A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 19. szám - Az angol alsóház küzdelme a parlamentárizmusért. 9. [r.]

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 19. számához. Budapest, 1ÍK)7. május 12. Köztörvényi ügyekben. Felperes a végrehajtás megszüntetését jogszerűen nem követelheti és ezért keresetével elutasittatik. Igaz ugyan, hogy nem védegyleti tag is a csatlakozás bejelentése után a rendes tagokéval egyenlő jogokkal és kötelezettségekkel bir és igy a többség határozata reá nézve is kötelező, de jelen esetben a csatlakozást bejelentő csak kereskedelmi meghatalmazott és igy hatásköre csak oly jogcselekményekre terjed ki, melyeket a hatáskörébe utalt ügyletek rendszerint szükségessé tesznek, ilyen jogcselekménynek azonban a főnököt illető követelés egy részének elengedése mellett megkötött egyesség nem tekinthető. A budapesti kir. törvényszék (1906. évi március hó 21. napján 13,405/1906. szám alatt) K. Soma dr. ügyvéd által képviselt R. Jenő és társa budapesti cég felperesnek V. Mór dr. ügyvéd által képviselt L. & B. párisi cég alperes ellen végrehajtás megszüntetése s jár. iránt indított rendes perében következőképp itélt: Az 1905. évi szeptember hó 24. napján 30,915. szám alatt L. és B. cég javára R. Jenő és társa cég ellen 8,505 frank 40 cent. és jár. iránt elrendelt biztosítási végrehajtást megszünteti és alperest kötelezi 200 korona perköltségnek felperes részérc 15 nap és végrehajtás terhe alatt leendő megfizetésére. Indokok : A keresetnek hely volt adandó, mert a tanúképpen kihallgatott G. Sámuel, R. Sándor, C. A., K. Samu, L. Adolf, L. Mór, M. Adolf, ifj. Sch. Jakab, Sch. Dénes, P. Lajos, U. Manó és G. Samu dr. vallomásával igazolást nyert, hogy amint a felperes cég 1905. július havában fizetésképtelenségbe jutott és ez a tőzsdén kifüggesztés által hivatalosan közzé is tétetett, a felperesi cég hitelezői, köztük M. János is az alperesi cég képviseletében 1905. évi augusztus 9-én a gabonakereskedők és malmok védegyletében összejöttek oly célból, hogy a fizetésképtelen felperes céggel követelésükre nézve egyességet kössenek. Ezen alkalommal M. János, G. Samu dr. a magyar gabonakereskedők és malmok védegyletének titkára által megkérdeztetvén, hogy mivel nem védegyleti tag, csatlakozik-e a védegyleti csoport határozatához, szóval kijelentette, hogy az alperesi cég képviseletében a csoporthoz csatlakozik, az alperesi cég követelését a G. Samu dr. által becsatolt B. 3/a és B. 4/a alatt mellékelt erdeti számlák átadása mellett bejelentette, de az augusztus 9-iki ülésen a csoport felperes egyességi ajánlatát el nem fogadta és miután azt határozta, hogy a felperesi cég könyveinek megvizsgálása céljából bizottságot küld ki, ülését berekesztette. Másnap a bizottság megjelent a felperes cég irodai helyiségében ,de a cég tulajdonosa a könyvek felmutatását megtagadta. Amint a felperesi cég néhány nap múlva ujabb egyességi ajánlatot tett,G. Samu dr. a csoportnak igazolt tagjait, ezek közt M.Jánost, az alperesi cég képviselőjét is augusztus 10-ére ujabb folytatólagos ülésre hivta össze. Alperes ugyan tagadta ezen ülésre való megidéztetését, azonban a kir törvényszék a G. Samu dr. által felmutatott védegyleti postakönyv 42-ik és 43-ik oldalán levő hivatalos aláírással és postabélyegzővel ellátott bejegyzésekből megállapította, hogy M. János részére a G. Samu dr. állal D. l/a alatt csatolt meghívó tényleg feladatott és hogy címzett által át is vétetett, az G. Samu hit alatt tett vallomásából, hogy ezen ajánlott levél vissza nem érkezett, okszerűen következtethető Alperesi cég tehát képviselője utján az augusztus 10-iki ülésre szabályszerűen megidézettnek tekintendő. Azon a csoportülésen, amint az a keresethez A) alatt csatolt jegyzőkönyvi másodlatból és G. Samu dr. tanú vallomásából is kitűnik, a hitelezők és a felperesi cég közt az egyesség oly értelemben, hogy felperes készpénzben 27°/0-ot és bonban 14°/0-ot fizet, létrejött. Alperes ugyan tagadta, hogy ez a megállapodás reája nézve kötelező, de ez nem volt figyelembe vehető, mert a magyar gabonakereskedők és malmok védegyletének alapszabályai 23-ik §-ából megállapítható, hogy a csatlakozás bejelentése után a csatlakozott a rendes tagokéval egyenlő jogokkal és kötelezettségekkel bir. Ha tehát még az augusztus 9-iki ülésen szóbelileg alperesi képviselő a 16-iki ülésen szabályszerű idézés dacára sem jelent meg, az éppen ugy bírálandó el, mintha a védegyleti tag nem jelent volna meg, vagyis az augusztus 10-án létrejött egyesség öt is kötelezi. Alperes még kifogásolta, hogy M. J.-nak szóbeli csatlakozása nem alapszabályszerű és hogy M. J. képviselői jogosultságát nem is igazolta. E kifogások azonban nem voltak figyelembe vehetők, mert a védegyleti alapszabályok 23-ik §-a a védegyleten kívül álló érdekeltek csatlakozásának formáját elő nem írja, M. J.-nak az ülésen szóbelileg bejelentett csatlakozása tehát kötelező. Ha a védegyleti titkár tőle, amint a tanuk vallották, írás- ' beli nyilatkozatot is követelt és M. János ilyent az ülés berekesztése után nem adott, ez közömbös. Másrészt M. kellően legitimálta magát, mikor az alperesi cég követelését a B. 3, a B. 4/a alatti eredeti számlák átadása mellett számszerűleg bejelentette, mit kiegészít G. S. dr.-nak ama vallomása, hogy közismeretei, hogy M J. a tőzsdén a L. és B. cég javára ügyleieket köt, ezért a kir. törvényszék eziránt a budapesti áru- és értéktőzsde tanácsától felvilágosítás beszerzését annál kevésbé tartotta szükségesnek, mert M. J. képviselői minősége a 41,145/905. számú jegyzőkönyvhöz B/5. B. alatt csatolt üzleti levelek tanúsága szerint nyilvánvaló és a vita tárgyát sem képezheti. Felperesi cég a kötött egyességet effektuálta, és az A. alatti vita tárgyává nem tett quotának megfelelő 2,160 K.-át és a bont a védegyletnél letette, mely utóbbiból egyrészt és pedig 500 K.-t a lejáratkor beváltott. G. S. dr. arról, hogy felperes az alperessel szemben elvállalt kötelezettségének eleget tett, M. J.-ta B. 2. aiatt a csatolt ajánlott levélben értesítette, amely azonban a borítékon látható ragaszték szerint kézbesittetlen visszajött, ez azonban mellékes, mert alperes részére a quota kellő összegben, ez idő szerint is rendelkezésére áll, M. J. tehát nem volt jogosult azt alperes nevében visszautasítani. Minthogy ezekkel igazolást nyert, hogy a budapesti áru- és értéktőzsde választott bírósága által 1905. évi augusztus 14-én 2,217. szám alatt hozott ítélet után két nappal a peres felek között ezen ítélettől eltérő megálladás joghatálylyal létrejött és a felperesi cég által teljesíttetett, minthogy ezzel alperesnek végrehajtási joga megszűnt, az 1881 : LX. t.-cikk 30 §-ának a) pontja alapján felperes keresetének helyt adni kellett. A perköltségre vonatkozó intézkedés az 1868: LIV. t.-cikk 251. és 252. §-án alapul. A budapesti kir. ítélőtábla (1901/1906 V. szám alatt 1900. évi november hó 27-én) következő ítéletet hozott: A kir. ítélőtábla az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja, és azt arra kötelezi, hogy alperesnek 240 K. perbeli és 57 K. 30 f. felebbezési költséget 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett fizessen. Indokok : A felperes által felhozott tények, nevezetesen, hogy alperes céget a budapesti áru- és értéktőzsdén M. János képviseli akként, hogy alperes részérc tőzsdeügyleteket köt, a felekkel közvetlenül érintkezik, azoktól fedezetet vesz fel, a cég javára eső követelést beszedi, a cég terhére eső tartozásokat kifizeti vagy a cégnél utalványozza, még valódiságuk esetén is csak annak megállapítására alkalmasak, hogy M. János az alperes cégnek kereskedelmi meghatalmazottja volt. Minthogy azonban a kereskedelmi meghatalmazottnak a hatásköre a K. T. 430. §-a értelmében csak az olyan jogcselekményekre terjed ki, amelyeket a hatáskörébe utalt ügyletek rendszerint szükségessé tesznek, ilyen jogcselekménynek azonban a főnököt illető követelés egy részének elengedése mellett megkötött egyesség nem tekinthető ; ennélfogva az az egyesség, amely a fizetéseit megszüntető felperes és hitelezőinek csoportja között létrejött, alperes céget, amely a védegyletnek nem tagja, csak abban az esetben kötelezi, ha a hitelezők értekezletén helyette megjelent M. Jánost külön felhatalmazta arra, hogy a hitelezők csoportjához csatlakozzon vagy ha a nevezettnek a csatlakozását utólag jóváhagyta. Felperes azonban e részben csak annyit állított és akart főesküvel bizonyítani, hogy M. közölte az alperessel, hogy az értekezleteken részt vesz, ámde ez nem fontos, mert ebből a közlésből és abból, hogy azt alperes állítólag hallgatással tudomásul vette, még nem lehet következményül kimondani azt. hogy alperes hallgatag beleegyezett volna abba, hogy M. a hitelezői csoporthoz csatlakozzon s az alperest kötelező leengedést tegyen. Azt, hogy M. azt is közölte volna alperessel, hogy az értekezleteken a hitelezői csoporthoz csatlakozni fog, vagy hogy csatlakozott és közölte volna, hogy ennek az alperes terhére mi a jogkövetkezménye, felperes nem is állította. Minthogy ezek szerint felperes nem bizonyította sem azt, hogy alperes cég akár kifejezetten, akár hallgatag feljogosította volna M. J.-t arra, hogy helyette a hitelezői csoporthoz csatlakozzon, sem azt, hogy alperes cég a nevezettnek állítólagos csatlakozását jóváhagyta, e nélkül pedig a hitelezői csoport határozata alperest még akkor sem kötelezi, ha M. csakugyan kereskedelmi meghatalmazottja volt, s ha ez tényleg csatlakozott is a hitelezői csoporthoz, mert a csatlakozás célja az egyességnek a követelés egy részének elengedése által való megkötése volt, a kereskedelmi meghatalmazottnak a jogköre pedig — mint fentebb előadatott — erre külön felhatalmazás nélkül ki nem terjed: ennélfogva felperes az alperest nem kötelező egyesség alapján a végrehajtás megszüntetését jogszerűen nem követelheti. Miért is az elsőbiróság ítéletének megváltoztatása mellett felperest keresetével elutasítani s mint pervesztest az 1868. évi "LIV. törv.-cikk 251. §-a alapján a perbeli