A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 21. szám - A feltételes elitélés. 2. [r.]

A JOG 163 IV. Mily ügyek nem vihetők választott biróság elé"? Vannak bizonyos kérdések, amelyeket nem lehet válasz­tott biróság elé vinni, ilyenek mindazon kérdések, amelyekben közvetlenül a nemzeti becsület, vagy függetlenség forog koc­kán s amelyek olyan belső — hogy ugy mondjuk — személyes érzelmekből származnak, amelyeket a választott biróság nem volna képes átérteni, mert mindegyik nemzet a legjobb birája a ! saját méltóságának s az azt biztositójogoknak. A haza, a szabad­ság s az intézmények nem olyan dolgok, amelyekben az embe­rek megegyeznének, az ilyen megegyezésnek a puszta eszméje is a romlás jele volna, amelynek a megkezdését senki sem akarja. Ezen okoskodás azonban sok esetben gyöngeségre vagy diplomáciai hiúságra vall. Általában azt mondhatjuk, hogy választott biróság elé olyan ügyeket kell vinni, amelyek anyagi kérdésekre vonatkoznak. így lesz a nemzetközi választott biró­ság eszméje a nemzetek elengedhetetlen szükségességévé s a béke és az emberiség áldásává. \ A feltételes elitélés. Irta ÉDER KÁLMÁN, budapesti büntetőtszéki biro. Második közlemény.*) Ami a büntetés végrehajtásának felfüggesztésére vonat­kozó részletkérdéseket illeti, a törvényhozónak a legkörültekin­tőbb figyelemmel kell eljárni, hogy túlságos engedékenységé­vel ne kockáztassa az egész intézmény sikerét, vagy rideg szükkeblüségével azt a gyakorlatban lehetetlenné ne tegye. Az egyik legfontosabb kérdés, hogy mely bűncselekmé­nyek és tettesek kapják meg ezt a kedvezményt. A feltételes elitélés, mint az uj-seelandi törvény cime találóan mondja: «az első bűnözök próbárabocsátásának törvényen ; alkalmazandó tehát egyéb feltételek mellett azokkal szemben, «akiknek meg­javulása büntetés nélkül is okszerűen remélhető)) (Massachus­sets, Boston 1878. tvény). Ha a mi tervezetünk «probation officer»-t nem is állit a megtévedt ember mellé, hogy az ((láto­gassa meg s részesítve oly támogatásban és bátorításban, mely visszatartja őket az ujabb bűnözéstől» (u. o.), ha ennek meg­valósítását egyelőre nem is remélhetjük az államtól, de tegye meg addig is a társadalom kötelességét, s a sürgősen meg­alakítandó patronázsok az állam erkölcsi támogatása mellett, vegyék a züllés útjára került embereket, különösen a fiatal, * Előző közlemény a t9. számban. gondviselés nélkül szűkölködő ifjakat tevékeny pártfogás alá. A hathatósabb ellenőrzés végett, míg az állam egyebet nem tehet, a tervezet ((Nyilvántartás)) c. VIII. cikke mindenesetre kiegészítendő akként, hogy a feltételesen elitélt 2—3 hónapon­ként köteles az ítéletben megjelölendő közigazgatási hatóság­nál jelentkezni, lakását bejelenteni, s rendes foglalkozást vagy ellátást igazolni, amint ezt elrendeli a queenslandi 1886. tv. 5. §-a. Ami a kedvezményes elbírálás alá vehető bűncselekménye­ket illeti, erre nézve szabályul szolgál, hogy ezek csak a csekély sulyu az állam és társadalom biztonságára veszedelmesnek nem mutatkozó vétségek és kihágások lehetnek. A tervezet 41/a. §-a fölösleges óvatosságból a vétségek nagyon kis körének adja meg a kedvezményt, midőn a Btkv.-ben egy éven tul nem terjed­hető fogházbüntetéssel sújtandó vétségek elkövetése esetében engedi meg a büntetés felfüggesztését. Igaza van Bálás Elemér dr. előadónak, «eztaz 1 éves feltételt okvetetlenül ki kellene hagyni» (Id. h. 54. 1.). A külföldi törvények iiyen korlátozást nem ismernek. Belgiumban az 1888. máj. 31. tvény, Luxemburgban az 1892. máj. 10-ki tvény, Norvégiában az 1894. máj. 2-ki tvény, Eranciaországban az 1891. évi márc. 26-ki törvény fogház­büntetésről, illetve fogház- vagy pénzbüntetésre történt elitélésről rendelkeznek. Az 1893. jul. 6-iki portugál tvény 8. t?-a akár egyszerű, akár pénzbüntetéssel kapcsolatos javitó fogságot ki­mondó itélethez» köti a kedvezményt, s még az osztrák tvényben sincs a mi tervezetünkbe foglalt teljesen indokolatlan megszo­rítás. Némlieg hasonló rendelkezést az angoloknál találunk. Az 1887-iki tvény 1. §-a szerint két évet meg nem haladó fog­házzal büntetendő bűncselekmények esetében hagyható szabad lábon a tettes. A feltételes elitélés nálunk a tervezett megszo­rítással, mint vele született gyengeséggel, életképtelen intézmény volna, mely gyengeség annak lassú elsorvadását okozná. Al­kalmazása nagyon kis körre szorulna, sok enyhe eset igazság­talanul sújtatnék fogházzal, s az osztó igazság a birót a Btkv. 92. §-ának tulmérvü alkalmazására kényszerítené. Örömmel tapasztalom, hogy a magy. jogászegylet büntetőjogi bizottsága ezt a megszorítást törlendőnek vélte. A büntetés végrehajtásának felfüggesztése tehát ki legyen terjesztendő minden kihágásra s fogházzal büntetendő vétségre. Az államfogházbüntetést azonban feltétlenül kizárandónak tartom. Mert az államfogház a «custodia honestaw jellegével bír, s célja nem annyira a javítás, mint inkább a megtorlás ; semmi kedvem sincs a párbajmánia dühöngésének még sza­badabb folyást engedni, vagy a Btkv. VI. fejezetében megha­levonást szenved havi illetményeiből, — akár jelezve van a neve a szinlapon, akár nincs (?!) Hasonló intézkedés foglaltatik a Népszínházi szerz. 5. pontjában, de itt ez az ominosus kikö­tés hiányzik.) e) Szabadságidő. A 8-ik pont a szabadságidőt szabályozza, melyet a tag a nyári félévben az igazgatóság által meghatározott időben használhat. E szabadságidő alatt nem szabad a tagnak igaz­gatói engedély nélkül nyilvános helyen fellépni, a szabadság­időre eső összes illetményei elvesztésének terhe mellett. A szabadságidő leteltével a tag az igazgató előtt jelentkezni tartozik. (Az Opera szerződésének 13. pontja tiltja a játékidő tartama alatt bárhol, szabadságideje alatt pedig Budapest terü­letén való engedély nélküli fellépést; büntetés annyiszor, amennyi­szer 1 havi járandóság. A Vígszínház szerz. 6. pontja szerint az engedély nélküli nyilvános fellépés, legyen az «bárhol, bármikor és bármily célra» : 1/2 havi összjárandóság elvesztését vonja maga után. A szabadságidő túllépése, ha azt nem okozza igazolt vis major, a Vígszínház szerz. 16. p. c) betűje alapján kárpótlás nélküli elbocsátást von maga után, ha ezáltal darabváltozás vagy a műsor megzavarása okoztatik. — A Királyszinház rög­töni elbocsátás terhe mellett tiltja az engedély nélküli fellépést (4. pont); továbbá egy havi szabadságidőt enged ; erről azon­ban a tag, külön dij ellenében, egészben vagy részben lemon­dani köteles (15. p.). —A Népszínház 8 heti szabadságot enged a nyári hónapokban. Ennek letelte után a tag jelentkezni tar­tozik. Köteles azonban e szabadságáról az igazgató kívánatára külön dij nélkül lemondani) (6. p.). f) A női tagok pihenési ideje. A 9-ik pont a nőtagnak havonkint 3 napi pihenő időt enged, de azt írásban bejelenteni tartozik «még pedig mindig az előző hét pénteki napján déli 12 óráig» (fi); Az Írásbeli bejelentés elmulasztása esetén, vagy «ha a gyengélkedés nem a bejelentett napokra esnék» (!!), minden ebből folyó műsor- vagy szerepváltozásnál, a tag nem-működhetése : lemondásnak tekinte­tik és játékdija levonásba hozatik. Az Opera is (6. pont) enge­délyez 3 pihenő napot, de ezek bekövetkezése a heti műsor megállapítása előtt, legkésőbb az előző hétfőtől, csütörtök este 6 óráig (!!) Írásban bejelentendő, egy-egy fellépti dij elvesz­tése mellett. Látjuk, hogy még a komikumnak is jut szerepe a színházi szerződéseknél. Kár, hogy az élclapok e pontot figyelmen kívül hagyják! — A többi színházak szerződései ily pihenő időt nem engedélyeznek. g) Ruházkodás. A 10-ik pont a ruházkodást szabályozza. — A nőtag minden előadásban saját jelenkori öltözékét, az igazgatóság vagy rende­zőség utasítása szerint, köteles használni; ellenben férfiruhát és jelmezeket, valamint a történelmi női jelmezeket mindenkor a színház készitetti és ezek a színház tulajdonát képezik. A modern öltözékhez is használható keztyü, harisnya és cipő a női tag által beszerzendő. — Az igazgatóság dönt afelett, hogy a nőtag által először játszandó szerepnél szükséges-e uj ruha készítése vagy nem ? Utóbbi esetben a tag saját ruháit köteles használni. Uj ruha készítése szükségének esetén, a nőtag azt a rendező­ség utasítása szerint, saját költségén köteles készíttetni és ezen szerepben mindig használni. A ruha a színház költségén készít­tetik és az intézet tulajdonát képezi, de a tag kizárólagos haszná­latára tartatik meg. (E mondat homlokegyenest ellenkezik az előző mondattal, — magyarázatát hiába keressük.) Egy év letelte után a tag a ruhát, 10°/0 lefizetése mellett, magához válthatja és bár­mely szerepben használhatja. Azon szerepre azonban, melyre az öltözék készült, uj öltözék többé nem készittetik és köteles a tag, ha a szerep tovább játszatnék, saját költségén uj öltözéket még akkor is beszerezni, ha az első öltözéket az év letelte után magához nem váltotta. (E kikötés annyira önkényes, hogy mielőbbi megváltoztatását várjuk.) A fentérintett külön toilette-cikkek csak akkor szerez­tetnek be a kikötött ruhapénzből, ha az igazgatóság vagy rendezőség azt szükségesnek látja. (Tessék ezt a kikötést a szerződés 3-ik pontjával összehasonlítani, mely a ruhapénz feleslegét a tag rendelkezésére bocsátja ! ! Parva cum sapientia regitur mundus !)

Next

/
Oldalképek
Tartalom