A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 1. szám - A lengyel büntetőjogi irodalom fejlődése

A J hogy a munkás a bőrökkel való munkálkodás közben véletlenül fertőző betegséget szerzett, nem felelős. (A m. kir. Kúria 1906. október 14. 1878 1906. sz a. IV. polg. t.) Megállapítja a közlési kötelezettség megsértését, ha a biztosított az előző egészségi állapotára vonatkozó azon kérdésre, hogy legközelebb mikor részesült orvosi gyógykezelésben, elhallgatja a 11 hóval előbb történt gyógykezeltetését. (Kúria 1905. október 11. 1,^26/1905. v. sz. a. IV. polg. t.) Bűnügyekben. Kereskedőre nézve egy háznak építése is merész üzlet, ha a házépítés költsége vagyonát és üzletének forgalmát messze túlhaladja. A kir. Kúria: A védőnek és vádlottnak semmisségi panasza folytán : a semmisségi panasz elutasittatik. Indokok: A védő, kihez vádlott csatlakozott, azért jelentett be az 5,580/1905. számú beadvány szerint írásban indokolt semmisségi panaszt, a B. P. 385. §-ának í. a) és 3. pontja alapján, mert büntetendő cselekmény nem forog fenn s mert a B. T. K. 92. ^-a nem alkalmaztatott. Ez a perorvoslat azonban alaptalan. Ugyanis a tábla ténymegállapításai szerint a vádlott 1897. év óta a törvényszék ítéletében megjelölt liszt- és csemegeüzlete mellett Adolf fivérével házvételi üzletbe is fogott, majd 1902. év tavaszán, április havában fivérével elszámolván : kitűnt hogy vádlott vagyonát elvesztette, mely tényből az alsófoku bíróságok helyesen vonták le azt a jogi köyetkeztetést, hogy vádlott 1902. évi április havában már fizetésképtelen állapotban volt. Továbbá tényként megállapittatott, hogy vádlott 40,000 korona készpénzzel és mintegy 60—70,000 korona évi forgalmú üzletével egy 230,000 korona értékű házépítéshez fogott, minthogy pedig előre látható volt, hogy egy időnként beállani szokott értékcsökkenés és a ház bérbeadásánál előfordulni szokott nehézségek vádlottnak egész vagyoni existentiáját veszélyeztetik, az elvállalt nagy kockázat tehát feltűnő aránytalanságban állott vádlott vagyoni erejével: ezeknél fogva az a jogi következtetés is helyes, hogy a házépítési üzlet vádlottra nézve oly merész üzlet volt, mely vádlottnak rendes üzlete körébe nem tartozott és ez által, minthogy a tény megállapítása szerint a telekvétel és házépítéshez szükséges pénzösszeg az üzletből elvonatott, vádlott fizetésképtelenségbe jutott, ami a B. T. K. 416. §-ának 1. pontja alá esik. Tényként megállapittatott az is, hogy vádlott liszt- és csemegeüzletének napi forgalma 200—240 koronát, évi forgalma pedig 00—70 ezer koronát tett ki, mihez kéóést az a jogi következtetés is helyes, hogy vádlottnak üzlete a kisipar körét túlhaladta, mely körülménynél fogva vádlott köteles volt a kereskedelmi törvény 25. £-a határozmányának megfelelő kereskedelmi könyveket vezetni, azonban a vádlott által bemutatott 3 drb. kereskedelmi könvv nem felel meg a törvény követelményeinek, mert a szakértők véleménye szerint azokból vádlott vagyoni állása és üzletének folyama ki nem deríthető, mihez képest ugy tekintendő, mintha vádlott kereskedelmi könyveket egyáltalán nem vezetett volna s ez a mulasztás a B. T. K. 410. ^-ának 2. pontját sérti. Végre tényként megállapittatott, hogy vádlott nem a fizetésképtelenség beálltakor, 1902 április havában, hanem sokkal később, t. i. 1902 október 1-én kért maga ellen csődöt és ezen késedelrnezése, illetve mulasztása által alkalmat szolgáltatott arra, hogy a tábla Ítéletében megnevezett hitelezők az ott megjelölt időben más hitelezők sérelmével vádlott vagyonára zálogjogot szereztek, ami a B. T. K. 416. ij-ának 4. pontjába ütközik. Minthogy pedig a ténymegállapítás szerint a csődnyitás idejében vádlottnak cselekvő vagyona 4040 koronát, ezzel szemben tartozása 28,182 kor. 26 fill. tett ki s ehhez képest a vagyonhiány 24,142 kor. 26 fillér volt: ugy kétségtelen, hogy a bűnvádi uton megtámadható vagyonbukás alapfeltétele, t. i. a hitelezők megkárosodása fenforog s minthogy mindezeknél fogva a vád alapjául szolgáló tett büntetendő cselekmény tényálladékát állapítja meg: nyilvánvaló, hogy az alsófoku bíróságok a büntető törvény megfelelő rendelkezését a büntetendő cselekmény tényálladékának megállapítása kérdésében nem alkalmazták tévesen, vagyis a B. P. 385. §-ának 1. a) pontjában megjelölt semmisségi ok nem forog fenn. . . . Ezekhez képest a semmisségi panasz, mint alaptalan, a B. P. 437. >;-ának 4. bekezdése értelmében elutasítandó volt. (1906 ebrnár 20-án, 1777. sz.) Bérben birt ingó dolog elzálogosítása sikkasztás. A budapesti kir. büntető törvényszék (1904 március 22-én, 14,516. sz. a.): F. Gyula vádlottat a törvényszék bűnösnek mondja ki a B. T. K. 355. §-ába ütköző és a 356. §. szerint minősülő, de a B. T. K. 92. §-ának alkalmazásával és a 20. §. felhívásával minősített sikkasztás vétségében, melyet elkövetett az által, hogy a birtokában levő és D. Károly sértettől 1902. november 3-án kikölcsönözött 800 kor. értékű zongorát jogtalanul elzálogosította; ezért őt a B. T. K. 358. és 92. §§-ai alapján foganatba vételtől számított 4 napi fogházra és a B. T. K. 57. §-a értelmében kezOG 3 dődő hatálylval egy évi hivatalvesztésre és politikai jogai gyakorlatának hasontartamu felfüggesztésére itéli. Indokok : A főtárgyalás adataival megállapította a törvényszék azt a tényállást, hogy F. Gyula vádlott az 1902. évi november 3-án D. Károly sértettől kikölcsönzött 800 kor. értékű zongorát jogtalanul elzálogosította. A zongorának összes bútoraival együtt elkövetett elzálogosítását F. Gyula vádlott is beismerte, de azt is állitja, hogy erre házbértartozása kényszeritette, melyet másként nem volt képes megfizetni és hogy megszorult helyzetében csak a zongora elárverezésének megakadályozása végett zálogosította el azt összes bútoraival együtt, még pedig állítása szerint D. Károly könyvelőjének beleegyezésével, de az utóbbi állítása D. Károly sértettnek azzal ellenkező vallomása folytán további figyelembe vehető nem volt és ez okból a törvényszék sértett könyvelőjének a védő által kért megidéztetését mellőzte. Minthogy a felsoroltak szerint F. Gyula vádlott a D. Károly sértettől kölcsönvett 800 korona értékű zongorát sértett beleegyezése nélkül jogtalanul elzálogosította, amely cselekménye a B. T. K. 355. és 356. ^-aiban meghatározott, a 92. alkalmazása folytán azonban a 20. §-hoz képest minősülő sikkasztás vétségét megállapítja: ennélfogva F. Gyula vádlott abban bűnösnek kimondandó és ezért a megfelelő büntetésre elitélendő volt. Végül a büntetés kiszabásánál enyhítő körülménynek véve vádlottnak büntetlen előéletét és hogy meg nem cáfolt állítása szerint, három hónapon át tartott betegsége által okozott megszorult helyzetében, házbértartozása miatt ellene vezetett végrehajtás utján nála lefoglalt zongora elárverezésének megakadályozása miatt zálogosította el azt olyan helyen, ahol a sértett még elárvereztetése előtt kiválthatta, súlyosító körülmények hiányában tehát a törvényszék a B. T. K. 92. £-ának alkalmazásával kiszabott büntetést megfelelőnek találta. A budapesti kir. Ítélőtábla ( 1905. évi április 10-én, 2380. sz.): A tábla a törvényszék ítéletét részben megváltoztatta akként, hogy a vádlottra kiszabott főbüntetést két havi fogházra felemeli, egyebekben azonban az ítéletet helybenhagyja. Indokok: A bűnösség, a minősítés és a főbüntetésen kivül eső jogkövetkezmények kérdéseiben a tábla a törvényszék ítéletét az abban felhozott vonatkozó indokok alapján és a vádlott bűnösségét illetően még azért hagyta helyben, mert a bizonyítás-kiegészítési eljárás folyamán éppen a vádlottnak hivatkozása folytán kihallgatott tanuk, névszerint Z. Miksa dr. és Sch. József nem-, csak nem bizonyították, de inkább megcáfolták vádlottnak azt a védekezését, hogy ö a sértett I >. Károly zongoráját a sértett vagy egyik üzleti alkalmazottjának tudtával adta volna zálogházba. Minthogy pedig ugy az elzálogosított zongorának 800 K. értéke, mint a sértettnek tényleg okozott 456 korona kár is jelentékeny összeget képvisel és vádlottnak az a ténye, hogy a foglalásokról a sértettet nem értesítette, szintén szerződésszegést képez és egyenesen megcáfolja a zongora elárvereztetésének kikerülésére irányzott állítólagos célzatot, mint enyhítő körülményt: ugyanazért a vádlottnak bűnössége fokával arányban nem álló főbüntetést a rendelkező részben meghatározott, mértékre fel kellett emelni. A m. kir Kúria (1905. december 5-én 10,448. sz.) : A vádlottnak és védőjének Írásban is indokolt semmisségi panasza folytán : a vádlott semmisségi panaszának a B. P. 384. $-ának 9. és 385. §-ának 2. pontjára alapitott része visszautasitlatik, egyebekben pedig a semmisségi panaszok elutasittatnak. Indokok A tábla ítélete ellen annak kihirdetése alkalmával semmisségi panaszt jelentett be a vádlott azért, mert bűncselekményt nem követett el, a védő pedig a B. P. 385. §-ának 1. a) pontja alapján a bűnösség kimondása miatt. írásbeli indokolásában a vádlott kiterjesztette semmisségi panaszát a B. P. 384. §-ának 9. és 385. §-ának 2. pontjára is. Minthogy a B. P. 388., 390. és 430. §§-ainak egybevetett értelme szerint a semmisségi ok, mely miatt a semmisségi panasz használtatik, már bejelentéskor világosan megjelölendő s uj semmisségi ok megjelölésének az indokolásban már nincs helye: vádlott semmisségi panaszának a B. P. 384. §-ának 9. és 385. §-ának 2. pontjára alapitott részét mint elkésettet a B. P. 434. i;-ának 3. bekezdése értelmében visszautasítani kellett. Az ítélet kihirdetése alkalmával a vádlott és védője részéről bejelentett semmisségi panaszokat a bejelentéseknek a védelmid előterjesztettekkel való egybevetése alapján amiatt használtaknak kellett tekinteni, hogy mivel vádlott a sértettől bérben birt s nála házbértartozása fejében lefoglalt zongorát csupán azért zálogosította el, hogy azt az elárverezéstől megmentse, s hogy mivel a sértett könyvelője, aki vádlottal a sértett képviseletében érintkezett, a zálogba adásba beleegyezett, a vád alapjául szolgáló tett bűncselekmény tényálladékát nem állapítja meg. • Minthogy azonban a B. P. 437. §-ának 1. bekezdése szerint a Kűria köteles határozatát a tábla által valóknak elfogadott tényekre alapítani, a tábla pedig nem fogadta el valónak azt az tényt, hogy a sértett könyvelője a zongorának zálogba adásába beleegyezett, s minthog) s sértettnek vagy meghatalmazottjának beleegyezése nélkül vádlott a sértettől bérben birt zongorát, tehát a birlalásában volt idegen ingó dolgot jogtalanul zálogosította el s ennél a vád alapjául szolgáló tett a B. T. K. 355. §-a