A Jog, 1907 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1907 / 17. szám - A kimerített büntett

70 A JOG Alperes előadta, hogy a forgalmi zavart az alkalmazottaknak 1904. évi április 20-án kiütött sztrájkja okozta, ami erőhatalomnak tekintendő. Az erőhatalomnak törvényileg közelebbről meg nem határozott fogalma alatt oly károkozó eseményt kell érteni, amelynek káros következményeit yagy egyáltalában nem lehet elhárítani, vagy amelyek elhárítására nem elégséges a gondosság, erőfeszités és költekezés ama legnagyobb mértéke sem, amely az eset körülményeihez, a közfelfogás szerint helyes arányban áll. Valamely munkaadó alkalmazottainak sztrájkját nem minden esetben lehet ily értelemben erőhatalomnak tartani. De ha a sztrájk oly mértékű és oly jellegű, amely valamely területen, vagy valamely munkaágban bizonyos időre, vagy egyáltalán, vagy az illető eset körülményeihez képpest, lehetetlenné teszi, hogy a munkaadó a munka végzésére alkalmazottakat szerezhessen, azaz, ha a sztrájk az eset körülményeihez képpest a munkaadó által leküzdhetetlen, akkor a sztrájk éppúgy gátolja a munkaadót az elvállalt kötelezettség teljesítésében, mint valamely külső természeti esemény vagy háború, vagy lázadás és ily esetekben, a sztrájk a munkaadó mentesítése szempontjából erőhatalom jellegű esemény. Önként értetik, hogy nem mentesiti a munkaadót az oly sztrájk, amely az ő hibája folytán tört ki, mert ebben az esetben a munkaadó felelőssége az ő hibájának következménye. Annak a felfogásnak a helyessége, hogy a leküzdhetetlen sztrájk a munkaadót erőhatalomként mentesiti, az idevonatkozó jogszabályok alapjául szolgáló gazdasági viszonyok természetéből is kitűnik. Aki valamely munka teljesítésére vállalkozik, ezt a legnagyobb gondosság mellett is, csak abban a feltevésben teszi, hogy a munka teljesítése végett elégséges lesz akkora erőfeszités és költekezés, amelyet a közfelfogás szerint mint legnagyobbat előre lehet látni. Ebben a feltevésben szabja meg a vállalkozó a teljesítés határidejét és ellenértékét. Kellő gondosság mellett ugyan e felfogás alapján kell annak is állnia, aki a vállalkozót a munka teljesítésével megbízza, mert kellő gondosság mellett ennek is tudnia kell, hogy a vállalkozó a legnagyobb gondosság mellett is az erőfeszítésnek és költekezésnek csak bizonyos fokát képes a munka teljesítése körül kifejteni. Kellő gondosság mellett tehát a munka megrendelőjének számolnia kell avval az eshetőséggel, hogy a megrendelt munka teljesítése oly akadályokba ütközhetik, amelyeket az eset körülményei között a vállalkozó nem fog elháríthatni. Amint a munka megrendelője kellő előrelátás mellett nem várhatja a vállalkozótól, hogy az valamely váratlan külső természeti erő, vagy háború, vagy lázadás esetében biztosan képes lesz a teljesítésre ; éppúgy nem várhatja ezt sztrájk esetében, amelynek leküzdése a vállalkozó képességét meghaladja. Az a mai gazdasági szervezet, amely a sztrájk szempontjából elsősorban figyelembe jön, azon alapul, hogy egyik vállalkozó a másik vállalkozó részére teljesít valamely munkát és a vállalkozók egész sorozata működik közre addig, mig a termék a fogyasztóhoz kerül. A sztrájk mindenekelőtt a dolog természeténél fogva, annak a vállalkozónak okoz kárt, akinek üzemében felmerült. Ha a sztrájk oly körülménynek tekinttetik, amely a vállalkozót erőhatalomként mentesiti, akkor az a vállalkozó, akinek üzemében a sztrájk kiütött, csak az őt közvetlenül érő kárt viseli. Ellenben, ha a sztrájk nem tekintetnék erőhatalomjellegü mentesítő oknak, akkor az a vállalkozó, akinek üzemében a sztrájk kiütött, az őt közvetlenül érő kár viselése mellett még azt a kárt is köteles volna megtéríteni, amelv azokra az egyéb vállalkozókra, illetve fogyasztókra hárul, akikkel szemben a vállalkozó az elvállalt kötelezettségnek, a sztrájk folytán nem képes eleget tenni. Ez annyit jelentene, hogy egy nagy gazdasági körben előálló kárt az az egy vállalkozó volna kénytelen viselni, akinek vállalatában a sztrájk kiütött. Megfelelőbb a helyes gazdasági elveknek, ha a kár több vállalkozó, illetve fogyasztó között oszlik meg, mintha az egész kár azt az egy vállalkozót terheli, akinél a kár kiütött, mert a többek között megoszló kár egy-egy részét nemcsak az egyén, de az egész közgazdasági élet kevésbbé érzi meg, mint a kárnak egyre való hárítását, amely oly esetben, amikor a kár nagy körre terjed ki, még a nagy tőkeerővel rendelkező vállalkozó gazdasági tönkrejutását is okozhatja. Megfelelőbb a kár megosztása a méltányosságnak is, mert így a kár fokozatosan ugyanazok között oszlik meg, akik fokozatosan részesültek volna a munka kellő teljesítésének hasznában és mert a vétkesség nélkül előálló kárnak nagyobb körre való felosztása magában véve is méltányosabb, mint arra az egészre való szorítása, akinek üzemében a sztrájk véletlenül kiütött. Ezek szerint a gazdasági viszonyok természete arra utal, hogy a leküzdhetetlen sztrájk, az oly sztrájk, amely mértékénél és jellegénél fogva, valamely területen, vagy valamely munkaágban, bizonyos időre az eset körülményeihez képpest lehetetlenné teszi a munkaadóra nézve, hogy a munka végzésére alkalmazottakat kaphasson, a munka teljesítésére vállalkozó vállalat felelőssége szempontjából, erőhatalomjeilegü eseménynek tartassék. Nem volna helyes az a felfogás, hogy a sztrájk a vasúti alkalmazottak kötelességszegését jelenti és igy a vasutvállalat a sztrájk következményeiért már ezen az alapon felelős. Igaz ugyan, hogy a vasút az üzletszabályzat 9. §-a értelmében felelősséggel tartozik az ő közegeiért és azokért a személvekért, akiket az elvállalt szállítás teljesítésénél alkalmaz, de éz a szabály nem zárja ki, hogy a vasutvállaíat az alkalmazottak sztrájkjára, ha az leküzdhetetlen jellegű, mint erőhatalomként mentesítő okra hivatkozhassék. Az üzletszabályzat 9. Sj-ának idézett szabálya nem kulonós szabálya a vasúti, fuvarozási jognak, hanem általános magánjogi szabály, amit a magyar általános polgári törvénykönyv tervezetének 1,164. §-a ugy fejez ki, hogy a kötelezettség teljesítésénél használt' személveknek vétkességéért az adós épp oly terjedelemben felelős, mint a saját vétkességeért. E szabály mellett tehát a vasúti fuvarozási jog körébe tartozó kötelezettségének tekintetében éppúgy figyelembe kell venni e mentességet maga után vonó erőhatalom fennforgását, mintáz ;általános magánjog vagy a kereskedelmi jog körébe tartozó kötelezettségek tekintetében. A vasút felelőssége bizonyos tekintetben fokozottabb ugyan, mint más vállalkozó felelőssége, amiből folyik, hogy a vasút a fuvarozásra átvett áru elvesztéseért akkor is felelős, ha a kár véletlen folytán keletkezett és hogy a bizonyítás terhe ily esetben a vasútra hárul (üzletszab. 75. §-a), azonban a vasút felelőssége nincs annyira fokozva, hogy az erőhatalom következményeire is kiterjedjen. Épp igy a szállítás határidejének elmulasztása esetében sem terjed a vasút felelőssége oly fokig, hogy az általa el nem hárítható események következményeiért is felelős legyen (üzletszabályzat 86. ij.) E szerint az a körülmény, hogy a vasút a fuvarozás teljesítésénél alkalmazott embereiért felelős, nem zárja ki, • hogy a vasút a felelősség alól mentesittessék, ha alkalmazottjainak sztrájkja erőhatalomjellegü. A gazdasági viszonyok szempontjából, a vasúti forgalom tekintetében ugyanazok a körülmények támogatják azt a felfogást, hogy a leküzdhetetlen sztrájk erőhatalomnak tekintessék, amelyek fentebb általános szempontból felsoroltattak. Annak, aki a vasúton fuvaroztat, kellő gondosság mellett, számolnia kell avval az eshetőséggel, hogy váratlan körülmények oly késedelmet okozhatnak a fuvarozásban, vagy oly kárt okozhatnak az áruban, amelyekért a vasutvállaíat, még a vasutat terhelő, fokozott felelősség mellett sem felel. Ugy a fuvaroztató fél, mint a vasutvállaíat szempontjából egy jelentőségű akár háború, vagy lázadás folytán válik lehetetlenné a fuvarozás folytatása, akár az alkalmazottak leküzdhetetlen sztrájkja folytán áll be ugyanaz a lehetetlenség, mert mindenik esetben oly körülmény gátolja a fuvarozás folytatását, amelyek közül az egyiket a vasutvállaíat épp oly kevéssé képes elhárítani, mint a másikat. A háború, vagy a lázadás, ami a fuvarozás tekintetében épp ugy, mint egyéb ügyletek tekintetében, vitán kívül erőhatalomnak és mentesítő oknak tekinttetik, azért ily jellegű, mert lehetetlenné teszi, hogy a vasutvállaíat alkalmas embereket találjon az elvállalt kötelezettségek teljesítésére, vagy módot találjon arra, hogy a háborúval vagy a lázadással járó erőszakosságokat leküzdhesse. De hasonló körülmények forognak fenn a leküzdhetetlen sztrájk esetében is, mert akkor is az alkalmas emberek hiánya és az erőszakoskodással szemben az ellenállás lehetetlensége fosztja meg a vasutat az elvállalt kötelezettségek teljesítésének lehetőségétől. Sőt a gazdasági viszonyok szempontjából egy oly körülmény is forog fenn, amelynek alapján a leküzdhetetlen sztrájkot a vasúti forgalomban fokozottabb mértékben kell mentesítő oknak tartani, mint egyéb vállalatoknál. A vasúti forgalomnak nálunk elfogadott alapelve, a szállítási kényszer, melyből folyólag a vasút az erőhatalom esetét (és az üzletszabályzat 6. §-ában említett, ide nem tartozó eseteket) kivéve, a fuvarozási ügyletek kötését meg nem tagadhatja. Ha a sztrájk nem tekinttetik erőhatalomnak, akkor a vasúti sztrájk esetében nemcsak a már megkötött ügyletek nem-teljesítése miatt tartozik kártérítéssel, hanem kártérítéssel tartozik azoknak is, akik a sztrájk tartama alatt fuvarozás végett fel akarják adni áruikat a vonatra. Ez pedig annyit jelentene, hogy a vasútra hárulna az egész vidéknek, vagy országrésznek kára, amely a sztrájk folytán az összes üzemeket éri, azaz a kártérítés kötelezettsége a vasútra nézve nagyobb mérveket öltene, mint egyéb vállalatokra nézve, amelyekben a sztrájk felmerül. E szerint a gazdasági viszonyok figyelembevétele alapján, a sztrájkot a vasúti forgalomban, ugyanoly okokból, sőt bizonyos szempontból véve, még több okból kell a vállalat mentességét maga után vonó erőhatalomnak tartani, mint az általános magánjogi vagy kereskedelmi forgalomban. Ha a vasúti üzletszabályzat 9. §-ának idézett szabályát ugy kellene érteni, hogy a vasutvállalatnak az alkalmazottakért való felelőssége zárja ki azt, hogy a sztrájk, amely az általános magánjogi forgalomban mentességi oknak tekintetik, a vasúti forgalomban is ennek tekinttessék : akkor ebből az is következnék! hogy a lázadást sem lehet a vasúti forgalomban mentesítő okul szolgáló erőhatalomnak tekinteni akkor, ha a vasutvállaíat alkalmazottjai a lázadásban részt vesznek, mert ebben az esetben is fennforog az a körülmény, hogy a fuvarozás keresztülvitelének megakadályozásában a vasutvállaíat alkalmazottai közreműködnek. Mar pedig ez a következtetés visszás volna, mert a lázadást, mint mentesítő okot, a vasúti vállalat javára egyképp kell figyelembe venni, akár közreműködnek abban az ő alkalmazottai, akár nem. Ha a vasutvállalatot az üzletszabályzat 9. S-ában foglalt elv alapján kellene a sztrájk miatt felelősnek tartani, akkor ebből az értelmezésből azt is kellene következtetni, hogy a vasutvállaíat csak akkor felelős a sztrájkért, ha azok az alkalmazottak sztrájkol-