A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 19. szám - Színházi jogunk. 5. [r.]

146 A JOG köttetett - ama villongások csakis a XVIII. században, 1777. október 1-én kötött san-ildefonzói szerződéssel értek véget, amelyben határozottan körvonalazták a két népnek az amerikai kontinensen érvényesíthető területi jogait. A pápának amaz eléggé ékesen szóló döntésével — amely hiven jellemzi a lelkek állapotát a középkorban, amelyben a Péter hajója magasan úszott és uralkodott s amely döntés a hit erősbbitésére, az egyház és a régi világ tradíciói tekintélyének I az emelésére s az egyház által óhajtott egységnek az előmozdítására szolgált — bevégződött az uj társadalmi fejlődés és szervezeti alakulásnak, az uj nemzetek ezen szilárd alapjának' a korszaka. Akkoriban a választott bíróság gyakran működött; ennek az okát könnyen megtalálhatjuk. A középkor a polgári szabadság kivívásának a nagy harca volt; a népek az embert megillető s a személyiséggel, javakkal és a tulajdonnal való szabad rendelkezés jogának a kivívásáért küzdöttek. Ugyan- | ezért harcoltak a közösségek is; a fora- és a foro-levelek csupán a szerzett jogoknak a meghatározásáig mentek. Ott megállapodtak és törvényt alkottak, a törvény megszegői ellen pedig büntetéseket állapítottak meg. Bármilyen nevük volt is a tulajdonképpeni háborúknak, azok mindig a tulajdon miatt viselt háborúk voltak s rendesen az ország, vagy a fejedelemség határkérdései folytán keletkeztek. Az értéket képviselő földnek és az emberi munkának a védelméről volt szó. Ez okból a választott bíróságoknak is többször akadt dolguk, s azok a törvényre való hivatkozással megállapították a vitás jogokat. A XII. és XIII. századok forradalmi jelenségeinek a főcélja a polgári szabadság kivivása volt s az igy keletkezett vitás ügyekben a jogtudósok és a pápák a kánonjog alapján döntöttek. A XVI. században uj korszak nyílik meg szemünk előtt: a népek már nem a polgári szabadságot óhajtják, hanem a vallásszabadságot. Ennek a kérdésnek elbírálását már nem bízzák a bíróságra, mert a más gondolatának senki sem lehet a birája. Senki. Égbekiáltó zsarnokság volna, ha leszállanánk a lelkiismeret birodalmába, hogy ott az Isten iránti szeretetet kikémleljük. Ez a magyarázata annak, hogy a XVI. században a népek között minden konfliktus a vallás miatt tört ki s hogy azoknak az eldöntését sohasem vitték biró elé. A seregek Istenének olyankor azért kellett közbelépnie, hogy megmondja, melyik vallás tetszik neki. Innen származtak V Károly háborúi a protestánsok ellen; az amerikai háborúk; a hollandiai háborúk; a német, francia és angol háborúk, amelyekre azt mondta Szent Terézia, hogy «ég avilág».*) Mindezen háborúknak a vallás volt az oka. S e háborúk félelmetesek voltak, mert logikusak voltak. Az akkoron harcban álló két társadalmat két emberben találjuk megszemélyesítve: 77. Fülöpben és Orániai Vilmosban. Egyikük sem lármázott; mindkettő hallgatag ember volt. 77. Fülöp óriási birodalmat örökölt aty*) «Lángbaborult az egész világló igy kiáltott föl Szent Terézia kétségbeesésében (Caminho do Perfeicao). iától apostoli római katholikus volt s annyira hitbuzgó, hogy a va'lladolidi egyetemen theologiai fakultást alapított kizárólag angolok számára, akiket hittéritőkül Angliába akart küldeni, hogy a szigetországot visszatérítsék a kath. vallásra! Igy mondja ezt flamand származású meghittje, Jean Lhermite, akinek az emlékiratait az anversi tudományos társaság legújabban tette közzé.*) Ezen uralkodó, egy nagy és hatalmas, s emellett katholikus nemzetnek az államfője, nem engedhette meg a Németalföld lázadását, amely akkortájban Spanyolország tartománya volt. Egy olyan államfő, király, vagy köztársasági elnök, aki napjainkban vele ellenkezőleg járna el, rossz példát mutatna s országának a közvéleménye bizonyára nem venné védelmébe. Igy tehát 77. Fülóp nemcsak önmagával, hanem népével is össze volt forrva. v (Folyt, köv.) A feltételes elitélés Irta ÉDER KÁLMÁN, budapesti büntetőtszéki biró. A Magy. Jogászegylet büntetőjogi bizottsága a büntető novella-tervezetet alapos megvitatás alá vette; a felszólalók több hiányosságra mutattak rá s különösen a fogházbüntetés feltételes elengedését tekintették a tervezet Achilles-sarkának, s az intézmény elvi ellenségei ide koncentrálták támadásukat. Tekintettel az intézmény kiváló fontosságára, engedtessék meg, hogy annak előnyeire, jó oldalaira, de meg a tervezet egyik-másik hiányosságára én is rámutathassak. A jogászok két nagy táborban foglaltak állást a feltételes elitélés körül. Mig a nagy humánista, a b. e. Fayer azt hirdette szóval s azt irja tankönyvében, hogy a büntetés feltételes elengedését már indokolni sem kell; meghonosodott mindenütt az a meggyőződés, hogy ezen intézmény nélkül csonka a büntetési rendszer jj addig Baumgarten dr., a kiváló jogtudós hite szerint «az európai kultúra talaján a feltételes elítélés befejezte pályafutását.2) Az ember természete az, hogy különböző esélyek között a rá nézve legkedvezőbbet tekinti egyúttal a legvalószínűbbnek és már különös pessimistikus lelkületről tenne tanúságot az a bűnös, ki mikor róla van szó, nem észlelne különös méltánylást érdemlő körülményeket. A fel nem fedezés reménye mellett a feltételes elitélésre való kilátás is csábítani fog a bűn útjára. »3) Mig Fayer a büntetési rendszer szükséges kiegészítése gyanánt attól a kriminalitás enyhülését várja, addig ellenzői szerint az a mi megtorló büntetési rendszerünkbe be nem illeszthető, s Baumgarten a büntetés visszatartó erejét is látja veszendőbe menni az uj intézmény által. Nagy jogtudósunk attól tart, hogy azután emelkedni fog még jobban a kriminalitás. Akiket eddig a büntetés biztos bekövetkezése még képes volt visszatartani a bűntől, most okvetlen a büntevésre vetik magukat, mert a bün*) «Le Passetemps de Jehan Lhermite.» Kiadta Ch. Ruelens, belga királyi könyvtárőr. I. k. 157. >) A feltételes élitélés. Tankönyv 173. 1. 2) A büntetés kimérése criminálpolitikai szempontból. Jogászegyleti értekezés, 198. füzet, 42. 1. 3) U. ott 48. 1. TÁRCA. Színházi jogunk.*) — A Jog eredeti táró ;\ ja. — A szinészegyesület hatalma, a fenti, — itt-ott elég szigorú határozatok dacára, sem volna olyan nagy, ha nem rendelkeznék egyúttal a nyugdíjintézetről, melynek ujabban módosított alapszabályai a belügyminiszter 30,690/1904. III. a. sz. határozatával 1904. március 28 án a jóváhagyási záradékkal elláttattak és ugyanaz évi április havában életbe is léptettettek. Az intézet a szinészegyesület rendes tagjainak nyugdijat, a tagok özvegyeinek özvegyi járadékot és gyermekeinek nevelési járulékot biztosit (2. §.). A belépés minden szinészegyesületi tagra nézve kötelező és ez alól magát ki nem vonhatja. Kivételt képez a fentebb a szinészegyesület alapszabályainak 11. §-ánál említett korhatár. A jogosultság megszerzése férfiaknál 23, nőknél 20 év leteltével kezdődik (5. §.). De ezt a jogosultságot csak akkor nyerik, ha dijaikat rendesen befizették (9. §.). Ervényesithetővé válik, ha a) egymásután következő 30 éven át tagja volt az intézetnek, b) ha 15 év múlva önvétke vagy önhibája nélkül beállott testi vagy lelki fogyatkozás miatt a színházi működésre képtelenné vált, c) előbb is, ha színházi működés közben oly sérülést szenvedett, mely őt munkaképtelenné teszi (10. §.). Teljesen munkaképtelennek a tag csak akkor tekintetik, ha egyéb jövedelmező foglalkozásra vagy állandó keresetre is képtelenné vált (11. §.). *J Előző közlemény a 18-ik számban. Nyugdíjjogosultságát elveszti a tag, na dijaival 6 hónapon át hátralékban maradt és ezeket további 3 hó alatt nem fizeti be. Továbbá, ha a színi pályáról végleg visszavonul, a 11. §. eseteit kivéve ; aki 2 évnél hosszabb időn át külföldi színháznál működik ; aki mint színigazgató a tagok levont dijait befizetni elmulasztotta; aki önként kilép, vagy kizáratik (14. §.). A nyugdíjigények felett az egyesület központi igazgatótanácsa határoz; határozata a közgyűléshez felebbezhető (15. §.). A nyugdíjintézet fizetőképességének biztosítása céljából, a régi alapszabályok alapján nyugdijat elvező tagok illetményeiből levonatik 40°/0; ugyanannyi az özvegyek és árvák járadékából ; ellenben az uj alapszabályok alapján részesítendő igényjogosultak illetményeiből az első öt évben levonatik 20°/o (40. §.). — Ezek a húsbavágó levonások a kényszerhelyzet folyományai. Thália népe nem ért az életbiztosítási tabellákhoz és számolni éppenséggel nem tud ! A nyugdíj megszűnik a halál esetén kivül, ha a nyugdíjas akár mint szerződött tag, akár mint állandó vendég, más színpadon működik vagy oly színházi működést folytat, melynek évi javadalmazása : nyugdija évi összegét eléri; ha az ideiglenes nyugdíjaztatás okai megszűntek; ha kiderül, hogy szolgálati képtelenségét önmaga szándékosan idézte elő (41. §.) Az özvegy járadéka csak akkor jogosult, ha férje már nyugdíjra való igénynyel bírt, vagy azt már élvezte és ha a házasság legalább egy évvel a nyugdíjaztatás előtt köttetett és ettől a férj haláláig legalább egy évi időköz áll fenn, vagy a férj színészi működése közben vesztette életét; ha férjével haláláig együtt élt vagy a különélésre nem ő adott okot. Ha a halál a tagság 13—15 évében történik, a Tanács az özvegy és árváknak évi kegydijat állapithat meg (44. §.). Az özvegyi járadék 50%-a annak a nyugdíjnak, melyet