekek élnek, ugy ez utóbbiak törvényes képviselője idézendő meg. 19. §. A családi otthon lefoglalhatatlansága a gyermektelen házasság felbontása után is tovább fennállhat, még pedig a túlélő házastárs javára, amennyiben ez a családi otthon tulajdonosa. 20. §. A családi otthon lefoglalhatatlansága a vagyon fel nem osztása esetén ipso facto továbbra is érvényben marad, ha a vagyon fel nem osztása az alábbi rendelkezésekben megjelölt feltételek alatt és időtartamra határoztatott el. Ha azon házastárs halála alkalmával, ki a családi otthon egészének vagy részének tulajdonosa volt, kiskorú gyermekek vannak életben, a békebiró akár a túlélő házastársnak vagy helyette a kiskorú gyermekek gyámjának, vagy pedig egyik teljeskoru gyermeknek, akár pedig a családi tanácsnak előterjesztése alapján a legfiatalabb gyermek teljeskoruságának elértéig a vagyon osztatlanságát rendelheti el. A békebiró, adott esetben, azon nagykorú, vagy nagykoruságukat elért örökösök részére, kik a házat lakás céljából igénybe nem veszik, a vagyonfelosztás elhalasztása miatt, kárpótlást állapithatja meg. 21. §. Ha a túlélő házastárs a családi otthonnak legalábbis fele rész erejéig társtulajdonosa, s a házban lakik, jogosítva van a családi otthonnak, előzetes becslés alapján, az összes örökösök kizárásával saját részére való odautalását kérelmezni. A túlélő házastárs ezen jogát akkor érvényesítheti, ha házastársának elhalálozása időpontjában az összes leszármazottak teljeskoruak, vagy az esetben, ha kiskorú gyermekek is volnának, akkor, ha a vagyon osztatlanságának fentartása iránti kérelem elutasittatott, vagy végül, ha a legfiatalabb gyermek teljeskoruságának beálltával a vagyon osztatlansága fentartatott. 22. §. Ha valamely hagyatékban oly lakóház szerepel, mely az 1894. évi november hó 30-án kelt törvényben1) megállapított feltételeknek megfelelően építtetett, vagy amely az 1896. évi március hó 31-én kelt törvény 3. §-ának2) hatálya alá esvén, később családi otthonná alapíttatott, ugy ezen esetben e házra az 1894. évi november hó 30-án kelt törvény 8. §-a3) helyett a jelen törvény 20. §-ának rendelkezései alkalmazandók. E törvényjavaslat jelenleg a kamara megfelelő bizottságaiban áll tárgyalás alatt. ') A munkásházakról szóló 1894 évi november hó 30-án kelt törvény (loi relatíve aux habitations a bon marché) helyébe időközben az 1906. évi március hó 31-én kelt törvény lépett. 2) Az 1896. évi március hó 31-én kelt törvény 3. §-a — mely egyébként időközben szintén hatályon kivül helyeztetett — az 1894. évi november hó 30-án kelt törvény 8. §-ának hatályát terjeszti ki. 8) Az időközben hatályát vesztett 1894. évi november hó 30-án kelt törvény 8. §-a helyébe az 1906. évi március hó 31-én kelt törvény 8. §-a lépett, mely egyébként a korábbi rendelkezéseket csak megismétli s következőkép intézkedik : Ha a jelen törvény feltételei szerint épült valamely egyéni ház egy hagyatékban szerepel s e házat az építtető vagy vevő elhalálozásának időpontjában az elhunyt vagy házastársa vagy valzmelyik gyermek lakja, ugy ez esetben a polgári törvénykönyv megfelelő rendé kezesei következőképpen módosíttatnak : 1. Ha a túlélő házastárs legalább felerész erejéig a háznak társtulajdonosa s ha házastársa halálának időpontjában a házban lakik, kérelmére az osztatlanság az elhalálozástól számítandó öt esztendeig fentartható s azután öt esztendőről öt esztendőre saját elhalálozásáig folytatható. Ha az előbbi bekezdés rendelkezése nem alkaíniaztatik s ha az elhunyt utódokat hagyott hátra, az osztatlanság a házastárs vagy az utódok egyikének kérelmére az elhalálozástól számítandó öt esztendei időtartamra tartható fenn. Az esetben, ha az utódok között kiskorúak is vannak, az osztatlanság a kiskorúak legfiatalabbikának nagykorúságától számítandó öt esztendőn át folytatható, mindazonáltal annélkül, hogy az osztatlanság egész tartama — hacsak e részben egyértelmű megállapodás nem jött létre — tiz esztendőt meghaladhatna. E különböző esetekben az osztatlanság fentartását vagy folytatását a békebiró mondja ki, adott esetben a családi tanács véleményének meghallgatása után. 2. Az örökösök egyike, úgyszintén a túlélő házastárs, ha társtulajdonos, jogosítva van a házat becslés alapján átvenni. Ha töbí érdekelt kiván e jogával élni, első sorban az részesül előnyben, akit az elhalt kijelölt, azután pedig a házastárs, ha legalább felerész erejéig társtulajdonos. Egyébként caeteris paribus az érdekeltek többsége dönt. Ha többség ki nem alakul, sorshúzás dönt. Ha a ház becslése vita tárgyát